Adakozás — Elvárják?
TALÁN jól tudod, az ajándékok adását gyakran szokás írja elő. A legtöbb kultúrában vannak olyan alkalmak, amikor elvárják az ajándékokat. Az ilyen ajándékokat talán a tisztelet jelképének és a szeretet kifejezésének szánják. Az ajándékok közül sokat egyáltalán nem használ az a személy, aki kapta; más ajándékok viszont olyanok, amelyekre igazán szükség volt, és nagyon értékelik.
Dániában, ha kisgyermek születik, a barátok és a rokonok elmennek látogatóba, és ajándékokat visznek magukkal, amelyekről remélik, hogy hasznos lesz a csecsemőnek. Más országokban a barátok talán partit tartanak, ahol a gyermek születését várva ajándékokat adnak.
Sok esetben évfordulókon várnak el ajándékokat. Bár a korai keresztényeknél nem volt szokás az ilyen ünnepek megtartása, ez mégis igen népszerűvé vált a legtöbb országban, mely magát kereszténynek tartja, és olyanokban is, amelyek nem keresztények. A születésnapi ajándékozás szokása néhány kultúrában elhalványodhat, ahogy a gyermek idősebb lesz, de a görögöknél a szokás ezt másképp kívánja meg. Görögországban nagy figyelmet szentelnek a születésnapoknak. Még a névnapjukon is adnak az emberek egymásnak ajándékokat. Mi a névnap? Nos a vallásos szokás szerint az év minden egyes napjához különböző „szentek” tartoznak, és sok ember „szentekről” kapta a nevét. Amikor elérkezik egy „szentnek” a napja, azok, akik az ő nevét viselik, ajándékokat kapnak.
Gyermekeik születésnapjának a megünneplése mellett a koreaiaknak van egy nemzeti ünnepük, amelyet gyermeknapnak neveznek. Ez annak az időszaka, amikor a családok elmennek együtt sétálni, és ajándékokat adnak a gyermekeknek, függetlenül attól, mikor van a születésnapjuk. A koreaiaknál van szülők napja is, amikor a gyermekek ajándékozzák meg a szülőket, és van pedagógusnap is, amikor a diákok tisztelettel vannak a tanárok iránt, és ajándékot visznek nekik. Koreai szokás szerint ha valaki eléri a 60. életévét, nagy ünnepséget tartanak. A családtagok és a barátok hosszú életet és boldogságot kívánnak, s ajándékokat adnak annak, aki elérte ezt az életkort.
Az esküvő is olyan alkalom, amikor a népszokás megkövetelheti az ajándékozást. Ha Kenyában egy pár összeházasodik, a vőlegény családjától elvárják, hogy ajándékot vigyen a menyasszony családjának. A vendégek is hoznak ajándékokat. Ha a menyasszony és a vőlegény követi a szokás előírásait, akkor egy emelvényen fognak ülni, miközben a vendégek elébük hozzák ajándékaikat. Minden egyes ajándék bemutatásánál kihirdetik, hogy „X. Y. ajándékot hozott a párnak”. Az ajándékozók közül sokaknak nagyon nem tetszene, ha nem kapnának ilyen elismerést.
A libanoniaknál, ha valaki megházasodik, a barátok és a szomszédok, sőt még olyanok is, akik nem ismerik jól a házaspárt, a házasságkötés utáni napokban ajándékokkal jönnek. Már gyermekkortól azt tanulják, hogy az ajándékozás olyan felelősség, mint az adósság kifizetése. „Ha nem teszed meg, nem érzed magad jól — mondta egy libanoni férfi. — Ez hagyomány.”
Sok országban azonban leginkább karácsonykor várják el az ajándékozást. Ahol te élsz, ott nem így van? Nemrégiben, 1990-ben felbecsülték, hogy az amerikaiak évente több mint 40 milliárd dollárt költenek karácsonyi ajándékokra. Ezt az ünnepet nagy kedvvel ünneplik a buddhisták is és a sintoisták is Japánban, és az ünnep különböző formáit megtalálhatjuk Európában, Dél-Amerikában és Afrika egyes részein.
A karácsony olyan időszak, amikor az emberektől elvárják, hogy legyenek boldogok, pedig sokan nem azok. És nem is kevesen úgy érzik, bármilyen kellemes pillanatokat élnek is át, beárnyékolja azt az eszeveszett ajándékvásárlás, és a ki nem fizetett számlák kiegyenlítése miatti aggodalom.
A Biblia mégis azt mondja, hogy boldogságot találunk az adakozásban. S valóban találunk, attól függően, milyen szellemben adunk (Cselekedetek 20:35).