Éljünk keresztényi önátadásunknak megfelelően szabadon
„Ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van” (2KORINTHUS 3:17, Csia fordítás, 1978).
1. Kinek adták át magukat Jehova Tanúi, és miért használnak jogi képviseleteket?
JEHOVA TANÚI hiszik, hogy vallásuk örökre fennmarad. Ezért számítanak arra, hogy egy örökkévalóságon át fogják „szellemben és igazságban” szolgálni Istent (János 4:23, 24, Cs). Ezek a keresztények erkölcsileg szabad egyénekként, fenntartás nélkül adták át magukat Jehova Istennek, és elhatározták, hogy annak megfelelően élnek. Evégett Isten Szavára és az ő szent szellemére támaszkodnak. Miközben szívvel-lélekkel járják keresztényi önátadásuk útját istenadta szabadsággal, a Tanúk kellő tiszteletet mutatnak a kormányzati „felsőbb hatalmak” iránt, és helyesen élnek a jogi eszközökkel és rendelkezésekkel (Róma 13:1, NW; Jakab 1:25). A Tanúk például a Watch Tower Societyt használják fel jogi eszközként — ez az egyik a különböző országokban lévő sok közül —, s ez lehetővé teszi, hogy el tudják végezni a munkájukat, és segítsenek embertársaikon, főleg szellemi értelemben. De a Tanúk Istennek adták át magukat, nem valamilyen jogi képviseletnek, és a Jehovának való önátadásuk örökké tart.
2. Miért értékelik Jehova Tanúi nagyra a Watch Tower Societyt és a hasonló jogi képviseleteket?
2 Istennek önátadott szolgákként Jehova Tanúi kötelesek követni Jézus utasításait, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket’ (Máté 28:19, 20). Ez a munka a dolgok e rendszere befejezéséig folytatódik, mivel Jézus is megmondta: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:3, 14). A Watch Tower Society és a hasonló jogi szervek nyomdaüzemei évente több millió Bibliával, könyvvel, füzettel és folyóirattal látják el Jehova Tanúit, hogy használják fel az egész világra kiterjedő prédikálótevékenységükben. Ezek a jogi szervek tehát felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak Isten önátadott szolgáinak, hogy a neki való önátadásuknak megfelelően tudjanak élni.
3. Milyen értelemben használták korábban Jehova Tanúi „a Társulat” kifejezést?
3 Valaki talán úgy érvel, hogy ahogyan a Tanúk a Watch Tower Societyról beszélnek, vagy többször csak „a Társulatról”, az arra utal, hogy jogi eszköznél többnek tekintik. Nem lehet, hogy az imádat dolgában a legfőbb tekintélynek tartják? A Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetőia című könyv ezt a kérdést így tisztázza: „amikor Az Őrtorony [1938. június 1. (ang.)] »A Társulatra« utal, akkor ezalatt nem pusztán egy jogi eszközt ért, hanem a felkent keresztények testületét, amely létrehozta és felhasználja azt mint jogi személyt.” A kifejezés tehát „a hű és értelmes rabszolgát” jelentette (Máté 24:45, Vida fordítás). A Tanúk általában ebben az értelemben használták „a Társulat” kifejezést. A jogi testület és „a hű és értelmes rabszolga” kifejezések természetesen nem cserélhetők fel. A Watch Tower Society igazgatóit választják, ezzel szemben a ’hű rabszolgát’ alkotó Tanúkat Jehova szent szelleme keni fel.
4. a) Hogyan fejezi ki magát sok Tanú, hogy elkerülje a félreértéseket? b) Miért legyünk kiegyensúlyozottak a szakkifejezéseknél?
4 A félreértések elkerülése végett Jehova Tanúi megpróbálnak óvatosak lenni abban, hogy milyen kifejezéseket használnak. Nem azt mondják, hogy „a Társulat azt tanítja”, hanem sok Tanú inkább olyan kifejezéseket használ, mint például: „a Biblia azt mondja”, vagy „ahogyan én megértettem, a Biblia azt tanítja”. Ezáltal kihangsúlyozzák, hogy minden Tanú saját maga hozta meg a döntést, amikor elfogadta a bibliai tanításokat, és ezzel azt is elkerülik, hogy hamis kép alakuljon ki a Tanúkról, mintha valamilyen vallásos szekta előírásaihoz kötődnének. Természetesen a szakkifejezésekre vonatkozó javaslatok sose legyenek vita tárgya. Végül is ezek a szakkifejezések csak azért fontosak, hogy elkerüljük a félreértéseket. Fontos a keresztényi kiegyensúlyozottság. A Biblia figyelmeztet minket, hogy ’ne folytassunk haszontalan szóharcot’ (2Timótheus 2:14, 15, Újfordítású revideált Biblia). A Szentírás a következő alapelvet is lefekteti: „ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok?” (1Korinthus 14:9).
