Egyedüllét — Utat nyit a figyelemelterelődés nélkül végzett tevékenység felé
„Állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul [figyelemelterelődés nélkül, NW]” (1KORINTHUS 7:35).
1. Milyen aggasztó hírek jutottak Pál fülébe a Korinthusban élő keresztényekről?
PÁL apostol aggódott a görögországi Korinthusban élő keresztény testvéreiért. Úgy öt esztendővel korábban ő alapította meg a gyülekezetet ebben az erkölcstelenségéről ismert, virágzó városban. Most, körülbelül i. sz. 55-ben — mialatt a kis-ázsiai Efézusban tartózkodott — Korinthusból aggasztó híreket hallott pártoskodásról és egy olyan esetről, amelyben komoly erkölcstelenséget tűrtek meg. Ezenkívül Pál levelet kapott a korinthusi keresztényektől, akik útmutatást kértek a nemi kapcsolat, a nőtlenség, a házasság, a különélés és az újraházasodás kérdésében.
2. Szemmel láthatólag milyen hatással volt a Korinthusban uralkodó erkölcstelenség az ott lakó keresztényekre?
2 A Korinthusban uralkodó durva erkölcstelenség, úgy tűnt, kétféleképpen is befolyásolja a helyi gyülekezetet. Egyes keresztények engedtek az erkölcsi lazaság légkörének, és megtűrték az erkölcstelenséget (1Korinthus 5:1; 6:15–17). Míg mások szemmel láthatólag úgy viszonyultak a nemi élvezetekhez, amelyek elárasztották a várost, hogy szélsőséges módon mindenfajta nemi érintkezéstől való tartózkodást javasoltak még a házaspároknak is (1Korinthus 7:5).
3. Először milyen kérdésekkel foglalkozott Pál a korinthusiakhoz írt első levelében?
3 Pál a korinthusbeliekhez írt hosszú levelében először a megosztottság problémájáról beszélt (1Korinthus 1—4. fejezet). Óva intette őket attól, hogy embereket kövessenek, ami csak ártalmas szakadásokhoz vezethet. Egységeseknek kell lenniük Isten „munkatársaiként”. Majd konkrét útmutatással szolgált a gyülekezet erkölcsi tisztán tartását illetően (5., 6. fejezet). Ezek után az apostol az ő levelükkel foglalkozott.
Javasolt egyedüllét
4. Mit értett Pál azon, amikor azt mondta, hogy „jó a férfiúnak asszonyt nem illetni”?
4 Így kezdte: „A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni” (1Korinthus 7:1). Az „asszonyt nem illetni” kifejezés itt egy asszonnyal nemi kielégülés céljából létesített fizikai érintkezéstől való tartózkodást jelent. Mivel Pál már elítélte a paráznaságot, most a házassági elrendezésen belüli nemi kapcsolatra utalt. Ezért Pál itt az egyedüllét állapotát javasolta (1Korinthus 6:9, 16, 18; vö. 1Mózes 20:6; Példabeszédek 6:29). Egy kicsit később így írt: „Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is” (1Korinthus 7:8). Pál nőtlen — talán özvegy — volt (1Korinthus 9:5).
5., 6. a) Miért nyilvánvaló, hogy Pál nem szerzetesi életmódot javasolt? b) Miért javasolta Pál az egyedüllétet?
5 A korinthusi keresztények valószínűleg a görög filozófiával kerültek kapcsolatba, amelynek bizonyos iskolái az aszketizmus, vagyis az önmegtartóztatás szélsőséges formáit magasztalták. Vajon ezért lehetett, hogy a korinthusiak megkérdezték Pált, „jó” a keresztényeknek tartózkodni mindenfajta nemi kapcsolattól? Pál válasza nem tükrözte a görög filozófiát (Kolossé 2:8). A katolikus teológusoktól eltérően sehol sem javasolta a házastárs nélküli, aszketikus életet egy kolostorban vagy zárdában, mintha az egyedül álló személyek fölöttébb szentek volnának, és életmódjuk, valamint imáik által hozzájárulhatnának saját megmentésükhöz.
6 Pál az egyedüllétet javasolta „a jelenvaló szükség miatt” (1Korinthus 7:26). Azokra a nehéz időkre utalhatott, amelyeket átéltek a keresztények, és amelyeket még nehezebbé tehetett volna a házasság (1Korinthus 7:28). Ezt tanácsolta a nőtlen vagy hajadon keresztényeknek: „jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.” Az özvegyemberekhez így szólt: „Megszabadultál [el vagy oldva, Vida fordítás] feleségedtől? Ne keress feleséget.” A keresztény özvegyasszonyokról ezt írta: „boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van” (1Korinthus 7:8, 27, 40).
Nincs kényszer az egyedüllétre
7., 8. Mi mutatja, hogy Pál nem kényszerített egy keresztényt sem, hogy maradjon egyedül álló?
