Mindig szükségünk lesz hadseregekre?
A HADSEREGEK felemésztik az emberi erőforrások jelentős részét, és sok ember boldogságát tönkreteszik. Néhány ember így ezen tűnődik: Vajon meg tud az emberiség valósítani valaha is olyanfajta világraszóló biztonságot, amely lehetővé teszi a hadseregek feloszlatását? Most, hogy a tömegpusztító fegyverek minden élet elpusztítását lehetővé tennék, a kérdés még sürgetőbbé válik. Mennyire reális egy hadseregek nélküli világban reménykedni?
Számos példa igazolja, hogy amikor a kedvező nemzetközi kapcsolatok bizalmat eredményeznek, az a fegyverkezés bizonyos mértékű csökkentéséhez vezethet. Az általános baráti viszony Kanada és az Egyesült Államok között például azt jelentette, hogy a két ország közötti mintegy 5000 kilométernyi határt több mint másfél évszázad óta nem védik hadseregek. Norvégia és Svédország hasonló egyezményt valósított meg, sok más országhoz hasonlóan. Vajon egy minden nemzet közötti megegyezés által megvalósulhatna egy hadseregek nélküli világ? Az I. világháború borzalmai láttán ez a gondolat soha nem tapasztalt népszerűségre tett szert.
Amikor 1918-ban békét kötöttek, a versailles-i békeszerződés egyik célja az volt, hogy „minden nemzetben lehetővé tegye a fegyverkezés általános korlátozásának bevezetését”. A következő évek folyamán a pacifizmus népszerűvé vált. Néhány pacifista elmélete az volt, hogy a háború a legrosszabb dolog, amelyet egy nemzet elszenvedhet, és ennélfogva még a vereségnél is rosszabb. A pacifizmussal ellentétes nézeteket vallók nem értettek egyet; ők rámutattak, hogy az elmúlt évszázadok folyamán a zsidók sok helyen kevés fegyveres ellenállást tanúsítottak támadóikkal szemben, a kiirtásukra tett kegyetlen erőfeszítések mégis folytatódtak. Az afrikaiaknak nem sok lehetőségük volt arra, hogy szembeszálljanak azokkal, akik rabszolgákként vitték őket az amerikai kontinensre, mégis évszázadokon keresztül kegyetlenül bántak velük.
A II. világháború kitörésével azonban sok pacifista úgy következtetett, hogy az országoknak szükségük van védelemre. Így amikor a II. világháború után megalapították az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a hangsúly nem annyira a fegyverkezés csökkentésén volt, hanem inkább a nemzetközi együttműködésen, a támadás megelőzése céljából. Tagjai azt remélték, hogy az így elért biztonság a nemzeteket azzal a bizalommal tölti el, amely a leszereléshez vezet.
Van egy másik gond, amely egyre nyilvánvalóbbá vált. Egy nemzetnek a biztonságáért tett erőfeszítései gyakran azt idézték elő, hogy a szomszédos országok nem érezték magukat biztonságban. Ez az ördögi kör fegyverkezési versenyhez vezetett. Az utóbbi időben azonban a nagyobb nemzetek közötti kapcsolatok javulása megerősítette a fegyverkezés csökkentésének reményét. Azóta viszont az öbölháború és a volt Jugoszláviában végbement zavargások sokak reményét, melyet a fegyverkezés csökkentésébe vetettek, romba döntötték. Körülbelül öt évvel ezelőtt a Time folyóirat megjegyezte: „Bár a hidegháború véget ért, a világ inkább egyre veszélyesebb, mintsem veszélytelenebb hellyé válik.”
Egy világméretű „rendőr” utáni óhaj
Sok megfigyelő úgy következtet, hogy az emberiségnek egyetlen világhatalomra van szüksége, amelynek hadserege elég erős ahhoz, hogy mindenkit megvédjen. Mivel sem az Egyesült Nemzetek Szervezete, sem a világ vezető katonai hatalmai nem képesek erre, néhányan úgy érzik, nem sok remény van a jövőre nézve. De ha elfogadod a Bibliát Isten Szavának, talán eltűnődsz azon, hogy a Mindenható Isten kielégíti-e ezt a sürgető szükséget.
