Türelem — Miért ennyire ritka?

EMILIOa hatvanas éveiben járt. Szomorú küldetés végett ment Oahu szigetére — felnőtt fiát kellett eltemetni. Mialatt Emilio egy csendes hegyi úton sétált néhány barátjával beszélgetve, egy autó ráijesztett, amely hirtelen kitolatott egy kijáróról az útra. A kocsi kis híján elütötte Emiliót, aki a haragtól és türelmetlenségtől fűtve ráordított a vezetőre és a kezével rávert az autóra. Heves szóváltás következett. Úgy tűnik, a vezető ellökte Emiliót, aki elesett, és beütötte a fejét a kemény járdába. Néhány nappal később Emilio meghalt fejsérülése miatt. Milyen szomorú következmény!

Olyan világban élünk, ahol a türelem ritka tulajdonság. Egyre több és több autóvezető hajt gyorsan. Mások sarkukban vannak azoknak az autóknak — túl szorosan követve őket —, amelyek betartják a sebességkorlátozást. Megint mások cikáznak egyik sávból a másikba, mert nem tudják elviselni, hogy egy másik jármű mögött legyenek. A család tagjai talán otthon töltik ki haragjukat és erőszakossá válnak. Még egyes keresztényeket is túlzottan felzaklathatnak szellemi testvéreik hibái és tévedései.

Miért ilyen ritka a türelem? Mindig is így volt? Miért annyira nehéz türelmesnek lenni napjainkban?

Példák a türelmetlenségre

A Biblia beszél egy asszonyról, aki nem várta meg férje tanácsát egy kritikus döntés meghozatala előtt. Ezt az asszonyt Évának hívták. Mivel nem várt Ádámra — részben talán türelmetlenségének köszönhetően —, evett a tiltott gyümölcsből (1Mózes 3:1–6). Mi történt férjével? Talán ő is türelmetlenséget mutatott ki azáltal, hogy követte Évát a bűnben, anélkül hogy először égi Atyjához, Jehovához fordult volna segítségért vagy irányításért. Kapzsiságuknak — amelyhez valószínűleg bűnhöz vezető kapzsiság párosult — végzetes következményei lettek mindannyiunkra nézve. Tőlük örököltük a bűnök elkövetésére való hajlamot is, beleértve az önteltségből és türelmetlenségből elkövetett bűnöket is (Róma 5:12).

Mintegy 2500 évvel első szüleink bűne után Isten választott népe, Izráel állandó jellegű, mélyen gyökerező hitetlenséget mutatott ki, és ezzel együtt türelmetlenséget is. Bár Jehova közvetlenül előtte szabadította meg őket csoda folytán az egyiptomi rabszolgaságból, ők gyorsan „elfeledék cselekedeteit” és „nem várák az ő tanácsát” (Zsoltárok 106:7–14). Újra meg újra súlyos gonosztetteket követtek el, mert nem voltak türelmesek. Aranyborjút készítettek és azt imádták; zsörtölődtek amiatt, hogy Jehova mannával gondoskodott fizikai szükségletükről; és sokan közülük még fel is lázadtak Jehova isteni módon kinevezett képviselője, Mózes ellen. Valóban, a türelmük hiánya fájdalomhoz és katasztrófához vezetett.

Izráel első emberi királya, Saul elvesztette a lehetőséget, hogy fiai kövessék őt a trónon. Miért? Mivel elmulasztott várni Sámuel prófétára, hiszen neki lett volna a feladata áldozatot bemutatni Jehova előtt. Az emberektől való félelem miatt Saul nem várt Sámuelre az áldozat felajánlásában. Képzeld el, hogyan érezhetett, amikor Sámuel éppen azután jelent meg, hogy Saul befejezte a szertartást! Bárcsak várt volna még néhány percet! (1Sámuel 13:6–14).

Bárcsak várt volna Éva Ádámra, ahelyett hogy elhamarkodottan kinyújtotta kezét a gyümölcs után! Bárcsak emlékeztek volna az izraeliták arra, hogy várjanak Jehova tanácsára! Igen, a türelem sok bánattól és fájdalomtól menthette volna meg őket és bennünket is.

A türelmetlenség okai

A Biblia segít megértenünk a türelmetlenség elsődleges okát napjainkban. A Timótheushoz írt második levél 3. fejezete úgy írja le nemzedékünket, mint amely „nehéz időket” él. Azt mondja, hogy az emberek „magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek . . . mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői” lesznek (2., 3. vers). Az ilyen önző és énközpontú hozzáállás sok ember szívét és elméjét fertőzi meg, és ez megnehezíti mindnyájuknak — még az igaz keresztényeknek is —, hogy türelmet tanúsítsanak. Amikor olyan világi embereket látunk, akik túl gyorsan vezetnek, elénk vágnak a sorban, vagy sértéseket szórnak ránk, akkor alaposan próbára lehet téve türelmünk. Talán arra érzünk kísértést, hogy utánozzuk őket vagy megtoroljuk a sérelmeket, s így lealacsonyodunk önző büszkeségük szintjére.

