Jehova akaratát cselekedték

Egy kislány, aki bátran beszélt

AZ IZRAELITÁK és a szíriaiak közötti kapcsolat i. e. a tizedik században feszültté vált. Oly gyakran törtek ki harcok, hogy ha három év eltelt anélkül, hogy erőszak történt volna, az olyan nagy esemény volt, hogy feljegyezték a történelem lapjaira (1Királyok 22:1).

Különösen fenyegetőek voltak azokban az időkben a szíriai portyázó csapatok; némelyik több száz katonából állt. Ezek a harcosok megrohanták és fosztogatták az izraelitákat, elraboltak és rabszolgává tettek sokakat — még a gyermekeket is.

Az egyik ilyen portyázó rablóhadjárat alkalmával „egy kis leányt” szakítottak el irgalmatlanul istenfélő családjától (2Királyok 5:2). Szíriába vitték, és kénytelen volt olyan emberek között élni, akiket ijesztőnek és idegennek találhatott — egy nép között, amelyik a napot, a holdat, a csillagokat, a fákat, a növényeket, sőt még a köveket is imádta. Mennyire mások voltak ezek az emberek, mint a családja és a barátai, akik az egyedül igaz Istent, Jehovát imádták! Ez a kislány azonban még ebben az idegen környezetben is rendkívüli bátorságról tett bizonyságot Jehova imádatát illetően. Ennek eredményeként, megváltoztatta egy kiemelkedő hivatalnok életét, aki a szíriai király szolgálatában állt. Lássuk csak, hogyan.

Bátran szólt

A kislány nevét nem említi a bibliai beszámoló. II. Benhadád király egyik vitéz hadvezére, Naámán feleségének a szolgálólánya lett (2Királyok 5:1). Bár Naámánt nagyra becsülték, de visszataszító betegsége volt — leprás volt.

Talán a lány tisztelettudó magatartása indította arra Naámán feleségét, hogy a bizalmába avassa. Lehet, hogy az asszony megkérdezte a lányt: „Mit csinálnak a leprásokkal Izráelben?” Ez az izraelita lányka nem szégyellte bátran kijelenteni: „Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából” (2Királyok 5:3).

A lány szavait nem vették félvállról, mintha gyermekes fantázia lett volna. Épp ellenkezőleg, jelentették Benhadád királynak, aki elküldte Naámánt másokkal együtt egy 150 kilométeres útra Szamáriába, hogy keressék meg ezt a prófétát (2Királyok 5:4, 5).

Naámán meggyógyul

Naámán az embereivel együtt elment Jórámhoz, Izráel királyához; ajánlólevelet vitt magával Benhadádtól és rengeteg pénzajándékot. Nem meglepő, hogy a borjúimádó Jórám király nem mutatott olyan nagy hitet Isten prófétája iránt, mint a rabszolgalány. Ehelyett arra gondolt, hogy Naámán összetűzésre keres okot. Amikor Isten prófétája, Elizeus meghallotta, hogyan fogja fel a helyzetet Jórám, azonnal üzent, arra kérve a királyt, hogy küldje Naámánt az ő házához (2Királyok 5:6–8).

Amikor Naámán megérkezett Elizeus házához, a próféta hírvivőt küldött, aki ezt mondta Naámánnak: „fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz” (2Királyok 5:9, 10). Naámán méregbe gurult. Mivel csodát, látványos megnyilatkozást várt, ezt kérdezte: „Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak?” Naámán haragosan visszafordult Elizeus házától. De miután szolgái győzködték, végül is engedett. Miután megfürdött hétszer a Jordán folyóban, „megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult” (2Királyok 5:11–14).

Visszatérve Elizeushoz, Naámán ezt mondta: „Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben!” Naámán megesküdött, hogy „többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak” (2Királyok 5:15–17).

Tanulság számunkra

Naámán nem ment volna Elizeus prófétához, ha a fiatal rabszolgalány nem szólt volna bátran. Ma sok fiatal hasonlóképpen tesz. Az iskolában talán olyan diákok veszik őket körül, akiket nem érdekel Isten szolgálata. Mégis bátran szólnak arról, amit hisznek. Néhányan ezt rendkívül korán elkezdik.

Vegyük például Alexandra, egy ötéves ausztráliai kislány esetét. Amikor elkezdett iskolába járni, az édesanyja egy találkozót beszélt meg a tanárral, hogy elmagyarázza Jehova Tanúi hitnézeteit. De Alexandra édesanyja alaposan meglepődött. „Már több hitnézetüket is ismerem, és azt is, hogy Alexandra mit fog és mit nem fog csinálni az iskolában” — mondta a tanár. Alexandra édesanyja csak ámult, mivel nem volt más Tanú gyermek az iskolában. „Alexandra már tájékoztatott minket” — magyarázta a tanár. Igen, ez a kislány már beszélt tapintatosan a tanárjával.

Ezek a fiatalok bátran szólnak. Ezáltal a Zsoltárok 148:12, 13-mal összhangban cselekszenek: „Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!”