7 Kétségtelenül Jehova szent szelleme irányította Pált, amikor ezt a tanácsot adta. Ahogy bemutatta az egyedüllétet és a házasságot, az teljes egészében kiegyensúlyozottságról és visszafogottságról tanúskodik. Nem csinált belőle hűségi vagy hűtlenségi kérdést. Hanem inkább a szabad választás kérdésévé tette, előnyben részesítve az egyedüllétet azok számára, akik tisztán tudnak maradni abban az állapotban.
8 Miután kijelentette, hogy „jó a férfiúnak asszonyt nem illetni”, Pál rögtön hozzáfűzte: „De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje” (1Korinthus 7:1, 2). Miután azt javasolta a nőtlen vagy hajadon személyeknek és az özvegyasszonyoknak, hogy „úgy maradhatnak, mint én is”, gyorsan hozzáfűzte: „De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni” (1Korinthus 7:8, 9). Újból ezt a tanácsot adta az özvegyembereknek: „Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel” (1Korinthus 7:27, 28). Ez a kiegyensúlyozott tanács a választás szabadságát tükrözi.
9. Jézus és Pál szerint milyen értelemben Istentől való ajándék mind a házasság, mind az egyedüllét?
9 Pál megmutatta, hogy a házasság és az egyedüllét egyaránt Istentől való ajándék. „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy” (1Korinthus 7:7). Kétségtelenül az járt a fejében, amit Jézus mondott. Miután leszögezte, hogy a házasság Istentől ered, Jézus rámutatott, hogy az önként vállalt egyedüllét a Királyság-érdekek szolgálatáért egyéni ajándék: „Nem minden ember ad teret a mondásnak, hanem csak azok, akiknél megvan az ajándék. Mert vannak eunuchok, akik ilyennek születtek az anyjuk méhétől fogva, és vannak eunuchok, akiket az emberek tettek eunuchokká, és vannak eunuchok, akik maguk tették magukat eunuchokká az egek királyságáért. Aki teret tud adni ennek, adjon teret” (Máté 19:4–6, 11, 12, NW).
Teret adni az egyedüllét ajándékának
10. Hogyan tud valaki „teret adni” az egyedüllét ajándékának?
10 Bár Jézus és Pál úgy beszélt az egyedüllétről, mint „ajándékról”, nem mondták azt, hogy ez egy csoda folytán megnyilvánuló ajándék, amely csak némelyeknek van. Jézus azt mondta, hogy „nem minden ember ad teret” ennek az ajándéknak, és arra sürgette azokat, akik képesek rá, hogy ’adjanak teret annak’, aminek Jézus és Pál teret adott. Igaz, Pál azt írta, hogy „jobb házasságban élni, mint égni”, de azokról beszélt, akik „magukat meg nem tartóztathatják” (1Korinthus 7:9). Korábbi írásaiban Pál rámutatott, hogy a keresztények elkerülhetik, hogy szenvedély fűtse őket (Galátzia 5:16, 22–24). Szellem szerint járni azt jelenti, hogy engedjük, hogy Jehova szelleme irányítsa minden lépésünket. Képesek erre a fiatal keresztények? Igen, ha szorosan követik Jehova Szavát. A zsoltáríró ezt írta: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú [férfi vagy nő] az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?” (Zsoltárok 119:9).
11. Mit jelent ’Szellem szerint járni’?
11 Ez magában foglalja azt, hogy őrizkedünk az engedékenységre ösztönző gondolatoktól, amelyeket sok tévéműsor, film, újságcikk, könyv és dalszöveg sugároz. Az ilyen gondolatok a testre összpontosulnak. Azoknak a fiatal keresztényeknek — bármelyik nemről legyen is szó —, akik teret akarnak adni az egyedüllétnek, ’nem szabad test szerint járniuk, hanem Szellem szerint, mert akik test szerint vannak, azoknak a test dolgain jár az eszük, akik pedig Szellem szerint, azok a Szellem dolgaival törődnek’ (Róma 8:4, 5, Vi). A szellem dolgai igazságosak, tiszták, kedvesek, erényesek. A keresztények — ifjak és idősek egyaránt — jól teszik, ha továbbra is ’ezekről gondolkodnak’ (Filippi 4:8, 9).
12. Főként miből áll teret engedni az egyedüllét ajándékának?
12 Teret engedni az egyedüllét ajándékának főként abból áll, hogy valaki eltökéli szívében ezt a célt, és Jehovához imádkozik segítségért, hogy elérhesse azt (Filippi 4:6, 7). Pál ezt írta: „Ha . . . valaki szilárdan áll szívében, nem érez kényszerűséget, hanem hatalma van a saját akaratán, és úgy határozott a saját szívében, hogy megőrzi szüzességét, jól teszi. Következésképpen, aki szüzességét házasságra szánja, az is jól teszi, de aki nem szánja házasságra, még jobban teszi” (1Korinthus 7:37, 38, NW ).
