Királyság-hírnökök jelentik

„A piaczon mindennap”

PÁL apostol minden alkalmat kihasznált arra, hogy terjessze a Királyság-üzenetet. Azért, hogy megtalálja a méltókat, érvelt „a zsinagógában a zsidóknak . . ., és a piaczon mindennap azoknak, akiket előtalált” (Cselekedetek 17:17).

Az ilyen buzgalom az időszámításunk szerinti első század óta Jehova igaz imádóinak az ismertetőjele (Máté 28:19, 20). Ma Jehova Tanúi ehhez hasonlóan különféle módokon igyekeznek buzgón segíteni a tiszta szívű egyéneknek, hogy az igazság pontos ismeretére jussanak (1Timótheus 2:3, 4). A következő, Ausztráliából származó tapasztalat szemlélteti ezt.

Sid és Harold hetente öt napon felváltva felállítanak egy kis standot bibliai irodalmakkal egy sydneyi pályaudvar közelében. Már körülbelül öt éve ezen a módon osztják meg másokkal Isten Királyságának jó hírét. Sid, aki most 95 éves, így magyarázza: „Amikor 87 éves lettem, nem tudtam többé autót vezetni. Ez nagyon lehangolt engem, mivel élveztem a nyilvános tanúskodást. Egyik nap, amikor Katoombában voltam egy népszerű turistahely közelében, melyet Echo Pointnak neveznek, láttam egy művészt, aki tájképeket árult. Tanulmányoztam a festményeket, és azt gondoltam magamban: »Jobb képeim vannak ezeknél a tanúskodótáskámban — és sokkal kevesebb pénzért!« Így hát elhatároztam, hogy készítek egy kis bemutatóstandot, egy gyakran látogatott helyen felállítom, és az arra járóknak felkínálom a gyönyörűen illusztrált bibliai irodalmat, melyet Jehova Tanúi terjesztenek.

Négy évvel ezelőtt a standot Sydneybe költöztettem, és Harold csatlakozott hozzám. Míg egyikünk a standnál van, másikunk együttműködik a helyi gyülekezettel.” Harold, aki most 83 éves, ezt mondja: „Hétfőtől péntekig nagyon kevés ember van otthon. Így ha ezen a módon osztjuk meg a Királyság-üzenetet, akkor ott vagyunk, ahol az emberek megtalálhatók. Természetesen jobb eredményeink vannak. Az irodalomelhelyezésünk igen kiemelkedő az országban tapasztaltakhoz képest.”

„Bár négy vagy öt különböző helyen voltunk az évek folyamán, rövid időn belül ismertek lettünk — mondja Sid. — Néhány ember irodalomért jön oda hozzánk. Másoknak kérdéseik vannak, amelyekre választ szeretnének kapni. Néhányan pedig csupán beszélgetni akarnak pár percet. Ez az egyetlen alkalom, amikor az újralátogatások helybe jönnek hozzám” — mondja mosolyogva.

Harold hozzáteszi: „Sokan komolyan érdeklődnek a Biblia iránt. Egyik hónapban négy személy kezdte tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal annak eredményeként, hogy irodalmat kaptak tőlünk, és válaszolni tudtunk a kérdéseikre a Bibliából. Az ehhez hasonló tapasztalatok nagyon buzdítóak számunkra.”

Sidhez és Haroldhoz — valamint Pál apostolhoz — hasonlóan Jehova Tanúi mindenhol minden eszközt felhasználnak, amit csak lehet, hogy terjesszék ezt az életadó üzenetet. Így a „jó hír” továbbra is hirdettetik „az egész lakott földön” (Máté 24:14, NW).