Kiegyensúlyozott úttörő vagy?

AZ ÉDESAPA szeme ragyog, ahogy tárt karokkal várja, hogy kislánya megtegye első bizonytalan lépéseit. Amikor hirtelen felbukik, arra buzdítja gyermekét, próbálja meg újra. Tudja, hogy hamarosan egyensúlyra és erőre tesz szert.

Ehhez hasonlóan egy új úttörő szolgának is időre és buzdításra lehet szüksége, míg kiegyensúlyozott nem lesz, ami szükséges ahhoz, hogy sikeres teljes idejű Királyság-hirdető legyen. Sok úttörő évtizedeken át szolgál örömmel. Néhányan elveszítik egyensúlyukat a körülményeikben bekövetkezett hirtelen változások miatt. Néhányan még az örömüket is elvesztik. Az egyik országban a kezdő úttörők 20 százaléka abbahagyja a teljes idejű szolgálatot az első két évben. Mi miatt hagyhatja abba egy úttörő ezt a legörömtelibb szolgálatot? Lehet az ellen tenni valamit, hogy elkerüljük ezeket a kedvezőtlen fordulatokat?

Bár néhányan a rossz egészség, az anyagi szükségletek és a családi felelősségek miatt abbahagyhatják a teljes idejű szolgálatot, mások azon buktak el, hogy nem tudtak kellő egyensúlyt tartani a különböző keresztényi kötelezettségek között. A kiegyensúlyozottság olyan állapotot jelent, amelyben „egyetlen rész, elem, tényező vagy hatás sincs túlsúlyban, illetve nem aránytalan a többihez képest”.

Jézus Krisztus megmutatta tanítványainak, hogyan kell a prédikáló- és tanítványképző munkát végezni. Személyes szolgálatában azt is bemutatta, hogyan lehet megőrizni a kiegyensúlyozottságot. Jézus rámutatott, hogy a zsidó vallásvezetők nem voltak kiegyensúlyozottak, ezt mondva nekik: „tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Máté 23:23, Újfordítású revideált Biblia).

Ez az alapelv ugyanúgy érvényes napjainkban is, főleg az úttörőszolgálatra. Lelkesedéstől és helyes törekvéstől indíttatva, néhányan úgy kezdték el az úttörőszolgálatot, hogy nem készültek fel rá teljesen, vagy nem vettek figyelembe mindent, ami azzal jár (Lukács 14:27, 28). Másokat olyannyira lekötött a szántóföldi szolgálat, hogy figyelmen kívül hagyták a keresztényiség más fontos formáit. Hogyan tudják elérni és megőrizni a kiegyensúlyozottságot?

Maradj erős szellemileg!

Jézus sohasem hanyagolta el szellemiségét. Bár szokatlanul sokat akartak az idejéből a tömegek, amelyek azért mentek hozzá, hogy hallják őt, és gyógyítsa meg őket, mégis időt fordított arra, hogy elmélkedve imádkozzon (Márk 1:35; Lukács 6:12). A kiegyensúlyozott úttörőszolgálathoz napjainkban arra is szükség van, hogy a legtöbbet merítsük mindabból, amiről szellemi erőnk fenntartása érdekében gondoskodnak. Pál így érvelt: „A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é?” (Róma 2:21). Nyilván hiba volna, ha minden időnket az töltené ki, hogy másoknak prédikálunk, miközben elmulasztunk időt fordítani a kellő személyes tanulmányozásra és a rendszeres imádkozásra.

Kumiko már két évtizede úttörő. Bár három gyermeke van és hitetlen férje, tapasztalat útján rájött, hogy számára a legjobb idő az olvasásra és a Biblia tanulmányozására az este, mielőtt elérkezne a lefekvés ideje. Miközben tanulmányoz, főleg azokra a pontokra figyel oda, amelyeket fel tud használni a szántóföldi szolgálatban, hogy mindennapi szolgálata élénk és érdekes maradjon. Más sikeres úttörők előbb kelnek, mint a család többi tagja, hogy a csendes reggeli órákban élvezzék a szellemi felfrissülést. Te talán más, megfelelő időpontokat tartogatsz arra, hogy felkészülj az összejövetelekre, és lépést tarts a legújabb keresztény kiadványokkal. Ha szeretnéd megőrizni a szolgálatban érzett örömet, nem szabad elsietned vagy elhanyagolnod a személyes tanulmányozást.

Egyensúlyban tartva a családi felelősségeket

Az úttörőszolgálatot végző szülőknek azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy számukra az „Úrnak akaratja” nagy részben az, hogy törődjenek saját családjuk fizikai, érzelmi és szellemi szükségleteivel (Efézus 5:17; 6:1–4; 1Timótheus 5:8). Néha még a hívő házastárs és családtagok is attól félnek, hogy feleségük vagy édesanyjuk nem vigasztalja és nem segíti őket, ha egyszer elkezdi az úttörőszolgálatot. Ezekből az érzésekből fakad, hogy kevésbé lelkesen reagálnak arra, hogy úttörő szeretne lenni. De jó tervezéssel és megfontoltsággal meg lehet őrizni a kiegyensúlyozottságot.