Egyedüllét határozott szándékkal
13., 14. a) Milyen összehasonlítást tett Pál apostol a nőtlen vagy hajadon és a házasságban élő keresztények között? b) Csak hogyan cselekedhet „jobban” egy egyedül álló keresztény azoknál, akik házasságban élnek?
13 Az egyedüllét önmagában még nem tiszteletre méltó. Akkor milyen értelemben lehet „jobb”? Minden azon múlik, hogyan használja fel egy személy az azzal együtt járó szabadságát. Pál ezt írta: „Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; a ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének [ezért meg van osztva, Vi]. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul [figyelemelterelődés nélkül, NW]” (1Korinthus 7:32–35).
14 Az az egyedül álló keresztény, aki nőtlen vagy hajadon állapotát arra használja, hogy önző célokra törekedjen, semmit sem tesz „jobban”, mint a házasságban élő keresztények. Ő nem a „királyságért” marad egyedül álló, hanem személyes okokból (Máté 19:12, NW). A nőtlen férfinak vagy hajadon nőnek ’arra kell gondot viselnie, ami az Úré’, törekednie kell ’kedveskedni az Úrnak’, és ’állhatatosan ragaszkodnia kell az Úrhoz, figyelemelterelődés nélkül’. Ez azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentel Jehova és Krisztus Jézus szolgálatának. Csak így cselekedhetnek „jobban” a nőtlen vagy hajadon keresztények a házasságban élő keresztényeknél.
Figyelemelterelődés nélkül végzett tevékenység
15. Mi a veleje Pál érvelésének a Korinthusbeliekhez írt első levél 7. fejezetében?
15 Pál egész érvelése e fejezetben a következő: Bár a házasság törvényes és — bizonyos esetekben — egyeseknek ajánlatos, az egyedüllét tagadhatatlanul előnyös annak a keresztény férfinak és nőnek, aki a legkisebb figyelemelterelődéssel akarja szolgálni Jehovát. Míg a házasságban élő személy „meg van osztva”, addig a nőtlen vagy hajadon keresztény szabadon összpontosíthatja figyelmét „az Úr dolgaira”.
16., 17. Hogyan tud egy egyedül álló keresztény jobban figyelmet fordítani „az Úr dolgaira”?
16 Mik az Úr dolgai, amelyeknek egy nőtlen vagy hajadon keresztény szabadabban tud figyelmet szentelni, mint azok, akik házasságban élnek? Egy másik szövegösszefüggésben Jézus arról beszélt, ami „az Istené” — amit egy keresztény nem adhat meg a császárnak (Máté 22:21). Ezek a dolgok alapvető kapcsolatban vannak egy keresztény életével, imádatával és szolgálatával (Máté 4:10; Róma 14:8; 2Korinthus 2:17; 3:5, 6; 4:1).
17 Az egyedül álló személyek általában szabadabban szentelik idejüket Jehova szolgálatának, ami javukra van szellemileg és arra nézve, hogy mennyire tudják kiterjeszteni szolgálatukat. Több időt tudnak személyes tanulmányozásra és elmélkedésre fordítani. Az egyedül álló keresztények gyakran könnyebben bele tudják illeszteni időtervükbe bibliaolvasásukat, mint azok, akik házasságban élnek. Jobban felkészülhetnek az összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatra. Mindez személyesen ’hasznukra’ válik (1Korinthus 7:35).
18. Hogyan mutathatja ki sok egyedül álló testvér, hogy „figyelemelterelődés nélkül” kívánja szolgálni Jehovát?
18 Sok egyedül álló testvér, aki már kisegítőszolgaként tevékenykedik, szabadon mondhatja Jehovának: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésaiás 6:8). Jelentkezhetnek a Szolgálati Kiképző Iskolára, amely az egyedül álló kisegítőszolgák és vének számára van fenntartva, akiknek módjukban áll ott szolgálni, ahol nagyobb a szükség. Még azok a testvérek is, akiknek nem áll módjukban elhagyni gyülekezetüket, alkalmassá tehetik magukat, hogy kisegítőszolgaként vagy vénként szolgálják testvéreiket (Filippi 2:20–23).
19. Hogyan részesül sok egyedül álló testvérnő áldásban, és mi az egyik módja annak, ahogy áldására lehetnek a gyülekezeteknek?
