Amikor természeti katasztrófák sújtanak

Accra (Ghána), 1995. július 4.: Az elmúlt közel 60 év leghevesebb esőzése súlyos árvizet okozott. Mintegy 200 000-en mindenüket elvesztették, 500 000-en átmenetileg hajléktalanná váltak, és 22-en életüket vesztették.

San Angelo (Texas), USA, 1995. május 28.: Ebben a 90 000-es lélekszámú városban tornádó és jégeső pusztított, és a becslések szerint 120 millió dolláros kárt okozott.

Kobe (Japán), 1995. január 17.: Egy csupán 20 másodpercig tartó földrengés halottak ezreit, sebesültek tízezreit és hajléktalanok százezreit hagyta maga után.

OLYAN korban élünk, amelyet a katasztrófák korszakának lehetne nevezni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által kiadott egyik jelentés arról számol be, hogy az 1963-tól 1992-ig tartó harmincéves időszak alatt minden évben hat százalékkal nőtt azoknak a száma, akik a katasztrófák következtében életüket vesztették, megsebesültek vagy hajléktalanná váltak. Ez a kilátástalan helyzet ösztönözte arra az ENSZ-et, hogy az 1990-es éveket a „Természeti Katasztrófák Mérséklésének Nemzetközi Évtizede”-ként jelölje meg.

A természeti erők — mint a vihar, a vulkánkitörés, vagy a földrengés — persze nem mindig okoznak katasztrófát. Évente sok száz ilyen esemény következik be anélkül, hogy kárt okozna az embereknek. Amikor azonban emberéletben és tulajdonban okozott súlyos károkat hagy maga után, joggal nevezik katasztrófának.

Úgy tűnik, elkerülhetetlen a természeti katasztrófák számának növekedése. A Natural Disasters​—Acts of God or Acts of Man? című könyv ezt a megjegyzést teszi: „Az emberek olyanná változtatják a környezetüket, hogy még valószínűbbé válik bizonyos katasztrófák bekövetkezése, és olyan magatartást tanúsítanak, amellyel még sebezhetőbbé teszik magukat az efféle csapások előtt.” A könyv bemutat egy feltételezett példát: „Egy szegénytelep esetében — amely nehéz vályogtéglákból épült házakból áll, és egy meredek szakadék szélén helyezkedik el — egy kisebb erősségű földrengés is katasztrófának bizonyulhat, a halálos áldozatok számát és a szenvedést tekintve. De a katasztrófa vajon a földrengés eredménye, vagy inkább annak a ténynek köszönhető, hogy az emberek ilyen veszélyes házakban laknak egy ilyen veszélyes területen?”

A Biblia tanulmányozói számára egy további oknál fogva sem meglepő a természeti katasztrófák számának növekedése. Közel 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus megjövendölte, hogy „a dolgok rendszere befejezését” a többi között „egyik hely után a másikon” jelentkező „élelmiszerhiányok és földrengések” fogják jellemezni (Máté 24:3, 6–8, NW). A Biblia azt is jó előre megmondta, hogy „az utolsó napok” folyamán az emberek önmagukat szeretők, pénzsóvárgók, a jónak nem kedvelői és természetes vonzalom nélküliek leszneka (2Timótheus 3:1–5). Ezek a jellemvonások sokszor arra ösztönzik az embert, hogy a saját környezete ellen dolgozzon, még sebezhetőbbé téve ezzel az embereket a természeti erők előtt. Az ember által okozott katasztrófák is ennek a szeretet nélküli társadalomnak a származékai, amelyben a többség élni kényszerül.

Ahogy bolygónk egyre sűrűbben lakottá válik, ahogy az emberi viselkedés még nagyobb veszélynek teszi ki az embereket, és ahogy a föld erőforrásaival egyre rosszabbul gazdálkodnak, katasztrófák továbbra is sújtják majd az embert. A segélyről való gondoskodás viszont erőpróbákkal jár, ahogy arra a következő cikk rámutat.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Fent: Information Services Department, Ghána; jobbra: San Angelo Standard-Times

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

CÍMLAP: Maxie Roberts/a THE STATE szíves engedélyével