Erősítsük meg az Isten Szavába vetett hitünket

TÖBB ember olvasta a Bibliát, mint bármely más könyvet. De milyen sokan nyilvánították ki, hogy hisznek az üzenetében? Maga a Biblia is megmondja, hogy „nem mindenkié a hit” (2Thessalonika 3:2). Nyilván nem születtünk hittel. Ki kell építenünk. Még azok se vegyék magától értetődőnek, akiknek van némi hitük. A hit meggyengülhet és halottá válhat. Éppen ezért erőfeszítést kell tennünk, hogy maradjunk ’épek a hitben’ (Titus 2:2).

Jehova Tanúi Vezető Testülete éppen ezért jó okkal választotta az 1997—1998-as kerületkongresszusokra ezt a témát: „Isten Szavába vetett hit”. Így több millió Tanúnak volt az a kiváltsága másokkal együtt, hogy összejöjjenek, és erősítsék az Isten Szavába vetett hitüket.

Az Isten Szava igazság és hitünk alapja

Ez volt a kongresszus első napjának a témája. A hallgatóságnak szóló dicsérő szavakkal kezdődött. A kongresszuson való részvétel a Biblia iránti tiszteletet bizonyítja. De gondolatébresztő kérdéseket vetett fel a hitünk minőségére vonatkozóan: „Meg tudjuk védeni hitünket, Isten Szavát mint tekintélyt használva? . . . Értékeljük a szellemi táplálékot; sohasem vagyunk hálátlanok a Bibliáért, a kiadványokért és az összejövetelekért? . . . Fejlődünk szeretetben, pontos ismeretben és tisztánlátásban?” Az előadó arra buzdított mindenkit, hogy jól figyeljen, s megjegyezte, hogy „ez az »Isten Szavába vetett hit« kerületkongresszus úgy lett előkészítve, hogy segítsen nekünk tüzetesen megvizsgálni magunkat, és felmérni a hit mértékét és minőségét, mellyel személyesen rendelkezünk”.

A kulcselőadás címe ez volt: „Hitben járjunk, ne látásban” (2Korinthus 5:7). „Akik Jehova Tanúi lesznek, azoknak a hite nem hiszékenység” — mondta az előadó. Milyen igaz! Az igazi hit nem vak. Valóságokon alapul. A Zsidók 11:1 (NW) ezt mondja: „A hit a remélt dolgok biztos várása és a nem látható valóságok nyilvános bizonyítása.” Az előadó megjegyezte: „ha igazán hitben szeretnénk járni, jól megalapozott hitre van szükségünk.” Mivel hitben járunk, nem látásban, nem szükséges tudnunk mindent Jehova szándékának valamennyi részletéről, hogy hogyan és mikor fogja megvalósítani. A róla szerzett eddigi ismereteink miatt teljes mértékben bízunk a hatalmában, hogy szeretettel és igazságosan fogja valóra váltani ígéreteit.

A „Keresztény fiatalok — fontos része a gyülekezetnek” című előadás emlékeztette a fiatalokat, hogy mennyire értékesek Jehovának. Arra buzdította őket, hogy növekedjenek szellemileg, célokat tűzve ki, például hogy olvassák el az egész Bibliát, és feleljenek meg az önátadáshoz és a keresztelkedéshez szükséges követelményeknek. A kiegészítő oktatás személyes döntés kérdése, amelyet a szüleivel dönt el valaki, de ha a kiegészítő oktatást választja, ennek mindig az legyen a célja, hogy felkészült legyen Isten hatékonyabb szolgálatára. A világi oktatás hasznos célt szolgálhat, ha ’meggyőződünk a fontosabb dolgokról’, melyek a hitünkkel kapcsolatosak (Filippi 1:9, 10, NW).

