Amiért a csodák önmagukban nem építik a hitet

HISZEM, ha látom. Sokaknak ez az álláspontjuk. Néhányan azt mondják, hogy hinnének Istenben, ha valamilyen csoda folytán felfedné kilétét. Lehet, hogy így lenne, de vajon igazi hithez vezetne az ilyen hiedelem?

Vegyük szemügyre az izraelita Kórét, Dáthánt és Abirámot. A Biblia rámutat, hogy szemtanúi voltak ezeknek az Istentől származó, félelmet keltő csodáknak: az Egyiptomra mért tíz csapásnak, annak, ahogy Izráel nemzete a Vörös-tengeren keresztül megmenekült, és annak, ahogy az egyiptomi fáraó és katonai ereje megsemmisült (2Mózes 7:19—11:10; 12:29–32; Zsoltárok 136:15). Kóré, Dáthán és Abirám azt is hallotta, amint a Sínai-hegynél Jehova szólt az égből (5Mózes 4:11, 12). Mégis, nem sokkal azután, hogy ezek a csodák megtörténtek, ez a három férfi lázadást szított Jehova és az ő kinevezett szolgái ellen (4Mózes 16:1–35; Zsoltárok 106:16–18).

Mintegy 40 évvel később egy Bálám nevű próféta is tanúja volt egy csodának. Még az angyali beavatkozás sem tudta elrettenteni attól, hogy Isten ellenségei, a moabiták pártjára álljon. A csoda ellenére Bálám nekilátott, hogy szembeszegüljön Jehova Istennel és a népével (4Mózes 22:1–35; 2Péter 2:15, 16). A hit hiánya — amely Bálámnál megmutatkozott — azonban eltörpül amellett, amely Iskáriótes Júdás esetében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy Jézus közeli társa és rendkívüli csodák hosszú sorának a szemtanúja volt, Júdás harminc ezüstpénzért elárulta Krisztust (Máté 26:14–16, 47–50; 27:3–5).

A zsidó vallásvezetőknek szintén tudomásuk volt Jézus sok csodájáról. Miután Jézus feltámasztotta Lázárt, még ezt is elismerték: „ez az ember sok csodát mível.” De vajon meglágyította a szívüket, vagy nyújtott számukra hitet az akkor már életben lévő Lázár látványa? Egyáltalán nem. Ehelyett inkább abban mesterkedtek, hogy mind Jézust, mind Lázárt megöljék! (János 11:47–53; 12:10).

Még Isten közvetlen közbelépése sem teremtett hitet azokban a gonosz emberekben. Jézus, mialatt egyik alkalommal a templom előterében volt, fennhangon imádkozott: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Jehova égből jövő hang által válaszolt: „Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.” Ez a csoda folytán végbemenő esemény mégsem teremtett hitet a jelenlévők szívében. A Biblia ezt mondja: „noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne” (János 12:28–30, 37; vö. Efézus 3:17).

Amiért a csodák nem építették a hitet

Hogyan maradhat meg a hit efféle hiánya a csodák ellenére? Az, hogy a zsidó vallásvezetők elutasították Jézust, főleg akkor tűnik elgondolkodtatónak, ha tekintetbe vesszük, hogy pontosan abban az időben, amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, a zsidó nép egészében véve „várt . . . a Krisztusra”, vagyis a Messiásra (Lukács 3:15). A gond azonban abban rejlett, hogy miféle várakozás volt ez. W. E. Vine szótárszerkesztő egy közismert tudóst idéz, amikor kijelenti, hogy a zsidók megszállottai voltak annak az elképzelésnek, hogy a Messiás „földi diadalt” és „anyagi bőséget” hoz majd nekik. Ennélfogva felkészületlenül érte őket, hogy i. sz. 29-ben a saját soraikon belül jelent meg az igazi Messiás, az alázatos názáreti Jézus, aki nem vett részt a politikában. A vallásvezetők attól is féltek, hogy Jézus tanításai felborítják majd a fennálló helyzetet, és veszélyeztetik kiemelkedő állásukat (János 11:48). Önzésük és előre kialakított eszméik megvakították őket Jézus csodáinak a jelentését illetően.

Később a zsidó vallásvezetők és mások annak a csoda általi bizonyítékait vetették el, hogy Jézus követői Isten helyeslését élvezik. Mikor például apostolai meggyógyítottak egy olyan embert, aki születésétől fogva béna volt, a zsidó legfelsőbb bíróság dühös tagjai ezt kérdezték: „Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben” (Cselekedetek 3:1–8; 4:13–17). Világos, hogy ez a bámulatos csoda nem teremtett hitet, és nem is építette a hitet ezeknek az embereknek a szívében.

A becsvágy, a büszkeség és a kapzsiság olyan tényezők, amelyek sokakat indítanak arra, hogy megkeményítsék a szívüket. Úgy látszik, hogy az elején említett Kóré, Dáthán és Abirám esetében is ez volt a helyzet. Másokat a féltékenység, a félelem és egy sor egyéb ártalmas magatartás akadályoz. Az engedetlen angyalokra, a démonokra szintén emlékezzünk, akiknek egykor megvolt az a kiváltságuk, hogy magának Istennek az arcát láthatták (Máté 18:10). Ők nem kételkednek Isten létezésében. Valójában ’a démonok hiszik és borzongnak’ (Jakab 2:19, Vida fordítás). Istenbe vetett hitük még sincs.

