Hogyan tudsz helytállni egy veszélyes környéken?
„EGÉSZ idő alatt rémületben éltem. Féltem a liftben. Féltem a kocsimban. Féltem a lakásomban. Mindenütt csak bűnözés. Az embereket állandó jelleggel kirabolták” — mondja Maria. Te is úgy érzel, mint e brazil asszony — félsz a környéketeken, főleg az éjszakai sötétségben?
A detektívregények olvasása izgalmas lehet, ám a valós életben gyakran nem jól végződnek a dolgok. Lehet, hogy nem jár sikerrel a nyomozás egy bűnténnyel kapcsolatban. Vagy ha emberölésről van szó, valakinek férj, apa vagy fiúgyermek nélkül, feleség, anya vagy leánygyermek nélkül kell folytatnia életét. Növekvő arányt mutat az erőszakos bűnözés a területeteken? Nyugalmas helyre vágyol, ahol biztonságban lehetne a családod? Vagy ha kénytelen vagy bűnözés sújtotta területen nevelni a gyermekeidet, mit tehetsz, hogy helytállj?
Való igaz, vannak még olyan városok, ahol csekély mértékű bűnözésről számolnak be. Sok országban az emberek ma is falusias nyugalomban vagy békés falvakban élnek. De a dolgok még az olyan területeken is gyorsan változnak, melyeket korábban bűnözésmentesnek tekintettek. Brazíliában például 50 évvel ezelőtt a lakosság 70 százaléka vidéken élt. Jelenleg az emberek 70 százaléka a városokban él. A kínálkozó munkalehetőségekkel egyidejűleg egyre több városi probléma jelentkezik, mint például a bűnözés és az erőszak. Akár veszélyes területen élsz, akár nem, továbbra is munkába vagy iskolába kell járnod, és sok teendőd van házon kívül.
Elismerve a mindenütt jelen lévő „pánik szindrómát”, egy Rio de Janeiró-i rendőrfőnök a társadalmi igazságtalanságot és a szervezett bűnözést említi mint hozzájáruló tényezőket. Ezenkívül úgy érzi, hogy az újságok és a televízió hozzájárulnak az általánosan elterjedt félelemhez, „tragikus hírekkel kedvetlenítve el a lakosságot”. A kábítószerekkel való visszaélés, a családok széthullása és a hibás vallásoktatás szintén hozzájárul a növekvő törvénytelenséghez. És mit hoz a jövő? Vajon a „szokásos étrendként” adagolt erőszakos jelenetek, melyeket a könyvek és filmek ártatlan kis szórakozásnak tüntetnek fel, érzéketlenné fogják tenni az embereket egymás iránt? Vajon a bűnözésmentesnek tekintett területek is veszélyessé fognak válni?
Mivel az erőszak nem tréfa az áldozat számára, hő vágyunk, hogy biztonságban legyünk. Nem csoda, hogy az aggódó polgárok az utcai rendőrök létszámának növelését, valamint szigorúbb börtönbüntetéseket, sőt halálbüntetést követelnek! A kockázatok ellenére némelyek lőfegyvereket szereznek be önvédelmi célokból. Mások azt akarják, hogy a hatóságok korlátozzák a fegyvereladást. De még a bűnözés burjánzásáról szóló rossz hírek ellenére sincs okunk rá, hogy elcsüggedjünk. Valójában az olyan nagyvárosok lakói között mint Johannesburg, Mexikóváros, New York, Rio de Janeiro és São Paulo, sokan vannak olyanok, akiket soha nem raboltak ki. Vizsgáljuk meg, hogyan folytatnak sikeres küzdelmet az emberek a veszélyes környékeken.
Megőrizni a pozitív beállítottságot
Egy bűnözés sújtotta területről szólva egy író beszámol „a brazilok ezreinek leleményességéről és állhatatosságáról, akiknek a változatlanul kíméletlen életkörülmények ellenére is olyan életet sikerült kialakítaniuk, amelyet bizonyos fokú méltóság és rendezettség jellemez”. Jorge, aki 38 éve lakik Rio de Janeiróban, ezt mondja: „Elkerülök bizonyos utcákat és területeket, és semminemű kíváncsiságot nem mutatok. Azt is kerülöm, hogy kint tartózkodjak az utcán a késői órákban, és nem mutatok túlzott félelmet. Noha óvatos vagyok, úgy tekintem az embereket, mintha becsületesek lennének, méltósággal és tisztelettel kezelve őket.”
Igen, ne keresd a bajt. A saját dolgaiddal foglalkozz. Soha ne kicsinyeld le annak tényét, hogy a nyomasztó félelem próbára teheti az idegeket, s hatására még jó magaviseletű személyek is ésszerűtlenül cselekedhetnek. Odair a következőket jegyzi meg veszélyes területeken végzendő munkáját illetően: „Megpróbálok pozitívan viselkedni, nem táplálom elmémet olyan rossz dolgok miatti félelemmel, amelyek megtörténhetnek, mert ez szükségtelen feszültséget és pánikot idéz elő. Igyekszem mindenki iránt tiszteletet mutatni.” Azonkívül, hogy résen van, és távol tartja magát a kétes egyénektől, egy további segítséget is említ ahhoz, hogy uralkodni tudjunk érzelmeinken: „Mindenekelőtt fejlesztem a Jehova Istenbe vetett bizalmamat, emlékezve arra, hogy az ő figyelmét semmi sem kerüli el, és hogy minden, ami megtörténik, az ő engedelmével történik.”
Mindamellett senki sem szeret állandó félelemben élni. Azonkívül ki tagadná, hogy a túlzott félelem és stressz káros az érzelmi és fizikai egészségre? Így hát milyen reménységük van azoknak, akik attól félnek, hogy bármikor megtámadhatják őket? Mivel sokan attól félnek, hogy a legrosszabb még hátravan a bűnözés tekintetében, meglátjuk-e valaha, hogy véget ér az erőszak? Meghívunk, hogy olvasd el a következő cikket: „Mikor ér véget a félelem?”