Ahogyan az utazófelvigyázók hű sáfárokként szolgálnak

„Kiki a mint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének [különböző módon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének, NW] jó sáfárai” (1PÉTER 4:10).

1., 2. a) Hogyan határoznád meg a „sáfár” szót? b) Kik tartoznak az Isten által felhasznált sáfárok közé?

JEHOVA sáfárként használ fel minden hűséges keresztényt. A sáfár gyakran olyan szolga, akinek gondjaira bízták a háznépet. Urának üzleti ügyeit is intézheti (Lukács 16:1–3; Galátzia 4:1, 2). Jézus a földön levő, lojális felkentek testületét ’hű sáfárnak’ hívta. Erre a sáfárra bízta „minden jószágát”, a Királyság-prédikáló tevékenységeket is beleértve (Lukács 12:42–44; Máté 24:14, 45).

² Péter apostol azt mondta, hogy a keresztények mind Isten különböző módon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének sáfárai. Minden egyes kereszténynek van olyan területe, ahol hűségesen tud sáfárkodni (1Péter 4:10). A kinevezett keresztény vének sáfárok, és ott vannak közöttük az utazófelvigyázók is (Titus 1:7). Hogyan tekintik ezeket az utazó véneket? Milyen tulajdonságaiknak és célkitűzéseiknek kell lenniük? És hogyan válhatnak a legjobban a gyülekezet javára?

Szolgálatuk iránt érzett hála

3. Miért hívhatjuk „jó sáfároknak” az utazófelvigyázókat?

³ Egy utazófelvigyázónak és a feleségének szóló levelében egy keresztény házaspár ezt írta: „Szeretnénk kifejezni hálánkat mindazért az időért és szeretetért, amelyet adtatok. Családként nagymértékben a javunkra vált minden buzdításotok és tanácsotok. Tudjuk, tovább kell növekednünk szellemileg, de Jehova segítsége és az olyan testvérek és testvérnők, mint ti, a növekedéssel együtt járó nehézségeket könnyebbé teszik.” Gyakoriak az ehhez hasonló kifejezések, mert az utazófelvigyázók személyes érdeklődést mutatnak hívőtársaik iránt, éppen úgy, ahogy a jó sáfár hozzáértéssel visel gondot a háznép szükségleteiről. Némelyek kiemelkedő előadók. Sokan kimagaslanak a prédikálómunkában, míg mások melegségükről és könyörületességükről ismertek. Mivel ápolják és felhasználják ezeket a képességeket, amikor másokat szolgálnak, az utazófelvigyázókat joggal hívhatjuk „jó sáfároknak”.

4. Milyen kérdést fogunk most megvizsgálni?

⁴ „A mi . . . a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék” — írta Pál apostol (1Korinthus 4:2). A keresztény hittársakat szolgálni, hétről hétre különböző gyülekezetekben, egyedülálló és örömteli kiváltság. Ugyanakkor komoly felelősség is. Hogyan tudnak hát az utazófelvigyázók hűségesen és sikeresen sáfárkodni?

Sikeresen végzett sáfárkodásuk

5., 6. Miért fontos annyira a Jehovába vetett imateljes bizalom az utazófelvigyázó életében?

⁵ Az imateljes bizalom Jehovában alapvető fontosságú, ha az utazófelvigyázók sikeres sáfárok szeretnének lenni. Időtervük és sok felelősségük miatt néha túlterheltnek érzik magukat. (Vö. 2Korinthus 5:4.) Ezért összhangban kell cselekedniük a zsoltáríró Dávid énekével: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Dávid e szavai is vigaszt nyújtanak: „Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket” (Zsoltárok 68:20, Katolikus fordítás).

⁶ Honnan kapott Pál erőt, hogy eleget tegyen szellemi felelősségeinek? „Mindent elviselek abban, aki erőt ad” — írta (Filippi 4:13, K. f.). Igen, Jehova Isten volt Pál erejének a Forrása. Hasonlóképpen Péter ezt tanácsolta: „Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által” (1Péter 4:11). Egy testvér, aki sok éven át utazófelvigyázó volt, e szavakkal hangsúlyozta ki, hogy szükség van az Istenbe vetett bizalomra: „Mindig Jehovára tekints a nehézségek megoldásában, és keresd szervezete segítségét.”

