’Engedelmes szíved’ van?
AMIKOR Salamon az ókori Izráel királya lett, alkalmatlannak érezte magát a feladatra. Ezért bölcsességet és ismeretet kért Istentől (2Krónika 1:10). Ezenkívül így imádkozott: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet” (1Királyok 3:9, Újfordítású revideált Biblia). Ha Salamonnak ’engedelmes szíve’ lesz, akkor az isteni törvényeket és alapelveket követi, és tapasztalja Jehova áldását.
Ha engedelmes szívünk van, az nem megterhelő, inkább az öröm forrása. János apostol ezt írta: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). Kétségkívül engedelmeskednünk kell Istennek. Végtére is Jehova a mi Nagy Teremtőnk. Övé a föld, és minden, ami csak rajta található, még az összes ezüst és arany is. Így, ami az anyagiakat illeti, igazából nem adhatunk Istennek semmit sem, noha megengedi, hogy pénzbeli értékeinket felhasználjuk arra, hogy kifejezzük iránta érzett szeretetünket (1Krónika 29:14). Jehova elvárja tőlünk, hogy szeressük őt, és alázatosan járjunk vele, akaratát cselekedve (Mikeás 6:8).
Amikor Jézus Krisztust arról kérdezték, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben, ezt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat” (Máté 22:36–38). Az egyik módja annak, hogy kifejezzük ezt a szeretetet, az Isten iránti engedelmesség. Tehát mindannyiunknak imádkoznia kell azért, hogy Jehova adjon nekünk engedelmes szívet.
Engedelmes volt a szívük
A Biblia bővelkedik olyanok példájával, akiknek engedelmes volt a szívük. Noénak például azt mondta Jehova, hogy építsen egy hatalmas bárkát az élet megóvása érdekében. Ez roppant nagy feladat volt, mintegy 40-50 évet vett igénybe. Még a ma rendelkezésünkre álló összes modern géppel és felszereléssel is bravúros mérnöki teljesítménynek számítana megépíteni ilyen hatalmas szerkezetű bárkát, mely képes úszni. Ezenfelül Noénak figyelmeztetnie kellett az embereket, akik bizonyára kinevették és kigúnyolták. Ő azonban a legapróbb részletekben is engedelmes volt. A Biblia ezt mondja: „mindent akképen cselekedék” (1Mózes 6:9, 22; 2Péter 2:5). Azáltal, hogy sok éven keresztül odaadóan engedelmeskedett, Noé kimutatta Jehova iránt érzett szeretetét. Milyen kiváló példa mindannyiunknak!
Figyeld meg Ábrahám patriarchát is. Isten azt mondta neki, hogy költözzön el a virágzó káldeai Ur városából egy ismeretlen földre. Ábrahám szó nélkül engedelmeskedett (Zsidók 11:8). Élete hátralevő részében sátrakban lakott a családjával. Miután sok éven át idegenként élt az országban, Jehova megáldotta őt és engedelmes feleségét, Sárát egy fiúgyermekkel, akit Izsáknak neveztek. Mennyire szerethette a százéves Ábrahám ezt az idős korában nemzett gyermekét! Néhány évvel később Jehova arra kérte Ábrahámot, hogy áldozza fel Izsákot égő áldozatul (1Mózes 22:1, 2). Biztos, hogy e tettnek még a gondolata is fájdalmat okozott Ábrahámnak. Ennek ellenére engedelmesen hozzáfogott, mivel szerette Jehovát, és hitte, hogy a megígért mag Izsákon keresztül jön el, még ha Istennek fel kell is támasztania Izsákot a halálból (Zsidók 11:17–19). Amikor azonban Ábrahám már éppen az előtt állt, hogy megölje fiát, Jehova megállította, és ezt mondta: „most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem” (1Mózes 22:12). Mivel engedelmes volt, az istenfélő Ábrahám „Isten barátjaként” vált ismertté (Jakab 2:23).
Jézus Krisztus engedelmessége a legjobb példa számunkra. Emberré válása előtt gyönyörűséget talált az Atyjának végzett engedelmes szolgálatban (Példabeszédek 8:22–31). Emberként Jézus mindenben engedelmeskedett Jehovának, és mindig gyönyörködött Isten akaratának cselekvésében (Zsoltárok 40:9; Zsidók 10:9). Így Jézus őszintén elmondhatta: „semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek” (János 8:28, 29). Végül, hogy igazolja Jehova szuverenitását, és hogy megváltsa az engedelmes emberiséget, Jézus készségesen odaadta életét, és elszenvedte a legmegalázóbb és legfájdalmasabb halált. Valóban, „mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig” (Filippi 2:8). Micsoda példát mutatott az engedelmes szív kinyilvánításában!
Nem elég részben engedelmeskedni
Azok közül, akik azt állították, hogy engedelmesek Istennek, nem mindenki engedelmeskedett igazából. Figyeld meg az ókori Izráel királyának, Saulnak az esetét. Isten arra utasította Sault, hogy irtsa ki a gonosz amálekitákat (1Sámuel 15:1–3). Habár Saul elpusztította őket mint népet, mégis megkegyelmezett a királyuknak, és meghagyott valamennyit a juhaikból és marháikból. Sámuel megkérdezte: „Miért nem hallgattál az Úrnak szavára . . .?” Válaszul Saul ezt mondta: „Én bizonyára hallgattam az Úr szavára . . . A nép [Izráel népe] azonban elvette a prédából a . . . juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak.” Hangsúlyozva, hogy teljes mértékű engedelmességre van szükség, Sámuel ezt válaszolta: „Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király” (1Sámuel 15:17–23). Mennyi mindent veszített Saul, mivel nem volt engedelmes a szíve!