19 Az egyedül álló testvérnők, mivel nem áll fölöttük emberi fő, akivel tanácskoznak, és akit a bizalmukba avatnak, talán jobban hajlanak arra, hogy ’az Úrra vessék terhüket’ (Zsoltárok 55:23; 1Korinthus 11:3). Ez különösen fontos azoknak a testvérnőknek, akik Jehova iránt érzett szeretetükből kifolyólag választják az egyedüllétet. Ha idővel férjhez mennek, akkor azt ’csak az Úrban’ teszik, ami azt jelenti, hogy csak Jehovának önátadott személlyel házasodnak össze (1Korinthus 7:39). A vének hálásak a gyülekezetükben levő hajadon testvérnőknek; ezek a testvérnők gyakran meglátogatják és segítik a betegeket és az időseket. Ez minden érintettnek örömet szerez (Cselekedetek 20:35).
20. Hogyan mutatja ki sok keresztény, hogy ’állhatatosan ragaszkodik az Úrhoz, figyelemelterelődés nélkül’?
20 Sok fiatal keresztény rendezi úgy a dolgait, hogy ’állhatatosan ragaszkodjon az Úrhoz, figyelemelterelődés nélkül’ (1Korinthus 7:35). Ők teljes idejű úttörő szolgaként, misszionáriusként vagy a Watch Tower Society fiókhivatalainak egyik tagjaként szolgálják Jehovát. És milyen boldog csoportot alkotnak! Mennyire felüdítő a jelenlétük! Nos, Jehova és Jézus szemében ők olyanok, „akár a harmatcseppek” (Zsoltárok 110:3, NW).
Nem örökké tartó egyedüllétre szóló fogadalom
21. a) Miért egyértelmű, hogy Pál nem buzdított az egyedüllétre szóló fogadalomra? b) Mit értett azon, amikor arról beszélt, hogy ’elmúlik az ifjúság virágzása’?
21 Az egyik kulcsgondolat Pál tanácsában az, hogy a keresztények „jól” teszik, ha teret engednek életükben az egyedüllétnek (1Korinthus 7:1, 8, 26, 37). Semmiképpen sem buzdította azonban őket arra, hogy fogadalmat tegyenek az egyedüllétre. Éppen ellenkezőleg, így írt: „Ha . . . valaki úgy véli, hogy nem képes megőrizni szüzességét, hogy elmúljon az ifjúság virágzása, és annak úgy kell megtörténnie, legyen ahogy kívánja, nem vétkezik. Házasodjon meg” (1Korinthus 7:36, NW ). Az a görög szó (hü·peʹra·kmosz), amelyet az „elmúljon az ifjúság virágzása” szavakkal fordítottak, szó szerint azt jelenti: ’túl a tetőponton’, és a felerősödő szexuális vágy csúcspontján való túljutásra utal. Így azok, akik számos évet egyedül álló személyként töltöttek, és akik végül úgy érzik, hogy házasságban kellene élniük, teljesen szabadok, hogy összeházasodjanak egyik hívőtársukkal (2Korinthus 6:14).
22. Miért előnyös minden szempontból egy keresztény számára, ha nem túl fiatalon köt valakivel házasságot?
22 Azok az évek, amelyeket egy fiatal keresztény figyelemelterelődés nélkül Jehova szolgálatában tölt, bölcs befektetésnek bizonyulnak. Ez lehetővé teszi számára, hogy gyakorlati bölcsességre, tapasztalatra és éleslátásra tegyen szert (Példabeszédek 1:3, 4). Az a személy, aki egyedül álló marad a Királyságért, sokkal jobb helyzetben van később, ha úgy dönt, hogy elvállalja a házasélettel és talán a szülői szereppel együtt járó felelősségeket.
23. Mire gondolhatnak egyesek, akik fontolgatják a házasságot, de milyen kérdést fogunk megvizsgálni a következő cikkekben?
23 Némely keresztény, aki egyedül álló személyként számos évet eltöltött Jehova teljes idejű szolgálatában, gondosan úgy választja meg jövendőbeli társát, hogy a teljes idejű szolgálat valamely ágának folytatását tartja szem előtt. Ez minden bizonnyal dicséretre méltó. Sőt néhányan talán azzal az elképzeléssel néznek a házasság elé, hogy nem fogják megengedni, hogy az bárhogyan is gátolja szolgálatukat. De vajon egy házasságban élő kereszténynek azt kellene éreznie, hogy ugyanolyan szabadon összpontosíthat Jehova szolgálatára, mint amikor még egyedül álló volt? Ezt a kérdést fogjuk megvizsgálni a következő cikkekben.
Ismétlésül
◻ Miért érezte Pál apostol szükségesnek, hogy írjon a korinthusbeli gyülekezetnek?
◻ Miért tudjuk, hogy Pál nem szerzetesi életmód követését ajánlotta?
◻ Hogyan tud valaki „teret adni” az egyedüllétnek?
◻ Hogyan fordíthatják javukra az egyedül álló testvérnők az egyedüllét állapotát?
◻ Hogyan használhatják ki az egyedül álló testvérek azt a szabadságot, hogy „figyelemelterelődés nélkül” szolgálhatják Jehovát?