Idejétmúlt a böjtölés?

„TIZENÉVES korom óta minden hétfőn böjtölök” — mondja Mrudulaben, egy 78 éves jómódú, indiai asszony. Ez imádata részét képezi, egy olyan módot, amely biztosítja, hogy jó házasságnak örvendjen, és egészséges gyermekei legyenek, valamint férje számára is védelmül szolgált. Jelenleg, özvegyként, továbbra is böjtöl hétfőnként, a jó egészség és gyermekei jóléte érdekében. Hozzá hasonlóan a hindu nők többsége élete részévé teszi a rendszeres böjtölést.

Prakash, egy középkorú üzletember, aki Mumbai (Bombay, India) külvárosában él, megemlíti, hogy évente böjtöl, srávana hétfői napjain. Ez egy olyan hónap, amelynek különleges vallási jelentősége van a hindu naptár szerint. Prakash így fejti ki: „Vallási indítékokból kezdtem, most azonban további ösztönzésre találtam, hogy az egészségemre való tekintettel folytassam. Mivel a srávana a monszunidőszak vége felé köszönt be, a szervezetemnek lehetősége van arra, hogy megtisztítsa magát az esős évszak jellegzetes betegségeitől.”

Néhányan úgy érzik, hogy a böjtölés fizikailag, elmebelileg és szellemileg is segítségére van az embernek. A Grolier International Encyclopedia például kijelenti: „A modern tudományos kutatások azt sejtetik, hogy a böjtölés gyógyhatású is lehet, és ha körültekintően kezdenek neki, a tudat és az érzékenység magasabb rendű állapotát idézheti elő.” Azt mondják, hogy Platón, a görög filozófus tíz vagy még annál is több napig böjtölt; és hogy Püthagorasz, a matematikus böjtölésre késztette tanítványait, mielőtt tanította őket.

Néhány személynek a böjtölés azt jelenti, hogy teljes mértékben tartózkodik az ételtől és a víztől egy meghatározott ideig, míg mások vesznek magukhoz folyadékot a böjt folyamán. Mellőzni bizonyos étkezéseket, vagy tartózkodni egy konkrét típusú ételtől — sokan ezt is böjtölésnek tekintik. De a hosszú ideje ellenőrizetlen böjtölés kockázatos lehet. Parul Sheth újságíró elmondja, hogy miután a szervezet a saját szénhidrátkészletét is igénybe vette, közvetlenül utána az izomfehérjéket alakítja glukózzá, és csak azután lát neki a szervezet zsírkészletének. A zsír glukózzá való átalakítása során ketontesteknek nevezett, mérgező anyagcseretermékek szabadulnak fel. Ahogy ezek felhalmozódnak, az agy felé haladnak, kárt téve a központi idegrendszerben. „Ez az a pont, amikor a böjtölés veszélyessé fajulhat — mondja Sheth —; az ember zavarodottá válhat, elveszítheti tájékozódási képességét, és ami még ennél is rosszabb . . . Kómát és végül halált [is okozhat a böjtölés].”

Eszköz és rítus

A böjtölést hatásos eszközként használják fel politikai és társadalmi célkitűzések érdekében is. Az indiai Mohandász K. Gandhi egyike volt azoknak, akik kitűnően bántak ezzel a fegyverrel. Mivel több százmillió ember részéről övezte nagyfokú tisztelet, arra használta fel a böjtölést, hogy erőteljes befolyást gyakoroljon az Indiában élő hindu néptömegekre. Azt ecsetelve, hogy mi lett az eredménye a böjtölésének — amelyet azért folytatott, hogy lezárjon egy ipari vitát a gyári munkások és a gyártulajdonosok között —, Gandhi ezt mondta: „Az eredmény végül is az lett, hogy általános jóindulat légköre alakult ki a felek között. A tulajdonosok szíve meglágyult . . ., és háromnapi böjt után lefújták a sztrájkot.” A dél-afrikai elnök, Nelson Mandela is részt vett egy ötnapos éhségsztrájkban, azokban az években, amikor politikai fogoly volt.

Azok viszont, akik gyakorlattá teszik a böjtölést, többségükben vallási okokból folytatják. A hinduizmusnak kiemelkedő rítusa a böjtölés. A Fast and Festivals of India című könyv kijelenti, hogy bizonyos napokon „teljes böjtöt tartanak . . ., egyáltalán nem vesznek magukhoz még vizet sem. Mind a férfiak, mind a nők szigorú böjtöt tartanak . . ., hogy boldogságot, jólétet biztosítsanak, valamint a vétkek és a bűnök bocsánatát.”

A jainizmusban széles körben gyakorolják a böjtölést. Ahogy a The Sunday Times of India Review beszámol róla: „Bombayben [Mumbaiben] egy jainista muni [bölcs] naponta csak két pohár forralt vizet ivott — 201 napon keresztül. Le is adott 33 kilót.” Néhányan mégis addig a pontig böjtölnek, hogy éhen halnak, mert meg vannak győződve róla, hogy ez a megmentésüket fogja eredményezni.

Általánosságban véve minden felnőttnek, aki az iszlám vallást gyakorolja, kötelező a böjtölés ramadán hónap folyamán. Egész hónapban nem vehetnek magukhoz ételt vagy vizet napkeltétől napnyugtáig. Bárkinek, aki ez idő alatt megbetegszik vagy utazik, be kell pótolnia a böjtnapokat. A nagyböjt — amely a húsvétot megelőző negyvennapos időszak — a böjtölések időszaka néhány személy számára a kereszténységben, és számos vallási rend tart böjtöt más meghatározott napokon is.

A böjtölés tehát biztos, hogy nem halt ki. És mivel oly sok vallásnak alkotja részét, azt kérdezhetnénk: Megköveteli Isten a böjtölést? Vannak alkalmak, amikor dönthetnek úgy a keresztények, hogy böjtöt tartanak? Származhat előny ebből? A következő cikk ezeket a kérdéseket fogja megvizsgálni.

[Kép a 3. oldalon]

A jainizmus úgy tekinti a böjtölést, mint annak az egyik módját, hogy a lélek elnyerje a megmentést

[Kép a 4. oldalon]

Mohandász K. Gandhi hatásos eszközként használta fel a böjtölést a politikai és társadalmi célkitűzések érdekében

[Kép a 4. oldalon]

Az iszlám vallásban kötelező a böjt ramadán hónap folyamán

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian