Jehova akaratát cselekedték

Megfogadva Jézus búcsúszavait

JÉZUS KRISZTUS i. sz. 33. niszán hó 14-én este 11 hűséges apostolával az asztalhoz telepedett Jeruzsálemben egy felső szobában. Tudván, hogy halála közel, ezt mondta nekik: „egy kevés ideig még veletek vagyok” (János 13:33). Iskariótes Júdás valójában már úton volt, hogy összeesküvést szőjön gonosz emberekkel, akik meg akarták öletni Jézust.

Jézusnál senki sem érezte jobban ebben a felső szobában a helyzet sürgető voltát. Nagyon jól tudta, hogy nemsokára szenvedni fog. Jézus azt is tudta, hogy apostolai aznap éjszaka el fogják hagyni (Máté 26:31; Zakariás 13:7). Mivel Jézusnak ez volt az utolsó lehetősége a halála előtt, hogy apostolaival beszéljen, biztosak lehetünk benne, hogy búcsúszavai a legfontosabb dolgokra összpontosultak.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”

Hűséges apostolaival Jézus egy új szertartást vezetett be, amely a zsidó pászka helyébe lépett. Pál apostol ezt „úrvacsorának” nevezte (1Korinthus 11:20). Véve egy kovásztalan kenyeret, Jézus imát mondott. Ezután megtörte a kenyeret, és az apostolainak adta. „Vegyétek, egyétek; ez az én testem” — mondta. Majd vett egy pohár bort, hálaimát mondott, és az apostoloknak adta, így szólván: „Igyatok ebből mindnyájan; mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:26–28).

Mi volt a jelentősége ennek az eseménynek? Amint Jézus utalt rá, a kenyér az ő bűntelen testét jelentette (Zsidók 7:26; 1Péter 2:22, 24). A bor Jézus kiontott vérét szimbolizálta, ami lehetővé tette a bűnök bocsánatát. Áldozati vére ezenkívül érvényesítette az új szövetséget Jehova Isten és 144 000 ember között, akik végül majd Jézussal fognak uralkodni az égben (Zsidók 9:14; 12:22–24; Jelenések 14:1). Azáltal hogy meghívta tanítványait, vegyenek részt ezen az étkezésen, Jézus arra mutatott rá, hogy majd vele együtt osztoznak az égi Királyságban.

Ezzel az emlékvacsorával kapcsolatban Jézus a következőket parancsolta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Igen, az Úr Vacsorájának évenkénti eseménynek kell lennie, mint amilyen a pászka volt. Míg a pászka az izraeliták egyiptomi rabszolgaságból való szabadulására emlékeztetett, addig az Úr Vacsorája sokkal nagyobb szabadulásra irányította a figyelmet — a megváltható emberiség bűntől és haláltól való szabadulására (1Korinthus 5:7; Efézus 1:7). Ezenkívül akik magukhoz vesznek a jelkép értékű kenyérből és borból, azoknak jövőbeni kiváltságaik jutnak eszükbe, hogy királyok és papok lesznek Isten égi Királyságában (Jelenések 20:6).

Jézus Krisztus halála valóban a legfontosabb esemény volt az emberiség történelmében. Akik értékelik, amit Jézus tett, engedelmeskednek az Úr Vacsorájára vonatkozó parancsának: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Jehova Tanúi minden évben a niszán hó 14-ének megfelelő napon emlékeznek meg Jézus haláláról. 1996-ban ez a dátum április 2-án naplemente utánra esik. Szeretettel meghívunk, hogy gyere el a lakóhelyeden lévő Királyság-terembe.

„Új parancsolatot adok néktek”

Az Úr Vacsorájának a bevezetésén kívül Jézus mondott néhány búcsúszót is az apostolainak tanácsként. Nagyszerű képzésük ellenére ezeknek a férfiaknak még sokat kellett tanulniuk. Nem ismerték még fel teljesen, mi Isten szándéka Jézussal, velük, illetve a jövőre vonatkozóan. Jézus azonban ekkor még nem próbálta meg tisztázni mindezeket a kérdéseket (János 14:26; 16:12, 13). Ehelyett valami nagyon fontosról beszélt. „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” — mondta. Jézus ezután még hozzátette: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:34, 35).

Milyen értelemben volt ez „új parancsolat”? Nos, a Mózesi Törvény ezt parancsolta: „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18). Jézus azonban arra szólította fel a követőit, hogy mutassanak ki önfeláldozó szeretetet, ami odáig megy, hogy az ember életét adja keresztény társaiért. Természetesen a „szeretet törvénye” kevésbé válságos helyzetekre is érvényes. Jézus Krisztus követője minden helyzetben kezdeményező a szeretet kimutatásában, segítve a másikat szellemileg és egyéb vonatkozásban is (Galátzia 6:10).

Földi életének ezen az utolsó éjszakáján Jézust a szeretet késztette arra, hogy Jehova Istenhez imádkozzon tanítványai érdekében. Részben így fohászkodott: „ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (János 17:11). Figyelemre méltó, hogy Jézus ebben a könyörgésében azért imádkozott Atyjához, hogy szerető egység legyen a követői között (János 17:20–23). Arra volt szükségük, hogy ’úgy szeressék egymást, amiképpen Jézus szerette őket’ (János 15:12).

A hűséges apostolok megfogadták Jézus búcsúszavait. Nekünk is eleget kell tennünk parancsának. Ezekben a válságos „utolsó napokban” a szeretet és az egység az igaz imádók között még fontosabb, mint valaha (2Timótheus 3:1). Igen, az igaz keresztények engedelmeskednek Jézus parancsolatainak, és testvéri szeretetet mutatnak ki. Ez magában foglalja azt is, hogy engedelmeskedünk az Úr Vacsorájának a megtartásáról szóló parancsnak.