Félsz megbízni másokban?
„NINCS senki, akivel beszélgetni tudnék. Az emberek nem értenek meg. Túlságosan is lefoglalják őket a saját gondjaik. Nincs idejük az enyémekre.” Sokan éreznek így, ezért a gondolataikat megtartják maguknak. Amikor mások megkérdezik őket, hogy vannak, gyakran el akarják mondani nekik, mégsem teszik. Egyszerűen nem tudnak megnyílni.
Igaz, vannak olyanok, akik nem akarják, hogy mások segítsenek nekik. De sokan vannak, akik kétségbeesetten szeretnék, ha segítenének nekik, de félnek feltárni legszemélyesebb gondolataikat, érzéseiket és tapasztalataikat. Te is ilyen vagy? Tényleg nincs olyan valaki, akiben megbízhatsz?
A félelem megértése
Napjaink világában bizalmatlan a légkör. A fiatalok nem beszélnek szüleikkel. A szülők nem tudnak egymással beszélgetni. Kevesen készek beszélni azokkal, akiknek hatalmuk van. Néhányan, mivel nem tudnak másokat a bizalmukba avatni, az alkoholhoz, a kábítószerekhez vagy a kicsapongó életformához fordulnak, hogy megpróbáljanak elmenekülni gondjaik elől (Példabeszédek 23:29–35; Ésaiás 56:12).
A hatalmi pozíciót betöltő személyekbe, vagyis a papokba, az orvosokba, a terapeutákba és a tanárokba vetett bizalmat megingatta a becstelenségek és erkölcstelenségek feltárásának végeláthatatlan sora. Egy becslés szerint például a papok több mint 10 százaléka keveredik helytelen szexuális cselekedetbe. Ezek a „bizalmat megrontók árkokat, szakadékokat és hasadékokat vájnak az emberi kapcsolatok közé” — jegyzi meg egy író. Hogyan érinti ez a gyülekezeteiket? Lerombolja a bizalmat.
Az erkölcsök széles körű hanyatlása családi válsághoz is vezetett, méghozzá olyan mértékben, hogy a rosszul működő családok már szinte megszokottak, nem kivételesek. Az otthon egykor építő környezet volt. Ma már gyakran csupán töltőállomás — az étkezéseknél. Ha egy gyermek olyan családban nő fel, ahol nincs „szeretet”, annak általában az az eredménye, hogy felnőttkorában képtelen megbízni másokban (2Timótheus 3:3).
Ezenkívül ahogy a világ állapota romlik, egyre inkább ki vagyunk téve lehetséges megrázkódtatásoknak. Mikeás próféta hasonló helyzetben ezt írta: „Ne bízzatok a meghitt barátban sem” (Mikeás 7:5, NW). Talán ugyanezt érzed egy kisebb csalódás után, miután visszaéltek a bizalmaddal, vagy egy olyan esemény után, melyben nagy veszélyben volt az életed. Nehezedre esik újra bízni másokban, és érzelmileg érzéketlenné válsz, minden egyes napot érzelmi falak mögött élve le. (Vö. Zsoltárok 102:2–8.) Igaz, az ilyen magatartás segíthet abban, hogy továbbra is végezni tudd a dolgodat, de ’szívednek bánatja’ minden igazi örömet elrabol az életedből (Példabeszédek 15:13). Az az igazság, ahhoz hogy szellemileg, érzelmileg, elmebelileg és fizikailag egészséges legyél, ezt a falat le kell rombolnod, és meg kell tanulnod bízni az emberekben. Lehetséges ez? Igen.
Miért kell lerombolni a falat?
A másokba vetett bizalom enyhülést hoz a nyugtalan szívnek. Anna ezt tapasztalta. Jó volt a házassága, biztonságos volt az otthona, ennek ellenére mélységesen bánatos volt. Bár ’lelkében elkeseredett’ volt, bölcsen ’az Úrhoz könyörgött’, oly erősen, hogy néma ajkai remegtek. Igen, ő bizalmába avatta Jehovát. Majd megnyitotta szívét Isten képviselője, Éli előtt. Mi volt ennek az eredménye? „Elméne . . . [Anna] az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú” (1Sámuel 1:1–18).
