Szülők, védjétek meg gyermekeiteket!
EGY nigériai középiskolás lány, aki közismert volt szexuális erkölcstelenségéről, szívesen beszélt iskolatársnőinek a szexualitás témájáról. Egyik javaslata az abortuszra egy dohány alkotórésszel erősen átitatott tömény Stout sör volt. Történetei, melyeket pornográf irodalmakból válogatott, sok osztálytársát rabul ejtették. Néhányan kezdték kipróbálni a nemi életet, és egyikük terhes lett. Hogy abortuszt idézzen elő, megitta a sör-dohány keveréket. Néhány órán belül vért kezdett hányni. Néhány nap múlva pedig a kórházban meghalt.
A mai világban sok fiatal szüntelenül a szexualitásról beszél, tönkretéve ezzel a hiszékeny hallgatókat. Kihez forduljanak a fiatalok, hogy pontos ismeretet kapjanak, amely megvédi őket? Milyen jó, amikor istenfélő szüleikre tekinthetnek, akiknek az a felelősségük, hogy „az Úr tanítása és intése szerint” neveljék fel őket (Efézus 6:4).
Az afrikai szemlélet a szexuális felvilágosításról
A világ minden részén sok szülő találja nehéznek, hogy gyermekeivel a szexualitás témájáról beszéljen. Ez különösen igaz Afrikában. Donald, egy apa Sierra Leonéban megjegyezte: „Szinte soha nem beszélünk erről. Ez nem része az afrikai kultúrának.” Egy nigériai nő, név szerint Confident, egyetért: „Szüleim úgy tekintik a szexualitást, mint amelyről soha nem szabad nyíltan beszélni; ez tabu a kultúránkban.”
Néhány afrikai kultúrában illetlennek tekintik megemlíteni az olyan nemiséggel kapcsolatos szavakat, mint hímvessző, sperma vagy menstruáció. Egy keresztény anya még azt is megtiltotta lányának, hogy használja a „szexualitás” szót, azt viszont megengedte, hogy a lány a „paráznaság” szót használja. Ezzel ellentétben Isten Szava, a Biblia nyíltan beszél a szexualitásról és a nemi szervekről (1Mózes 17:11; 18:11; 30:16, 17; 3Mózes 15:2). Ezzel nem az a célja, hogy megbotránkoztassa vagy felkavarja, hanem hogy megvédje és tanítsa Isten népét (2Timótheus 3:16).
A kulturális tabukon kívül egy másik ok, amiért néhány szülő tartózkodó, egy nigériai apa szerint a következő: „Ha beszélek a szexualitásról a gyerekeimmel, az arra ösztönözheti őket, hogy szexuális erkölcstelenséget kövessenek el.” De vajon a méltóságteljes, Biblián alapuló szexuális felvilágosítás arra bátorítja a gyermekeket, hogy minél hamarabb kipróbálják? Nem, ez nem így van. Valójában, sokkal inkább igaz, hogy minél kevesebb ismeretük van a fiataloknak, annál valószínűbb, hogy bajba keverednek. „Oltalom a [pontos ismereten alapuló] bölcsesség” — állapítja meg a Biblia (Prédikátor 7:12, Újfordítású revideált Biblia).
Jézus szemléltetésében az értelmes ember, előre látva, hogy viharok jöhetnek, sziklára építette a házát, míg az ostoba ember homokra épített, és katasztrófát szenvedett (Máté 7:24–27). Ehhez hasonlóan az értelmes keresztény szülők, tudva, hogy gyermekeik viharszerű nyomással fognak szembenézni, hogy alkalmazkodjanak a világ szabados szexuális irányadó mértékeihez, megerősítik gyermekeiket pontos ismerettel és értelemmel, amely segíteni fog nekik, hogy szilárdak maradjanak.
Arról, hogy miért nem beszél sok szülő gyermekeivel a szexualitásról, egy afrikai nő további okot említ: „Amikor fiatal voltam, Tanú-szüleim nem beszéltek velem a szexualitás kérdéseiről, így hát eszembe sem jutott, hogy beszéljek ezekről a dolgokról az én gyermekeimmel.” Ma azonban a fiatalokra nehezedő nyomás erősebb, mint amikor ők voltak fiatalok 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Ez nem meglepő. Isten Szava megjövendölte, hogy „az utolsó napokban . . . a gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (2Timótheus 3:1, 13).
Ehhez a nehézséghez hozzáadódik az a tény, hogy sok gyermek engedetlen vagy képtelen megbízni a szüleiben. A kölcsönös kommunikáció gyakran még a jelentéktelen dolgokban is szegényes. Egy 19 éves fiatal így panaszkodott: „Nem beszélgetek a szüleimmel. Nincs jó kommunikáció köztem és az édesapám között. Nem figyel rám.”
