’Akképpen cselekedtek’

„Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1JÁNOS 5:3).

1. Mit mondhatunk Isten szeretetének mértékéről?

„AZ ISTEN SZERETET.” Akik megismerik Istent, és engedelmeskednek parancsolatainak, azok mind eljutnak oda, hogy mélységesen értékeljék e szeretet mélységét. „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” Hitet gyakorolva Jézus drága váltságáldozatában, ’megmaradunk Isten szeretetében’ (1János 4:8–10, 16). Így most bőséges szellemi áldásoknak örvendhetünk, a dolgok eljövendő rendszerében pedig örökké tartó életnek (János 17:3; 1János 2:15, 17).

2. Hogyan merítettek hasznot Isten szolgái a parancsolatainak megtartásából?

² A bibliai feljegyzések bővelkednek olyan emberek példáiban, akik megtartották Isten parancsolatait, és akik ezért gazdag áldásokban részesültek. Közéjük tartoznak a keresztény kor előtti tanúk, akik közül néhányról ezt írta Pál apostol: „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön” (Zsidók 11:13). Később Isten odaadó keresztény szolgái hasznot merítettek ’a kegyelemből és az igazságból, amely Jézus Krisztus által lett’ (János 1:17). A mintegy 6000 éves emberi történelem folyamán Jehova megjutalmazta a hű tanúkat, akik engedelmeskedtek parancsolatainak, melyek valóban „nem nehezek” (1János 5:2, 3).

Noé napjaiban

3. Milyen módokon cselekedett Noé „akképen”?

³ A bibliai feljegyzés megállapítja: „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.” Noé mint „az igazság hirdetője” feltétel nélkül engedelmeskedett Istennek, figyelmeztetve az Özönvíz előtti erőszakos világot a fenyegető isteni ítéletre (Zsidók 11:7; 2Péter 2:5). A bárka építésekor gondosan követte az isteni módon adott részletes tervet. Azután bevitte a kijelölt állatokat és élelmiszerkészletet. „Úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék” (1Mózes 6:22).

4., 5. a) Hogyan hatott ki mindmáig az emberiségre egy vészes befolyás? b) Miért kell „akképen” cselekednünk az isteni utasításoknak engedelmeskedve?

⁴ Noénak és családjának küzdenie kellett az engedetlen angyalok vészes befolyása ellen. Istennek e fiai anyagi testet öltöttek, együtt éltek a nőkkel, s emberfeletti hibrid utódokat nemzettek, akik zsarnokoskodtak az emberiségen. „A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.” Jehova elhozta a Vízözönt, hogy kitörölje a létből e gonosz nemzedéket (1Mózes 6:4, 11–17; 7:1). Noé napjai óta a démoni angyalok nem tehetik meg többé, hogy anyagi testet öltve emberi formát vesznek fel. Mindazonáltal „az egész világ a gonosz [Sátán, az Ördög] hatalmában van” (1János 5:19, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 12:9). Noé napjainak e lázadó nemzedékét Jézus az emberiségnek ahhoz a nemzedékéhez hasonlította prófétailag, amely elutasítja őt azóta, hogy „jelenlétének” (NW) jele nyilvánvalóvá kezdett válni 1914-ben (Máté 24:3, 34, 37–39; Lukács 17:26, 27).

⁵ Ma, miként Noé napjaiban is, Sátán igyekszik romlást hozni az emberiségre és bolygónkra (Jelenések 11:15–18). Ezért sürgős, hogy megfogadjuk az ihletett parancsot: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Efézus 6:11). Megerősödünk ebben, ha tanulmányozzuk Isten Szavát, és alkalmazzuk azt életünkben. Azonkívül Jehova törődő szervezete is rendelkezésünkre áll a felkent „hű és értelmes rabszolgájával” és szerető véneivel, hogy türelmesen tereljenek azon az úton, melyen járnunk kell. Egy egész földre kiterjedő prédikálómunkát kell elvégeznünk (Máté 24:14, 45–47, Vida fordítás). Bárcsak mindenkor „akképen” cselekednénk, miként Noé is, aki olyannyira gondosan engedelmeskedett az isteni utasításoknak!