Ez után következett egy három előadásból álló szimpózium, melynek a témája ez volt: „Kinek az irányadó mértékeit veszed figyelembe?” Az Isten Szavába vetett hit arra indít minket, hogy ragaszkodjunk a bibliai irányadó mértékekhez. A keresztények engedelmeskednek Jehova törvényeinek és alapelveinek. Az Írások például arra figyelmeztetnek minket, hogy ne beszéljünk illetlenül vagy sértően (Efézus 4:31, 32). Az előadó megkérdezte: „Amikor házastársad vagy gyermekeid bosszantanak vagy ingerelnek, lármásan gyalázod őket?” Ez természetesen nem volna keresztényi. Istennek vannak irányadó mértékei a személyes megjelenésünkre vonatkozóan is. A keresztényeknek ’rendezett ruhába és szerényen’ kell öltözködniük (1Timótheus 2:9, 10, NW). A „szerénység” szó magában foglalja az önérzet gondolatát, valamint a jó hírnév, a józanság és a mértékletesség érzetét. A mások iránt érzett szeretet indít minket, és a Bibliára épülő alapelvek vezetnek bennünket, valamint egy fajta érzék, hogy mi illik.

A következő két előadás szóról szóra elemezte a Zsidók 3:7–15-öt és a 4:1–16-ot. Ezek a bibliai részek figyelmeztetnek minket, hogy veszélyes ’megkeményednünk a bűn csalárdsága által’ (Zsidók 3:13). Hogyan lehetünk sikeresek a bűn elleni harcunkban? Jehova segít nekünk a Szava által. Igen, „az Istennek beszéde élő és ható . . ., és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsidók 4:12).

A kongresszus első napján az utolsó előadás címe: „Egy könyv minden embernek”. Kiemelte a Biblia hitelességét, pontosságát és gyakorlati értékét. Lelkesítő érzés töltött el minket, amikor az előadó bejelentette a közreadását egy 32 oldalas új füzetnek, melynek a címe: Egy könyv minden embernek. Ez az új kiadvány főleg olyan embereknek készült, akik ugyan műveltek, de keveset tudnak a Bibliáról. Az előadás ezekkel a szavakkal fejeződött be: „az embereknek arra van szükségük, hogy saját maguk vizsgálják meg Isten Szavát. Bízunk abban, hogy ha személyesen megteszik ezt a vizsgálódást, akkor rájönnek arra, hogy ez az egyedülálló könyv, a Biblia igazán minden embernek való könyv!”

Utánozd a ’hitünk bevégezőjét’

A kongresszus második napjának a témája Jézus Krisztusra, a ’hitünk bevégezőjére’ irányította a figyelmet. „Az ő nyomdokait” kell követnünk (Zsidók 12:2; 1Péter 2:21). A kereszténységből sokaknak azt mondják: „Higgyél az Úr Jézusban, és megmenekülsz!” De csak ennyi volna a hit? A Biblia kijelenti, hogy „holt a hit . . . cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26). Tehát azonkívül, hogy hiszünk Jézusban, olyan cselekedeteket kell végrehajtanunk, mint amilyeneket ő tett, főleg azt, hogy prédikáljuk Isten Királyságának a jó hírét.

A délelőtti program az evangéliumhirdető munkára összpontosult. Pálhoz hasonlóan buzgón kell hirdetnünk a megmentés jó hírét (Róma 1:14–16). Jézus mindenütt prédikált az embereknek. Bár a rendszeres, házról házra végzett szolgálatunknak van eredménye, de egyre több ember nincs otthon, amikor felkeressük (Cselekedetek 20:20). Sokan iskolában vannak, dolgoznak, bevásárolnak vagy utaznak. Ezért a közterületeken is prédikálnunk kell, és bárhol máshol, ahol megtalálhatók az emberek.

A „Gyökerezz meg és erősödj meg az igazságban” című előadás arra emlékeztetett minket, hogy milyen nagy számban keresztelkednek meg az új tanítványok: átlagosan több mint 1000-en naponta! Létfontosságú, hogy ezek az újak jól meggyökerezzenek és megerősödjenek a hitben (Kolossé 2:6, 7). Az előadó elmagyarázta, hogy miközben a szó szerinti gyökér felszívja a vizet és a tápanyagot, egyben rögzíti vagy megtámasztja a növényt. Ehhez hasonlóan a jó tanulmányozási szokások és a jó társaság által az új tanítványok is megerősödhetnek az igazságban.