Időnként saját téves következtetéseink okozzák, hogy elveszítjük türelmünket. Figyeld meg, hogyan festette le a bölcs Salamon király az elhamarkodott, téves érvelések és a türelmetlen, haragos viselkedés közötti kapcsolatot: „jobb a tűrő, hogynem a kevély. Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik” (Prédikátor 7:8, 9). Ha időt szánunk arra, hogy átfogó, pontos képet kapjunk a helyzetről, mielőtt bármit tennénk, valószínűleg megértőbbek, együttérzőbbek és türelmesebbek leszünk mások iránt. Ezzel szemben egy büszke, énközpontú szellem talán azt idézi elő, hogy szűklátókörűek, türelmetlenek és ellenségesek legyünk, mint a zúgolódó, nyakas izraeliták, akik gyötörték Mózest (4Mózes 20:2–5, 10).

E világ növekvő türelmetlenségének egy másik oka a világ reménytelen állapota, ami a Jehovától való elidegenedés következménye. Dávid kifejezte, hogy az embernek szüksége van arra, hogy Jehovában reménykedjen: „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem” (Zsoltárok 62:6). Sok embernek, aki nem ismeri Jehovát, korlátozott, sivár kilátásai vannak, ezért megpróbál megragadni és kihasználni minden élvezetet, amit csak tud, mielőtt végleg lejár az ideje. Szellemi atyjukhoz, Sátánhoz, az Ördöghöz hasonlóan gyakran nem törődnek azzal, hogy tetteikkel talán megsértenek másokat (János 8:44; 1János 5:19).

Nem csoda, ha napjainkban ennyire ritka a türelem. A dolgok e gonosz, önző rendszere, annak istene, Sátán, és bukott testünk bűnös hajlamai mindenkinek megnehezítik — még az őszinte egyéneknek is —, hogy türelmesek legyenek. A Biblia mégis arra int bennünket, hogy „legyetek . . . béketűrők”, különösen Isten szándékainak beteljesedésére vonatkozóan (Jakab 5:8). Miért ilyen értékes a türelem? Milyen jutalommal járhat számunkra?

Türelem — amiért annyira értékes

„S az is cselédje, ki csak vár s mereng.” Ezeket a szavakat John Milton angol költő mondta több mint háromszáz évvel ezelőtt „A vak szonettje” című versében. A vers előző részeiben kifejezte csalódottságát és aggodalmát azon érzése miatt, hogy mivel negyvenes éveiben megvakult, képtelen teljes mértékben szolgálni Istent. De ahogy a költemény imént idézett utolsó sorában tükröződik, tudatosult benne, hogy egy személy úgy is imádhatja Istent, ha türelmesen elviseli a megpróbáltatásokat és csendesen keresi az elérhető lehetőségeket a szolgálatra. Milton megértette az Istenbe vetett türelmes bizalom értékét.

A legtöbben közülünk talán jól látnak, de mindannyiunknak vannak korlátai, amelyek előidézhetik, hogy bosszússá vagy nyugtalanná váljunk. Hogyan tehetünk szert türelemre, és hogyan gyakorolhatjuk azt?

Buzdító példák

A Biblia a türelem számos kiváló példáját mutatja be. Jehova türelme megszámlálhatatlan milliók számára teszi lehetővé az örökké tartó életet (2Péter 3:9, 15). Jézus tökéletesen visszatükrözi Atyja csodálatos türelmét kedves meghívásában, hogy vegyük magunkra az igáját, és ’találjunk nyugalmat lelkünknek’ (Máté 11:28–30). Ha Jehova és Jézus példáján elmélkedünk, az segíthet, hogy türelmesebbek legyünk.

Jákób fia, József olyan személy volt, akinek látszólag elég oka lett volna arra, hogy haragos, keserű vagy bosszúálló legyen. Testvérei nagyon igazságtalanul bántak vele, összeesküdtek a megölésére, és végül eladták rabszolgának. Egyiptomban Pótifárnak végzett lelkiismeretes és lojális szolgálata ellenére Józsefet igazságtalanul megvádolták és börtönbe vetették. Ő türelmesen elviselte az összes megpróbáltatását, és valószínűleg megértette, hogy ezek a próbák Jehova szándékait szolgálják (1Mózes 45:5). Mivel ápolta Jehovába vetett hitét és reményét az alázatossággal és a megértéssel együtt, József még igen próbateljes körülmények között is türelmet tudott gyakorolni.