Mózes — a legszelídebb ember

6., 7. a) Milyen jutalommal járó dolgot választott Mózes? b) A bátorságnak milyen mintájával szolgált nekünk Mózes?

⁶ Figyeld meg a hit egy másik emberét — Mózest. Önkímélő életnek is örvendhetett volna Egyiptom fényűzésében. De ő inkább választotta „az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét”. Jehova megbízott szolgájaként „a megjutalmazásra tekintett”, és „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:23–28).

⁷ A 4Mózes 12:3-ban ezt olvassuk: „Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.” Ezzel szemben Egyiptom fáraója úgy viselkedett, mint a világ legbüszkébb embere. Amikor Jehova azt parancsolta Mózesnek és Áronnak, hogy jelentsék be a fáraóra vonatkozó ítéletét, vajon hogyan reagáltak? Így értesülünk erről: „cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének” (2Mózes 7:4–7). A bátorságnak micsoda mintája ez számunkra, akik bejelentjük ma Isten ítéleteit!

8. Hogyan követeltetett meg az izraelitáktól, hogy „úgy” cselekedjenek, és az ebből fakadó örvendezésnek milyen párhuzama valósul meg a közeljövőben?

⁸ Vajon az izraeliták lojálisan támogatták Mózest? Jehova, miután a tíz csapásból kilenccel már megverte Egyiptomot, részletes utasításokat adott Izráelnek a pászka megünneplésével kapcsolatban. „És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének” (2Mózes 12:27, 28). E nagy jelentőségű napon — i. e. 1513. niszán hó 14-én — éjfélkor Isten angyala hozzáfogott, hogy megölje Egyiptom minden elsőszülöttét, ám az izraeliták otthonait elkerülte. Miért kíméltettek meg az Izráelhez tartozók elsőszülöttei? Mert ők védelmet találtak a pászkabárány bejárataikra hintett vére alatt. Pontosan úgy cselekedtek, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Igen, ők „úgy cselekedének” (2Mózes 12:50, 51). A Vörös-tengernél Jehova újabb csodát tett azzal, hogy engedelmes népét megmentette, a fáraót és hatalmas katonai gépezetét viszont elpusztította. Mennyire örültek az izraeliták! Ma is így van ez: sokan, akik engedelmeskednek Jehova parancsolatainak, örvendezni fognak, mikor szemtanúi lesznek az ő igazolásának Armageddonban (2Mózes 15:1, 2; Jelenések 15:3, 4).

9. Milyen modernkori kiváltságokat árnyékol elő az, hogy az izraeliták „úgy” cselekedtek a sátortemplommal kapcsolatban?

⁹ Amikor Jehova azt parancsolta Izráelnek, hogy gyűjtsön hozzájárulást és építsen sátortemplomot a pusztában, a nép nagylelkűen nyújtott teljes támogatást. Azután Mózes és készséges munkatársai követték a Jehovától kapott építési terveket — még a legapróbb részletekben is. „Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták.” Hasonlóképpen a papság beiktatásakor Mózes „egészen úgy cselekedék . . ., a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék” (2Mózes 39:32; 40:16). A modern időkben megvan az a lehetőségünk, hogy teljes szívvel támogassuk a prédikálómunkát és a Királysággal kapcsolatos terjeszkedés programjait. Ily módon kiváltságunkban áll egyesülni abban, hogy „úgy” cselekszünk.

Józsué — bátor és nagyon erős

10., 11. a) Mi szerelte fel Józsuét a sikerre? b) Hogyan kaphatunk erőt ahhoz, hogy helytálljunk a modernkori megpróbáltatásokban?

¹⁰ Amikor Mózes azzal bízta meg Józsuét, hogy vezesse be Izráelt az Ígéret földjére, Jehova ihletett írott Szavából valószínűleg még csak a Mózes által írt öt könyv, egy-két zsoltár és a Jób könyve állt rendelkezésre. Mózes arra utasította Józsuét, hogy gyűjtse egybe a népet, amikor elérik az Ígéret földjét, és hogy ’olvassa fel e törvényt az egész Izráel előtt fülük hallására’ (5Mózes 31:10–12). Ezenkívül maga Jehova a következőket parancsolta Józsuénak: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józsué 1:8).