Az igazi hit jelentése

A hit több mint puszta hiedelem. Annál is több, mint egy pillanatnyi érzelmi reakció valamely csodára. A Zsidók 11:1 kijelenti: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága [biztos várása, NW], és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Az a személy, akinek van hite, a szívében meg van győződve arról, hogy minden, amit Jehova Isten ígér, olyan, mintha szinte már be is teljesedett volna. Ezenkívül a láthatatlan tényekre vonatkozó tagadhatatlan bizonyítékok olyannyira erőteljesek, hogy a hit önmagában mondhatni egyenértékű ezekkel a bizonyítékokkal. Igen, a hit bizonyítékokon alapul. A csodák egykor szerepet játszottak a hit kifejlesztésében vagy építésében. Azok a jelek, amelyeket Jézus tett, arra szolgáltak, hogy bebizonyítsák másoknak: ő a megígért Messiás (Máté 8:16, 17; Zsidók 2:2–4). Hasonlóképpen Isten szent szellemének vagyis hatékony erejének az olyan ajándékai, mint amilyen a csoda folytán történő gyógyítás és a nyelveken szólás, azt bizonyították, hogy Jehova helyeslését többé már nem a zsidók élvezik, hanem most már a keresztény gyülekezeten nyugszik a jóváhagyása, amelyet a Fia, Jézus Krisztus alapított meg (1Korinthus 12:7–11).

A szellem csodálatos ajándékai között volt a prófétálás képessége is. Amikor a nem hívő személyek megfigyelték ezt a csodát, néhányukat arra indította, hogy Jehovát imádják, és kijelentsék: „az Isten valóban közöttetek van” (1Korinthus 14:22–25, Újfordítású revideált Biblia). Jehovának azonban nem az volt a szándéka, hogy a csodák maradandó vonásai legyenek a keresztény imádatnak. Ezért írta Pál apostol: „De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni” (1Korinthus 13:8, Úf). Ezek az ajándékok nyilvánvalóan megszűntek az apostolok, illetve azok halálával, akik általuk kapták meg az ilyen ajándékokat.

Ezek után az emberek vajon a hithez szolgáló alap nélkül maradnak? Nem, mivel Pál ezt mondta: „[Isten] nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Cselekedetek 14:17). Valójában a tiszta szívű egyének számára — akik hajlandók megnyitni elméjüket és szívüket a minket körülvevő bizonyítékok előtt — az, „a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők [akik tagadják Isten létezését] menthetetlenek” (Róma 1:20).

Többre van azonban szükség az Isten létezésébe vetett hitnél. Pál erre buzdít: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Ezt úgy tehetjük meg, ha szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat az olyan keresztény kiadványok segítségével, mint amilyen ez a folyóirat is. Az olyan hit, amely Isten Szavának, a Bibliának a pontos ismeretén alapul, nem erőtlen vagy sekélyes. Akik tisztán látják Isten akaratát, és hitből cselekszik is ezt, azok szent szolgálatot mutatnak be Istennek (Róma 12:1).

Hiszem, bár nem látom

Tamás apostolnak nehézséget jelentett hitet gyakorolnia Jézus halálból való feltámadásában. „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem” — jelentette ki Tamás. Amikor Jézus később olyan anyagi testet öltött, amelyen a megfeszítéséből eredő sebek mutatkoztak meg, Tamás kedvezően reagált erre a csodára. Jézus azonban ezt mondta: „boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (János 20:25–29).

Napjainkban Jehova Tanúinak milliói ’járnak hitben, nem látásban’ (2Korinthus 5:7). Noha nem látták a Bibliában feljegyzett csodákat, szilárdan hiszik, hogy megtörténtek. A Tanúk hitet gyakorolnak Istenben és a Szavában. Isten szelleme segítségével meg tudják érteni a Biblia tanításait és uralkodó témáját: Jehova szuverenitásának igazolását az ő égi Királysága által (Máté 6:9, 10; 2Timótheus 3:16, 17). Ezek az őszinte keresztények alkalmazzák az életükben a Biblia bölcs tanácsait — nagy hasznot merítve belőlük (Zsoltárok 119:105; Ésaiás 48:17, 18). Elfogadják az arra vonatkozó tagadhatatlan bizonyítékokat, hogy a bibliai próféciák a mi időnket „utolsó napokként” jelölik meg, és hisznek abban, hogy Isten megígért új világa már nagyon közel van (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:3–14; 2Péter 3:13). Örömet jelent számukra, hogy az Isten ismeretét másokkal is megoszthatják (Példabeszédek 2:1–5). Tudják, hogy akik keresik Istent, igazán csakis az Írások tanulmányozása által találhatják meg (Cselekedetek 17:26, 27).

Emlékszel még Albertre, akit az előző cikkben említettünk? Egy-két nappal azután, hogy a csodáért mondott imája megválaszolatlan maradt, Jehova egyik Tanúja látogatta meg — egy idősödő hölgy, aki Biblián alapuló irodalmat hagyott nála. Albert ezután elfogadta az ingyenes házi bibliatanulmányozást. Ahogy egyre jobban megismerte a Biblia üzenetét, csalódottsága izgatottsággá változott. Kezdte felismerni, hogy végső soron megtalálta Istent.

Az Írások így buzdítanak bennünket: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van” (Ésaiás 55:6). Ezt te is megteheted, nem úgy, hogy Istentől származó, modernkori csodára vársz, hanem azáltal, hogy pontos ismeretet szerzel a Szavából. Erre azért van szükség, mert a csodák önmagukban nem építik a hitet.

[Kép az 5. oldalon]

Még Lázár csoda folytán történő feltámadása sem indította arra Jézus ellenségeit, hogy hitet gyakoroljanak

[Képek a 7. oldalon]

A hitnek a Biblia pontos ismeretén kell alapulnia