7. Hogyan játszik szerepet a kiegyensúlyozottság az utazófelvigyázó munkájában?

⁷ Kiegyensúlyozottság szükséges ahhoz, hogy az utazófelvigyázó sikeres legyen. Más keresztényhez hasonlóan törekszik ’megvizsgálni, mik a lényegesek’ (Filippi 1:10, Vida fordítás).a Amikor a helyi véneknek kérdéseik vannak egy bizonyos dologban, bölcsen teszik, ha tanácsot kérnek az őket meglátogató utazófelvigyázótól (Példabeszédek 11:14; 15:22). Kiegyensúlyozott észrevételei és Írás szerinti tanácsa valószínűleg igen hasznosnak bizonyul, amint a vének tovább foglalkoznak az üggyel, miután az utazófelvigyázó elhagyta a gyülekezetet. Némileg hasonló gondolatok mellett Pál ezt mondta Timótheusnak: „a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2Timótheus 2:2).

8. Miért elengedhetetlen a Biblián alapuló tanulmányozás, kutatás és elmélkedés?

⁸ A Szentíráson alapuló tanulmányozás, kutatás és elmélkedés előfeltétele a józan tanácsadásnak (Példabeszédek 15:28). Egy kerületfelvigyázó ezt mondta: „Amikor találkozunk a vénekkel, nem szabad félnünk annak beismerésétől, hogy nem tudjuk a választ egy bizonyos kérdésre.” Ha valaki igyekszik szert tenni „Krisztus értelmére” egy kérdésben, akkor képes lesz Biblián alapuló tanácsot adni, amely segít másoknak Isten akaratát teljesíteni (1Korinthus 2:16). Időnként az utazófelvigyázónak írnia kell a Watch Tower Societynak útmutatásért. Mindenesetre a Jehovába vetett hit és az igazság iránt érzett szeretet sokkal fontosabb, mint a hatáskeltés vagy az ékesszólás. Pál nem „nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel” jött, hanem inkább „erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt” kezdte meg szolgálatát Korinthusban. Vajon ez eredménytelenné tette őt? Éppen ellenkezőleg, segített a korinthusbelieknek, hogy olyan hitük legyen, amely „ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék” (1Korinthus 2:1–5).

Egyéb létfontosságú tulajdonságok

9. Miért van szükségük beleélésre az utazó véneknek?

⁹ A beleélés segít az utazófelvigyázóknak, hogy jó eredményeket érjenek el. Péter arra sürgetett minden keresztényt, hogy „rokonérzelmű”, azaz „együttérző” (K. f.) legyen (1Péter 3:8). Egy körzetfelvigyázó úgy érzi, hogy „a gyülekezetben mindenki iránt érdeklődést kell mutatni, és mindenkit őszintén meg kell hallgatni”. Hasonló szellemmel írta Pál a következőt: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róma 12:15). Az ilyen hozzáállás arra indítja az utazófelvigyázókat, hogy komolyan törekedjenek megérteni hívőtársaik problémáit és körülményeit. Ekkor építő, Írás szerinti tanácsot tudnak adni, amely tényleg beválik, ha alkalmazzák. Egy körzetfelvigyázó, aki kiemelkedő módon mutat beleélést, a következő levelet kapta az olaszországi Torinóhoz közeli egyik gyülekezetből: „Ha szeretnéd, hogy érdeklődjenek irántad, érdeklődj mások iránt; ha szeretnéd megnyerni a többieket, légy megnyerő; ha szeretnéd, hogy szeressenek, legyél szeretetre méltó; ha szeretnéd, hogy segítsenek neked, légy kész segíteni másoknak. Ezt tanultuk tőled!”

