William Tyndale, az előrelátó ember

William Tyndale Angliában született „Wales határán”, valószínűleg Gloucestershire-ben, bár a pontos helyet és dátumot nem lehet meghatározni. Anglia 1994 októberében annak az embernek ünnepelte az 500. születési évfordulóját, aki „az angol Bibliánkat adta nékünk”. E műve miatt halt Tyndale mártírhalált. Miért?

WILLIAM TYNDALE kitűnt a görög és latin tanulmányaiban. 1515 júliusában, amikor még 21 éves sem múlt, az Oxfordi Egyetemen megkapta a bölcsészettudományok magisztere címet. 1521-re már felszentelt római katolikus pap volt. Akkoriban a katolicizmuson belül Németországban zűrzavar volt Luther Márton tevékenysége miatt. De Anglia katolikus ország maradt egészen addig, míg VIII. Henrik nem szakított végül Rómával 1534-ben.

Bár Tyndale napjaiban az angol nyelvet használták általában, minden oktatás latinul folyt. Ugyancsak ez volt az egyház és a Biblia nyelve. 1546-ban a tridenti zsinat megerősítette, hogy kizárólag Jeromos ötödik században készült latin Vulgatáját lehet használni. De ezt csak a tanult emberek tudták olvasni. Miért kell megtagadni az angol emberektől az angol Bibliát és a szabadságot, hogy azt olvassák? „Jeromos szintén lefordította a bibliát a saját anyanyelvére: miért ne tehetnénk meg mi is?” — szállt vitába Tyndale.

Egy hitből tett lépés

Oxford után és valószínűleg Cambridge-ben folytatott további tanulmányai után Tyndale John Walsh kisfiainak volt a nevelője két évig Gloucestershire-ben. Ebben az időszakban táplálta magában a gondolatot, hogy szeretné lefordítani a Bibliát angolra, és nyilván volt is rá lehetősége, hogy fejlessze fordítói képességét Erazmus új bibliaszövegének a segítségével, amelyben a görög és latin szöveg párhuzamos oszlopokban van. 1523-ban Tyndale otthagyta a Walsh családot, és Londonba utazott. Az volt a szándéka, hogy engedélyt kér a fordításra Cuthbert Tunstall londoni püspöktől.

Tunstall engedélyére azért volt szüksége, mert az 1408-as oxfordi határozatokként ismert oxfordi zsinat cikkelyeiben tiltották a Biblia anyanyelvre való fordítását vagy annak olvasását, kivéve akkor, ha ezt egy püspök engedélyezi. Sok, lollardként ismert vándorprédikátort égettek már meg eretnekként, mert szembe mert szállni ezzel a tilalommal. Ezek a lollardok olvasták és terjesztették John Wycliffe Bibliáját, a Vulgatából készült egyik angol fordítást. Tyndale úgy érezte, elérkezett az ideje, hogy a keresztény iratokat lefordítsák görög nyelvről egy új, megbízható változatban az egyháza és az angol nép számára.

Tunstall püspök tanult ember volt, aki sokat tett, hogy buzdítsa Erazmust. Tyndale saját jártasságának igazolására lefordított egy nehéz görög szöveget, Iszokratész egyik szónoklatát, hogy megszerezze Tunstall beleegyezését. Tyndale túlságosan is reménykedett benne, hogy Tunstall baráti jobbját nyújtja, és támogatni fogja, elfogadja az Írások lefordítására tett javaslatát. Mit tett a püspök?

Visszautasítás — miért?

Bár Tyndale küldött egy önéletrajzot, Tunstall sosem hívatta őt. Tyndale-nek ezért írnia kellett, kérve a meghallgatását. Hogy Tunstall kegyeskedett-e végül találkozni Tyndale-lel, nem tudni, mindenesetre így üzent vissza: „Otthonomban erre nincs hely.” Miért utasította vissza Tunstall ennyire nyersen Tyndale-t?

Luthernek az európai kontinensen végzett reformmunkája nagy gondot okozott a katolikus egyháznak, ami kihatással volt Angliára is. 1521-ben VIII. Henrik kiadott egy erőteljes hangvételű értekezést, mely védte a pápát Lutherrel szemben. A pápa hálából a „hit védelmezője”a címet adományozta Henriknek. Henrik bíborosa, Wolsey ugyancsak tevékeny volt, megsemmisítette Luther illegálisan behozott könyveit. Mint katolikus püspök, aki lojális a pápához, a királyhoz és bíborosához, Tunstallt a kötelességérzete szorította arra, hogy elfojtson minden olyan gondolkodást, amely rokonszenvező lehet a lázadó Lutherrel. Tyndale ebben főleg gyanús volt. Miért?

Tyndale míg a Walsh családnál volt, vakmerően a helyi papság tudatlansága és vakbuzgósága ellen beszélt. Köztük volt John Stokesley is, aki már Oxfordból ismerte Tyndale-t. Végül John Stokesley lépett a londoni püspök, Cuthbert Tunstall helyébe.

