Jehova akaratát cselekedték

Az önfeláldozás és lojalitás példája

EGY fiatal földműves, Elizeus számára egy szántással szokványosnak induló napról kiderült, hogy élete legjelentősebb napja lett. Miközben Elizeus a szántóföldön dolgozott, váratlanul meglátogatta őt Illés, Izráel első számú prófétája. ’Mit akarhat tőlem?’ — tűnődhetett Elizeus. Nem kellett sokáig válaszra várnia. Illés Elizeusra terítette a palástját, jelezve, hogy egy nap Elizeus lesz az utódja. Elizeus komolyan vette ezt az elhívást. Azonnal otthagyta szántóföldjét, hogy Illést szolgálja (1Királyok 19:19–21).

Mintegy hat évvel később elérkezett az idő Illés távozására. Az elindulásáról szóló elbeszélést a Héber Iratok „egyik legmegkapóbb beszámolójának” tartják.

Illés induláshoz készülődik

Illés vágyott arra, hogy utoljára még ellátogasson Bételbe, Jerikóba és a Jordánhoz. Ez több kilométeres gyaloglást jelentett, helyenként nehezen járható hegyvidéki területen át. Illés arra biztatta Elizeust az utazás mindegyik állomásánál, hogy maradjon hátra. De Elizeus ragaszkodott hozzá, hogy mesterével maradjon mindvégig (2Királyok 2:1, 2, 4, 6).

Amikor Bételben és Jerikóban tartózkodtak, „a próféták fiai”a odamentek Elizeushoz. „Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled?” — kérdezték. „Én is tudom, hallgassatok” — válaszolta (2Királyok 2:3, 5).

Illés és Elizeus ezután útnak indultak a Jordán folyóhoz. Amikor elérték a Jordánt, Illés egy csodát hajtott végre, amit a próféták fiai közül 50-en figyeltek a távolból. „Fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta” (2Királyok 2:8).

Miután átértek, Illés ezt mondta Elizeusnak: „Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom.” Elizeus Illés szellemének „kettős mértékét” kérte — vagyis a kétszeresét annak, ami rendszerint az elsőszülött fiút illetné meg. Elizeus valóban úgy tisztelte Illést, mint ahogy az elsőszülött fiú tisztelné atyját. Ezen túlmenően Elizeus felkenetett, hogy Illés utódja legyen Jehova prófétájaként Izráelben. Így hát kérése nem volt önző vagy helytelen. Ennek ellenére, tudva hogy csak Jehova képes teljesíteni ezt a kérést, Illés szerényen így válaszolt: „Nehéz dolgot kértél.” Majd hozzátette: „ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg” (2Királyok 2:9, 10; 5Mózes 21:17).

Kétségtelen, Elizeus eltökéltebb volt, mint valaha abbeli szándékában, hogy urához hűségesen ragaszkodik. Ekkor feltűnt „egy tüzes szekér tüzes lovakkal”. Illést elragadta egy szélvihar közvetlenül Elizeus meglepett tekintete elől — és csodálatos módon áthelyezte máshova.b Elizeus felvette Illés palástját, és visszament a Jordán folyó partjára. A vízre ütve ezt mondta: „Hol van az Úr, az Illés Istene?” A víz kétfelé vált, világos bizonyítékát adva ezzel annak, hogy Elizeus isteni támogatást élvez Illés utódjaként (2Királyok 2:11–14).

Tanulságok számunkra

Amikor Elizeus meghívást kapott, hogy Illéssel egy különleges szolgálatban vegyen részt, azonnal otthagyta szántóföldjét, hogy Izráel első számú prófétáját szolgálja. Feladatai közül néhány nyilvánvalóan alantas volt, ezért vált úgy ismertté, amint aki „Illésnek kezeire vizet tölt vala”c (2Királyok 3:11). Ennek ellenére Elizeus kiváltságnak tekintette a munkáját, és lojálisan megmaradt Illés oldalán.

Napjainkban Isten szolgái közül sokan az önfeláldozás hasonló szellemét mutatják ki. Néhányan elhagyták ’szántóföldjeiket’, feladták a munkájukat, hogy a jó hírt prédikálják távoli területeken, vagy hogy a Bétel-család tagjaként szolgáljanak. Mások idegen országokba utaztak, hogy a Társulat építkezésein dolgozzanak. Sokan elfogadták, hogy olyan munkát végezzenek, amit az emberek talán alantasnak tartanak. De aki Jehováért szolgál, annak semmiképpen sem jelentéktelen a szolgálata. Jehova értékeli mindazokat, akik készségesen szolgálják őt, és meg fogja áldani őket önfeláldozó szellemükért (Márk 10:29, 30).

Elizeus mindvégig Illéssel maradt. Még akkor is elutasította, hogy magára hagyja a nála idősebb prófétát, amikor erre lehetősége nyílt. Ezt az örömet jelentő lojális szeretetet kétségtelenül az a szoros kapcsolat eredményezte, amit Illéssel ápolt. Isten szolgái arra törekszenek napjainkban, hogy megerősítsék kapcsolatukat Istennel, és hogy közelebb húzódjanak hittársaikhoz. Az egység szoros köteléke megáldatik, ahogyan azt Jehováról mondja a Biblia: „Lojálisan bánsz a lojálissal” (2Sámuel 22:26, NW).

[Lábjegyzetek]