Olvasók kérdései

Az Őrtorony 1996. augusztus 15-i száma ezt mondta: „a nyomorúság végső részében a Jehova oldalán menedéket kereső »hústest« fog megmenekülni.” Vajon ez azt sejteti, hogy a nagy nyomorúság első szakasza után sok új fog átállni Isten oldalára?

Nem erre mutattunk rá.

Jézusnak a Máté 24:22-ben található szavai elsősorban az eljövendő nagy nyomorúság első szakaszának, a vallás elleni támadásnak a túlélése által fognak beteljesedni a jövőben. A cikk ezt mondta: „Emlékezz vissza, hogy a felkent maradékból és a »nagy sokaságból« álló »hústest« már megmenekül, amikor Nagy-Babilon gyorsan és teljesen letűnik a nyomorúság első részében.”

Az ilyen hűséges személyek már nem lesznek veszélyben, amikor Jézus és égi serege cselekedni fog a nyomorúság végső szakaszában. De ki fog átjutni a nyomorúságnak ezen a szakaszán? A Jelenések 7:9, 14 azt mutatja, hogy egy földi reménységű nagy sokaság túlélő lesz. Mi a helyzet a szellemmel felkent keresztényekkel? Az Őrtorony 1990. augusztus 15-i számában az „Olvasók kérdései” azt tárgyalta, hogy miért nem lehetünk dogmatikusak abban, hogy mikor vitetik fel az égbe a felkentek maradéka. Ezért a nem régi cikk (1996. augusztus 15.) nyitva hagyta a kérdést, a következő általános megjegyzést téve: „Ehhez hasonlóan a nyomorúság végső részében a Jehova oldalán menedéket kereső »hústest« fog megmenekülni.”

Azzal kapcsolatosan, hogy vajon megismerhetik-e az igazságot, és Isten oldalára állhatnak-e újak a nagy nyomorúság kezdete után, figyeld meg Jézusnak a Máté 24:29–31-ben feljegyzett szavait. A nyomorúság kitörése után feltűnik az Emberfiának jele. Jézus azt mondta, hogy a föld minden törzse verni fogja magát, és jajveszékelni fog. Nem beszélt olyan emberekről, akik felismerik a helyzetet, megbánást tanúsítanak, Isten oldalára állnak, és igaz tanítványokká válnak.

Ehhez hasonlóan a juhokról és kecskékről szóló példázatban az Emberfia megjelenik, és bíróként szétválasztja az embereket az alapján, hogy mit tettek, illetve mit nem tettek a múltban. Jézus nem beszélt olyan emberekről, akik hosszú időn át kecskeszerű tulajdonságokat mutattak ki, majd hirtelen megtérnek, és juhokhoz hasonlókká válnak. Az alapján ítél, amilyennek az emberek már addigra bizonyultak (Máté 25:31–46).

De megismételjük, nincs ok arra, hogy dogmatikusak legyünk ebben. Isten népének tagjai, akár a felkentekhez, akár a nagy sokasághoz tartoznak, tudják, hogy mit kell most tenniük — prédikálniuk kell, és tanítványokat kell képezniük (Máté 28:19, 20; Márk 13:10). Most van itt az ideje, hogy megszívleljük a figyelmeztetést: „Vele együtt munkálkodva, kérünk is benneteket, nehogy az Isten ki nem érdemelt kedvességét elfogadjátok és annak célját eltévesszétek. Mert ő mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme, most van a különösen elfogadható idő! Íme most van a megmentés napja” (2Korinthus 6:1, 2, NW).