A Tyndale-lel szemben tanúsított ellenségeskedés abból is nyilvánvalóvá válik, hogy amikor egy magas rangú pappal találkozott, az ezt mondta: „Inkább Isten törvénye nélkül legyünk, mint a pápáé nélkül.” Tyndale emlékezetes szavakkal így válaszolt: „Ellenszegülök a Pápának és minden tőle származó törvénynek. Ha Isten megkíméli életemet, néhány év múlva elérem, hogy egy szántóvető fiú többet tudjon a Szentírásból, mint ön.”

Tyndale-nek meg kellett jelennie a worcesteri egyházmegye ügyintézője előtt, mert hamisan eretnekséggel vádolták. „Súlyosan megfenyegetett, és sértegetett” — ahogy Tyndale később visszaemlékezett rá, és még hozzátette, úgy bántak vele, mint „egy kutyával”. De nem volt rá bizonyítékuk, hogy elítéljék Tyndale-t eretnekség miatt. A történészek úgy hiszik, mindezeket titokban közölték Tunstallel, hogy befolyásolják döntésében.

Miután egy évet volt Londonban, Tyndale így következtetett: „Nem volt hely az én uram londoni palotájában arra, hogy lefordítsam az új Testamentumot, de . . . egész Angliában sem volt hely rá.” Igaza volt. A Luther munkálkodásából fakadó elnyomó légkörben melyik angol nyomdász mert volna kiadni angol nyelvű Bibliát? Így hát 1524-ben Tyndale átkelt a La Manche csatornán, és sose tért vissza.

Út Európába, és újabb nehézségek

Értékes könyveivel William Tyndale Németországban talált menedéket. Tíz fontot vitt magával, amelyet Humphrey Monmouth barátja, egy befolyásos londoni kereskedő adott neki szeretettel. Ez az ajándék majdnem elég volt abban az időben arra, hogy Tyndale ki tudja nyomtatni a Görög Iratokat, amelynek a lefordítását tervezte. Monmouth-t később letartóztatták, mert segített Tyndale-nek, és mert állítólag rokonszenvezett Lutherrel. Kihallgatták, a londoni Towerbe vetették, s csak akkor engedték szabadon, miután Wolsey bíboros bocsánatáért esedezett.

Pontosan hova is ment Németországban Tyndale, ezt nem tudni. Néhány bizonyíték arra mutat, hogy Hamburgba, ahol talán egy évet töltött. Vajon találkozott Lutherrel? Ezt nem lehet tudni biztosan, bár a Monmouth ellen felhozott vád azt mondja, igen. Egy dolog azonban biztos: Tyndale keményen dolgozott a Görög Iratok lefordításán. Hol tudta kinyomtatni kéziratát? Peter Quentellre bízta ezt a feladatot Kölnben.

Minden jól ment, egészen addig, míg az ellenséges John Dobneck, másnéven Cochlaeus meg nem tudta, mi van folyamatban. Cochlaeus azon nyomban jelentette értesüléseit VIII. Henrik egyik közeli barátjának, aki rögtön elérte, hogy megtiltsák Quentellnek Tyndale fordításának a kinyomtatását.

Tyndale a segédjével, William Roye-jal együtt menekült, mentve az életét, és magukkal vitték Máté evangéliumának a kinyomtatott oldalait. A Rajna folyón felhajóztak Wormsba, itt fejezték be munkájukat. Idővel 6000b példányt nyomtattak Tyndale Új Testamentumának első kiadásából.

Siker — az ellenségeskedés ellenére

A fordítás és annak kinyomtatása nehéz volt. De a Bibliák Britanniába juttatása még nehezebb. Az egyházi megbízottak és a világi hatóságok elhatározták, hogy meggátolják a szállítást a La Manche csatornán keresztül, de együttműködő kereskedők jöttek Tyndale-ék segítségére. Ruhabálákba és egyéb portékákba rejtve csempészték a köteteket Anglia partjaira, majd fel Skóciába. Tyndale felbátorodott, de a harc még csak most kezdődött.

Wolsey bíboros 1526. február 11-én 36 püspökkel együtt más egyházi méltóságok kíséretében összegyűlt a Szent Pál-székesegyház közelében Londonban, „hogy végignézzék, amint nagy teli kosár könyveket a tűzre vetnek”. Ezek között volt néhány példány Tyndale értékes fordításából is. Ebből az első kiadásból mára már csak két példány maradt fenn. Az egyetlen teljes példány (csak a címoldala hiányzik) a Brit Könyvtárban van. A sors iróniája, hogy a másikat, amelyből 71 oldal hiányzik, a Szent Pál-székesegyház könyvtárában találták meg. Hogyan került oda, senki sem tudja.

Tyndale félelmet nem ismerve folytatta fordítása új kiadásainak a nyomtatását, amelyeket az angol papok módszeresen elkoboztak és elégettek. Tunstall ezután taktikát változtatott. Egyezséget kötött egy Augustine Packington nevű kereskedővel, hogy vegyen meg minden Tyndale által írt könyvet, köztük az Új Testamentumot is, hogy elégessék. Ez Tyndale egyetértésével történt, akivel viszont Packington kötött egyezséget. Halle Chronicle című műve ezt írja: „A püspök megkapta a könyveket, Packington a köszönetet, Tyndale pedig a pénzt. Majd miután még több Új Testamentumot nyomtattak, csőstül érkezett Angliába.”