Ez a tanács különösen hasznos volt a keresztelkedésre jelentkezőknek. Igen, a kongresszus második napján rengeteg új tanítvány keresztelkedett meg, Jézus példáját követve. „Az Isten Szavába vetett hit keresztelkedéshez vezet” című előadás arra emlékeztette a keresztelkedésre jelentkezőket, hogy ha teljesen elmerülnek a vízben, az megfelelőképpen szemlélteti, hogy meghaltak korábbi önző életútjukra nézve. Hogy kijönnek a vízből, az azt jelképezi, hogy életre keltek Isten akaratának a cselekvésére.

A „Vívjatok kemény harcot a hitért” című előadás a Bibliából Júdás levelére épült. Arra kaptunk buzdítást, hogy óvjuk hitünket, ellenállva a káros befolyásoknak, amilyen például az erkölcstelenség, a lázadozás és a hitehagyás. Ez után különleges figyelmet szentelt a szülőknek — kiváltképp az apáknak — a „Viselj gondot háznépedről” című előadás. Írás szerinti kötelességük kielégíteni a család szellemi, fizikai és érzelmi szükségleteit (1Timótheus 5:8). Ehhez időre, beszélgetésre és szoros kapcsolatra van szükség. Jehova Isten biztosan kedvét leli minden kemény erőfeszítésben, amelyet a keresztény szülők tesznek azért, hogy gyermekeiket az igazságban neveljék.

A következő szimpózium „Menjünk Jehova házához” címmel a keresztény összejövetelek iránti értékelésünket növelte. Az összejöveteleken nyugalmat találunk e világ aggodalmaitól, és lehetőségünk van arra, hogy egymást buzdítsuk, és kimutathatjuk hívőtársaink iránt érzett szeretetünket (Zsidók 10:24, 25). Az összejövetelek abban is segítenek, hogy élesítsük tanítói képességünket, és hogy mélyebben megértsük Isten szándékát (Példabeszédek 27:17). Sose különüljünk el a gyülekezettől; s ne feledkezzünk meg Jézus szavairól: „a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20).

A nap utolsó előadásának a címe ez volt: „Hited minősége most kerül próba alá”. A kipróbálatlan hitről nem bizonyosodott be az értéke, nem tudni, milyen a minősége. Olyan, mint a csekk, amelyet még nem váltottak be. Tényleg annyit ér, mint amennyi fel van tüntetve rajta? Ehhez hasonlóan hitünket próbára kell tenni, hogy bizonyítsuk, szilárd és jó minőségű (1Péter 1:6, 7). Az előadó ezt mondta: „A papok és a hitehagyottak időnként ráveszik a hírközlő eszközöket és a hatóságokat, hogy hamis vádakkal illessenek minket, rossz színben tüntetve fel keresztény hitnézeteinket és életutunkat . . . Engedni fogjuk, hogy azok, akiket Sátán megvakított, megfélemlítsenek, elkedvetlenítsenek minket, és elérjék nálunk, hogy szégyelljük a jó hírt? Hagyjuk, hogy az igazságról mondott hazugságok hatással legyenek ránk az összejövetelek rendszeres látogatásában és a prédikálótevékenységünkben? Vagy szilárdan kiállunk, bátrak leszünk, és még jobban eltökéltek, mint valaha, hogy tovább hirdetjük az igazságot Jehováról és Királyságáról?”

Élj hitből!

A kongresszus harmadik napjának a témája Pál szavaira épült: „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él” (Galátzia 3:11). A délelőtt egyik fénypontja volt a „Jóel prófétai szavai napjainkra” című szimpózium. Jóel könyve a mi napjainkra mutat, és a sürgősség érzetével írja: „Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak [Jehovának, NW] napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól” (Jóel 1:15). A felkent keresztények a hajthatatlan sáskákhoz hasonlóan nem engedik, hogy a végnek ebben az idejében bármi is a Királyság-hirdetés útjában álljon.

