Meddig kell még a szegényeknek várniuk?

„Ha egy szabadelvű társadalom nem tud segíteni annak a sok embernek, aki szegény, akkor annak a kevés embernek sem tud védelmet nyújtani, aki gazdag” (John F. Kennedy).

„AZT szeretném, ha mindenkinek boldog jövője lenne — nem volna nincstelenség, senki sem aludna a parkban, és ha Paradicsom volna!” Ezt mondta egy 12 éves São Pauló-i (Brazília) kisfiú. De fel lehet számolni a nincstelenséget? Meddig kell még várniuk a szegénynek?

Néhányan azért tekintik magukat szegénynek, mert nem tudják megvásárolni azokat a dolgokat, melyeket szeretnének. De gondolj azon emberek szomorú állapotára, akik csakugyan nincstelenek. El tudod képzelni az ilyen emberek rendkívüli nélkülözését és boldogtalanságát? Néhányuknak fel kell venniük a versenyt a sirályokkal és a patkányokkal, amint átkutatják a szemétkupacokat, hogy élelmet keressenek! Meddig fogja még ilyen nincstelenség sújtani az emberiséget? Helyénvaló Federico Mayornek — az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) főigazgatójának — kérelme: „Hagyjunk fel azzal a bizonytalan tűréssel, amely a tűrhetetlen dolgokat engedi megtűrni — a nincstelenséget, az éhínséget és az emberek millióinak kínját.”

Be fog teljesülni az egyetemes jólét álma? Milyen reménységük van a szegényeknek?

Milyen lehetőségeik vannak a szegényeknek?

Jóindulatú vezető emberek a több állást, magasabb fizetést, jobb szociális programokat és a földreformot tűzik ki célul. Talán egyetértenek az Egyesült Államok korábbi elnökével, John F. Kennedyvel: „Ha egy szabadelvű társadalom nem tud segíteni annak a sok embernek, aki szegény, akkor annak a kevés embernek sem tud védelmet nyújtani, aki gazdag.” Mindazonáltal a jó szándék nem elég ahhoz, hogy véget vessenek a nincstelenségnek. Segíteni fog például a gazdasági fejlődés a szegényeknek általában? Nem szükségszerűen. Egy korábbi indiai vezető, Jawaharlal Nehru megjegyezte: „Egy kapitalista társadalom erőfeszítései — ha nem ellenőrzik — arra irányulnak, hogy a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket pedig még szegényebbé tegyék.” A nélkülözés és a nyomor mellett azonban az értéktelenség érzése is növeli a szegény emberek terhét. Tudnak az emberi vezetők segíteni a szegényeknek abban, hogy felülkerekedjenek a tehetetlenség és a reménytelenség érzésein?

Valójában sokan azok közül, akik borzasztóan szegények, megtanulták, hogyan küzdjenek meg a nincstelenséggel, és hogyan kerekedjenek felül az ebből fakadó túlságosan kicsi önbecsülés érzésein, amelyek olyan hatalmas nehézségekkor jönnek felszínre, mint amikor egekig szökő inflációval és munkanélküliséggel néznek szembe. Ezenfelül az éhínség, a hajléktalanság és a gyötrelem minden bizonnyal gyökerestől ki lesz irtva. Ez meglep téged? Arra buzdítunk, olvasd el a következő cikket, melynek címe: „Hamarosan senki sem lesz szegény!”