Mi az igazi boldogság nyitja?
AZ EMBEREK boldogságra teremttettek. Miért lehetünk ebben biztosak? Nos, figyeljük meg az ember létének kezdetét.
Jehova Isten azzal a képességgel teremtette meg az első emberpárt, hogy élvezni tudják a boldogságot. Ádámot és Évát egy paradicsomba helyezte, egy Édennek nevezett gyönyörűséges kertbe. A Teremtő mindennel ellátta őket, amire fizikailag szükségük volt az életben. A kertben mindenféle ’fa volt, tekintetre kedves és eledelre jó’ (1Mózes 2:9). Ádám és Éva egészséges, erős és gyönyörű volt — tökéletesek voltak és igazán boldogok.
Mi volt hát boldogságuk nyitja? Vajon paradicsomi otthonuk vagy talán fizikai tökéletességük? Ezek az Istentől kapott adományok hozzájárultak ahhoz, hogy élvezzék az életet. De boldogságuk nem ilyen kézzelfogható dolgokon múlott. Az Éden kertje nem csak egy gyönyörű kert volt. Szentély volt, Isten imádatának helye. Megvolt bennük az a képesség, hogy szeretetteljes kapcsolatot alakítsanak ki és tartsanak fenn a Teremtővel — ez volt örök boldogságuk nyitja. Ahhoz hogy boldogok legyenek, elsősorban szellemi beállítottságúaknak kellett lenniük. (Vö. Máté 5:3.)
A szellemiség boldogsághoz vezet
Ádámnak eleinte szellemi kapcsolata volt Istennel. Szeretet és gyöngédség hatotta át ezt a kapcsolatot, mint amilyen az apa és a fia kapcsolata (Lukács 3:38). Az Éden-kertben Ádámnak és Évának ideálisak voltak a körülményeik, lehetővé tették, hogy kielégítsék az imádat bemutatására érzett vágyukat. Úgy volt, hogy a Jehova iránti készséges, szeretetteljes engedelmességgel tiszteletet és dicsőséget szereznek Istennek, sokkal inkább, mint amilyet a teremtett állatok tudtak szerezni. Az emberek értelemmel tudták dicsőíteni Istent csodálatos tulajdonságaiért, és támogatni tudták szuverenitását. És továbbra is részesülhettek Jehova szeretetében és gyengéd törődésében.
A Teremtővel való bensőséges kapcsolat és a törvényeinek való engedelmesség igazi boldogságot eredményezett ősszüleinknek (Lukács 11:28). Ádámnak és Évának nem kellett arra számítaniuk, hogy sok év próbálkozásait és kudarcait kell átélniük ahhoz, hogy rájöjjenek a boldogság nyitjára. Boldogok voltak teremtésük pillanatától fogva. Az tette őket boldoggá, hogy békében voltak Istennel, és alávetették magukat hatalmának.
De ez a boldogság véget ért abban a pillanatban, ahogy engedetlenek lettek Istennel szemben. Lázadásával Ádám és Éva megszakította szellemi kapcsolatát Jehovával. Nem voltak többé Isten barátai (1Mózes 3:17–19). Úgy tűnik, a kertből való kiűzetésük napjától kezdve Jehova nem kommunikált többé velük. Elvesztették tökéletességüket, az örök élet kilátását és kerti otthonukat (1Mózes 3:23). De ami ennél is fontosabb, mivel elvesztették Istennel való kapcsolatukat, a boldogság nyitját sem találták már.
Választási képességünk
Ádám és Éva, mielőtt meghaltak volna, átörökítették utódaikra emberi jellemvonásaikat, istenadta lelkiismeretüket és a szellemiségre való képességüket. Az emberi család nem minősíttetett az állatokéval azonos szintűnek. Megbékélhetünk a Teremtővel (2Korinthus 5:18). Értelmes teremtményekként az embereknek továbbra is hatalmukban áll választani, hogy szolgálják-e Istent vagy sem. Ez derült ki sok évszázaddal később, amikor Jehova megadta az újonnan létrejött Izráel nemzetének, hogy választhat az élet és a halál között. Isten a szóvivőjén, Mózesen keresztül ezt mondta: „elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” (5Mózes 30:15–18).