10. Mit mondtak a körzet- és kerületfelvigyázók az alázatosságról, és milyen példát mutatott ebben Jézus?

¹⁰ Ha az utazófelvigyázók alázatosak és megközelíthetők, az hozzájárul ahhoz, hogy sok jót tegyenek. Egy körzetfelvigyázó ezt figyelte meg: „A legfontosabb megőrizni az alázatos hozzáállást.” A következőkre intette az új utazófelvigyázókat: „Ne legyenek rátok túlzott hatással a tehetősebb testvérek amiatt, amit talán értetek tesznek, és ne korlátozzátok a barátságotokat csupán az ilyenekre, hanem törekedjetek mindig pártatlanul bánni másokkal” (2Krónika 19:6, 7). Az igazán alázatos utazófelvigyázó pedig nem fogja túlzottan fontosnak tekinteni magát mint a Társulat képviselőjét. Egy kerületfelvigyázó helyesen megjegyezte: „Legyél alázatos, és készségesen hallgasd meg a testvéreket. Mindig legyél megközelíthető.” A valaha élt legnagyobb emberként Jézus Krisztus megtehette volna, hogy kényelmetlenül érezzék magukat az emberek, de ő annyira alázatos és megközelíthető volt, hogy még a gyermekek is kellemesen érezték magukat jelenlétében (Máté 18:5; Márk 10:13–16). Az utazófelvigyázók azt akarják, hogy gyermek, tizenéves, idős — igen, a gyülekezet apraja-nagyja — érezze, hogy bátran odamehet hozzájuk.

11. Milyen hatást válthat ki a bocsánatkérés, amikor szükséges?

¹¹ Természetesen „mindnyájan sokképen vétkezünk”, és egyetlen utazófelvigyázó sem mentes a hibák elkövetésétől (Jakab 3:2). Amikor hibákat követnek el, az őszinte bocsánatkérés példát mutat a többi vénnek az alázatosságban. A Példabeszédek 22:4 szerint „az alázatosságnak bére az Úr [tiszteletteljes] félelme, gazdagság és tisztesség és élet”. És vajon nem kellene Isten minden szolgájának ’alázatosan járnia az ő Istenével’? (Mikeás 6:8). Amikor megkérdezték, milyen tanácsot adna egy új utazó vénnek, egy körzetfelvigyázó megjegyezte: „Nagy tiszteletben és becsben tarts minden testvért, és úgy tekints rájuk, mint akik jobbak nálad. Sokat fogsz tanulni a testvérektől. Maradj alázatos. Légy önmagad. Ne játszd meg magad” (Filippi 2:3).

12. Miért annyira lényeges a keresztény szolgálat iránt tanúsított buzgalom?

¹² A keresztény szolgálat iránt tanúsított buzgalom nyomatékot ad az utazófelvigyázó szavainak. Sőt, amikor feleségével együtt példát mutat a buzgalommal végzett evangelizálómunkában, akkor ösztönzi a véneket, azok feleségeit és a gyülekezet többi tagját, hogy mutassanak lelkesedést a szolgálatukban. „Buzgalom fűtsön a szolgálat iránt” — ösztönöz egy körzetfelvigyázó. Ezt fűzi még hozzá: „Úgy találtam, hogy általában véve minél buzgóbb egy gyülekezet a szolgálatban, annál kevesebb problémát tapasztalnak.” Egy másik körzetfelvigyázó megjegyezte: „Úgy gondolom, hogy ha a vének együtt munkálkodnak a szántóföldön a testvérekkel és testvérnőkkel, és segítenek nekik örömet találni a szolgálatban, akkor ez elmebeli békéhez és a Jehova szolgálatában tapasztalható legnagyobb megelégedéshez vezet.” Pál apostolnak ’volt bátorsága az Istenében, hogy a thessalonikabeliek között is hirdesse az Isten evangéliumát sok tusakodással’. Nem csoda, hogy kedves emlékeik maradtak a látogatásáról meg a prédikálótevékenységéről, és alig várták, hogy újra láthassák! (1Thessalonika 2:1, 2; 3:6).

13. Mit vesz figyelembe az utazófelvigyázó, amikor együtt munkálkodik keresztény hittársaival a szántóföldi szolgálatban?

¹³ Amikor az utazófelvigyázó együtt munkálkodik keresztény hittársaival a szántóföldi szolgálatban, akkor figyelembe veszi körülményeiket és korlátaikat. Bár javaslatai hasznosak lehetnek, tudja, hogy egyesek talán izgulnak, amikor egy tapasztalt vénnel mennek prédikálni. Bizonyos esetekben ezért a bátorítás talán hasznosabb, mint a tanácsadás. Amikor csatlakozik hírnökökhöz vagy úttörőkhöz egy bibliatanulmányozáson, talán szeretnék, hogy ő vezesse a tanulmányozást. Ezáltal valószínűleg megismernek néhány módot arra, hogy javítsanak tanítási módszereiken.