¹¹ Jehova „könyvének” naponkénti olvasása felszerelte Józsuét az elkövetkező próbateljes helyzetek kezelésére, éppúgy, mint ahogy Jehova modernkori Tanúinak is erőt ad az Ő Szavának, a Bibliának naponkénti olvasása ahhoz, hogy helytálljanak e válságos „utolsó napok” megpróbáltatásaiban (2Timótheus 3:1). Egy erőszakos világtól körülvéve — aminthogy ezt is tapasztaljuk — mi is szívleljük meg Isten Józsuénak szóló intését: „Légy bátor és erős . . . Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józsué 1:9). Kanaán meghódítása után Izráel törzsei gazdag jutalomban részesültek, midőn birtokba vették örökségüket. „A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai” (Józsué 14:5). Hasonló jutalom vár ma mindannyiunkra, akik olvassuk Isten Szavát, és alkalmazzuk életünkben, „akképen” cselekedvén engedelmesen.

Királyok — hűségesek és engedetlenek

12. a) Milyen parancsot kaptak Izráel királyai? b) Hová vezetett az, hogy a királyok kudarcot vallottak az engedelmesség terén?

¹² Mi a helyzet Izráel királyaival? Jehova a következőkre kötelezte a királyt: „mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje” (5Mózes 17:18, 19). Vajon engedelmeskedtek e parancsnak Izráel királyai? Legnagyobbrészt csúfos kudarcot vallottak, úgyhogy elérték őket az 5Mózes 28:15–68-ban megjövendölt átkok. Végül Izráel szétszóródott „a földnek egyik végétől a földnek másik végéig”.

13. Dávid esetéhez hasonlóan hogyan válhat javunkra, ha szeretettel viszonyulunk Jehova Szavához?

¹³ Dávid — Izráel első hűséges emberi királya — azonban kivételes odaadást tanúsított Jehova iránt. ’Júdabeli oroszlánkölyöknek’ bizonyult, előárnyékolva Krisztus Jézust, „a Júda nemzetségéből való” győzelmes ’oroszlánt, Dávid gyökerét’ (1Mózes 49:8, 9; Jelenések 5:5). Miben rejlett Dávid ereje? Mélységesen értékelte Jehova írott Szavát, és aszerint élt. A 19. zsoltárban, amely „Dávid zsoltára”, ezt olvassuk: „Az Úrnak törvénye tökéletes.” Dávid, miután utal Jehova bizonyságtételére, rendeléseire, parancsolatára és ítéleteire, ezzel a kijelentéssel folytatja: „Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsoltárok 19:8–12). Hogyha 3000 évvel ezelőtt jutalommal járt az, ha naponta olvasták Jehova Szavát és elmélkedtek rajta, akkor mennyivel inkább így van ez napjainkban! (Zsoltárok 1:1–3; 13:6; 119:72, 97, 111).

14. Milyen módon mutatja meg Salamon életpályája, hogy többre van szükség az ismeretnél?

¹⁴ Ámde nem elég csupán ismeretet szerezni. Isten szolgái számára az is alapvetően fontos, hogy e szerint az ismeret szerint is cselekedjenek, hogy az isteni akarattal összhangban alkalmazzák azt — igen, hogy „akképen” cselekedjenek. Ez Dávid fiának, Salamonnak az esetével szemléltethető, akit Jehova választott, „hogy ülne az Úr királyságának székében Izráel felett”. Salamon azt a megbízást kapta, hogy építse fel a templomot, felhasználva azokat az építési terveket, melyeket Dávid „ihletés által” (NW) kapott (1Krónika 28:5, 11–13). Hogyan tudta végrehajtani Salamon ezt az óriási feladatot? Egy imára válaszolva Jehova bölcsességet és ismeretet adott neki. Ezeknek birtokában, s ragaszkodva az isteni módon megadott tervekhez, Salamon képes volt felépíteni e pompás házat, melyet aztán Jehova dicsősége töltött be (2Krónika 7:2, 3). Később azonban Salamon kudarcot vallott. Milyen tekintetben? Izráel királyára vonatkozóan Jehova törvénye kimondta: „Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon” (5Mózes 17:17). Mégis, Salamonnak lettek „feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei . . . elhajták az ő szívét az idegen istenek után”. Idősebb korában Salamon eltért attól, hogy „akképen” cselekedjen (1Királyok 11:3, 4; Nehémiás 13:26).