Évezredekkel az eredeti Paradicsom elvesztése után mi emberek még mindig képesek vagyunk arra, hogy jól döntsünk. Működő lelkiismeret van bennünk, és alapvetően képesek vagyunk arra, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényeinek. A Biblia beszél a „belső” emberről (2Korinthus 4:16; Róma 7:22). Ez a kifejezés arra a velünk született adottságra vonatkozik, hogy mindannyian vissza tudjuk tükrözni Isten személyiségét, az ő gondolkodásmódja szerint tudunk gondolkodni, és szellemi beállítottságúak tudunk lenni.
Az erkölcsösségre hajló természetünkről és lelkiismeretünkről Pál apostol ezt írta: „Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik” (Róma 2:14, 15).
Isteni bölcsesség és engedelmesség a nyitja
De felmerülhet a kérdés: „Ha egyszer mindannyiunkban természettől fogva megvan a hajlam, hogy imádjuk Istent, és ennek eredményeként igazi boldogságunk legyen, akkor miért oly elterjedt a boldogtalanság?” Azért, mert ahhoz hogy boldogok legyünk, mindannyiunknak fejlesztenünk kell szellemiségünket. Bár az embert eredetileg Isten képére teremtették, elidegenedett Teremtőjétől (Efézus 4:17, 18). Épp ezért mindannyiunknak határozott lépéseket kell tennünk, hogy szellemi kapcsolatot építsünk ki Istennel, és hogy meg is tartsuk. Az ilyen kapcsolat nem jön létre magától.
Jézus két fontos alapelvet ismertetett a szellemiség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik, hogy szerezzünk pontos ismeretet Istenről, a másik pedig, hogy vessük alá magunkat engedelmesen az akaratának (János 17:3). Isten Szavát idézve Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4). Jézus egy másik alkalommal kijelentette: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Nem kell sok évtizedet eltöltenünk próbálkozásokkal és kudarcokkal, keresve a boldogságot. Nem a tapasztalat a boldogság nyitja, hanem csakis az isteni bölcsesség és a Teremtőnknek való engedelmesség eredményezhet igazi örömet az életben (Zsoltárok 19:8, 9; Prédikátor 12:15).
Világos tehát, hogy nem elérhetetlen a boldogság, melyet az isteni bölcsesség gyakorlása eredményez, és az, ha helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt (Cselekedetek 17:26, 27). Mindenki számára elérhető Jehova ismerete, és mindenki megtudhatja, hogy mi a szándéka. Sok nyelven, több milliárd példányszámban a Biblia továbbra is a világ legelterjedtebb könyve. A Biblia segíthet, hogy Isten barátja légy, és hogy igazán boldog legyél, hiszen az Írások elmondják nekünk, hogy „boldog nép az, a melynek az Úr [Jehova, NW] az ő Istene” (Zsoltárok 144:15).
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Lépések a boldogság felé
1. Értékeljük és ápoljuk szellemiségünket. Jézus ezt mondta: „boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt” (Lukács 11:28).
2. Ismerjük fel, hogy Isten helyeslése fontosabb a gazdagságnál vagy a fényűzésnél. Pál ezt írta: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel . . . ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Timótheus 6:6–8).
3. Igyekezzünk Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretet ápolni, és hallgassunk rá (Róma 2:14, 15).
4. Határozzuk el, hogy engedelmeskedünk Jehova Istennek, s így alkalmassá válunk arra, hogy a népéhez tartozzunk. A régi időkben élt Dávid ezt írta: „boldog nép az, a melynek az Úr [Jehova, NW] az ő Istene” (Zsoltárok 144:15).
[Kép a 7. oldalon]
„Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3, NW)