Megtalálhatjuk-e a valláson alapuló igazságot?

SVÉDORSZÁGBAN egy szellemi dolgok iránt kíváncsi ember az uppsalai egyetemi városban elhatározta, hogy tanulmányozza a városában fellelhető különböző vallások hitnézeteit, sőt el is látogat imádati helyükre. Meghallgatta papjaik prédikációit, és kikérte az egyes tagok véleményét. Észrevette, hogy csak Jehova Tanúi látszottak olyan embereknek, mint akik meg vannak győződve arról, hogy „megtalálták az igazságot”. Tekintettel a létező vallási vélemények sokféleségére, csodálkozott, hogyan tehetnek ilyen kijelentést a Tanúk.

Te magad is azt gondolod, hogy lehetetlen megtalálni az igazságot vallási téren? Meg lehet egyáltalán határozni, mi nevezhető alapvető igazságnak?

Filozófia és az igazság

Azok, akik eddig a filozófiát tanulmányozták, olyan nézetet fejlesztettek ki, hogy az emberiség számára megtalálhatatlan az alapvető igazság. Talán tudod, hogy a filozófiát úgy határozták meg, mint ami „olyan tudomány, mely a lét és az élet eredetének a megmagyarázására törekszik”. Bár valójában ritkán megy el ilyen messzire. A Filosofins Historia (A filozófia története) című könyvben Alf Ahlberg svéd író ezt mondta: „Sok filozófiai kérdés olyan természetű, hogy lehetetlen határozott választ adni rá . . . Sok ember azon a véleményen van, hogy minden metafizikai [a dolgok elsődleges alapelveire vonatkozó] probléma ehhez a . . . csoporthoz tartozik.”

Következésképpen azok, akik a filozófián keresztül törekedtek választ találni az élet alapvető kérdéseire, kielégítetlen, gyötrődő állapotba kerültek. Gunnar Aspelin svéd író Tankelinjer och trosformer (A gondolat és a vallásos hit vonásai) című könyvében ezt mondta: „Csak egy dolgot látunk: a természet egyáltalán nem tanúsít nagyobb érdeklődést az ember iránt, mint a pillangó vagy a szúnyog iránt . . . Erőtlenek — teljesen erőtlenek — vagyunk a kozmoszban és a belső világunkban egymásra ható erőkkel szemben. Ez az életfelfogás igen gyakran jelent meg az irodalomban egy olyan század vége felé, amelyben az ember a haladásba vetette hitét, és egy jobb jövőről álmodott.”

Szükség van az igazság kinyilatkoztatására?

Nyilvánvaló, hogy az emberi erőfeszítések önmagukban nem voltak sikeresek az életről alkotott igazság megtalálásában, és úgy tűnik, hogy sohasem lesznek sikeresek. Ezek után jó okunk van úgy következtetni, hogy bizonyosfajta isteni kinyilatkoztatás szükséges. A természet könyve — melyet sokan így hívnak — gondoskodik bizonyos kinyilatkoztatásról. Még ha nem is nyújt döntő részleteket az élet eredetét illetően, akkor is megmutatja, hogy van valami sokkal kielégítőbb, mint az élet pusztán materialista magyarázata. Egy fűszál más törvényeket követ, amikor felfelé növekszik, mint amelyek akkor érvényesülnek, amikor egy málladozó gödör széléről legurulnak a kövek. A természetben fellelhető élőlények olyan módon épülnek fel és oly módon szervezettek, amire az élettelen dolgok képtelenek. A jog és a vallás egy elismert tanulmányozója ezért joggal vonta le ezt a következtetést: „a mi Istenben láthatatlan . . . a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik” (Róma 1:20).

De ahhoz, hogy kitaláljuk, ki van mindezen építő- és szervezőmunka mögött, további kinyilatkoztatásra van szükségünk. Vajon nem kellene azt várnunk, hogy létezik ilyen kinyilatkoztatás? Vajon nem lenne ésszerű elvárni, hogy az a Személy, aki felelős az életért a földön, felfedi kilétét teremtményei előtt?

A Biblia azt állítja magáról, hogy egy ilyen kinyilatkoztatás. Ebben a folyóiratban gyakran mutatunk jó okokat arra, hogy el lehessen fogadni ezt az állítást, sok gondolkodó ember pedig el is fogadta ezt. Az a tény, hogy a Bibliát leíró emberek ügyeltek arra, hogy világossá tegyék: amit leírtak, azok nem a saját gondolataik, már önmagában is elég figyelemreméltó. Több mint 300 esetben megfigyelhető, hogy a Bibliában szereplő próféták a következő kifejezést használják: „így szól az Úr” (Ésaiás 37:33; Jeremiás 2:2; Náhum 1:12). Valószínűleg tudod, hogy azok a férfiak és nők, akik könyveket vagy cikkeket írnak, általában igencsak érdekeltek abban, hogy kézjegyükkel lássák el munkájukat. Mégis azok, akik a Bibliát írták le, a háttérben maradtak; egyes esetekben nehéz megállapítani, hogy a Biblia bizonyos részeit ki írta.

