Becsületesség — Véletlenül, vagy mert így döntöttünk?

„ÁMBÁR természetemnél fogva nem vagyok becsületes, hébe-hóba mégis az vagyok, csak úgy véletlenül.” Autolycus, a szélhámos mondta ezt William Shakespeare Téli rege című színjátékában. Ez jól szemléltet egy alapvető emberi gyengeséget, a rossz cselekvésére irányuló hajlamunkat, mely a ’csalárd szívből’ fakad (Jeremiás 17:9; Zsoltárok 51:7; Róma 5:12). De ez vajon azt jelenti, hogy nem dönthetünk mi magunk ebben a kérdésben? Az erkölcsös viselkedés vajon egyszerűen csak a véletlen műve? Szó sincs róla!

Mielőtt Izráel fiai beléptek volna az Ígéret földjére, Mózes beszédet intézett hozzájuk, míg ők Moáb síkságán táboroztak. Mózes két, jól elkülöníthető választási lehetőséget tárt eléjük. Engedelmeskedhettek Isten parancsolatainak, s így az áldásában részesültek, vagy elvethették a parancsolatait, és akkor learatták a bűn keserves következményeit (5Mózes 30:15–20). A döntés rajtuk múlott.

Erkölcsileg szabad egyénekként mi is élhetünk a választás lehetőségével. Senki — még Isten — sem kényszerít bennünket arra, hogy a jót vagy a rosszat tegyük. Egyesek viszont talán jogosan teszik fel a kérdést: „Ha a szívünk a rosszra hajlik, hogyan gyakorolhatjuk azt, ami jó?” Nos, a fogorvos is gondosan szemügyre veszi a fogat, hogy még azelőtt észrevegye a szuvasodást vagy romlást, mielőtt az már túlságosan előrehaladott stádiumban lenne. Éppen így nekünk is meg kell vizsgálnunk jelképes szívünket, és kutatnunk kell a gyengeségek és az erkölcsi romlás után. Hogy miért? „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások” — mondta Jézus (Máté 15:18–20).

Ahhoz hogy a fogorvos megmenthesse a fogat, teljesen meg kell szüntetnie mindenféle romlást, amelyre rábukkant. Ehhez hasonlóan határozott cselekvés szükséges ahhoz, hogy a szívünket megtisztítsuk a „gonosz gondolatoktól” és a helytelen vágyaktól. Ha olvassuk Isten Szavát, a Bibliát, és elgondolkodunk az olvasottakon, nemcsak hogy megismerjük a Teremtőnk útjait, de megtanuljuk cselekedni is azt, ami helyes (Ésaiás 48:17).

Dávid, Izráel királya egy másik szükséges segítséget is igénybe vett, miközben harcot vívott azért, hogy azt tegye, ami helyes. Így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsoltárok 51:12). Igen, ha imateljesen Jehova Istenre támaszkodunk, mi is győzelmet arathatunk a rosszra irányuló hajlamunk felett, és ’megújult lelket’ fejleszthetünk ki, amely a jó cselekvésére sarkall. Ha így teszünk, nem hagyjuk a véletlenre a becsületességet. A saját döntésünk eredménye lesz.

[Kép a 21. oldalon]

Ha Jehovához imádkozunk, az segít abban, hogy jót cselekedjünk, ahogy Dávidnak is segített