Királyság-hírnökök jelentik

Egy korábbi ellenség megismeri az igazságot

SOKAT hallottunk a hírekben a libériai polgárháborúról. Tízezrek vesztették életüket, és ennél is többen kényszerültek otthonuk elhagyására. De a viszontagságok ellenére a tiszta szívű emberek továbbra is elfogadják az igazságot, ahogyan azt a következő tapasztalat is mutatja.

James tízéves korától az evangélikus egyházban tanult. Miután egy egyházi lap szerkesztője lett, James kihasználta beosztását, hogy cikkeket írjon Jehova Tanúi ellen, bár még soha nem találkozott egyetlen Tanúval sem.

Időközben James otthagyta az egyházi lapot, és sikeres moteltulajdonos lett. Egy napon éppen a recepció környékén ült a motelban, amikor két jól öltözött testvérnő megkereste. Mivel látta, milyen elegánsak, behívta őket. De amikor elmondták, miért keresték fel őt, ezt mondta: „Nem érek rá erről beszélgetni.” A Tanúk felajánlották neki Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokra szóló megrendelést, ő pedig elfogadta, de csak azért, hogy megszabaduljon tőlük. Tizenkét hónapon keresztül minden folyóiratot kézhez kapott, de még csak ki sem bontotta azokat, hanem minden példányt bedobott egy műanyag táskába.

Kitört a polgárháború, James pedig egy táskába rakta az értékeit és a pénzét, hogy a támadás első jelére elmenekülhessen. Egyik reggel egy gránát robbant a háza hátsó bejáratánál, ő pedig ijedtében felkapta a táskát és elmenekült. James csatlakozott a menekülő civilek többezres tömegéhez, és több ellenőrzési helyen kellett átjutnia. Ezeken a helyeken gyakran raboltak ki és öltek meg ártatlan civileket látszólag minden ok nélkül.

Az első ellenőrzési helyen Jamesnek feltettek néhány kérdést, majd mondták neki, hogy nyissa ki a táskáját. Amikor kinyitotta és a táskájába nézett, nem hitt a szemének. Legnagyobb rémületére ekkor vette észre, hogy nem azt a táskát hozta el, amelyben az értékei voltak. Ijedtében azt a táskát kapta fel, amelyik tele volt a felbontatlan Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokkal! De amikor a katona meglátta a folyóiratokat, és elolvasta a nevet a címzésen, ezt mondta: „Ja, maga Jehova Tanúja. Nem magukat keressük; tudjuk, hogy maguk nem hazudnak.” Kivett néhány folyóiratot James táskájából, és azt mondta neki, hogy továbbmehet.

Ugyanez történt a másik kilenc ellenőrzési helyen is: amikor a parancsnokok úgy vélték, hogy James Jehova Tanúja, sértetlenül átengedték. James most már hálás volt, hogy nem azt a táskát hozta el, amelyben az értékei voltak, mivel látta, hogy szinte biztosan megölték volna az értékeiért.

Amikor végül az utolsó — és egyben a legrettegettebb — ellenőrzési helyre érkezett, elborzadva látta, hogy a környék holttestekkel van tele. Rémültében Jehova nevét hívta segítségül. Imádkozott, és azt mondta, hogy ha Isten most megsegíti őt ezen a gyilkos helyen, egész életében szolgálni fogja őt.

James megmutatta a táskáját a katonáknak, mire ők is ezt mondták: „Nem magukat keressük.” Majd odafordultak hozzá, és még ezt mondták: „A domb lábánál lakik az egyik testvére. Keresse meg.” Ekkorra James véleménye teljesen megváltozott a Tanúkról. Azonnal kapcsolatba lépett a testvérrel, és megbeszélték, hogy elkezdik a bibliatanulmányozást az Örökké élhetsz Paradicsomban a földöna című könyv segítségével.

Néhány nappal később egy támadás miatt James arra kényszerült, hogy elmeneküljön arról a területről. A bozótosba futott, és csak az Élj örökké könyvét vitte magával. James 11 hónapig nem találkozott Tanúkkal, és ez idő alatt ötször tanulmányozta át a könyvet. Amikor végül visszatérhetett a városba, újra elkezdte a bibliatanulmányozást a Tanúkkal, és gyors előrehaladást tett. Rövid időn belül megkeresztelkedett, és most hűségesen szolgál szellemi testvéreivel.

[Lábjegyzet]