Isten szelleme miatt kevesebb szabályokra van szükség
5. Hogyan értsük az 1Korinthus 10:23-at?
5 „Minden szabad nékem, de nem minden használ” — jegyezte meg Pál apostol. Majd hozzátette: „minden szabad nékem, de nem minden épít” (1Korinthus 10:23). Pál nyilván nem azt értette ezen, hogy szabad olyasmit tenni, amit Isten Szava kifejezetten elítél. Az ókori Izráelnek adott mintegy 600 törvényhez képest csak kevés olyan határozott parancs van, amely a keresztényi életet szabályozza. Épp ezért sok dolog az egyén lelkiismeretére van bízva. Aki átadta magát Jehovának, az olyan szabadságot élvez, amely Isten szelleme irányításának az eredménye. A keresztények, miután elsajátították az igazságot, követik a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket, és Isten szent szellem általi vezetésére támaszkodnak. Ez segít az önátadott keresztényeknek megállapítaniuk, hogy mi ’építő’, és mi ’hasznos’ nekik és másoknak. Felismerik, hogy a döntéseik hatással lesznek Istennel való személyes kapcsolatukra, akinek átadták magukat.
6. Hogyan mutathatjuk ki a keresztény összejöveteleken, hogy elsajátítottuk az igazságot?
6 Egy Tanú úgy mutatja ki, hogy elsajátította az igazságot, ha hozzászól a keresztény összejöveteleken. Először talán azt mondja el, ami a tanulmányozott anyagban áll. Idővel azonban eljut addig a pontig, hogy a saját szavaival beszél a bibliai tanításokról. Így bizonyítékát adja annak, hogy fejleszti gondolkodóképességét, és nem csak azt ismétli, amit mások elmondtak. Ha a saját szavaival formálja meg a gondolatokat, és szívből jövően használja az igazság pontos szavait, az örömet szerez neki, és azt mutatja, hogy a saját értelmében teljesen meggyőződött (Prédikátor 12:12; vesd össze: Róma 14:5b).
7. Milyen döntést hoztak meg szabadon Jehova szolgái?
7 Jehova Tanúit az Isten és embertársaik iránt érzett szeretet ösztönzi (Máté 22:36–40). Igaz, a Krisztuséhoz hasonló szeretet köteléke szorosan egybefűzi őket egy egész világra kiterjedő testvériségként (Kolossé 3:14; 1Péter 5:9). De erkölcsileg szabad egyénekként mindegyiküknek a személyes döntése, hogy hirdeti Isten Királyságának a jó hírét, politikailag semleges marad, tartózkodik a vértől, kerüli a szórakozás bizonyos fajtáit, és hogy a bibliai irányadó mértékeknek megfelelően él. Ezeket a döntéseket nem kényszerítették rájuk. Ezek olyan döntések, amelyek beleférnek a szabadon választott életút keretébe, melyet leendő Tanúkként még akkor választottak, mielőtt önátadott kereszténnyé váltak volna.
Felelősséggel tartoznak egy Vezető Testületnek?
8. Milyen kérdést kell most tisztázni?
8 A Biblia világosan rámutat, hogy az igaz keresztények nem kényszerből szolgálják Istent. Ezt írja: „Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van” (2Korinthus 3:17, Cs, 1978). De hogyan egyeztethető össze ez azzal a gondolattal, hogy van egy „hű és értelmes rabszolga”, annak pedig egy Vezető Testülete? (Máté 24:45–47, Vi).
9., 10. a) Hogyan vonatkozik a főség alapelve a keresztény gyülekezetre? b) Mit tett szükségessé a főség alapelvének követése az első századi keresztény gyülekezetben?
9 Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, szem előtt kell tartanunk a főség szentírási alapelvét (1Korinthus 11:3). Az Efézus 5:21–24 (Vi) Krisztust a ’gyülekezet fejeként’ azonosítja, akinek az „alá van vetve”. Jehova Tanúi tisztán látják, hogy a hű és értelmes rabszolga Jézus szellemi testvéreiből tevődik össze (Zsidók 2:10–13). Ezt a hű rabszolga osztályt jelölték ki, hogy gondoskodjon Isten népének ’szellemi táplálékról a kellő időszakban’. Ebben a végidőben Krisztus ezt a rabszolgát nevezte ki „minden vagyona fölé”. A rabszolga tisztsége ezért tiszteletet érdemel mindenkitől, aki kereszténynek vallja magát.
