Mi történik a fiatalokkal?

VAN egy jó és egy rossz hírem — melyiket akarod először hallani? Ennél a kérdésnél sokan először a rossz hírt szeretnék hallani, abban a reményben, hogy a jó hír majd sokáig ott marad a gondolataikban.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy mi történik a fiatalokkal, akkor először a jelenlegi helyzetet vegyük figyelembe. Az idősebbek általában szóvá teszik, hogy a mai fiatalok nem olyanok, mint régen. A fiatalok viszont neheztelnek minden olyan irányú célzásért, hogy ők már nem ütik meg a régi színvonalat. Az emberiség éber megfigyelői azonban egyetértenek azzal, hogy a mai fiatalok mások.

Miben mások?

Noha az emberek általában úgy gondolják, hogy a fiataloknak jó modorúnak kellene lenniük, felelősségérzettel kellene bírniuk, és tisztelniük kellene másokat, a valóság sokszor nagyon távol áll ezektől az eszményképektől. Egy felmérés szerint, mely a londoni The Independent újságban jelent meg, a fiatalok „»a lázadás új szellemét« fejlesztik ki a világ ellen, amelyről azt látják, hogy nagyrészt cserbenhagyta őket”. A „lázadásnak ezt az új szellemét” tükrözi vissza a felmérés eredménye, mely szerint kevesebb modernkori fiatal akarja magát „ésszerűnek és felelősségteljesnek” tartani, helyette inkább azt akarják, hogy „vadnak és kiszámíthatatlannak” tartsák őket.

Nagy-Britanniában például 1950 és 1993 között a jelentett bűnesetek a tízszeresükre emelkedtek, melyek legtöbbjét fiatalok követték el. A kábítószerrel és az alkohollal történő fokozott visszaélés ezzel párhuzamos irányban halad. Ugyanakkor a londoni The Times megjegyzi, hogy csaknem minden fejlett országban „a fiatalok körében lényegesen megnőtt a pszichoszociális rendellenességek száma a második világháború óta”. David J. Smith kriminológiaprofesszor szerint ezek a rendellenességek „egyszerűen sehogysem kapcsolatosak a nélkülözössel vagy a növekvő gazdagsággal”. A kutatás arra mutat rá, hogy most nagyobb a fiatalok és az idősebbek közötti különbözőség.

A gyermekek és a tizenéves koruk kezdetén lévő fiatalok növekvő stresszel néznek szembe. Mindennapossá váltak az öngyilkossági esetek, a kísérletek és a végzetes kimenetelűek egyaránt. Alig tíz év alatt megkétszereződött a 12 évnél fiatalabb gyermekek által elkövetett öngyilkossági kísérletek száma — jelenti Skóciában a glasgow-i Herald. A nagyobb gyerekek engedik, hogy a kétségbeesésük miatt ugyanide jussanak. „A fiatalok körében létező növekvő pszichiátriai problémáknak szélsőséges következményei az öngyilkossági kísérletek, és ezek a növekvő problémák azzal fenyegetnek, hogy meghaladják a fiatalok elé tárt segítő szolgáltatásokat” — jegyzi meg az újság.

Ki a hibás?

A felnőttek könnyen a fiatalokat hibáztatják az ifjúság „deviáns” nézeteiért. De az igazat megvallva, nemde a felnőttek hibásak nagyrészt azért, ami most a fiatalokkal történik? Magyarázatként sokszor hivatkoznak az egykorú társak zsarnokoskodására, arra hogy a szülők elhanyagolják a gyermekeiket, és hogy hiányoznak az utánozandó példaképek, akikben a fiatalok megbízhatnának. „Az átlaglakosság körében a depresszió ma nem gyakoribb, mint 30 évvel ezelőtt” — állítja Sir Michael Rutter professzor, a nagy-britanniai Egészségügyi Kutatótanács Gyermekpszichiátriai Osztályának vezetője. „De gyakorisága nagymértékben megnőtt a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében . . . Kétségtelen, hogy a család felbomlása is szerepet játszik ebben; nem csupán a válás, hanem a felnőttek szokásszerű egyet nem értése és viszálykodása is” — fűzte hozzá.

Az egyik kutató azt állítja, hogy a fiatalok „elutasítják a konvenciókat”. Miért? „Mert a konvenciók nem működőképesek.” Vegyük például a változó felfogásokat a nemek szerepéről. Sok fiatal nő vesz fel agresszív és erőszakos vonásokat, melyek inkább férfias vonások, ugyanakkor a fiatalemberek elnőiesednek. Mennyire elüt ez a múlt normáitól!

De miért látunk ma ilyen radikális változásokat? És milyen jó hír létezik ma a fiatalokkal kapcsolatban? Hogyan lehet biztos jövőjük? A kérdésekre adandó válaszokkal a következő cikkünk foglalkozik.