Bioetika és vér nélküli műtét

AZ ELMÚLT években hallatlan fejlődés volt látható az orvostudomány területén. De az orvosi problémák megoldása közben néhány előrelépés etikai problémákat vetett fel.

Az orvosoknak különböző dilemmákat kell mérlegelniük, mint például: Vajon néha inkább mondjanak le a drasztikus orvosi beavatkozásról, hogy a beteg méltósággal halhasson meg? Vajon az orvosnak érvénytelenítenie kell a beteg döntését, ha úgy érzi, hogy az válna leginkább a beteg javára? Hogyan kell megadni az egészségügyi ellátást, ha a költséges kezelés nem elérhető mindenkinek?

Az ilyen bonyolult kérdések irányították a figyelmet a bioetikának nevezett orvostudományi tanra. Ennek a szakterületnek a célja, hogy segítsen az orvosoknak és a tudósoknak megbirkózni a biológiai kutatások és az orvosi vívmányok etikai következményeivel. Mivel a legtöbb nehéz kérdés a kórházakban merül fel, ezért sok kórház bioetikai bizottságot hozott létre. A bizottság tagjai — többek között orvosok és jogászok — általában bioetikai szemináriumokon vesznek részt, ahol kielemzik a gyógyászattal kapcsolatos etikai problémákat.

Az ilyen szemináriumokon gyakran olyan kérdéseket tesznek fel, mint például: Milyen mértékben kell az orvosoknak tiszteletben tartaniuk Jehova Tanúinak a hitnézetét, akik, főleg vallási okokból, elutasítják a vértranszfúziót? Vajon egy orvos adjon transzfúziót a betegnek az akarata ellenére, ha az gyógyászatilag „ajánlatosnak” tűnik? Vajon etikus volna így tenni a beteg tudta nélkül, mondván, hogy „nem bántja a beteget, amiről nem tud”?

Ahhoz, hogy az ilyen kérdéseket rendezni tudják, az orvosoknak meg kell érteniük objektíven a Tanúk nézőpontját. Ami Jehova Tanúit illeti, örömmel elmondják álláspontjukat az orvosoknak, mivel tudják, hogy a kölcsönös megértés segít elkerülni a konfrontációkat.

Eszmecsere

A bioetika egyik kitűnő, spanyol szaktekintélye, Diego Gracia professzor azt szerette volna, ha az osztálya részt vesz egy ilyen megbeszélésen. „Helyénvaló, hogy önök [Jehova Tanúi] lehetőséget kapjanak arra, hogy elmondják érdekeiket . . . tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel a vértranszfúzióval kapcsolatban találkoztak” — mondta a professzor.

Így hát 1996. június 5-én Jehova Tanúi három képviselőjét meghívták a madridi (spanyolországi) Complutense Egyetemre, hogy magyarázzák el nézőpontjukat. Mintegy 40 orvos és más szakértő volt jelen.

A Tanúk rövid bevezetője után az ülésen lehetőséget adtak a kérdésekre. Minden jelenlévő úgy következtetett, hogy a felnőtt betegeknek joguk van arra, hogy visszautasítsanak bizonyos orvosi kezeléseket. Az osztály ezenkívül úgy vélte, hogy sohasem szabad vértranszfúziót adni a beteg tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélkül. De a Tanúk állásfoglalásának néhány pontja nyugtalanította őket.

Az egyik kérdés a pénzzel volt kapcsolatos. Néhányfajta vér nélküli műtéthez különleges felszerelés kell, mint például a lézeres műtéthez; valamint drága orvosságok, ilyen például az erythropoietin, amelyet a vörösvérsejtek termelésének az elősegítésére alkalmaznak. Az egyik orvost az foglalkoztatta, hogy ha a Tanúk visszautasítják a kevésbé költséges választást (a homológ vért), a közegészségügyi szervektől elvárják, hogy különleges kiváltságokban részesítsék őket.

Az egyik Tanú képviselő, miközben elismerte, hogy a pénz feltétlenül olyan tényező, amelyet az orvosoknak figyelembe kell venniük, olyan közreadott tanulmányokra hivatkozott, amelyek a homológ vértranszfúzió rejtett költségeit elemezték. Ezek többek között a vértranszfúzióból eredő komplikációkkal járó költségekkel foglalkoztak, valamint az ilyen komplikációk miatt a keresettől való eleséstől. Az Egyesült Államokban készült egyik átfogó tanulmányra hivatkozott, amely rámutatott arra, hogy bár egy átlagos egység vér először csak 250 dollárba kerül, de végül több mint 1300 dolláros költség keletkezik — ötszöröse az eredeti összegnek. Ezért rámutatott, hogy ha minden tényezőt figyelembe veszünk, a vér nélküli műtét gazdaságosabb. Ezenkívül a vér nélküli műtétre az úgynevezett plusz kiadás olyan felszerelésekre megy el, amely újra használható.

Több orvosban is felmerült egy másik kérdés a társaktól jövő nyomással kapcsolatban. Szerették volna tudni, hogy mi történne, ha egy Tanú meginogna, és elfogadná a vértranszfúziót? Vajon kizárnák a Tanúk közösségéből?

A következmény az adott helyzettől függne, mivel az Isten törvényével szembeni engedetlenség bizony súlyos dolog, olyasmi, amit a gyülekezeti véneknek meg kell vizsgálniuk. A Tanúk szeretnének segíteni mindenkinek, aki életveszélyes műtét megrázkódtató tapasztalatát élte át, és elfogadta a vértranszfúziót. Nem kétséges, az ilyen Tanú nagyon rosszul érezné magát, és nyugtalan lenne az Istennel való kapcsolata miatt. Az ilyen személynek segítségre és megértésre lehet szüksége. Mivel a keresztényiség alapja a szeretet, a vének azt szeretnék, mint minden bírói ügyben, hogy a határozottságot irgalommal enyhítsék (Máté 9:12, 13; János 7:24).

„Nem gondolják át újra nemsokára etikai állásfoglalásukat? — kérdezte egy bioetikus professzor, aki az Egyesült Államokból volt ott. — Más vallások is megtették az elmúlt években.”

A vér szentségével kapcsolatosan Jehova Tanúinak az állásfoglalása inkább tanításbeli hitnézet, mintsem etikai szemléletmód, amit időszakonként újra kellene vizsgálni — mondták neki. A nyilvánvaló bibliai parancs nem hagy lehetőséget semmiféle kompromisszumra sem (Cselekedetek 15:28, 29). Az ilyen isteni törvény megsértése olyan elfogadhatatlan egy Tanú előtt, mint a bálványimádás vagy a paráznaság elkövetése.

Jehova Tanúi igen nagyra értékelik az olyan orvosok készségességét — mint amilyenek a bioetikai szemináriumon jelen lévők Madridban —, akik tiszteletben tartják a döntésüket, és alternatív kezelést keresnek, amely megegyezik a Tanúk Biblián alapuló meggyőződéseivel. Nem kétséges, a bioetika fontos szerepet fog játszani az orvos-beteg kapcsolat javításában, és hogy jobban tiszteletben tartsák a beteg kívánságait.

Mint ahogyan egy híres spanyol orvos állítólag mondta, az orvosoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy „tökéletlen készülékekkel és nem tévedhetetlen eszközökkel dolgoznak”. Ezért fontos, hogy az legyen a „meggyőződésük, hogy a szeretet arra is képes, amire a tudás nem”.