A fiatalok attól is félhetnek, hogy a szexuális dolgokról való kérdezősködés rossz következményekkel jár. Egy 16 éves lány ezt mondta: „Nem beszélem meg a szexualitással kapcsolatos problémáimat a szüleimmel amiatt, ahogyan reagálnak az ilyen dolgokra. Nemrégen a nővérem kérdezett néhány dolgot anyutól a szexualitással kapcsolatban. Anyu, ahelyett hogy segített volna neki a problémájában, gyanakodni kezdett a szándékait illetően. Anyu gyakran odahívott, és kérdezősködött a nővéremről, időnként célozgatva az erkölcsére. Nem akarom kockáztatni, hogy elveszítsem anyu szeretetét irántam, ezért hát nem osztom meg vele a nehézségeimet.”
Miért oktassuk őket?
Ha megfelelő mértékben oktatjuk gyermekeinket a szexuális dolgokat illetően, az nem csupán helyénvaló, hanem kedves dolog is egyben. Ha a szülők nem tanítják gyermekeiket a szexualitásról, mások teszik majd meg — általában hamarabb, mint ahogyan a szülők ezt előre gondolnák, és legtöbbször nem az isteni alapelvekkel összhangban. Egy 13 éves lány paráznaságot követett el, mivel az egyik iskolatársa azt mondta neki, hogy ha nem veszíti el a szűzességét, komoly fájdalmai lesznek a későbbiekben. „Ollóval fogják kivágni a szűzhártyádat” — mondta neki. Amikor később megkérdezték tőle, miért nem mondta el keresztény édesanyjának, amit hallott, a lány azt válaszolta, hogy ilyen dolgokról soha nem beszélt a felnőttekkel.
Egy nigériai lány ezt mondta: „Az iskolai barátaim megpróbáltak meggyőzni arról, hogy a szex olyan valami, amelyben minden normális embernek részt kell venni. Azt mondták, hogy ha most nem veszek részt a szexben, akkor mire elérem a 21 éves kort, meg fogok betegedni, és az végzetes hatással lesz az asszonnyá válásomra. Ezért, hogy elhárítsam az ilyen szörnyű veszélyt, azt mondták, jó lenne, ha a házasság előtt kipróbálnám a szexuális kapcsolatot.”
Mivel jó volt a kommunikáció szülei és ő közötte, azonnal felismerte, hogy ez ellentétben van azzal, amit otthon hallott. „Szokás szerint hazamentem, és elmondtam édesanyámnak, mit mondtak nekem az iskolában.” Édesanyjának sikerült megcáfolnia a hamis információt. (Vesd össze: Példabeszédek 14:15.)
Azáltal, hogy átadják azt az ismeretet, melyre a gyermekeknek szükségük van, hogy segítsen nekik isteni bölcsességet felmutatni a szexualitás témáját illetően, a szülők felkészítik őket, hogy észrevegyék a veszélyes helyzeteket, és felismerjék azokat az embereket, akik ki akarják használni őket. Ez segít megvédeni őket a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhesség okozta szívfájdalmaktól. Ez hozzájárul az önbecsülésükhöz, és a másoktól kiérdemelt elismeréshez. Megszabadítja őket a helytelen nézetektől és aggodalomtól. Elősegíti az egészséges, pozitív szemléletmódot a helyénvaló szexualitásról, és ha később házasságot kötnek, hozzájárul a boldogságukhoz. Segíthet nekik, hogy helyeselt állapotban maradjanak Istennel. És amint a gyermekek látják a szerető figyelmességet, melyet szüleik mutatnak irántuk, ez arra indíthatja őket, hogy még jobban tiszteljék és szeressék szüleiket.
Jó kommunikáció
Ahhoz, hogy a szülők a gyermekeik szükségleteihez igazítsák tanácsukat, kölcsönös kommunikációra van szükség. Hacsak nem tudják a szülők, mi van gyermekeik elméjében és szívében, még az egészséges tanács is csak kevés hasznot fog jelenteni, ugyanúgy, mint ha egy orvos anélkül próbálná meg felírni a gyógyszert, hogy ismerné a páciens betegségének jellegét. Hogy hatásos tanácsadók legyenek, a szülőknek tudniuk kell, mit gondolnak és éreznek gyermekeik igazán. Szükségük van arra, hogy megértsék a nyomást és a nehézségeket, amelyekkel gyermekeik szembenéznek, és azokat a kérdéseket, amelyek nyugtalanítják őket. Fontos, hogy figyelmesen hallgassák gyermekeiket, hogy legyenek ’gyorsak a hallásra, késedelmesek a szólásra’ (Jakab 1:19; Példabeszédek 12:17; Prédikátor 7:8).
Időt, türelmet és erőfeszítést igényel a szülőktől, hogy szoros kapcsolatot ápoljanak és tartsanak fenn gyermekeikkel, olyan kapcsolatot, amelyben a gyermekek szabadon hozzák felszínre legbelső érzéseiket. És milyen jó, amikor ez megvalósul! Egy nyugat-afrikai ötgyermekes édesapa ezt mondja: „Édesapa vagyok és bizalmas jó barát egyben. A gyerekek szabadon beszélnek velem mindenről, beleértve a szexualitást is. Még a lányok is a bizalmukba avatnak. Időt szakítunk arra, hogy megbeszéljük a nehézségeiket. És az örömeiket is megosztják velem.”
