Még többeket elérve a jó hírrel

AHOGY a szülőföldemen élő emberekre gondoltam, ráébredtem, hogy sokan Jehova Tanúit csupán a hírek beszámolóiból ismerik. Arra gondoltam, kapcsolatba kellene lépni ezekkel az emberekkel, hogy megtudják, kik Jehova Tanúi, és mit hisznek valójában. De hogyan segíthetnék? A férjem keresztény vén, így bölcs útmutatást és javaslatokat adott nekem.

Találtunk egy kulcsgondolatot az Ébredjetek! 1995. január 8-i számában megjelent egyik cikkben, „Gyakorlatias vigaszt nyújtó folyóiratok” címmel. Egy Tanú tevékenységéről a cikk ezt mondja: „Szívügyének tekinti, hogy összegyűjtse az Ébredjetek! bizonyos régebbi példányait, melyek más Tanúk otthonában összegyűltek. Azután olyan irodákat keres fel, melyekről úgy gondolja, hogy különleges érdeklődést mutathatnak némelyik téma iránt.”

Férjem segítségével hamarosan több száz példányt gyűjtöttem össze a folyóiratokból. Ezekből változatos témákat tudtam összeválogatni, melyek megfelelők azoknak az embereknek, akikkel megpróbáltam kapcsolatba lépni.

Telefonkönyvek és nyilvántartások felhasználásával összeállítottam egy listát kórházakról, ifjúsági otthonokról, és idősek otthonairól. Felírtam a temetési vállalkozókat, iskolaigazgatókat és tanácsadókat, igazságügyi orvosszakértőket, és börtönök, bíróságok tisztviselőit is. A listámon szerepeltek az alkoholisták és kábítószerfüggők részére létrehozott intézmények vezetői, valamint olyan társaságok, melyek a környezettel kapcsolatos kérdésekkel, fogyatékosokkal és háborús áldozatokkal, valamint táplálkozáskutatással foglalkoznak. Nem kerülték el a figyelmemet azoknak az irodáknak a vezetői sem, amelyek a jóléttel, társadalmi szolgáltatásokkal és családdal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak.

Mit fogok mondani?

Az első, amit a látogatásomkor tettem, hogy világosan felfedtem, ki vagyok. Azután megemlítettem, hogy látogatásom csupán néhány percet vesz igénybe.

Amikor szemtől szemben álltam egy felelős személlyel, ezt mondtam: „Jehova Tanúja vagyok. Azonban nem azért vagyok itt, hogy vallási beszélgetést folytassak, amely talán nem volna helyénvaló a hivatali órák alatt.” Általában a légkör ilyenkor oldottabb lett. Azután mondanivalómat a helyzethez igazítva így folytattam: „Látogatásomnak kettős célja van. Először szeretném kifejezni nagyraértékelésemet azért a munkáért, melyet az Önök hivatala szervez. Hiszen nem szabad magától értetődőnek vennünk azt, hogy egyesek idejüket és energiájukat a köz javára fordítják. Ez feltétlenül elismerést érdemel.” Sok esetben azok a személyek, akiket ilyen módon közelítettem meg, meglepődtek.

Ekkorra nagyon valószínű, hogy a személyt érdekelte, mi a látogatásom másik célja. Így folytattam: „Látogatásom másik célja a következő: az Ébredjetek! című világszerte megjelenő folyóiratunkból kiválogattam néhány cikket, melyek főként olyan típusú munkával foglalkoznak, melyet Önök végeznek és azokkal a problémákkal, melyek ezzel kapcsolatosak. Biztosan szeretné tudni, hogyan tekinti egy nemzetközi folyóirat ezeket a kérdéseket. Örömmel hagyom itt Önnek ezeket a példányokat.” Gyakran elmondták, hogy nagyra értékelik az erőfeszítéseimet.

Meglepő és jutalommal járó eredmények

Amikor ezt a megközelítést alkalmaztam, a legtöbben barátságosan reagáltak; 17 esetből csak egy személy utasított vissza. Számos meglepő és egyben jutalommal járó tapasztalatot szereztem.

Például miután négy alkalommal próbálkoztam és türelmesen vártam, sikerült találkoznom egy kerületi tanfelügyelővel. Nagyon elfoglalt ember volt. Mégis nagyon barátságos volt, és egy rövid ideig beszélgetett velem. Amikor készültem elmenni, ezt mondta: „Igazán nagyra értékelem az erőfeszítéseit, és mindenképpen figyelmesen el fogom olvasni az Önök irodalmát.”

Egy másik alkalommal felkerestem egy kerületi bíróságot, hogy találkozzak a főbíróval, aki egy középkorú férfi volt. Amikor beléptem az irodájába, kissé ingerülten felnézett a papírjai közül.

— Hivatali órák csak kedden reggel vannak, akkor tudok bármilyen felvilágosítással szolgálni — mondta mogorván.

— Engedje meg, hogy elnézést kérjek, amiért ilyen alkalmatlan időpontban jöttem — válaszoltam gyorsan.

Majd hozzátettem:

— Természetesen örülnék, ha visszajöhetnék egy másik alkalommal. De a látogatásom tulajdonképpen személyes jellegű.

A bíró most kíváncsi lett. Sokkal kevésbé barátságtalan hangon megkérdezte, mit szeretnék. Megismételtem, hogy majd kedden újra felkeresem.

— Kérem, foglaljon helyet — ragaszkodott hozzá, amin igen meglepődtem. — Mit óhajt?

Élénk beszélgetés következett, és bocsánatot kért, amiért olyan barátságtalan volt az elején, mivel valóban nagyon elfoglalt.

— Tudja, mi tetszik nekem Jehova Tanúiban? — kérdezte a bíró egy idő után. — Jól megalapozott alapelveik vannak, amelyektől nem térnek el. Hitler mindent megpróbált, amit csak tehetett, de a Tanúk mégsem mentek el a háborúba.

Volt, amikor ketten beléptünk egy irodába, és a titkárnők felismertek bennünket. Majd az ügyvezető titkárnő hűvösen így szólt:

— Az elnök soha nem fogad ügyfeleket.

— Bennünket viszont fogadni fog — válaszoltam nyugodtan —, mivel Jehova Tanúi vagyunk. Nem kérelmezők vagyunk, látogatásunk pedig nem fog tovább tartani három percnél.

Szívemben erősen imádkoztam: „Ó Jehova, kérlek, engedd meg, hogy jó kimenetele legyen!”

A titkárnő közömbösen válaszolt:

— Rendben, akkor megpróbálom.

Elment. Körülbelül két perc múlva, ami egy örökkévalóságnak tűnt számomra, újra megjelent, mögötte magával az elnökkel. Ő nem mondott semmit, csak megmutatta az utat az irodája felé, amely két másik szobán keresztül vezetett.

Amint elkezdtünk beszélgetni, egyre barátságosabb lett. Amikor felajánlottuk neki az Ébredjetek! folyóirat különleges számait, készségesen elfogadta azokat. Megköszöntük Jehovának ezt a lehetőséget, hogy jó bizonyságot tehettünk munkánk céljáról.

Visszatekintve a sok nagyszerű tapasztalatra, kezdem megérteni, amit Péter apostol mondott: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Istennek az az akarata, hogy mindenféle származású, nyelvű vagy társadalmi helyzetű embernek legyen lehetősége megismerni az emberiségre és a földre vonatkozó szándékait. (Beküldött cikk.)