Folyton munkáljuk saját megmentésünket!
„Szeretteim . . . folyton munkáljátok saját megmentéseteket, félelemmel és remegéssel” (FILIPPI 2:12, NW).
1., 2. Milyen népszerű elképzelések miatt érzi sok ember, hogy nincs beleszólása abba, milyen lesz az élete?
„ÍGY születtünk?” Nemrégiben ezt a kérdést emelték ki egy népszerű folyóirat címlapján. A szalagcím alatt a következő szavak jelentek meg: „Személyiség, vérmérséklet, sőt még az élet során hozott döntések is. Az új tanulmányok arra mutatnak, hogy ezek többnyire a génjeinkben vannak.” Az ilyen állítások némelyekben azt az érzést kelthetik, hogy nincs sok beleszólásuk a saját életükbe.
2 Mások félnek, hogy valahogy boldogtalan életre vannak ítélve, mivel a szüleik rosszul nevelték őket, illetve a tanáraik rosszul tanították őket. Talán úgy érzik, arra vannak kárhoztatva, hogy megismételjék a szüleik hibáit, hogy a legrosszabb hajlamaik szerint cselekedjenek, hogy hűtlennek bizonyuljanak Jehovához; röviden: hogy rossz döntéseket hozzanak. Vajon a Biblia ezt tanítja? Kétségtelen, hogy vannak olyan vallásos személyek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a Biblia igenis tanít ilyesmit, mégpedig a predesztináció tantételében. E tantétel szerint Isten már réges-régen eleve elrendelt minden eseményt az életedben.
3. Milyen buzdító gondolatot tartalmaz a Biblia arról, hogy képesek vagyunk-e felelősséget vállalni a jövőnkért?
3 Ezeknek a különböző elképzeléseknek mindegyike egy közös gondolatot közvetít: Nem sok választásod van, nincs sok beleszólásod abba, milyen lesz az életed. Ez elcsüggesztő gondolat, nem igaz? A csüggedés pedig csak ront a helyzeten. A Példabeszédek 24:10 a Kámory fordítás szerint ezt mondja: „Ha a szükség idején elcsüggedsz, szűkebb lesz erőd is.” Arra kapunk azonban buzdítást, hogy értsük meg, a Biblia szerint mi magunk ’munkálhatjuk a saját megmentésünket’ (Filippi 2:12, NW). Hogyan erősíthetjük meg a bizalmunkat, hogy még jobban bízzunk ebben az építő, szentírási tanításban?
’Építési’ munka, melyet önmagunkban végzünk
4. Bár az 1Korinthus 3:10–15 arról beszél, hogy építsünk tűzálló anyagokból, mire nem utal ez?
4 Vegyük például Pál apostolnak az 1Korinthus 3:10–15-ben található szemléltetését. Itt a keresztény építési munkáról beszél, és a szemléltetésében lévő alapelvet alkalmazhatjuk a gyülekezetben lévőkre és a kívülállókra kiterjedő szolgálatunkra egyaránt. Vajon arra utal, hogy akik tanítottak és képeztek egy tanítványt, kizárólag azok felelősek azért, hogy végül úgy dönt-e, Jehovát szolgálja, és kiáll a döntése mellett? Nem. Pál azt hangsúlyozta, hogy a tanítónak fontos mindent megtennie, hogy a lehető legjobban építse a másikat. De amint már megtudtuk az előző cikkből, nem azt mondta, hogy a tanulmányozó vagy a tanítvány nem dönthet ebben a kérdésben. Igaz, Pál szemléltetése a másokban végzett munkánkra összpontosul, és nem saját magunk építésére. Ez nyilvánvaló, hiszen Pál arról beszél, hogy a hanyagul felépített építmény megsemmisül, míg maga az építő megmenekül. A Biblia azonban időnként ugyanilyen szóképet használ arra a munkára, amelyet önmagunkban végzünk.