Egyik lánya, Bola ezt mondja: „Semmit sem titkolok el édesapám elől. Apa figyelmes és együtt érző. Nem zsarnokoskodik felettünk, vagy nem bánik durván velünk, még akkor sem, ha valamit rosszul csináltunk. Ahelyett, hogy dühbe gurulna, elemzi a helyzetet és megmutatja nekünk, mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk. Gyakran hivatkozik az Ifjúság könyvre és a Családi boldogság könyvre.a”
Amikor lehetséges, jó, ha a szülők akkor kezdenek el beszélgetni gyermekeikkel a szexualitásról, amikor még egészen kicsik. Ez alapul szolgál az egymást követő beszélgetésekhez a gyakran nehéz tizenéves korban. Ha a beszélgetéseket nem kezdik korán, néha kényelmetlen bevezetni azokat később, de meg lehet tenni. Egy ötgyermekes édesanya ezt mondta: „Egészen addig kényszerítettem magamat, hogy beszéljek erről, amíg nem éreztem többé kényelmetlennek azt sem én, sem a gyerek.” Mivel igen sok forog kockán, az ilyen erőfeszítések mindenképpen megérik a fáradságot.
Védelemben és boldogan
A gyermekek értékelik azokat a szülőket, akik szeretően felszerelik őket azzal az ismerettel, amely megvédi majd őket. Figyeld meg Jehova néhány afrikai Tanújának kijelentéseit:
A 24 éves Mojisola ezt mondta: „Mindig hálás maradok édesanyámnak. A megfelelő időben megadta nekem a szükséges felvilágosítást a szexualitást illetően. Bár régen zavarban éreztem magam, amikor ezekről a dolgokról beszélt, most látom annak jó hatásait, melyeket édesanyám tett értem.”
Iniobong hozzátette: „Mindig boldog vagyok, amikor visszatekintek, és arra gondolok, amit anya tett értem azáltal, hogy a megfelelő nevelésben részesített a szexualitást illetően. Ez létfontosságú támogatás volt, amely elvezetett az asszonnyá válásomig. Megfogadtam, hogy én is így teszek majd, ha gyermekeim lesznek.”
A tizenkilenc éves Kunle ezt mondta: „Szüleim segítettek nekem, hogy ellenálljak a világi nők részéről jövő nyomásnak a szabados nemi életre vonatkozóan. Ha nem lett volna az a tanítás, amit adtak nekem, bűnbe keveredtem volna. Mindig értékelni fogom, amit tettek.”
Christiana elmondta: „Nagyon sok hasznot merítek abból, hogy beszélgetek édesanyámmal a szexualitásról. Ez megvéd engem a halálos betegségektől, a nem kívánt terhességtől, és jó példát állíthatok fiatalabb testvéreim elé. Ezenkívül tiszteletet szereztem az emberek előtt, és a leendő férjem is tisztelni fog. És ami még fontosabb, jó kapcsolatom van Jehova Istennel, mivel megtartom a parancsolatait.”
Bola, akit korábban említettünk, elmondta: „Volt egy osztálytársam, aki azt mondta, hogy a szexet a házasság kötelezettségei nélkül kell élvezni. Neki ez csupán szórakozás volt. Egyáltalán nem volt azonban szórakozás számára, amikor terhes lett, és nem tudta velünk megírni az iskolai érettségi dolgozatát. Ha nem lett volna egy jó édesapám, aki vezet engem, akkor talán hozzá hasonlóan nekem is a saját káromon kellett volna tanulnom.”
Milyen áldás, amikor a keresztény szülők segítenek gyermekeiknek, hogy ’bölccsé tegyék őket az idvességre’ ebben a szexőrült világban! (2Timótheus 3:15). A Biblián alapuló oktatásuk olyan, mint a drága nyakék, amely ékesíti és széppé teszi a gyermekeket Isten szemében (Példabeszédek 1:8, 9). A gyermekek biztonságban érzik magukat, a szülők pedig mély megelégedettséget éreznek. Egy afrikai édesapa, aki mindig arra törekszik, hogy nyitva tartsa a közlési csatornát fiatalkorú gyermekeivel, a következőket mondta: „Elmebeli békénk van. Biztosak vagyunk abban, hogy a gyermekeink tudják, mi kedves Jehova előtt; a kívülállók nem tudják félrevezetni őket. Biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak olyan dolgot tenni, amely fájdalmat okoz a családnak. Hálás vagyok Jehovának, amiért rászolgáltak a bizalmunkra.”
[Lábjegyzet]
a Megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.
[Kép a 10. oldalon]
Azok a keresztény fiatalok, akik Biblián alapuló felvilágosítást kapnak szüleiktől, vissza tudják utasítani azokat az elferdített történeteket, melyeket más fiatalok mondanak nekik