15. Hogyan cselekedett Jósiás „akképen”?

¹⁵ Volt néhány engedelmes király Júdában, akiknek sorában Jósiás volt az utolsó. Az i. e. 648. esztendőben hozzáfogott, hogy megtisztítsa a földet a bálványimádástól, és rendbehozza Jehova templomát. Itt történt, hogy a főpap megtalálta „az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt”. Mit tett erre Jósiás? „Felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában. Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben” (2Krónika 34:14, 30, 31). Igen, Jósiás ’akképpen cselekedett’. Hűséges életpályájának köszönhetően Jehova elhalasztotta a hitetlen Júdát sújtó ítéletének végrehajtását kötelességmulasztó fiainak napjaiig.

Isten Szava szerint élni

16., 17. a) Milyen vonatkozásokban kell követnünk Jézus nyomdokait? b) Kik vannak még, akik példaként állnak előttünk mint Isten hűséges szolgái?

¹⁶ A valaha élt összes ember közül az Úr Jézus Krisztus mutatta a legkiválóbb példát az Isten Szaván való elmélkedés és az aszerinti élet terén. Isten Szava olyan volt neki, akár az eledel (János 4:34). Megmondta hallgatóinak: „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi” (János 5:19, 30; 7:28; 8:28, 42). Jézus ’akképpen cselekedett’, kijelentvén: „azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 6:38). Mi, akik Jehova önátadott Tanúi vagyunk, arra kapunk felszólítást, hogy „akképen” cselekedjünk, követve Jézus nyomdokait (Lukács 9:23; 14:27; 1Péter 2:21).

¹⁷ Jézus gondolatai mindig az Isten akaratának cselekvése körül forogtak. Alaposan ismerte Isten Szavát, és így fel volt szerelkezve arra, hogy Írás szerinti válaszokat adjon (Máté 4:1–11; 12:24–31). Ha állandóan figyelmet fordítunk Isten Szavára, mi is „teljes mértékben alkalmas és minden jó cselekedetre felkészített” emberekké válhatunk (2Timótheus 3:16, 17, Újfordítású Biblia, 1975). Kövessük Jehova ókori időkben és később élt hűséges szolgáinak példáját, s mindenekelőtt Mesterünkét, Jézus Krisztusét, aki ezt mondta: „hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem” (János 14:31). Bárcsak mi is kimutatnánk Isten iránti szeretetünket azzal, hogy továbbra is „akképen” cselekszünk! (Márk 12:29–31).

18. Mi ösztönözzön arra, hogy ’a szó cselekvőivé legyünk’, és minek a kifejtése következik ezután?

¹⁸ Amikor elgondolkodunk Isten bibliai időkben élt szolgáinak engedelmes életpályáján, vajon nem buzdulunk-e fel, hogy hűséges szolgálatot mutassunk be Sátán gonosz rendszerének befejező napjaiban? (Róma 15:4–6). Valóban ösztönzést kell éreznünk arra, hogy a legteljesebb értelemben ’a szó cselekvőivé legyünk’, amint azt a következő cikk kifejti (Jakab 1:22, NW ).

Emlékszel rá?

◻ Mit kell jelentenie számunkra „az Isten szeretetének”?

◻ Mit tanulunk Noé, Mózes és Józsué példájából?

◻ Milyen mértékben engedelmeskedtek Izráel királyai Isten „szavának”?

◻ Hogyan bizonyul Példaképünknek Jézus az ’akképpeni’ cselekvésben?

[Képek a 15. oldalon]

Noé, Mózes és Józsué ’akképpen cselekedtek’