A Biblia egy másik vonása, amelyet kiemelkedőnek találhatsz, a belső harmóniája. Ez igazán figyelemreméltó, főleg ha azt vesszük tekintetbe, hogy a Biblia 66 könyvét egy 1600 éves időszak alatt írták le. Tegyük fel, hogy elmész egy közkönyvtárba, és kiválasztasz 66 vallásos könyvet, amelyeket 16 évszázad alatt írtak. Ezután ezeket az egyedül álló könyveket egybekötteted. Elvárnád, hogy ennek a kötetnek közös témája és egybehangzó üzenete legyen? Aligha. Csodára lenne szükség. Gondolkodj el a következőn: a Biblia könyveinek van ilyen közös témája, és a könyvek alátámasztják egymást. Ez azt mutatja, hogy egyetlen nagy gondolkodónak, vagy szerzőnek kell lennie, aki irányította, mit jegyezzenek fel a Biblia írói.

Találsz azonban még egy jellegzetességet, ami sokkal inkább bizonyítja a Biblia isteni eredetét, mint bármi más. Próféciákat — előre leírt információt a jövőben kétségtelenül bekövetkező dolgokról. Az olyan kifejezések, mint „lesz ama napon” és „lészen az utolsó időkben”, egyedülállóak a Bibliára nézve (Ésaiás 2:2; 11:10, 11; 23:15; Ezékiel 38:18; Hóseás 2:20–22; Zakariás 13:2–4). Sok száz évvel azelőtt, hogy Jézus Krisztus megjelent a földön, a Héber Iratokban található próféciák részleteket közöltek életéről — születésétől haláláig. Nem lehet más ésszerű végkövetkeztetésre jutni, mint arra, hogy a Biblia az életre vonatkozó igazság forrása. Jézus maga erősítette meg ezt e szavakkal: „A te ígéd igazság” (János 17:17).

Vallás és az igazság

Mégis sokan, akik állítják, hogy hisznek a Bibliában, úgy gondolják: az abszolút igazság elérhetetlen. John S. Spong, egyesült államokbeli lelkész ezt jegyezte meg: „Meg kell változtatnunk azt az elgondolásunkat, hogy a birtokunkban van az igazság, másoknak pedig rá kell ébredniük nézőpontunkra: az alapvető igazság meghaladja valamennyiünk felfogóképességét.” Christopher Derrick, római katolikus író egy ilyen okot említ az igazság megtalálásával kapcsolatos negatív nézőpontokra: „Bármely, valláson alapuló igazság említése bizonyos ismeret állítását foglalja magában . . . és ebben máris benne van egy olyan rejtett utalás, hogy a másik esetleg téved, és ez igazában nem kívánatos.”

Gondolkodó személy lévén azonban jól tennéd, ha figyelembe vennél néhány találó kérdést. Ha nem lehetne megtalálni az igazságot, miért mondta Jézus Krisztus azt, hogy „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”? És miért mondta Jézus egyik apostola, hogy Isten akarata az, hogy „minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson”? Miért szerepel a Keresztény Görög Iratokban az „igazság” szó a hittel kapcsolatban több mint százszor? Igen, miért, ha megfoghatatlan az igazság? (János 8:32; 1Timótheus 2:3, 4).

Jézus tulajdonképpen nemcsak arra mutatott rá, hogy megtalálható az igazság, hanem azt is megmutatta, hogy annak megtalálása követelmény, ha azt akarjuk, hogy imádatunk elfogadható legyen Isten előtt. Amikor egy szamaritánus asszony kíváncsi volt arra, melyik az imádat igazi formája — az az imádat, amelyet Jeruzsálemben gyakorolnak a zsidók, vagy az, amelyet a szamaritánusok gyakorolnak a Garizim-hegyen —, Jézus nem azt válaszolta, hogy az igazság elérhetetlen. Inkább ezt mondta: „az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (János 4:23, 24).

Sok ember azt állítja: „A Bibliát többféle módon lehet magyarázni, ezért az ember sehogy sem lehet biztos abban, mi az igazság.” De tényleg olyan homályosan írták le a Bibliát, hogy nem lehetsz biztos abban, hogyan értsed? Az biztos, hogy bizonyos prófétai és átvitt értelmű nyelvezetet talán nehéz megérteni. Isten például azt mondta Dániel prófétának, hogy könyvét — mely sok prófétai kifejezést tartalmaz — csak „a vég idején” lehet majd teljesen megérteni (Dániel 12:9). Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos példázatok és jelképek magyarázatra szorulnak.

Mégis világos, hogy az alapvető keresztény tanításokra és erkölcsi értékekre nézve, melyek lényegesek ahhoz, hogy igazságban imádjuk Istent, a Biblia nagyon lényegre törő. Nem hagy helyet ellentmondó értelmezéseknek. Az efézusbeliekhez írott levélben a keresztény hitről úgy esik szó, mint ami „egy”, mutatva ezzel azt, hogy nem lehet több hit (Efézus 4:4–6). Talán eltűnődsz azon: „Ha a Bibliát nem lehet sokféleképpen helyesen magyarázni, miért van oly sok, egymástól eltérő »keresztény« felekezet?” Választ találunk erre, ha visszatekintünk arra az időre, amikor nem sokkal Jézus apostolainak halála után kifejlődött az igaz keresztény hittől való elszakadás.

