Éld a lehető legjobban az életedet

AZ ÉDESAPA az ágyban feküdt, bent a házban — rákban haldoklott. Fia a műhelyben rendet tett édesapja famegmunkáló szerszámai között. Amint kézbe vette a szerszámokat, arra gondolt, milyen gyönyörű dolgokat készített édesapja ezekkel. A műhely közvetlenül a ház mellett volt, de a fiú tudta, hogy édesapja soha többé nem fog oda bemenni, és soha többé nem fogja kézbe azokat a szerszámokat, melyeket oly nagy szakértelemmel használt. Az az idő már a múlté.

A fiú a Prédikátor 9:12-re gondolt: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [a sírban], a hová menendő vagy.” Jól ismerte ezt az írásszöveget. Számtalanszor használta már, amikor másoknak azt a bibliai igazságot tanította, hogy a halál a tétlenség állapota. Most azonban Salamon érvelésének ereje szíven találta őt: ameddig tehetjük, teljes életet kell élnünk, és élveznünk kell minden napot, mert eljön az idő, amikor már nem tehetjük többé.

Élvezd az életet

A bölcs Salamon király a Prédikátor könyvében végig arra buzdítja az olvasókat, hogy találjanak örömet az életben. A harmadik fejezetben például megállapítja: „Megismertem, hogy [az emberek] nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében. De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Prédikátor 3:12, 13).

Salamon isteni ihletés alatt megismételte ezt a gondolatot: „Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része” (Prédikátor 5:18).

Ehhez hasonlóan a fiatalokat így buzdítja: „Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban” (Prédikátor 12:1a). Milyen jó dolog teljes mértékben élvezni a fiatal erőt és lendületet! (Példabeszédek 20:29).

„Emlékezzél meg a te Teremtődről”

Salamon természetesen nem arra gondol, hogy bölcs dolog lenne arra törekedni, hogy elérjünk mindent, amit a szívünk vagy a szemünk megkíván. (Vesd össze: 1János 2:16.) Ez világosan kiderül az ezután következő szavaiból: „de megtudd, hogy mindezekért [a törekvésekért, amelyekkel kielégíted a vágyaidat] az Isten tégedet ítéletre von!” (Prédikátor 12:1b). Bármilyen korúak legyünk is, nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten figyeli, hogyan éljük az életünket, és ennek megfelelően fog megítélni minket.

Micsoda ostobaság úgy érvelni, hogy nyugodtan élhetünk énközpontú életet, az Isten iránti odaadást pedig a későbbi éveinkre halaszthatjuk! Életünknek bármikor vége szakadhat. De még ha ez nem következik is be, Isten szolgálata semmivel sem lesz könnyebb az időskorban. Salamon felismerte ezt a tényt, és így ír: „emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” (Prédikátor 12:3).

Az előrehaladott kor sok veszteséget okoz. Salamon a következő szavaiban jelképes kifejezésekkel leírja, mit okoz az előrehaladott kor: A kéz és a kar remegővé válik, a lábak elerőtlenednek, a fogak pedig megfogyatkoznak. A haj őszbe fordul és kihullik. Az alvás olyan éberré válik, hogy sokan még a madárhangra is felébrednek. Az érzékek — a látás, a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés — fokozatosan eltompulnak. A legyengült szervezet miatt előtör a félelem, hogy bármikor eleshet, vagy valamilyen más ’ijedelem’ történik az úton. Végül pedig az ember meghal (Prédikátor 12:4–9).

Az időskor különösen vészterhes azoknak, akik elmulasztottak fiatal korukban ’megemlékezni Teremtőjükről’. Mivel elfecsérelték az életüket, az ilyen személyek ’nem szeretik’ későbbi éveiket. Az istentelen életforma szintén csak növelheti az időskor gondjait és fájdalmait (Példabeszédek 5:3–11). Szomorú, hogy az ilyenek nem látnak más jövőt maguk előtt, csak a sírt.

Örvendezés az időskorban

Ez nem jelenti azt, hogy egy idős személy nem élvezheti az életet. A Bibliában a ’napoknak hosszú volta, és a sokesztendős élet’ Isten áldásával is kapcsolatban áll (Példabeszédek 3:1, 2). Jehova ezt mondta barátjának, Ábrahámnak: „Te pedig . . . eltemettetel jó vénségben” (1Mózes 15:15). Az előrehaladott kor kellemetlenségei ellenére Ábrahám békét és nyugalmat talált késői éveiben, és elégedetten tekintett vissza a Jehovának szentelt odaadásában eltöltött életére. Ezenkívül hittel tekintett előre „az alapokkal bíró városra”, Isten Királyságára (Zsidók 11:10). Így „öregen és betelve az élettel” halt meg (1Mózes 25:8).

Salamon ezért erre buzdított: „ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen” (Prédikátor 11:8). Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, valódi örömünk az Istennel ápolt kapcsolatunkkal van összefüggésben.

Ezekre gondolt a fiatalember a műhelyben, miközben eltette édesapja utolsó szerszámait is. Eszébe jutottak mindazok az emberek, az ismerősei, akik megpróbálták az életüket a lehető legjobban élni, mégsem voltak boldogok, mivel egyáltalán nem ápoltak kapcsolatot a Teremtővel. Milyen találónak tűnt számára, ahogyan Salamon — miután arra buzdított, hogy örvendezzünk életünk során — a következő szavakkal összegezte a dolgokat: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Prédikátor 12:15).