Vajon az a Valaki, akit a Biblia ’a szeretet és a békesség Istenének’ nevez, felhasználna katonai hatalmat, hogy érvényre juttassa az igazságot? Ha igen, melyik hadsereget használná fel? Sok mai hadsereg azt állítja, hogy Isten támogatását élvezi, de valóban Isten akaratát hajtják végre? Vagy Isten valamilyen más módon fog közbeavatkozni és elhozni a békét és a biztonságot? (2Korinthus 13:11).
A Mindenható Isten az első lázadást úgy rendezte el, hogy kiűzte Ádámot és Évát az Édenből, és kérubokat állított, hogy ne térhessenek vissza. Továbbá bejelentette szándékát, hogy megsemmisít minden szuverenitása elleni lázadást (1Mózes 3:15). Lehetséges, hogy Isten egy hadsereget használ fel ebben?
A Biblia beszél olyan eseményekről, amikor Isten hadseregeket használt fel, hogy véghezvigye ítéleteit. A Kanaán földjén lévő királyságokban élők például nemi kapcsolatot tartottak fenn állatokkal, gyermekeket áldoztak fel és szadista háborúkat folytattak. Isten elrendelte a teljes elpusztításukat, és Józsué hadseregét használta fel, hogy a büntetést végrehajtsa (5Mózes 7:1, 2). Ehhez hasonlóan, Dávid király hadserege Isten ítéletét hajtotta végre a filiszteusokon, példaként arra, hogyan fog elpusztítani Isten minden gonoszságot végső ítéletnapján.
Ezek tanulságos események voltak. Jehova bemutatta, hogy fel tud használni egy hadsereget annak érdekében, hogy biztonságot adjon az embereknek. Valójában Jehova egy egyedülálló sereggel rendelkezik, amely elrendezi az uralmával szemben felmerült egyetemes lázadást.
A „Seregek Ura”
A Biblia a „Seregek Ura” kifejezést több mint 250-szer használja. Ez a kifejezés alapvetően Isten helyzetére utal, mint aki a hatalmas angyali erők parancsnoka. Egyik alkalommal Mikeás próféta ezt mondta Akháb királynak és Jósafát királynak: „Látám az Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani” (1Királyok 22:19). Itt az angyali seregekre utal. Jehova ezeket a seregeket használta fel, hogy megvédje népét. Amikor Dóthán városa ostrom alatt volt, Elizeus szolgája elvesztette reményét. Isten azonban, hogy bátorítsa őt, csodálatos látomásban részesítette szellemi teremtményeiből álló seregéről. „Megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel” (2Királyok 6:15–17).
Vajon ezek az események azt jelentik, hogy Isten támogatja a hadseregeket napjainkban? A kereszténység néhány hadserege talán azt állítja, hogy Isten hadserege. Sokan arra kérik a papokat, hogy áldják meg őket. De a kereszténység hadseregei gyakran egymás ellen, saját hívőtársaik ellen harcolnak. E század két világháborúja olyan hadseregek között robbant ki, amelyek keresztényeknek állították magukat. Ez nem jöhet Istentől (1János 4:20). Bár ezek a katonai erők talán azt állítják, hogy a békéért harcolnak, vajon Jézus arra utasította követőit, hogy ilyen hadseregek szervezésével próbálják megakadályozni a béke megzavarását a világban?