5. Milyen írásszövegek mutatják, hogy a keresztényeknek ’építési’ munkát kell végezniük önmagukban?
5 Vegyük például a Júdás 20, 21-et: „szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben [szentséges hiteteken építve magatokat, NW], imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében.” Júdás itt ugyanazt a görög szót használja az „építve” kifejezésre, mint Pál az 1Korinthus 3. fejezetében, de úgy tűnik, Júdás arra utal, hogy önmagunkat építsük a hitünkre mint alapra. Lukács, amikor Jézus szemléltetését feljegyezte, amely arról a férfiról szólt, aki házának alapját a sziklára rakta le, ugyanazt a görög szót használja az „alapra”, mint Pál a keresztény építkezésről szóló szemléltetésében (Lukács 6:48, 49, Újfordítású revideált Biblia). Ezenkívül Pál, amikor figyelmezteti keresztény hittársait, hogy fejlődjenek szellemileg, azt a szóképet használja, hogy valaki szilárdan áll az „alapon”. Igen, Isten Szava arra tanít minket, hogy ’építési’ munkát végezzünk önmagunkban (Efézus 3:15–19; Kolossé 1:23; 2:7).
6. a) Szemléltesd, hogy milyen értelemben közös építkezésnek az eredménye minden egyes keresztény tanítvány. b) Milyen felelőssége van minden egyes tanítványnak?
6 Vajon egy keresztény felépítése egyemberes munka? Nos, képzeld el, elhatározod, hogy építesz egy házat. Elmész egy mérnökhöz a tervekért. Bár a munka nagy részét magad szeretnéd elvégezni, de felkérsz egy vállalkozót, hogy dolgozzon veled, és hogy világosítson fel róla, melyek a legjobb módszerek. Ha a vállalkozó szilárd alapot rak le, segít neked megérteni a terveket, és javasolja, milyen anyagokat a legérdemesebb megvenned, és még az építkezésről is sokat tanít neked, akkor valószínűleg egyetértesz abban, hogy jó munkát végzett. De mi van olyankor, ha figyelmen kívül hagyod a tanácsát, olcsó vagy rossz minőségű anyagot veszel, sőt még a mérnök terveitől is eltérsz? Akkor biztosan nem hibáztathatod a vállalkozót vagy a mérnököt, ha összedől a ház! Ehhez hasonlóan mindegyik keresztény tanítvány közös építkezésnek az eredménye. Jehova a mestermérnök. Ő támogatja a hűséges keresztényeket, akik „Isten munkatársaiként” tanítják és építik a tanulmányozót (1Korinthus 3:9). De a tanulmányozónak is van dolga. Végső soron ő a felelős a saját életmódjáért (Róma 14:12). Ha szeretné, hogy nagyszerű keresztényi tulajdonságai legyenek, keményen meg kell dolgoznia azért, hogy elsajátítsa és építse azokat önmagában (2Péter 1:5–8).
7. Milyen nehézséggel kerül szembe néhány keresztény, és mi lehet vigasztaló számukra?
7 Ez tehát vajon azt jelenti, hogy lényegtelenek a gének, a környezet, és hogy milyenek voltak a tanítóink? Egyáltalán nem. Isten Szava elismeri, hogy ezek közül mindegyik fontos, és hatással van ránk. Sok bűnös, rossz hajlamunk velünk született, és nagyon nehéz lehet küzdeni ellenük (Zsoltárok 51:7; Róma 5:12; 7:21–23). A szülői nevelés és az otthoni légkör rendkívül nagy hatással lehet a fiatalokra — jó és rossz hatással egyaránt (Példabeszédek 22:6; Kolossé 3:21). Jézus elítélte a zsidó vallásvezetőket, mert a tanításaik rossz hatással voltak másokra (Máté 23:13, 15). Ma mindannyiunkra hatnak ilyen körülmények. Istennek néhány szolgája például nehéz gyermekkora miatt kerül szembe nehézségekkel. Az ilyeneknek kedvességünkre és együttérzésünkre van szükségük. És vigasztalhatja őket az a bibliai üzenet, hogy nincsenek arra kárhoztatva, hogy megismételjék szüleik hibáit, vagy hogy hűtlennek bizonyuljanak. Figyeljük meg, hogyan szemlélteti ezt az ókori Júda néhány királya.