„A búza és a konkoly”

Jézus a búzáról és a konkolyról szóló példázatában jövendölt erről a hitehagyásról. Jézus maga magyarázta meg, hogy „a búza” az igaz keresztényeket jelenti; „a konkoly” a hamis, vagy hitehagyott keresztényeket. „Mikor az emberek alusznak vala” — mondta Jézus —, egy „ellenség” konkolyt vetett a búzamezőbe. A konkoly elhintése azután kezdődött, hogy az apostolok halálalvásba merültek. A példázat megmutatja, hogy az igaz keresztények összetévesztése a hamisakkal „a világ végéig” folytatódik. Ezért az igaz keresztények kiléte évszázadokon át homályba veszett, mivel a vallásos színtéren azok kezdtek uralkodni, akik pusztán névleges keresztények voltak. „A világ végén” azonban változás következik be. „Az embernek Fia elküldi az ő angyalait”, hogy különítsék el a hamis keresztényeket az igazaktól. Ez azt jelenti, hogy a keresztény gyülekezet akkor könnyen felismerhető lesz, mivel ugyanolyan helyzetben lesz, ahogy az apostolok idejében volt (Máté 13:24–30, 36–43).

Ésaiás és Mikeás próféciái egyaránt megjövendölték az igaz imádók ilyen újbóli begyűjtését „az utolsó időkben”. Ésaiás ezt mondja: „Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; és eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein.” Egy őszinte pillantás a tényekre megmutatja, hogy Ésaiás próféciája napjainkban teljesedik be (Ésaiás 2:2, 3; Mikeás 4:1–3).

A keresztény gyülekezet növekedése azonban nem emberi erőfeszítések árán történik. Jézus megjövendölte: „elküldi az ő angyalait”, hogy begyűjtő munkát végezzenek. Egy igen különleges célt is jelzett ezzel kapcsolatban: „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában” (Máté 13:43). Ez arra mutat, hogy egy felvilágosító- vagy oktatómunkát végez majd világszerte a keresztény gyülekezet.

Jehova Tanúi látják e próféciák beteljesedését abban az oktatómunkában, amelyet 232 országban végeznek napjainkban. Ha összehasonlítják a Tanúk hitnézeteit, viselkedési irányadó mértékeit és szervezetét a Bibliával, az elfogulatlan emberek tisztán láthatják, hogy ezek összhangban vannak az első századi keresztény gyülekezetével. A Tanúk úgy beszélnek hitükről, mint „az igazságról”, de ezt nem valamilyen személyes felsőbbrendűségből fakadó önteltségből teszik. Inkább azért, mert alaposan tanulmányozták Isten Szavát, a Bibliát, és úgy követik, mint ami az egyetlen irányadó mérték, mely által helyesen lehet megítélni a vallást.

A korai keresztények úgy utaltak hitükre, mint „az igazságra” (1Timótheus 3:15; 2Péter 2:2; 2János 1). Ami igazság volt akkor számukra, az bizonyára ma is igazság számunkra. Jehova Tanúi meghívnak mindenkit, hogy maga győződjön meg erről a Biblia tanulmányozása által. Reméljük, hogy így téve te is tapasztalod majd azt az örömet, amely nem csak abból fakad, hogy egy olyan vallást találsz, mely felülmúlja a többit, hanem abból is, hogy megtaláltad az igazságot!

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

EGYES FILOZÓFIÁK AZ IGAZSÁGGAL SZEMBEN

POZITIVIZMUS: E nézet szerint a vallásos természetű eszme bizonyíthatatlan zagyvaság, és a filozófia célja egyesíteni a pozitív tudományokat abból a célból, hogy egészet alkossanak.

EGZISZTENCIALIZMUS: Támogatóira nagyon nagy befolyással voltak a II. világháború borzalmai, és ezért pesszimista lett az életfelfogásuk. Az egzisztencializmus hangsúlyozza az ember gyötrődését a halállal szemben és az élet ürességét. Jean-Paul Sartre egzisztencialista író azt mondta, hogy mivel nincs Isten, az ember elhagyatott és egy olyan világegyetemben él, amely teljesen közönyös irányában.

SZKEPTICIZMUS: Fenntartja azt a nézetet, hogy lehetetlen megfigyelések és érvelés útján elérni bármilyen tárgyilagos, egyetemes tudást — bármilyen igazságot — a létről.

PRAGMATIZMUS: Meggyőződéseink igazi értékét kizárólag abban méri le, hogy gyakorlatilag mennyire mozdítják elő az emberi érdekeket, mint amilyen az oktatás, az erkölcsök és a politika átalakítása. Nem veszi figyelembe, hogy az igazságnak bármilyen értéke is lehet önmagában.

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

3. oldal: balról a második: a British Museum szíves engedélyével; jobbra: Sung Kyun Kwan University, Szöul, Korea