A legtöbb kultúrában ismerik a meghitt beszélgetések áldásait. Hasznos lehet például, ha olyanokkal osztjuk meg gondolatainkat, tapasztalatainkat, akik hasonló helyzetet éltek át. A kutatók így következtetnek: „Az érzelmi elszigetelődés betegséget okoz — ki kell tárulkoznunk ahhoz, hogy épelméjűek maradjunk.” Egyre több tudományos kutatás annak az ihletett példabeszédnek az igaz voltát bizonyítja, mely ezt mondja: „Aki elkülöníti önmagát, az a saját önző vágyát hajszolja; minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1, NW).
Ha nem nyílsz meg mások előtt, hogyan segítsenek? Jehova Isten ugyan olvas a szívekben, de legbelsőbb gondolataid és érzéseid olyanok, mint egy csukott könyv a családod és a barátaid előtt — hacsak nem nyílsz meg (1Krónika 28:9). Ha a baj Isten törvényének az áthágásából fakad, és nem vallod meg, az csak ront a helyzeten (Példabeszédek 28:13).
Bizony sokkal több hasznunk származik abból, ha megosztjuk aggodalmainkat másokkal, mint amekkora a kockázata annak, hogy bántódásunk lesz belőle. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül kibeszéljük az intim részleteket bárkinek. (Vö. Bírák 16:18; Jeremiás 9:4; Lukács 21:16.) „Léteznek társak, akik képesek darabokra törni egymást” — figyelmeztet a Példabeszédek 18:24 (NW). Viszont hozzáfűzi: „de létezik olyan barát, aki ragaszkodóbb, mint egy testvér.” Hol találhatunk ilyen barátot?
Bízz meg a családodban
Ha valamilyen gondod van, próbáltad már megbeszélni házastársaddal vagy a szüleiddel? „Sokszor csak arra van szükség, hogy kibeszéljük a bajunkat” — ismeri el egy gyakorlott tanácsadó (Példabeszédek 27:9). A keresztény férjek, akik ’úgy szeretik feleségüket, mint önmagukat’, az olyan feleségek, akik ’engedelmesek a férjüknek’ és az olyan szülők, akik komolyan veszik Istentől kapott felelősségüket, hogy ’az Úr tanítása és intése szerint neveljék a gyermekeiket’, keményen fognak dolgozni azon, hogy együtt érző hallgatók és segítőkész tanácsadók legyenek (Efézus 5:22, 33; 6:4). Jézusnak ugyan nem volt testi értelemben felesége, sem gyermeke, mégis milyen csodálatos példát mutatott ebben! (Márk 10:13–16; Efézus 5:25–27).
Mi a helyzet akkor, ha olyan nagy a baj, hogy nem lehet a családon belül kezelni? A keresztény gyülekezetben sosem kell magunkra maradnunk. „Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge?” — mondta Pál apostol (2Korinthus 11:29, Katolikus fordítás). Így figyelmeztetett: „Egymás terhét hordozzátok” (Galátzia 6:2; Róma 15:1). Szellemi testvéreink és testvérnőink között kétségtelenül tudunk találni több olyan személyt is, aki „testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).
Bizalom a gyülekezetben
Jehova Tanúi több mint 80 000 gyülekezetében világszerte vannak olyan alázatos férfiak, akik ’munkatársként szolgálnak a ti örömötökre’ (2Korinthus 1:24). Ezek a vének. Ahogy Ésaiás mondja: „Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.” A vének arra törekszenek, hogy ilyenek legyenek (Ésaiás 32:2; 50:4; 1Thessalonika 5:14).
A vének már azelőtt megfelelnek a szentírási követelményeknek, hogy a ’szent szellem kijelölte’ volna őket. Ha ezt tudod, megerősödik a beléjük vetett bizalmad (Cselekedetek 20:28, NW; 1Timótheus 3:2–7; Titus 1:5–9). Szigorúan bizalmas marad, amit egy vénnel megbeszélsz. Képesítésének egyik feltétele a megbízhatóság. (Vö. 2Mózes 18:21, K. f.; Nehémiás 7:2.)
A gyülekezeti vének „vigyáznak lelkeitekre, mint számadók” (Zsidók 13:17). Vajon ez nem indít téged arra, hogy bizalmadat vesd ezekbe a férfiakba? Természetesen nem minden vénnek ugyanaz a kiemelkedő tulajdonsága. Néhány vén talán könnyebben megközelíthetőnek, kedvesebbnek vagy megértőbbnek tűnik, mint a többiek (2Korinthus 12:15; 1Thessalonika 2:7, 8, 11). Miért ne avatnál a bizalmadba egy olyan vént, akivel kényelmesebben érzed magad?