14. Miért mondhatjuk, hogy a buzgó utazófelvigyázók serkentik mások buzgóságát?

¹⁴ A buzgó utazófelvigyázók serkentik mások buzgóságát. Ugandában egy körzetfelvigyázó egy órán át gyalogolt a sűrű erdőn át, hogy elkísérjen egy testvért egy bibliatanulmányozásra, amely csak kismértékben haladt előre. Mialatt gyalogoltak, annyira szakadt az eső, hogy bőrig áztak, mire megérkeztek. Amikor a hattagú család megtudta, hogy látogatójuk utazófelvigyázó, ez mély benyomást keltett bennük. Tudták, hogy egyházuk lelkészei sosem mutatnának ilyen értékelést a nyáj iránt. A következő vasárnap részt vettek első összejövetelükön, és elmondták, hogy Jehova Tanúi kívánnak lenni.

15. Milyen nagyszerű tapasztalatnak örvendett egy buzgó körzetfelvigyázó Mexikóban?

¹⁵ A mexikói Oaxaca államban egy körzetfelvigyázó olyan erőfeszítést tett, amelyet valójában nem is vártak el tőle. Megszervezte, hogy egy börtöncellában töltsön négy éjszakát, hogy meglátogasson egy csoportot, amely hét bentlakóból állt, akik Királyság-hírnökök lettek. Több napon át elkísérte e rabokat, amint celláról cellára tanúskodtak, és bibliatanulmányozásokat vezettek. A megmutatkozó érdeklődés miatt e tanulmányozások némelyike jócskán az éjszakába nyúlt. „A látogatás végén a bentlakókat és engem is öröm töltött el a kölcsönös buzdítás eredményeként” — írja ez a buzgó körzetfelvigyázó.

16. Miért olyan hasznos, amikor az utazófelvigyázók és feleségeik buzdítást nyújtanak?

¹⁶ Az utazófelvigyázók próbálnak buzdítóak lenni. Amikor Pál meglátogatta a Macedóniában levő gyülekezeteket, „sok beszédet mondott buzdításul” (Cselekedetek 20:1, 2, K. f.) A buzdító szavak nagymértékben segítenek fiatalt és időst egyaránt szellemi célok felé irányítani. A Watch Tower Society egyik nagy fiókhivatalában egy nem hivatalos felmérés feltárta, hogy az önkéntesek 20 százaléka körzetfelvigyázók buzdítására kezdte el a teljes idejű szolgálatot. Teljes idejű Királyság-hirdetőként mutatott kiváló példája által az utazófelvigyázó felesége is a buzdítás nagyszerű forrásának bizonyul.

17. Hogyan érez egy idős körzetfelvigyázó azon kiváltságával kapcsolatban, hogy segítséget nyújthat másoknak?

¹⁷ Az idősek és a lehangolt lelkek különösképpen igénylik a buzdítást. Egy idős körzetfelvigyázó ezt írja: „Munkámnak a kimondhatatlanul nagy belső örömet jelentő arculata az, hogy kiváltságomban áll segítséget nyújtani az Isten nyája között levő tétlen és gyenge személyeknek. A Róma 1:11, 12 szavai különleges jelentőséggel bírnak számomra, amint óriási buzdítást és erőt nyerek, mialatt ’valami lelki ajándékot közlök az ilyenekkel a megerősítésükre’.”