Miért volt a papság ilyen ádázul ellene Tyndale fordításának? Míg a latin Vulgata inkább elhomályosította a szent szöveget, addig Tyndale fordítása az eredeti görög nyelvről először tárta fel a Biblia üzenetét érthető nyelven az angol emberek számára. Az 1Korinthus 13. fejezetében például Tyndale a görög a·gaʹpe szót inkább a „szeretet” szóval adta vissza, mint a „jótékonyság” szóval. „Templom” helyett következetesen „gyülekezetet” írt, hogy az imádókat helyezze előtérbe, s ne a templomépületeket. A papság számára azonban az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy Tyndale „pap” helyett „vént” írt, s „bűnbánatot” a „vezekelni” helyett, ezáltal megfosztva a papságot azoktól a hatalmaktól, amelyet az önmagának tulajdonított. David Daniell ezt mondja erről: „Nincs purgatórium; nincs fülbe gyónás és vezeklés. Az egyház jólétének és hatalmának két támpillére összeomlott” (William Tyndale​—A Biography). Ilyen kihívást jelentett Tyndale fordítása, és a modern tudományos kutatások teljes mértékben alátámasztják szóválasztásainak pontosságát.

Antwerpen, árulás és halál

Tyndale 1526 és 1528 között Antwerpenbe költözött, ahol biztonságban érezhette magát az angol kereskedők között. Itt írta a The Parable of the Wicked Mammon, The Obedience of a Christian Man és The Practice of Prelates című műveit. Tyndale tovább folytatta fordítói munkáját, s ő volt az első, aki használta Isten nevét, a Jehova nevet a Héber Iratok angol fordításában. Ez a név több mint 20-szor található meg benne.

Tyndale egészen addig, míg barátjánál és jótevőjénél, Thomas Poyntznál lakott Antwerpenben, biztonságban volt Wolsey és kémei ármánykodásaitól. Tyndale ismertté vált arról, hogy törődött a betegekkel és a szegényekkel. Végül egy angol férfi, Henry Phillips ravaszul Tyndale bizalmába férkőzött. Ennek következményeként Tyndale-t 1535-ben elárulták, és a vilvorde-i várba vitték, tíz kilométerre északra Brüsszeltől. Itt börtönbe vetették 16 hónapra.

Nem lehet pontosan meghatározni, ki is bérelte fel Phillipset, de a szálak közvetlenül Stokesley püspökhöz vezetnek, aki nagy szorgalommal égette meg akkoriban Londonban az „eretnekeket”. A halálos ágyán 1539-ben Stokesley „örült annak, hogy életében ötven eretneket égetett meg” — mondja W. J. Heaton a The Bible of the Reformation című művében. Köztük volt William Tyndale is, akit megfojtottak, mielőtt testét nyilvánosan megégették volna 1536 októberében.

A katolikus louvaini egyetemről, ahova Phillips is beiratkozott, három kiváló teológiai doktor volt a bizottságban, amely lefolytatta a bűnvádi eljárást Tyndale ellen. Három louvaini kanonok és három püspök is jelen volt más nagyméltóságú személyekkel együtt, hogy lássák, amint Tyndale-t elítélik eretnekség miatt, s megfosztják papi hivatalától. Mindannyian örültek halálakor, amikor is valószínűleg 42 éves volt.

„Tyndale mindig is kitűnt félelmet nem ismerő becsületességével” — mondta róla Robert Demaus életrajzíró több mint száz évvel ezelőtt. Tyndale ezt írta munkatársának, John Frith-nek, akit Londonban égettetett meg Stokesley: „Isten szavában egyetlen szótagot sem változtattam meg a lelkiismeretem ellenében, s ma sem tenném meg, még ha minden földi jót megadnának is, legyen az élvezet, megbecsülés vagy gazdagság.”

William Tyndale így áldozta életét annak a kiváltságnak, hogy könnyen érthető Bibliát adjon az angol népnek. Micsoda árat fizetett érte — de milyen felbecsülhetetlen ajándékot adott!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

KORAI FORDÍTÁSOK

TYNDALE nem ésszerűtlenül, s nem egyedül érzett csábítást arra, hogy a köznép nyelvére lefordítsa a Bibliát. Angolszász nyelvre a tizedik században készült fordítás. Latin nyelvről fordított, nyomtatott Bibliákat szabadon forgalmaztak a XV. század második felében: német (1466), olasz (1471), francia (1474), cseh (1475), holland (1477) és katalán nyelven (1478). Luther Márton 1522-ben adta ki Új Testamentumát német nyelven. Tyndale csupán azt nem értette, miért nem lehetett megengedni ugyanezt Angliában is.

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Biblia a háttérben: © The British Library Board; William Tyndale: A Principal, Fellows and Scholars of Hertford College (Oxford) szíves engedélyével