Egy másik fontos segítség Jehova szent szelleme. Ha például hirtelen természetűek és éles nyelvűek vagyunk, imádkozhatunk a szent szellem segítségéért, hogy ápolni tudjuk annak gyümölcseit. Ha külön-külön ezeken a gyümölcsökön elmélkedünk, például a hosszútűrésen és az önuralmon, az segít meglátnunk, milyen mélyen kapcsolódnak a türelemhez (Galátzia 5:22, 23).

A türelem jutalma

Sok áldással járhat, ha türelmesek vagyunk. Megerősíti jellemünket, és megvéd attól, hogy elhamarkodott, ésszerűtlen tetteket kövessünk el. Ki az közülünk, aki eddig még sohasem követett el fájdalmas hibákat, mert túl gyorsan reagált bonyolult vagy stresszes helyzetekben? Talán kicsúszott a szánkon egy rosszindulatú szó vagy durván viselkedtünk. Talán megengedtük, hogy egy jelentéktelen esemény kiélezett harccá növekedjen egy kedves szerettünkkel. Sok harag, csalódás és fájdalom után ez az elszomorító gondolatod lehet: „Bárcsak vártam volna egy kicsit!” Ha türelmesek vagyunk, az megvédhet bennünket minden ilyen fájdalomtól. Ez a tény már önmagában sokkal békésebbé, állhatatosabbá és megelégedettebbé teszi életünket (Filippi 4:5–7).

Ha türelmesek vagyunk, az abban is segíthet, hogy higgadt, bizalomteli szívünk legyen. Ez azt eredményezheti, hogy jobb fizikai, érzelmi és szellemi egészségnek örvendünk majd (Példabeszédek 14:30). A féktelen, tomboló harag komoly érzelmi és fizikai betegségekhez, valamint halálhoz is vezethet. Másrészről, ha türelmesek vagyunk, akkor pozitívabb hozzáállásunk lesz mások iránt, különösen szellemi testvéreink és családtagjaink iránt. Ezek után hajlamosabbak leszünk arra, hogy figyelmesek és segítőkészek legyünk, ahelyett hogy ingerlékenyek és bírálgatóak lennénk. Mások pedig könnyebbnek és kellemesebbnek találják majd, hogy a társaságunkban legyenek.

A keresztény gyülekezetben különösképpen a véneknek szükséges türelmet gyakorolniuk. Időnként a keresztény társak komoly problémákkal keresik meg őket. Ezek az őszinte egyének talán felkavartak, zaklatottak vagy lehangoltak, mialatt magukat a véneket is próbára teszik vagy nyugtalanítják saját személyes vagy családi problémáik. Mégis, mennyire létfontosságú, hogy a vének türelmet gyakoroljanak ilyen próbateljes körülmények között! Ily módon „szelíden” tudnak oktatni, és „kedveznek a nyájnak” (2Timótheus 2:24, 25; Cselekedetek 20:28, 29). Értékes életek forognak kockán. Micsoda áldást jelentenek a gyülekezetnek a kedves, szerető és türelmes vének!

A családfőknek is türelemmel, megértéssel és kedvességgel kellene bánniuk a családjukkal. A többi családtagtól is el kellene várniuk, és buzdítaniuk is kellene őket arra, hogy mutassák fel ugyanezeket a tulajdonságokat (Máté 7:12). Ez nagyban hozzájárul az otthoni szeretethez és békéhez.

Ha Isten keresztény szolgái türelmet gyakorolnak, mialatt a szántóföldi szolgálatban tevékenykednek, az segít, hogy még teljesebb mértékben élvezzék ezt a szolgálatot. Sokkal inkább képesek lesznek elviselni bármilyen közömbösséget és ellenállást, amivel szembetalálkoznak. A mérges házigazdákkal folytatott vitatkozás helyett Isten türelmes szolgái képesek szelíd feleletet adni vagy nyugodtan távozni, miáltal megőrzik a békét és az örömet (Máté 10:12, 13). Továbbá, ha a keresztények mindenkivel türelmesen és kedvesen bánnak, a juhszerű egyének vonzódni fognak a Királyság-üzenethez. Jehova világméretekben megáldja a türelmes erőfeszítéseket, mivel szelíd igazságkeresők százezrei jönnek évente Jehova szerető gyülekezetéhez.

Valóban, a türelem kimutatása kiváló jutalommal jár számunkra. Sok szerencsétlenséget és problémát kerülünk majd el, amelyeket meggondolatlan tettek vagy túl gyors feleletek okoznának. Boldogabbak, nyugodtabbak és valószínűleg egészségesebbek leszünk. Nagyobb örömet és békét tapasztalunk majd a szolgálatunkban, a gyülekezetben és otthon. De mindenekelőtt szorosabb kapcsolatnak örvendünk majd Istennel. Ezért várj Jehovára. Mutass türelmet!

[Lábjegyzet]

[Képek a 10. oldalon]

Mennyire vagy türelmes a mindennapi életben?