Örömteli munkájuk jutalma

18. Milyen Írás szerinti célkitűzéseik vannak az utazófelvigyázóknak?

¹⁸ Az utazófelvigyázók szívükön viselik hívőtársaik legjobb érdekeit. Szellemileg erősíteni és építeni akarják a gyülekezeteket (Cselekedetek 15:41). Az egyik utazófelvigyázó keményen dolgozik, hogy buzdítson, felüdülést nyújtson, és táplálja a vágyat a szolgálat betöltése, valamint az igazság folyamatos megélése iránt (3János 3). Egy másik arra törekszik, hogy megszilárdítsa hívőtársait a hitben (Kolossé 2:6, 7). Ne feledd, hogy az utazófelvigyázó „igaz szolgatárs”, nem pedig olyan, aki uralkodik mások hitén (Filippi 4:3; 2Korinthus 1:24). Látogatása alkalom a buzdításra és a plusztevékenységre, valamint lehetőséget ad a vének testületének, hogy áttekintsék a tett előrehaladást, és megvizsgálják a jövőbeni célokat. Szavai és példája által a gyülekezeti hírnökök, úttörők, kisegítőszolgák és vének várhatják, hogy épülni fognak, és buzdítást kapnak a még előttük álló munka elvégzésére. (Vö. 1Thessalonika 5:11.) Éppen ezért teljes szívvel támogassuk a körzetfelvigyázó látogatásait, és teljes mértékben fordítsuk javunkra a kerületfelvigyázó által végzett szolgálatot.

19., 20. Hogyan részesülnek jutalomban az utazófelvigyázók és feleségeik hűséges szolgálatukért?

¹⁹ Az utazófelvigyázók és feleségeik gazdag jutalomban részesülnek hűséges szolgálatukért, és biztosak lehetnek abban, hogy Jehova meg fogja áldani őket azért a jóért, amelyet tesznek (Példabeszédek 19:17; Efézus 6:8). Georg és Magdalena idős házaspár, és sok-sok éven át szolgáltak az utazómunkában. Luxemburgban egy kongresszuson Magdalenához odament valaki, akinek több mint 20 évvel korábban tanúskodott. Ennek a zsidó asszonynak az a bibliai irodalom keltette fel az igazság iránti érdeklődését, amelyet Magdalena hagyott nála, és az asszony idővel megkeresztelkedett. Georgot megkereste egy testvérnő, aki emlékezett rá, hogy Georg meglátogatta őt az otthonában közel 40 évvel ezelőtt. Az, ahogyan Georg lelkesen feltárta a jó hírt, végül ahhoz vezetett, hogy ő és férje egyaránt elfogadta az igazságot. Mondanunk sem kell, hogy Georg és Magdalena teljesen el voltak ragadtatva.

²⁰ Efézusban végzett, eredményes szolgálata örömet szerzett Pálnak, és talán arra indította, hogy idézze Jézus szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, K. f.). Mivel az utazómunkával együtt jár az állandó adakozás, azoknak, akik részt vesznek benne, boldogságban van részük, különösen, amikor értesülnek fáradozásuk jó eredményeiről. Egy körzetfelvigyázó, aki segített egy elcsüggedt vénnek, ezt a levelet kapta: „Nagy »vígasztalásomra« voltál szellemiségem tekintetében — jobban, mint gondolnád . . . Sosem érted majd meg igazán, mekkora segítséget nyújtottál egy modernkori Asáfnak, akinek »már-már meghanyatlottak lábai«” (Kolossé 4:11; Zsoltárok 73:2).

21. Miért mondanád, hogy az 1Korinthus 15:58 az utazófelvigyázók munkájára vonatkozik?

²¹ Egy idős keresztény, aki éveket töltött a körzetmunkában, szeret az 1Korinthus 15:58-ra gondolni, ahol Pál így ösztönöz: „szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló” (Csia fordítás). Az utazófelvigyázóknak kétségtelenül sok tennivalójuk van az Úr munkájában. És mennyire hálásak vagyunk, hogy olyan nagy örömmel szolgálnak Jehova ki nem érdemelt kedvességének hű sáfáraiként!

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért tekinthetjük „jó sáfároknak” az utazófelvigyázókat?

◻ Többek között milyen tényezők segítenek a körzet- és kerületfelvigyázóknak sok jó dolgot megvalósítani?

◻ Miért olyan fontos az alázatosság és a buzgalom azok számára, akik részt vesznek az utazómunkában?

◻ Milyen kiváló célkitűzéseik vannak az utazófelvigyázóknak?

[Kép a 16. oldalon]

Az utazófelvigyázók igyekeznek buzdítani hívőtársaikat

[Képek a 17. oldalon]

Fiatalok és idősek egyaránt javukra fordíthatják az utazófelvigyázókkal és feleségeikkel való együttlétet

[Kép a 18. oldalon]

Az utazófelvigyázók buzgó szolgálata elősegíti mások buzgalmát