Júda királyai maguk döntöttek
8. Milyen rossz példát látott atyjától Jótám, mégis hogyan döntött?
8 Uzziás még ifjúkorában, 16 évesen lett Júda királya, és 52 éven át uralkodott. Ez idő nagy részében „kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyja, Amásia cselekedett” (2Királyok 15:3). Jehova sorozatban káprázatos katonai győzelmekkel áldotta meg. A sikerek azonban sajnos Uzziás fejébe szálltak. Felfuvalkodottá vált, és fellázadt Jehova ellen, tömjént áldozva a templomban levő oltárnál, pedig ez kizárólag a papok feladata volt. Uzziást megfeddték, de ő dühösen reagált. Azután megalázó helyzetbe került, lepra sújtotta, és arra kényszerült, hogy elkülönülten élje hátralévő napjait (2Krónika 26:16–23). Hogyan reagált minderre Jótám, a fia? Könnyen befolyásolhatta volna az apja ezt a fiatalembert, aki neheztelhetett volna, amiért Jehova megbüntette az apját. Az egész nép is rossz hatással lehetett volna rá, mivel helytelen vallási szokásokat gyakorolt (2Királyok 15:4). Jótám azonban maga döntött. „Kedves dolgot cselekedék az Úr előtt” (2Krónika 27:2).
9. Többek között milyen jó hatás érte Akházt, mégis milyen életet élt?
9 Jótám 16 évig uralkodott, és mindvégig hűséges maradt Jehovához. Fia, Akház tehát kiváló példát látott hűséges apjától. Volt más is, ami jótékony hatással lehetett volna Akházra. Áldott helyzetben volt, hiszen akkor élt, amikor Ésaiás, Hóseás és Mikeás próféta tevékenyen prófétált az országban. Mégis rosszul döntött. „Nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja.” Baál-szobrokat készített, és imádta azokat, sőt még saját fiai közül is elégetett néhányat tűzáldozatként a pogány isteneknek. Hiába érték a legjobb hatások, mint király és mint Jehova szolgája katasztrofális kudarcot vallott (2Krónika 28:1–4).
10. Milyen apa volt Akház, és mégis hogyan döntött a fia, Ezékiás?
10 A tiszta imádatot tekintve aligha lehetne rosszabb apát elképzelni, mint Akház. Fia, Ezékiás azonban nem választhatta meg az apját! Akház kisfiai, akiket az apjuk lemészárolt áldozatként a Baálnak, valószínűleg Ezékiás édestestvérei voltak. Vajon ez a szörnyű háttér egy olyan életre kárhoztatta Ezékiást, amelyet a Jehovával szembeni hűtlenség jellemzett? Épp ellenkezőleg, Ezékiás lett azon kevesek egyike, akik igazán nagy királyok voltak Júdában — hűséges volt, bölcs és szerették. „Vele volt az Úr” (2Királyok 18:3–7). Sőt van okunk feltételezni, hogy még fiatal fejedelem korában Ezékiás volt a 119. zsoltár ihletett írója. Ha ez így van, könnyen láthatjuk, miért írta a következő szavakat: „Nem tudok aludni a bánat miatt” (Zsoltárok 119:28, Úf). Szörnyű gondjai ellenére Ezékiás engedte, hogy Jehova Szava vezesse az életében. A Zsoltárok 119:105 ezt mondja: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” Igen, Ezékiás maga döntött, és helyesen.
11. a) Apja jó hatása ellenére, milyen messze ment el Manassé Jehova elleni lázadásában? b) Hogyan döntött Manassé élete vége felé, és mit tanulhatunk ebből?
11 Ellentmondásos módon azonban, Júda egyik legjobb királyát az egyik legrosszabb követte. Ezékiás fia, Manassé példátlan mértékű bálványimádatot, spiritizmust és általános erőszakot mozdított elő. A feljegyzés azt mondja, hogy többször is „szólt . . . az ÚR Manasséhoz és népéhez”, valószínűleg a prófétái által (2Krónika 33:10, Úf). A zsidó hagyomány szerint Manassé erre úgy reagált, hogy szétfűrészeltette Ésaiást. (Vesd össze: Zsidók 11:37.) Ez akár igaz, akár nem, Manassé nem hallgatott az isteni figyelmeztetésekre. Sőt a saját fiai közül néhányat élve elégetett áldozatul, leginkább nagyapjához, Akházhoz hasonlóan. Ám ez a gonosz ember, életének későbbi szakaszában, súlyos próbák közepette megbánást tanúsított, és megváltoztatta életútját (2Krónika 33:1–6, 11–20). Példája által azt tanuljuk, hogy nem feltétlenül javíthatatlan az olyan személy, aki borzalmas döntéseket hozott korábban. Megváltozhat.