10 A főségnek az a célja, hogy megőrizze az egységet, és biztosítsa, hogy „mindenek ékesen és jó renddel legyenek” (1Korinthus 14:40). Az első században evégett a hű és értelmes rabszolga osztályból kiválasztottak valamennyi felkent keresztényt, hogy képviselje az egész csoportot. Amint az utána következő eseményekből is bebizonyosodott, Jehova helyeselte és megáldotta az irányítást, melyet ez az első századi vezető testület gyakorolt. Az első századi keresztények örömmel elfogadták ezt az elrendezést. Igen, valóban szívesen vették, és hálásak voltak nagyszerű eredményeiért (Cselekedetek 15:1–32).
11. Hogyan tekintsük a mai Vezető Testületet?
11 Ez az elrendezés még mindig fontos. Jehova Tanúinak a Vezető Testülete jelenleg tíz felkent keresztényből áll, akiknek a háta mögött egytől egyig már több évtizedes keresztényi élet tapasztalata van. Szellemi vezetésről gondoskodnak Jehova Tanúi számára, miként az első századi vezető testület (Cselekedetek 16:4). A korai keresztényekhez hasonlóan a Tanúk szívesen veszik a Vezető Testülethez tartozó érett testvérektől a Biblián alapuló irányítást és az imádatra vonatkozó vezetést. Bár a Vezető Testület tagjai Jehova és Krisztus rabszolgái, akárcsak keresztény hittársaik, a Biblia a következőkre utasít minket: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ” (Zsidók 13:17).
12. Kinek kell számot adnia minden egyes kereszténynek?
12 Vajon a felvigyázói szerep, amelyre a Szentírás a Vezető Testületet kijelöli, azt jelenti, hogy Jehova minden Tanúja számadással tartozik a Testületnek munkájáról? Pálnak a rómabeli keresztényekhez írt szavai szerint nem: „miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé . . . mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róma 14:10–12, Úf).
13. Miért készítenek jelentést Jehova Tanúi a prédikálótevékenységükről?
13 De vajon nem úgy van, hogy minden egyes Tanútól elvárják, hogy adjon le jelentést a prédikálótevékenységéről? Igen, de ennek a célját világosan elmagyarázza a Tanúknak egy kézikönyve, amely ezt mondja: „Jézus Krisztus első követőit is érdekelték a prédikálómunkában tett előmenetelről szóló jelentések (Márk 6:30). Mialatt a munka előrehaladt, statisztikai jelentéseket állítottak össze azoknak a különleges tapasztalatairól, beszámolókkal együtt, akik részt vettek a jó hír hirdetésében . . . (Csel 2:5–11, 41, 47; 6:7; 1:15; 4:4) . . . Milyen buzdító lehetett e hű keresztény munkatársak számára jelentéseket hallani arról, amit elértek! . . . Jehova modernkori szervezete hasonlóképpen azon fáradozik, hogy pontos feljegyzéseket vezessen arról a munkáról, amelyet a Máté 24:14 beteljesedéseként végeznek.”
14., 15. a) Hogyan vonatkozik a 2Korinthus 1:24 a Vezető Testületre? b) Mi alapján hozzák meg az egyes keresztények a személyes döntésüket, és milyen tényt ismernek el?
14 A Vezető Testület szeretetteljes gondoskodás, és követésre méltó példája a hitnek (Filippi 3:17; Zsidók 13:7). Mivel ragaszkodnak Krisztushoz, és őt követik példaként, ezért ők is elmondhatják Pál szavait: „Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok” (2Korinthus 1:24). A Vezető Testület, megfigyelve, milyen tendenciák jellemzők, arra irányítja a figyelmünket, hogy milyen előnyök származnak abból, ha megfogadjuk a Biblia tanácsát, javaslatokat mond, hogyan alkalmazhatjuk a bibliai törvényeket és alapelveket, figyelmeztet a rejtett veszélyekre, és gondoskodik a ’munkatársak’ szükséges buzdításáról. Így végzi keresztény sáfárságát, segít nekik megőrizni örömüket, és építi hitüket, hogy szilárdan állhassanak (1Korinthus 4:1, 2; Titus 1:7–9).
15 Ha egy Tanú a Vezető Testület által adott bibliai tanács alapján hozza meg a döntéseit, ezt saját akaratából teszi, mert a személyes bibliatanulmányozása során meggyőződött arról, hogy az a helyes. Minden egyes Tanút Isten tulajdon Szava befolyásol arra, hogy alkalmazza azokat a bölcs szentírási tanácsokat, amelyeket a Vezető Testület ad, teljes mértékben felismerve, hogy a döntései hatással lesznek Istennel való személyes kapcsolatára, akinek átadta magát (1Thessalonika 2:13).