Jóel könyve reményt is nyújt, ezt írván: „mindaz, aki hívja Jehova nevét, megmenekül” (Jóel 2:32, NW). Ez nem csak azt jelenti, hogy használjuk Jehova nevét. Szívből jövő megbánásra van szükség, s ez magában foglalja, hogy hátat fordítunk a rossz cselekedeteknek (Jóel 2:12, 13). Nincs idő a késlekedésre, mivel Jehova hamarosan végrehajtja ítéletét a nemzetek felett, mint ahogyan Moábbal, Ammonnal és Seir hegyvidékével tette Júda királyának, Jósafátnak a napjaiban (2Krónika 20:1–30; Jóel 3:2, 12).

Mindannyiunkra buzdítólag hatott a „Mutass ki hitet azáltal, hogy vársz Jehovára” című előadás. Most, hogy már jól előrehaladtunk a végidőben, visszatekintve láthatjuk, hogy Jehovának sok ígérete beteljesedett, és nagyon érdekelnek minket azok a dolgok, amelyeknek még be kell következniük. Jehova népének továbbra is türelmesnek kell lennie, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy amit Isten ígér, az mind valóra válik (Titus 2:13; 2Péter 3:9, 10).

A délelőtti program az „Őrizd meg a szemed egyszerűnek” című drámával fejeződött be. Ez a valósághű színdarab arra buzdított minket, hogy vizsgáljuk meg az anyagi törekvések iránti szemléletmódunkat. Bárhol éljünk is, ha azt szeretnénk, hogy életünk aggodalmaktól mentes legyen, hallgatnunk kell Jézus tanácsára, hogy őrizzük meg egyszerűnek a szemünket, nyilvánvalóan Isten Királyságára irányítva a figyelmünket (Máté 6:22, Vida fordítás).

A nyilvános előadásnak a következő, érdekfeszítő címe volt: „A hit és a jövőd”. Bizonyítékot hozott fel arra, hogy az emberi vezetők képtelenek megoldani a világ bajait (Jeremiás 10:23). Az emberi történelem önmagát ismétli — csak nagyobb és rombolóbb hatással. Mit gondolnak Jehova Tanúi a jövőről? Hiszik, hogy a hűséges emberekre ragyogó jövő vár Isten Királyságában (Máté 5:5). Isten valóra fogja váltani ígéreteit mindazok javára, akik hisznek a Szavában, mely így ösztönöz minket: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van” (Ésaiás 55:6).

Jézus létfontosságú kérdést tett fel napjainkra vonatkozóan. Ezt kérdezte: „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8). A befejező előadás áttekintette a kongresszus programját, és rámutatott, hogyan nyújtott elsöprő bizonyítékot arra, hogy lehet hinni Isten Szavában, még akkor is, ha egy hitetlen világban élünk.

De azért megkérdezhetjük magunktól: „Nekem is megingathatatlan az Istenbe és a Szavába vetett hitem?” Az „Isten Szavába vetett hit” kerületkongresszus biztosan segített abban, hogy választ kapjunk erre a kérdésre. Milyen hálásak lehetünk Jehovának, hogy erősíti a belé és ihletett Szavába, a Bibliába vetett hitünket!

[Képek a 24. oldalon]

A sok önkéntes munkás örömmel dolgozott, hogy legyen szállása a több ezer küldöttnek

[Képek a 25. oldalon]

Világszerte ehhez hasonló nagy stadionokat használtunk

[Kép a 25. oldalon]

A Vezető Testület egyik tagja, L. A. Swingle közreadja az új füzetet

[Kép a 26. oldalon]

Sokan keresztelkedtek meg Jehovának való önátadásuk jelképeként

[Képek a 27. oldalon]

A kongresszus résztvevői vígan énekelték a Királyság-énekeket. Betét: az „Őrizd meg a szemed egyszerűnek” című dráma