Ezek a férfiak nem fizetett szakemberek, hanem inkább „emberajándékok”, akikről Jehova gondoskodott, hogy segítsenek neked (Efézus 4:8, NW, 11–13; Galátzia 6:1). Ez hogyan lehetséges? Ügyesen használva a Bibliát, a te személyes helyzetedre fogják alkalmazni annak gyógyító erejét (Zsoltárok 107:20; Példabeszédek 12:17; Zsidók 4:12, 13). Imádkozni fognak veled és érted (Filippi 1:9; Jakab 5:13–18). Az ilyen szerető tanácsadóktól kapott segítség sokat tehet azért, hogy begyógyuljon a nyugtalan szellem, és helyreálljon az elme békéje.
Így építhetünk ki megbízható kapcsolatokat
Ha segítséget, tanácsot kérünk, vagy csupán azt, hogy hallgassanak meg minket, ez nem a gyengeség vagy sikertelenség jele. Ezzel csupán tárgyilagosan elismerjük, hogy tökéletlenek vagyunk, és hogy nem tudja senki sem mindenre a választ. Persze a legnagyszerűbb tanácsadó és a legbizalmasabb barátunk égi Atyánk, Jehova Isten. Egyetértünk a zsoltáríróval, aki így fogalmazott: „Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem” (Zsoltárok 28:7). Imában fenntartás nélkül ’kiönthetjük előtte szívünket’ bármikor, s biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat minket, és törődik velünk (Zsoltárok 62:8, 9; 1Péter 5:7).
De hogyan tanulhatsz meg bízni a vénekben és másokban a gyülekezetből? Először is nézz magadba. Vajon jól megalapozott a félelmed? Kételkedsz mások indítékaiban? (1Korinthus 13:4, 7). Van lehetőség arra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsd a sebezhetőség kockázatát? Igen. Hogyan? Próbálj megismerkedni másokkal személyesen, szellemi környezetben. Beszélj velük a gyülekezeti összejövetelek alkalmával. Vegyetek részt együtt a házról házra végzett munkálkodásban. A bizalmat, akárcsak a tiszteletet, ki kell érdemelni. Légy hát türelemmel. Például, miközben megismersz egy szellemi pásztort, belé vetett bizalmad egyre nő. Fokozatosan tárd fel aggodalmaidat. Ha megfelelő módon, együtt érzően és tapintatosan reagál, akkor megpróbálhatsz még több dolgot feltárni.
A Jehovát imádó hittársak, de különösen a keresztény vének, keményen dolgoznak azon, hogy utánozzák Isten megnyerő tulajdonságait az egymással való kapcsolatukban (Máté 5:48). Ez a bizalom légkörét eredményezi a gyülekezetben. Egy régóta szolgáló vén ezt mondja: „A testvéreknek tudniuk kell egyvalamit: Bármit is tesz valaki, a vén nem szűnik meg szeretni őt keresztényi szeretettel. Valószínűleg nem tetszik neki, amit az illető tett, de még mindig szereti testvérét, és segíteni akar neki.”
Nem szükséges tehát úgy érezned, hogy magadra maradtál a bajoddal. Beszélj valakivel, aki „szellemi képesítésű”, és segíteni tud abban, hogy könnyíts a terheden (Galátzia 6:1, NW). Ne feledd, „a férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt”, de „lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek” (Példabeszédek 12:24; 16:24).
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
Bármely keresztényt megkérhetnek arra, hogy segítsen egy rokon, egy barát vagy egy szellemi testvér személyes gondjában. Tudod, hogyan lehet segíteni?
A hatékony tanácsadó
megközelíthető: Máté 11:28, 29; 1Péter 1:22; 5:2, 3
kiválasztja a megfelelő alkalmat: Márk 9:33–37
igyekszik megérteni a bajt: Lukács 8:18; Jakab 1:19
nem reagál túlozva: Kolossé 3:12–14
könnyít a másik fájdalmas érzésein: 1Thessalonika 5:14; 1Péter 3:8
ismeri a korlátait: Galátzia 6:3; 1Péter 5:5
konkrét tanácsot ad: Zsoltárok 19:8–10; Példabeszédek 24:26
megőrzi a titkot: Példabeszédek 10:19; 25:9