Komoly békebontás történt, amikor egy felfegyverzett csőcselék kezet vetett Jézusra egy kertben, ahol ő a tanítványaival imádkozott. Az egyik tanítványa egy karddal lecsapott egy férfira a csőcselékből. Jézus felhasználta ezt az alkalmat, hogy kifejtsen egy fontos alapelvet. Ezt mondta: „Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?” Jézusnak rendkívüli méretű sereg állt rendelkezésére, de Péter nem volt katona ebben a seregben, mint ahogyan egyetlen más ember sem. Pétert és Jézus többi követőjét inkább ’emberek halászainak’ hívták el (Máté 4:19, Katolikus fordítás; 26:47–53). Néhány órával később Jézus még világosabbá tette a helyzetet Pilátus előtt. Ezt mondta: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való” (János 18:36). Eltérően Dávid királyságától, amelyet a földön alapítottak meg, az a Királyság, amelyet Isten Jézusnak adott, az égben van, és békét hoz a földre.
Isten seregei készülnek a csatára
Isten seregei hamarosan cselekedni fognak. Ennek az előttünk álló összecsapásnak a leírásában a Jelenések Jézust „Isten ígéjének” nevezi. Itt ezt olvassuk: „mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat.” A Biblia elmondja, hogy ez a csata „a föld királyai és az ő seregeik” végét fogja eredményezni. Azokkal kapcsolatban, akik elmulasztják kimutatni lojalitásukat Isten iránt, a prófécia hozzáteszi: „A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával.” Még Sátán, az Ördög is cselekvésképtelen állapotba kerül. Ez tényleg lehetővé teszi, hogy létrejöjjön egy hadseregek nélküli világ (Jelenések 19:11–21; 20:1–3).
Képzelj el egy háború nélküli világot
El tudsz képzelni egy világot, amely annyira biztonságos, hogy nincs szükség hadseregekre? A bibliai zsoltáríró ezt mondja: „Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön; hadakat némít el a föld széléig” (Zsoltárok 46:9, 10).
Micsoda megkönnyebbülés lesz ez! Képzeld csak el az emberi társadalom előtt álló lehetőségeket, amint végre megszabadulnak azoktól a súlyos terhektől, melyeket a hadseregek és felszerelésük fizetése okoz! Az emberek az energiájukat majd arra tudják fordítani, hogy mindenki számára javítsanak az életkörülményeken, és hogy megtisztítsák és újraműveljék a földet. Új lehetőségek nyílnak majd meg olyan dolgok feltalálására, amelyek valóban hasznosak az emberiségnek.
Világméretű beteljesedést nyer majd ez az ígéret: „Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban” (Ésaiás 60:18). Soha többé nem fognak reménytelen menekültek milliói kiözönleni a háborús területekről, arra kényszerülve, hogy elhagyják otthonukat és javaikat, hogy nyomorúságos táborokban éljenek. Soha többé nem fognak az emberek a nemzetek közötti harcokban megölt vagy megnyomorított szeretteik miatt jajgatni. Jehova égi Királya maradandó, világraszóló békét fog létrehozni. „Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket” (Zsoltárok 72:7, 14).
Sokkal kellemesebb lesz az élet olyan emberek között, akik nem gyűlöletet tanultak, hanem megtanulták utánozni Isten szeretetének útjait. Isten Szava megjövendöli: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” Milyen lesz olyan emberek között élni, akik ismerik és szeretik Jehovát? Ugyanez a könyv megjövendöli: „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (Ésaiás 11:9; 32:17, 18).
Azok az emberek, akiknek a hite a bibliai ismereten alapul, felismerik, hogy Isten seregei készen állnak, hogy megtisztítsák a földet a béke minden ellenségétől. Ez az ismeret bizalmat ad nekik, hogy megtegyék azt, amiről a Biblia azt mondja, hogy „az utolsó időkben” fog megtörténni. Ez pedig a következő: „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:2–4).
Sok nemzetből származó emberek, akik Jehova Tanúi lettek, már most tartózkodnak attól, hogy ’hadakozást tanuljanak’. Bizalmukat Isten égi seregeinek védelmébe vetik. Hasonló bizalomra tehetsz szert te is, ha tanulmányozod velük a Bibliát.
[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]
U.S. National Archives-fotó