Isten barátja vagy? — Ami az imáidból kiderül
VOLT már olyan, hogy véletlenül fültanúja lettél két ember beszélgetésének? Kétségkívül nem kellett hozzá sok idő, hogy megállapítsd a kapcsolatuk jellegét — azt, hogy vajon egymás bizalmasai voltak-e vagy idegenek, pusztán ismerősök vagy közeli, egymásban megbízó barátok. Ehhez hasonlóan az imánkból is kiderülhet, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel.
A Biblia biztosít minket afelől, hogy Isten „nincs messze egyikőnktől sem” (Cselekedetek 17:27). Sőt, arra buzdít bennünket, hogy ismerjük meg őt. Még a barátai is lehetünk (Zsoltárok 34:9; Jakab 2:23). Igazi meghittségnek örvendhetünk vele! (Zsoltárok 25:14). Világos, hogy nekünk, tökéletlen embereknek az Istennel való kapcsolatunk a legnagyobb érték, amely csak a birtokunkban lehet. Ugyanakkor Jehova is kincsnek tekinti a velünk való barátságot. Ez azért nyilvánvaló, mert a barátság, amelyet Vele ápolunk, az egyetlen-nemzett Fiába vetett hitünkön alapul, aki értünk adta az életét (Kolossé 1:19, 20).
Imáinknak ezért mélységes szeretetet és értékelést kell tükrözniük Jehova iránt. Mindamellett éreztél már úgy, hogy bár tiszteletteljesek az imáid, valahogy mégis hiányzanak belőlük az igazán mély érzések? Nincs semmi rendkívüli abban, ha így érzel. Vajon mi a nyitja annak, hogy javíts a dolgokon? A Jehova Istenhez fűződő barátságod ápolása.
Találj időt az imádkozásra
Ahhoz, hogy egy barátságot ápoljunk és fenntartsunk, először is időre van szükség. Lehet, hogy naponta számtalan embert üdvözölsz, sőt beszélgetsz is velük — szomszédokkal, munkatársakkal, buszsofőrökkel és áruházi eladókkal. Ez azonban aligha jelenti, hogy igazi barátság fűz ezekhez a személyekhez. Barátság akkor fejlődik ki valakivel, ha hosszasan beszélgetsz az illetővel, s felhagyva a felszínes csevegéssel, belső érzéseidet és gondolataidat fejezed ki.
Az ima hasonló módon segít abban, hogy közel húzódjunk Jehovához. Elegendő időt kell azonban rászánni; az étkezéseknél mondott gyors „köszönöm”-nél többre van szükség. Minél többet beszélgetsz Jehovával, annál inkább képes leszel tisztázni a saját érzéseidet, indítékaidat és tetteidet. Kezd megmutatkozni, hogy mi a megoldás a súlyos gondokra, amint Isten szelleme elménkbe idézi a Szavában rejlő alapelveket (Zsoltárok 143:10; János 14:26). Továbbá, ahogy imádkozol, Jehova még valóságosabbá válik számodra, és még inkább tudatában leszel annak, hogy szeretetteljes érdeklődést és törődést mutat irántad.
Ez főleg akkor van így, ha tapasztalod, hogy választ ad az imáidra. Hiszen Jehova „mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”! (Efézus 3:20). Ez nem jelenti azt, hogy Isten csodákat hajt végre az érdekünkben. De írott Szaván, a hű rabszolga osztály kiadványain vagy szerető testvéreink és testvérnőink szavain keresztül gondoskodhat arról a tanácsról vagy utasításról, amelyre szükséged van. Illetve az ahhoz szükséges erőt is megadhatja, hogy kitarts a kísértésben, vagy ellen tudj állni annak (Máté 24:45; 2Timótheus 4:17). Az ilyen élmények égi Barátunk iránti értékeléssel töltik meg a szívünket!
Az embernek ezért muszáj időt szakítania az imádkozásra. Való igaz, hogy az idő hiánycikk ezekben a megterhelő napokban. De amikor igazán törődsz valakivel, általában találsz olyan időt, melyet vele tölthetsz el. Figyeld meg, hogyan fejezte ki magát a zsoltáríró: „Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsoltárok 42:2, 3). Te is ehhez hasonlóan vágysz arra, hogy beszélgess Istennel? Akkor vásárold meg az időt arra, hogy ezt tehesd! (Vö. Efézus 5:16.)
