Királyság-hírnökök jelentik
„Drágagyöngyre” talált
„HASONLATOS a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; a ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.” Jézus ezekkel a szavakkal szemléltette Isten Királyságának mindent felülmúló értékét (Máté 13:45, 46). Azok, akik felismerik a Királyság értékét, gyakran nagy személyes áldozatokat hoznak azért, hogy megragadják. Ezt mutatja a következő, Pingtung tartományból (Tajvan) származó tapasztalat.
Lin úr és Lin asszony 1991-ben kezdték tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Amikor egy helyi lelkész ezt megtudta, megpróbálta rávenni őket, hogy csatlakozzanak az egyházához. Mivel Linék üzleti tevékenységük során kacsa- és disznóvért árusítottak a helyi piacon, elhatározták, hogy megkérdezik a lelkészt, mi a véleménye erről a kérdésről. „Minden, amit Isten készített, táplálékul szolgálhat az ember számára” — válaszolta. A Tanúk viszont arra buzdították őket, hogy vizsgálják meg, mi a mondanivalója erről Isten Szavának. Megtudták, hogy Jehova Isten szentnek tartja a vért, mivel „a testnek élete a vérben van” (3Mózes 17:10, 11). Az igaz keresztényeknek ezért ’tartózkodniuk kell a vértől’ (Cselekedetek 15:20). Annak eredményeképpen, hogy megvizsgálták a Szentírást ebben a témában, Linék elhatározták, hogy nem adnak el több vért, még ha jövedelmük jelentős része ebből származott is. Rövid idő múlva azonban még nagyobb próbával kerültek szembe.
Mielőtt megismerték az igazságot, Linék 1300 bételpálmát telepítettek a birtokukon. Bár öt év kellett ahhoz, hogy a fák hasznot hozzanak, mihelyt teljes lett a terméshozam, Linék arra számíthattak, hogy 77 000 dollárt nyernek évente. Amint az első betakarítás ideje közeledett, Linéknek fontos döntést kellett hozniuk. A bibliatanulmányozás során megtudták, hogy a keresztényeknek meg kell tisztítaniuk magukat „minden testi és lelki tisztátalanságtól”, kerülve az olyan tisztátalan szokások gyakorlását vagy támogatását, mint amilyen a dohányzás, a kábítószerrel való visszaélés és a bételdió rágása (2Korinthus 7:1). Hogy mit tettek?
Mivel Lin urat nem hagyta nyugodni háborgó lelkiismerete, úgy döntött, hogy abbahagyja a tanulmányozást. Időközben Lin asszony eladta a bételdiót, amely néhány idősebb pálmafán termett, és több mint 3000 dollárnak megfelelő nyereséget szerzett. Ez csak ízelítő volt abból, ami hamarosan következett volna, ha megtartják a fákat. A lelkiismeret azonban továbbra is gyötörte Lin urat.
Addig viaskodott a kérdéssel, míg egy napon megkérte a helyi Tanúkat, hogy vágják ki a bételpálmáit. A Tanúk elmagyarázták, hogy ezt a döntést ő hozta meg, tehát neki ’a maga terhét kell viselnie’, és magának kell kivágnia a fákat (Galátzia 6:4, 5). Arra buzdították, hogy emlékezzen az 1Korinthus 10:13-ban található ígéretre, ahol ez áll: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” A Tanúk ezt az indokot is felhozták neki: „Ha mi vágjuk ki a fákat, esetleg megbánod, és bennünket hibáztatsz a veszteségért.” Nem sokkal azután Lin asszony láncfűrész zajára ébredt. A férje és a gyerekei kivágták a bételpálmákat!
Lin úr azt állapította meg, hogy Jehova hű az ígéretéhez. Talált olyan munkát, amely mellett tiszta lehetett a lelkiismerete, s amely lehetővé tette számára, hogy Jehova dicsérője legyen. 1996 áprilisában keresztelkedett meg Jehova Tanúi egyik körzetkongresszusán.
Igen, Lin úr tulajdonképpen ’mindenét eladta, amije volt’, és megvette a „drágagyöngyöt”. Most az a felbecsülhetetlen kiváltsága, hogy személyes kapcsolata lehet Jehova Istennel, és az Ő Királyság-érdekeit szolgálhatja.