Miért van válságban a bizalom?
„BÍZHATUNK mi igazán bárkiben is napjainkban?” Bizonyára hallottad már, amint néhány csalódott ember feltette ezt a kérdést. Vagy talán te magad kérdezted ezt, amikor érzelmileg zaklatott voltál valami miatt, ami történt az életedben.
Tagadhatatlan, hogy az egész világon az emberek bizalmatlanok az intézményekkel és az emberekkel szemben. Gyakran jogos a bizalmatlanságuk. Valóban számít bárki is arra, hogy a legtöbb politikus betartja a választás előtt tett ígéreteit? Egy 1990-ben, Németországban, 1000 diákkal készített felmérés azt mutatta, hogy a diákok 16,5 százaléka ugyan bízott abban, hogy a politikusok meg tudják oldani a világ bajait, de kétszer ennyien fejezték ki, hogy erősen kételkednek ebben. A nagy többségük pedig azt mondta, hogy nem bízik abban, hogy a politikusok képesek, illetve készek megoldani a nehézségeket.
Egy német újság így panaszkodott: „Túlságosan is sok politikus először a saját érdekeit tartja szem előtt, és esetleg csak utána a szavazóiét” (Stuttgarter Nachrichten). Az emberek más országokban is egyetértenek ezzel. Egy másik újság ezt mondta az egyik országról: „Alapos okuk van a fiataloknak, hogy cinikusak legyenek a politikusokkal szemben, és az idősebbek is ugyanezen a nézeten vannak” (The European). Megjegyezte, hogy a szavazók a hatalmon lévő politikai pártokat lemondatják a szavazatukkal. Az újság ezenkívül még ezt mondta: „Aki fiatalok között tölt időt [ebben az országban], azonnal látja rajtuk a bizalmatlanságot és az összezavartság érzetét.” Pedig a nyilvánosság bizalma nélkül egy demokratikus kormány vajmi keveset érhet el. Az USA korábbi elnöke, John F. Kennedy egyszer megjegyezte: „A hatékony kormány alapja a nyilvánosság bizalma.”
Ami a pénzvilágba vetett bizalmat illeti, a hirtelen gazdasági változások és a rosszra fordult gyors meggazdagodásra irányuló tervek sokakat elbizonytalanítottak. Amikor 1997 októberében nagymértékű ingadozás mutatkozott a világ értéktőzsdéjén, egy hírmagazin arról beszélt, hogy „rendkívüli, sőt néha lehetetlenül nagy a bizalmatlanság”, és hogy „a bizalmatlanság ragályos”. Azt is mondják, hogy „a bizalom olyannyira eltűnt [egy ázsiai országban], hogy az, úgy tűnik, még a kormányrendszer létét is . . . veszélyezteti”. Összegezve a következő nyilvánvaló tényt jelentette ki: „A gazdaság a bizalmon múlik.”
A vallás sem tud bizalmat kelteni. Egy német vallási folyóirat szomorúan megjegyzi: „Egyre kevésbé bízik meg a köznép az egyházban” (Christ in der Gegenwart). 1986 és 1992 között 40-ről 33 százalékra esett azoknak a német embereknek a száma, akik nagyon vagy legalábbis jócskán bíztak az egyházban. A volt Kelet-Németországban valójában ez 20 százalék alá esett. Ezzel szemben tehát azoknak az embereknek a száma, akik kevésbé vagy egyáltalán nem bíznak az egyházban, 56-ról 66 százalékra nőtt a volt Nyugat-Németországban, és 71 százalékra a volt Kelet-Németországban.
A bizalom hanyatlása nyilvánvalóvá vált a politikán, a pénzvilágon és a valláson — az emberi társadalom három alappillérén — kívül másban is. Példa erre a törvény érvényre juttatása. Igencsak megingatta az emberek bizalmát az, hogy kiskapuk vannak a büntető törvénykönyvben, hogy nehéz igazságosan végrehajtani a törvényt, és hogy kétségbevonható döntéseket hoznak a bíróságokon. A Time folyóirat szerint „a polgárok és a rendőrök csalódottsága elérte azt a pontot, amikor már nem bíznak egy olyan rendszerben, amelyik újra meg újra szabadon bocsátja a veszélyes bűnözőket”. A rendőrség korrupciója és brutalitása ellen felhozott vádak miatt még a rendőrségbe vetett bizalom is megrendült.
A nemzetközi politikát tekintve a befejezetlen békekonferenciák és a be nem tartott tűzszünetek bizalmatlanságot tükröznek vissza. Bill Richardson, az USA ENSZ-nagykövete rámutatott, hogy a legfőbb akadályozója annak, hogy elérjék a békét a Közel-Keleten, egyszerűen szólva: „A bizalmatlanság.”
Mindeközben személyesebb területen sok ember még közeli rokonaiban és barátaiban sem bízik meg, éppen azokban, akikhez fordulnak általában az emberek, hogy megértésre és vigaszra leljenek, amikor nehézségeik vannak. Eléggé hasonlít a helyzet ahhoz, amit a héber próféta, Mikeás írt le: „Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját” (Mikeás 7:5).
Az idők jele
Nemrégiben idéztek egy német pszichológust, Arthur Fischert, aki ezt mondta: „A társadalom fejlődésébe és az egyén személyes jövőjébe vetett bizalom tulajdonképpen drámai módon csökkent minden területen. A fiatalok kétlik, hogy a társadalom intézményei segíteni tudnak nekik. Bizalmuk a nulla szintet közelíti meg, legyen az akár politika, vallás vagy másféle szervezet iránti bizalom.” Nem csoda, ha Ulrich Beck szociológus egy „kételkedő kultúráról” beszél, amelyik kételkedik a régóta fennálló hatalomban, intézményekben és a régi szakemberekben.
Ilyen kultúrában az emberek hajlamosak visszavonulni, elutasítani minden hatalmat, és saját irányadó mértékeik szerint élni, olyan döntéseket hozva, amelyek nem függnek mások tanácsától vagy utasításától. Vannak, akik túlságosan is gyanakvóvá, sőt talán másokat semmibe vevővé válnak, amikor olyanokkal bánnak, akikről úgy érzik, nem tudnak többé megbízni bennük. Ez a magatartás olyan egészségtelen légkört teremt, mint amilyenről a Biblia is ír: „az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét” (2Timótheus 3:1–5; Példabeszédek 18:1). Igen, napjainkban válságban van a bizalom, ami az idők jele, „az utolsó napok” jele.
Olyan világban, amely azzal küszködik, hogy válságban van a bizalom, és amely tele van a fent leírt emberekhez hasonlókkal, nem élvezhetjük igazán az életet. De vajon ésszerű azt gondolnunk, hogy a dolgok megváltoznak? Vajon túljuthatunk azon a válságon, mely napjainkban a bizalmat érinti? Ha igen, hogyan és mikor?