12. Milyen ellentétes döntést hozott Amon és a fia, Jósiás Jehova szolgálatával kapcsolatban?
12 Manassé fia, Amon, sokat tanulhatott volna abból, hogy apja megbánást tanúsított. De rossz döntéseket hozott. „Sokasítá Amon a bűnt”, míg végül orvul meggyilkolták. A fia, Jósiás, felüdítő módon az ellentéte volt. Jósiás kétségtelenül úgy döntött, tanul abból, ami a nagyapjával történt. Mindössze nyolcéves volt, amikor elkezdett uralkodni. Még csak 16 éves volt, amikor elkezdte keresni Jehovát, és utána példaadó, hűséges királynak bizonyult (2Krónika 33:20—34:5). Ő döntött, és jól döntött.
13. a) Mit tanulhatunk a megvizsgált júdai királyok esetéből? b) Mennyire fontos a szülői nevelés?
13 Fontos tanulságot vonhatunk le ebből a rövid vizsgálódásból, amelynek e hét júdai király volt a tárgya. Néhány alkalommal a legrosszabb királyoknak volt a legjobb fiuk, és fordítva, a legjobb királyoknak volt a legrosszabb fiuk. (Vesd össze: Prédikátor 2:19–22.) Ez nem csökkenti a szülői nevelés fontosságát. Azok a szülők, akik Jehova útja szerint nevelik gyermekeiket, biztosan a létező legjobb lehetőséget adják gyermekeiknek, hogy Jehova hűséges szolgáivá váljanak (5Mózes 6:6, 7). Néhány gyermek azonban hűséges szülei legnagyobb erőfeszítései ellenére is a rossz életutat választja. Más gyermekek pedig a legrosszabb szülői hatás ellenére is úgy döntenek, hogy szeretik és szolgálják Jehovát. Az ő áldásával sikeressé teszik az életüket. Néha azon gondolkodsz, melyik lesz igaz rád? Vizsgáljunk meg akkor néhányat Jehova személyes ígéretei közül, amelyek szerint tudsz jó döntést hozni!
Jehova bízik benned!
14. Honnan tudjuk, hogy Jehova ismeri a korlátainkat?
14 Jehova mindent lát. A Példabeszédek 15:3 ezt mondja: „Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.” Dávid király ezt mondta Jehováról: „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök” (Zsoltárok 139:16). Jehova tehát tudja, milyen rossz hajlamokkal küzdesz, akár örökölted azokat, akár más, általad nem befolyásolható hatások következményeként ragadtak rád. Pontosan tudja, milyen hatással vannak ezek rád. Tudja, milyen korlátaid vannak, még nálad is jobban tudja. Ezenkívül irgalmas. Sosem vár el tőlünk többet, mint amit ésszerű módon meg tudunk csinálni (Zsoltárok 103:13, 14).
15. a) Mi a vigasztalás egyik forrása azoknak, akiket szándékosan bántottak? b) Milyen felelősséget ad mindannyiunknak Jehova, megtisztelve ezzel minket?
15 Másrészt viszont Jehova nem tart minket a körülmények tehetetlen áldozatainak. Ha rossz tapasztalataink voltak a múltban, vigasztalhat minket az a biztos tudat, hogy Jehova gyűlöl minden ilyen szándékosan ártó viselkedést (Zsoltárok 11:5; Róma 12:19). De vajon ez azt jelenti, hogy megóv minket a következményektől, ha gondolunk egyet és tudatosan rosszul döntünk? Persze hogy nem. Szava ezt mondja: „kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Jehova azzal tiszteli meg mindegyik értelmes teremtményét, hogy neki adja azt a felelősséget, hogy a jót tegye, és őt szolgálja. Úgy van ez, mint ahogyan Mózes mondta Izráel nemzetének: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5Mózes 30:19). Jehova meg van győződve róla, hogy te is tudsz helyesen dönteni. Honnan tudjuk ezt?