Sok úttörő igyekszik a prédikálómunkát teljes egészében akkor elvégezni, amikor a családtagok nincsenek otthon. Kumiko, akiről már korábban említést tettünk, együtt van a családjával a reggelinél, útnak engedi férjét és gyermekeit reggel, és otthon van, mielőtt még hazaérnének. Hétfőnként főz meg többféle ételt is előre, hogy így pihentebb legyen, együtt ehessen a családjával, és ne kelljen a konyhában foglalatoskodva időznie. Az is segít, ha egyszerre több házimunkát is végez, például miközben készíti az ételeket, más háztartási munkát is csinál. Kumiko így még arra is talál időt, hogy meghívja gyermekeinek a barátait, és hogy különleges finomságokat készítsen nekik.

Ahogy a gyermekek elérik a tizenéves kort, gyakran több figyelemre van szükség szüleik részéről, hogy meg tudjanak birkózni az őket elárasztó új érzelmekkel, vágyakkal, kétségekkel és félelmekkel. Ez éberséget kíván meg, és változtatást az úttörő szülő időtervében. Vegyük például Hisako, egy háromgyermekes úttörő édesanya példáját. Mit tett, amikor a legidősebb lánya kevesebb örömet és lelkesedést mutatott a keresztény összejövetelek iránt és a szántóföldi szolgálat iránt a világi iskolás barátok befolyása miatt? Lányának arra volt igazából szüksége, hogy sajátítsa el az igazságot, és legyen teljes mértékben meggyőződve arról, hogy a legjobb életút az, ha elkülönül a világtól (Jakab 4:4).

Hisako elmondja: „Elhatároztam, hogy naponta újra áttanulmányozom vele az Élj örökké! könyvből az alaptanításokat. Eleinte csak néhány percet tudtunk tanulmányozni, mivel a lányom gyakran súlyos gyomorfájdalmakra és fejfájásra panaszkodott, amikor elérkezett a tanulmányozás ideje. De én rendszeresen megtartottam a tanulmányozást. Néhány hónap múlva a szellemisége nagyon sokat javult, ami rövidesen az önátadásához és a megkeresztelkedéséhez vezetett.” Hisako ma már lányával együtt élvezi a teljes idejű szolgálatot.

Az úttörő édesapáknak is vigyázniuk kell, nehogy olyannyira lekösse őket az érdeklődőkkel való törődés a szántóföldi szolgálatban, valamint a gyülekezeti kötelezettségeik, hogy elmulasszák megadni cseperedő gyermekeiknek az őket megillető erős érzelmi támogatást és irányítást. Ez nem olyan dolog, amit a férfiak átháríthatnak a feleségükre. Egy elfoglalt keresztény vén, aki már régóta úttörő, és egy kis üzletet is vezet, időt fordít arra, hogy mind a négy gyermekével személyesen tanulmányozzon (Efézus 6:4). Ezenkívül a családjával készül fel a heti összejövetelekre. A kiegyensúlyozott úttörők nem hanyagolják el családjukat sem anyagiakban, sem szellemileg.

Gazdasági egyensúly

A napi szükségletekről alkotott megfelelő szemléletmód még egy másik olyan terület, ahol az úttörőknek törekedniük kell a helyes egyensúly megőrzésére. Ebben megint sokat tanulhatunk Jézus nagyszerű példájából és tanácsából. Figyelmeztetett, hogy ne aggódjunk túlságosan az anyagi érdekeink miatt. Inkább arra buzdította tanítványait, hogy tegyék a Királyságot az első helyre, s azt ígérte nekik, hogy Isten majd gondoskodik róluk, mint ahogy a többi teremtésművéről is (Máté 6:25–34). E nagyszerű tanácsot követve sok úttörő volt képes arra, hogy már évek óta a teljes idejű szolgálatban maradjon, Jehova pedig megáldotta a „mindennapi kenyerük” megszerzéséért tett erőfeszítéseiket (Máté 6:11).

Pál apostol azt tanácsolta keresztény társainak, hogy ’ésszerűségük legyen ismert minden ember előtt’ (Filippi 4:5, NW). Az ésszerűség bizony megkívánja, hogy törődjünk kellőképpen az egészségünkkel. A kiegyensúlyozott úttörők mindent megtesznek azért, hogy ésszerűséget mutassanak az életmódjukban, az anyagi dolgokhoz való hozzáállásukban, tudván, hogy mások figyelik magatartásukat. (Vö. 1Korinthus 4:9.)

Az úttörőszolgálatot elkezdő fiataloknak tartózkodniuk kell attól, hogy helytelenül kihasználják szüleik nagylelkűségét. Ha szüleik otthonában élnek, helyénvaló kiegyensúlyozottságról és értékelésről tenne tanúbizonyságot, ha részt vennének a házimunkákban, és ha részidejű munkát vállalnának, hogy képesek legyenek hozzájárulni otthonuk fenntartásának a költségéhez (2Thessalonika 3:10).

A kiegyensúlyozott úttörők igazi áldást jelentenek

Talán olyan úttörő vagy, aki keményen dolgozik azon, hogy megőrizze a helyes egyensúlyt. Biztos lehetsz benne, sikerülni fog. Amint a kisgyermeknek is időre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja ezt a két dolgot: egyensúlyozni magát és járni, sok érett úttörő is azt mondja, hogy időbe tellett, mire kiegyensúlyozottságra tett szert, és minden kötelezettségének eleget tudott tenni.

Elmélyülni a személyes tanulmányozásban, törődni a családtagokkal, fenntartani magukat anyagilag — többek között ezek azok a területek, amelyeken az úttörők az egyensúly elérésére törekednek. A beszámolók azt mutatják, hogy sok úttörő kitűnően látja el a felelősségeit. Ők igazán áldásai a közösségnek, és dicsőséget szereznek Jehovának és szervezetének.