Reggel például megpróbálhatnál korán felkelni, hogy legyen némi időd magadra, amikor imádkozhatsz (Zsoltárok 119:147). Vannak néha álmatlan éjszakáid? Akkor a zsoltáríróhoz hasonlóan te is olyan alkalomnak tekintheted az ilyen nyugtalanító időszakokat, amikor kifejezheted aggodalmaidat Istennek (Zsoltárok 63:7). Vagy talán egyszerűen csak annyi lenne az egész, hogy több rövid imát mondanál el napközben. A zsoltáríró ezt mondta Istennek: „hozzád kiáltok föl egész nap” (Zsoltárok 86:3, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).
Javíts az imáid minőségén
Időnként azt is hasznosnak fogod találni, ha hosszabbra nyújtod az imáidat. Talán hajlasz arra, hogy csak felszínes kérdésekkel foglalkozz egy rövid ima alatt. Ellenben amikor hosszabb és mélyebbről jövő imát mondasz, sokkal szívesebben fejezed ki gondolataidat és legbelsőbb érzéseidet is. Jézus legalább egy alkalommal az egész éjszakát imádkozással töltötte (Lukács 6:12). Kétségkívül azt fogod megállapítani, hogy a saját imáid is meghittebbek és jelentőségteljesebbek lesznek, ha nem kapkodod el őket.
Ez nem szószaporítást jelent, amikor kevés a mondanivalód, és azt sem jelenti, hogy az értelmetlen ismételgetéshez kellene folyamodnod. Jézus ezt a figyelmeztetést adta: „mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle” (Máté 6:7, 8).
Az ima sokkal jelentőségteljesebb, ha előre átgondolod, milyen témákat akarsz kifejteni. A lehetőségek sora végtelen: a szolgálatban tapasztalt örömeink, gyengeségeink és hibáink, csalódásaink, anyagi gondjaink, a munkahelyen, illetve az iskolában ránk nehezedő nyomás, a családunk jóléte és a helyi gyülekezetünk szellemi állapota, hogy csak néhányat említsünk.
Hajlamos vagy arra, hogy az elméd időnként elkalandozzon, amikor imádkozol? Ha igen, még jobban törekedj az összpontosításra. Hiszen Jehova is kész ’figyelni a fohászkodásainkra’ (Zsoltárok 17:1, IMIT). Vajon nem kellene nekünk is hajlandónak lennünk arra, hogy őszinte erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy figyelmet szenteljünk a saját imáinknak? Igen, ’a szellem dolgain járjon az eszed’, és ne engedd, hogy elkalandozzon (Róma 8:5, Vida fordítás).
Az is fontos, hogy milyen módon szólunk Jehovához. Bár ő azt akarja, hogy barátnak tekintsük, mégsem szabad soha elfelejtenünk, hogy a világegyetem Szuverénjéhez beszélünk. Olvasd el, majd elmélkedj a Jelenések könyvének 4. és 5. fejezetében megjelenített félelmet keltő látványon. János ekkor annak a Személynek a nagyságát látta látomásban, akihez imában közeledünk. Micsoda kiváltságban van részünk, hogy közeledhetünk ahhoz, „a ki a királyiszékben ül”, és hogy ő elérhetővé is válik számunkra! Nem akarjuk, hogy a nyelvezet, melyet használunk, valamikor is túl közönségessé váljon vagy ne legyen méltóságteljes. Inkább annak érdekében tegyünk összpontosított erőfeszítéseket, hogy Jehovának ’legyenek kedvére valók szájunk mondásai, és szívünk gondolatai’ (Zsoltárok 19:15).
Annak azonban légy tudatában, hogy Jehovára nem az ékesszóló beszéddel gyakorlunk hatást. Tiszteletteljes, szívből jövő szavaink tetszenek neki, bármilyen egyszerűen fejezzük is ki magunkat (Zsoltárok 62:9).