16. Hogyan lehetünk sikeresek abban, hogy ’folyton munkáljuk a saját megmentésünket’?
16 Figyeld meg, mit írt Pál apostol: „Ennélfogva szeretteim . . . folyton munkáljátok saját megmentéseteket, félelemmel és remegéssel; mert Isten az, aki cselekszik bennetek az ő jótetszéséért, hogy akarjatok is, és cselekedjetek is” (Filippi 2:12, 13, NW). A „munkáljátok” szóval fordított eredeti görög kifejezés itt azt jelenti, hogy valamit véghezvisz. Tehát senki sincs kudarcra ítélve, és senki sincs arra kárhoztatva, hogy hagyjon abba mindent. Jehova Istennek biztosnak kell lennie abban, hogy el tudjuk végezni a munkát, melyet adott — azt a munkát, amely a megmentésünkhöz vezet —, egyébként nem ihletett volna ilyen kijelentést. De hogyan lehetünk ebben sikeresek? Nem a saját erőnkből. Ha elég erősek volnánk mi magunk, akkor nem kellene ’félnünk és remegnünk’. Inkább Jehova az, aki ’cselekszik bennünk’, szent szelleme munkálkodik elménkben és szívünkben, segítve nekünk abban, hogy ’akarjunk és cselekedjünk’. Ha ilyen szerető segítséget kapunk, van bármi okunk is arra, hogy ne a jó döntéseket hozzuk meg az életünkben, és ne azok szerint éljünk? Nem, nincsen! (Lukács 11:13).
17. Milyen változtatásokat végezhetünk magunkban, és hogyan segít ebben Jehova?
17 Lesznek akadályok, amelyeket le kell győznünk; talán egész életünkben voltak rossz szokásaink, és káros hatások értek minket, amelyek torzíthatják a gondolkodásmódunkat. De azért Jehova szellemének a segítségével legyőzhetjük ezeket! Amint Pál is írta a korinthusi keresztényeknek, Isten Szava van olyan erős, hogy legyőzze még a „jól körülsáncolt dolgokat” is (2Korinthus 10:4, NW). Valójában Jehova az, aki segíteni tud nekünk, hogy gyökeres változtatásokat érjünk el magunkban. Szava arra buzdít minket, hogy ’vetkezzük le az ó embert’ és ’öltözzük fel az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben’ (Efézus 4:22–24). Vajon valóban tud nekünk segíteni Jehova szelleme, hogy így megváltozzunk? Biztosan tud! Isten szelleme gyümölcsöt terem bennünk; gyönyörűséges, értékes tulajdonságokat, amelyeket mindannyian szeretnénk ápolni. Ezek közül az első a szeretet (Galátzia 5:22, 23).
18. Melyik az a döntés, amelyet teljes mértékben képes meghozni minden értelmes ember, és ez minek az elhatározásában kell hogy segítsen minket?
18 Ebben nagy és felszabadító igazság rejlik. Jehova Istennek határtalan képessége van a szeretetre, és mi az ő képmására vagyunk teremtve (1Mózes 1:26; 1János 4:8). Tehát dönthetünk úgy, hogy szeretjük Jehovát. És ez a szeretet — nem pedig a korábbi életünk, nem a felvett rossz szokásaink és nem is a rosszra való örökölt hajlamunk — a jövőnk nyitja. Ádámnak és Évának szeretnie kellett volna ahhoz Jehova Istent, hogy hűségesek maradjanak hozzá az Édenben. Ilyenfajta szeretetre van szükségünk mindannyiunknak, hogy túléljük Armageddont, és átjussunk Krisztus millenniumi uralma végén az utolsó próbán (Jelenések 7:14; 20:5, 7–10). Bármilyenek legyenek is a körülményeink, mindannyian tudunk ilyen szeretetet ápolni (Máté 22:37; 1Korinthus 13:13). Határozzuk el tehát, hogy szeretjük Jehovát, és hogy erre a szeretetre építünk egy örökkévalóságon át.
Mit gondolsz?
◻ Milyen népszerű elképzelések mondanak ellent a Biblia egyéni felelősséggel kapcsolatos építő tanításának?
◻ Milyen építési munkát kell minden kereszténynek önmagában elvégeznie?
◻ Hogyan mutatja Júda királyainak a példája, hogy minden egyén maga dönthet?
◻ Hogyan biztosít minket Jehova arról, hogy képesek vagyunk a helyes döntéseket meghozni az életünkben, nem számít, milyen rossz hatások érnek minket?
[Kép a 15. oldalon]
Vajon a gének határozzák meg, milyen lesz a jövőd?
[Kép a 17. oldalon]
Apjának rossz példája ellenére Jósiás király úgy döntött, hogy Istent szolgálja