Diákok és katonák
16. Bár a viselkedéssel kapcsolatos döntések személyesek, miért közösítenek ki mégis némelyeket?
16 De ha a viselkedéssel kapcsolatos döntések személyesek, akkor miért közösítik ki némely Tanúját Jehovának? Senki sem határozza meg önkényesen, hogy egy bizonyos bűn gyakorlásáért kiközösítés jár. Ez inkább szentírási követelmény, amelyre csak akkor van szükség, amikor a gyülekezet egyik tagja megbánás nélkül súlyos bűnök mellett tart ki, mint amilyeneket a Korinthusbeliekhez írt első levélnek az 5. fejezete sorol fel. Tehát lehet, hogy egy keresztényt kiközösítenek paráznaság miatt, de ez csak akkor történik meg, ha ez az illető nem hajlandó elfogadni a szerető pásztorok szellemi segítségét. Nem csak Jehova Tanúi követik ezt a keresztény szokást. Egy vallási enciklopédia megjegyzi: „Bármely közösség megköveteli magának azt a jogot, hogy meg kell védenie magát az alkalmazkodásra nem hajlandó tagoktól, akik a közösség jólétét fenyegethetik. Vallásos környezetben ezt a jogot gyakran azzal a hittel erősítik meg, hogy a megtorlás [a kiátkozás] hatással van az illető Isten előtti helyzetére” (The Encyclopedia of Religion).
17., 18. Hogyan lehetne szemléltetni a kiközösítés helyességét?
17 Jehova Tanúi a Biblia tanulmányozói (Józsué 1:8; Zsoltárok 1:2; Cselekedetek 17:11). A bibliai oktatóprogramot, melyről a Vezető Testület gondoskodik, iskolai tananyaghoz hasonlíthatnánk, amelyet egy iskolafelügyeleti hatóság határoz meg. Bár nem ettől a hatóságtól származik a tanított anyag, mégis ő állítja össze a tananyagot, meghatározza az oktatási módszert, és kiadja a szükséges utasításokat. Ha valaki botrányos módon nem hajlandó együttműködni az intézmény követelményeivel, nehézségeket okoz a diáktársaknak, vagy szégyent hoz az iskolára, azt ki lehet zárni. Az iskolai hatóságoknak joguk van a diákok egész közösségének a javára cselekedni.
18 Jehova Tanúi nemcsak diákok, hanem Jézus Krisztus katonái is, akiket arra képeznek ki, hogy ’harcolják meg a hitnek szép harcát’ (1Timótheus 6:12; 2Timótheus 2:3). Természetesen ha valaki kitartóan keresztény katonához nem illő módon viselkedik, Isten nemtetszését vonhatja magára. A keresztény katonák, mivel szabad döntésjoggal vannak felruházva, dönthetnek, ahogy akarnak, de viselniük kell döntésük következményeit. Pál a következőkkel érvelt: „Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (2Timótheus 2:4, 5). Az érett keresztények, azokat is beleértve, akik a Vezető Testületben vannak, teljes mértékben Vezetőjük, Jézus Krisztus rendelkezése mellett tartanak ki, betartva a ’szabályokat’, hogy elnyerhessék az örökké tartó élet díját (János 17:3; Jelenések 2:10).
19. Miben lehetünk biztosak, miután megvizsgáltuk a keresztényi önátadással kapcsolatos tényeket?
19 A tények vajon nem azt bizonyítják, hogy Jehova Tanúi Isten szolgái és nem emberek rabszolgái? Önátadott keresztényekként élvezik a szabadságot, amelyre Krisztus szabaddá tette őket, és engedik, hogy Isten szelleme és Szava vezesse őket az életükben, miközben egységben szolgálnak a testvéreikkel Isten gyülekezetében (Zsoltárok 133:1). Az erre vonatkozó bizonyítékoknak ezenkívül minden kétséget ki kell zárniuk azt illetően, hogy honnan is származik az erejük. A zsoltáríróval együtt énekelhetik: „Az Úr [Jehova, NW] az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt” (Zsoltárok 28:7).
[Lábjegyzet]
a Megjelent 1997-ben a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan segít Jehova Tanúinak a Watch Tower Society és a hasonló jogi képviseletek?
◻ Hogyan válik a keresztények javára Jehova Tanúi Vezető Testületének a szerepe?
◻ Miért készít jelentést Jehova népe a prédikálótevékenységéről?
◻ Milyen körülmények között helyénvaló egy önátadott keresztény kiközösítése?
[Kép a 19. oldalon]
Az első századi vezető testület őrizte meg a tantételek egységét
[Kép a 23. oldalon]
Jehova Tanúi világszerte élvezik a szabadságot, melyre Krisztus tette őket szabaddá