Még a bölcs Salamon király sem maradt engedelmes Jehova iránt, pedig korábban engedelmes szívért imádkozott. Az isteni akarattal ellentétben idegen nőket vett feleségül, akik rávették, hogy vétkezzen Isten ellen (Nehémiás 13:23, 26). Salamon elveszítette Isten helyeslését, mivel a szíve nem maradt engedelmes. Micsoda figyelmeztetés ez számunkra!
Ez nem jelenti azt, hogy Jehova tökéletességet vár el emberi szolgáitól. „Megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Biztos mindannyian követünk el néha hibákat, de Isten képes látni, hogy csakugyan a szívből jövő vágyunk-e az, hogy örömet szerezzünk neki (2Krónika 16:9). Ha az emberi tökéletlenség miatt tévedünk, de megbánást tanúsítunk, Krisztus váltságáldozata alapján bocsánatot kérhetünk, bízva abban, hogy Jehova „bővelkedik a megbocsátásban” (Ésaiás 55:7; 1János 2:1, 2). Talán a szerető keresztény vének segítségére is szükség van, hogy szellemileg meggyógyuljunk, és hitben egészségesek legyünk, valamint engedelmes szívünk legyen (Titus 2:2; Jakab 5:13–15).
Teljes mértékű az engedelmességed?
Legtöbbünk kétségtelenül úgy érzi, hogy mivel Jehovát szolgáljuk, engedelmes szívünk van. Talán így érvelünk: Nemde részt veszek a Királyság-prédikáló munkában? Nem állok-e ki határozottan, amikor olyan fontosabb kérdések vetődnek fel, mint amilyen a semlegesség? És vajon nem veszek-e részt rendszeresen a keresztény összejöveteleken, ahogyan arra Pál apostol ösztönzött? (Máté 24:14; 28:19, 20; János 17:16; Zsidók 10:24, 25). Valóban, Jehova népe egészében véve szívből jövő engedelmességet mutat ki ilyen fontos területeken.
De vajon milyen a viselkedésünk a mindennapi dolgokban, melyek talán kevésbé tűnnek fontosnak? Jézus kijelentette: „A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16:10). Ezért mindannyian jól tennénk, ha megkérdeznénk magunktól: Engedelmes a szívem, amikor csekély dolgokról vagy olyan ügyekről van szó, melyekről mások nem is tudnak?
A zsoltáríró rámutatott, hogy még a házán belül is, ahol mások nem látták, ’szívének tökéletessége szerint járt’ (Zsoltárok 101:2). Mikor otthon vagy, talán bekapcsolod a tévét, és nézni kezdesz egy filmet. Nyomban próbára lehet tenni az engedelmességed. A film tartalma talán erkölcstelenné válik. Vajon tovább nézed, úgy okoskodva, hogy napjainkban csak ilyenfajta filmeket mutatnak? Vagy pedig engedelmes szíved arra indít majd, hogy eleget tégy annak a szentírási parancsnak, hogy ’paráznaság és tisztátalanság ne is neveztessék közöttetek’? (Efézus 5:3–5). Kikapcsolod a tévét, még ha izgalmas is a történet? Vagy csatornát váltasz, ha a műsor kezd erőszakossá válni? A zsoltáríró így énekelt: „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” (Zsoltárok 11:5, Úf).
Az engedelmes szív áldásokat eredményez
Természetesen az élet számos területén hasznos önvizsgálatot tartanunk, hogy lássuk, vajon igazán szívből engedelmeskedünk-e Istennek. A Jehova iránt érzett szeretetünknek arra kell indítania minket, hogy megörvendeztessük őt, és azt tegyük, amit Szavában, a Bibliában mond. Az engedelmes szív segít majd megőrizni a jó kapcsolatot Jehovával. Igen, ha teljesen engedelmeskedünk, ’szájunk mondásai és szívünk gondolatai az Úr kedvére valók lesznek’ (Zsoltárok 19:15).
Mivel Jehova szeret minket, a saját érdekünkben engedelmességre tanít. És nagy hasznot merítünk abból, hogy szívvel-lélekkel figyelünk az isteni tanításra (Ésaiás 48:17, 18). Ezért fogadjuk el örömmel égi Atyánk segítségét, melyet Szaván, szellemén és szervezetén keresztül nyújt. Olyan nagyszerű tanítást kapunk, mintha hallanánk mögöttünk valakinek a hangját, amint ezt mondja: „ez az út, ezen járjatok” (Ésaiás 30:21). Figyeljünk tehát, amikor Jehova tanít minket a Biblia, a keresztény kiadványok és a gyülekezeti összejövetelek által, alkalmazzuk, amit tanulunk, és legyünk „mindenben engedelmesek” (2Korinthus 2:9).
Az engedelmes szív nagy örömet és sok áldást eredményez. Elmebeli békét nyújt nekünk, mivel tudjuk, hogy Jehova Isten helyesel minket, és megörvendeztetjük az ő szívét (Példabeszédek 27:11). Az engedelmes szív oltalmat nyújt nekünk, amikor kísértést érzünk arra, hogy rosszat tegyünk. Ilyenkor kétségkívül engedelmeskednünk kell égi Atyánknak, és ekképp kell imádkoznunk: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet.”
[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]
From the Self-Pronouncing Edition of the Holy Bible, containing the King James and the Revised versions