Vigasztalás és megértés a szükség idején
Amikor segítségre és vigasztalásra van szükségünk, gyakran egy közeli baráthoz fordulunk támogatásért vagy együttérzésért. Nos, nincs az a barát, aki könnyebben elérhető lenne, mint Jehova. Ő „igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsoltárok 46:2). Ő, aki a „minden vígasztalásnak Istene”, mindenki másnál jobban megérti, min megyünk keresztül (2Korinthus 1:3, 4; Zsoltárok 5:2; 31:8). A reménytelen helyzetben lévők iránt pedig könyörületet mutat, és valóban együtt érez velük (Ésaiás 63:9; Lukács 1:77, 78). Ha megértő barátnak tekintjük Jehovát, akkor szabadnak érezzük magunkat arra, hogy lelkesen, mély átérzéssel beszélgessünk vele. Arra érzünk indíttatást, hogy legbelső félelmeinket és aggodalmainkat is fejezzük ki. Így első kézből tapasztaljuk, hogyan ’vidámítják meg Jehova vigasztalásai a lelkünket’ (Zsoltárok 94:18, 19).
A hibáink miatt néha talán méltatlannak érezzük magunkat arra, hogy Istenhez közeledjünk. De mi a helyzet akkor, ha az egyik közeli barátod hibát követett el ellened, és bocsánatot kért? Nem arra éreznél indíttatást, hogy megvigasztald és megnyugtasd? Akkor hát miért várjunk el kevesebbet Jehovától? Ő nagylelkűen megbocsát a barátainak, akik az emberi tökéletlenség következtében bűnt követnek el (Zsoltárok 86:5; 103:3, 8–11). Ennek tudatában semmi ne tartson vissza bennünket attól, hogy szabadon bevalljuk neki hibáinkat; bízhatunk szeretetében és irgalmában (Zsoltárok 51:19). Ha levertek vagyunk a hiányosságaink miatt, vigaszt meríthetünk az 1János 3:19, 20 szavaiból: „erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”
Ahhoz azonban, hogy Isten szerető törődését élvezzük, nem kell, hogy reménytelen helyzetben legyünk. Jehovát minden érdekli, ami kihatással lehet a szellemi és érzelmi jólétünkre. Igen, sohasem kell úgy éreznünk, hogy érzéseink, gondolataink és aggodalmaink túl jelentéktelenek ahhoz, hogy megemlítsük őket az imánkban (Filippi 4:6). Amikor az egyik közeli barátoddal vagy, vajon csak az életed nagyobb eseményeiről beszélsz? Azokat a viszonylag csekély dolgokat is megosztod vele, amelyek miatt aggódsz, nem igaz? Ehhez hasonlóan érezd úgy, hogy Jehovával az életed bármely oldaláról szabadon beszélhetsz, mivel tudod, hogy ’neki gondja van rád’ (1Péter 5:7).
Egy barátság persze várhatóan nem lesz hosszú életű akkor, ha állandóan magadról beszélsz. Ugyanígy az imáink se legyenek énközpontúak. Jehova és az érdekei iránti szeretetünket és törődésünket is fejezzük ki (Máté 6:9, 10). Az ima nemcsak arra ad alkalmat, hogy segítséget kérjünk Istentől, hanem arra is lehetőséget nyújt, hogy köszönetünket és dicséretünket fejezzük ki (Zsoltárok 34:2; 95:2). Ha a rendszeres személyes tanulmányozás által ’ismeretet fogadunk be’, az segítségünkre lesz ebben a tekintetben, mivel segít jobban megismernünk Jehovát és az útjait (János 17:3, NW). Különösen hasznosnak találhatod, ha a Zsoltárok könyvét olvasod, és megfigyeled, hogyan fejezték ki magukat más hűséges szolgák Jehova előtt.
Jehova barátsága valóban értékes ajándék. Mutassuk ki, hogy értékeljük, azáltal hogy imáinkat még meghittebbé, még inkább szívből jövővé és személyessé tesszük. Akkor olyan boldogságnak örvendünk majd, melyet a zsoltáríró e kijelentéssel fejezett ki: „Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz [magadhoz bocsátsz, Kámory fordítás]” (Zsoltárok 65:5).
[Képek a 28. oldalon]
Istenhez bármikor imádkozhatunk a nap folyamán, amikor alkalom adódik rá