Kik voltak a Makkabeusok?
SOKAK előtt a Makkabeusok kora olyan, mint egy feketedoboz a Héber Iratok utolsó könyveinek befejezése és Jézus Krisztus eljövetele közötti időről. Mint ahogyan egy repülőgép-szerencsétlenség után bizonyos részletek feltárhatók a feketedoboz tanulmányozásával, ugyanígy, ha közelebbről megvizsgáljuk a Makkabeusok korát, némi bepillantást nyerhetünk abba az időbe, amely átmeneti időszak volt, a zsidó nemzet átalakulásának ideje.
Kik voltak a Makkabeusok? Milyen hatással voltak a judaizmusra a megjövendölt Messiás eljövetele előtt? (Dániel 9:25, 26).
A hellenizmus hulláma
Nagy Sándor területeket hódított meg Görögországtól egészen Indiáig (i. e. 336—323). Hatalmas királysága szerepet játszott a hellenizmus — vagyis a görög nyelv és kultúra — terjedésében. Nagy Sándor katonatisztjei és csapatainak tagjai helyi nőket vettek feleségül, és ez a görög és az idegen kultúrák keveredéséhez vezetett. Nagy Sándor halála után a királyságot felosztották tábornokai között. Az i. e. II. század elején a Szíriában uralkodó hellén Szeleukida-dinasztiából származó III. Antiokhosz kiragadta Izráelt az Egyiptomban uralkodó görög Ptolemaioszok irányítása alól. Hogyan érintette Izráelben a zsidókat a hellenisztikus uralom?
Egy történész a következőket írja: „Mivel a zsidók nem kerülhették el a kapcsolatot hellenizált szomszédaikkal, még kevésbé pedig az idegenben élő testvéreikkel, így elkerülhetetlen volt, hogy elnyeli őket a görög kultúra és gondolkodásmód . . . A hellenisztikus időszakban az ember még a levegővétellel is a görög kultúrát szívta magába!” A zsidók görög neveket vettek fel. Különböző mértékig elfogadták a görög szokásokat és ruhaviseletet. A hasonulás alattomosan egyre jobban terjedt.
A papok romlottsága
A zsidók között a papok voltak a legfogékonyabbak a hellenisztikus befolyásra. Sokaknak közülük a hellenizmus elfogadása csupán azt jelentette, hogy engedik a judaizmust haladni a korral. Ilyen zsidó volt Jázon (héberül Josua), III. Oniász főpap öccse. Mialatt Oniász távol volt Antiókhiában, Jázon egy pénzösszeggel megvesztegette a görög hatalmi szerveket. Miért? Arra akarta rábírni őket, hogy őt tegyék főpappá Oniász helyett. A görög szeleukida Antiokhosz Epiphanész uralkodó (i. e. 175—164) rögtön elfogadta az ajánlatot. A görög uralkodók korábban nem avatkoztak be abba, hogy ki legyen a zsidók főpapja, de Antiokhosznak pénzre volt szüksége a hadjárataihoz. Ezenkívül örült annak is, hogy olyan zsidó vezető került erre a posztra, aki tevékenyebben előmozdítja a hellenizálódást. Jázon kérésére Antiokhosz megadta Jeruzsálemnek a görög város (polisz) címet. Jázon tornacsarnokot építtetett, ahol a fiatal zsidók, sőt még a papok is versenyezhettek a játékokban.
Hűtlenség hűtlenséget szült. Három évvel később Menelausz, aki valószínűleg nem a papi ágból származott, magasabb összeget kínált fel megvesztegetésként, Jázon pedig elmenekült. Menelausz, ahhoz hogy kifizethesse Antiokhoszt, nagy összeget vett el a templomi kincstárból. Mivel III. Oniász (aki száműzetésben volt Antiókhiában) felszólalt ez ellen, Menelausz meggyilkoltatta.
Amikor azt kezdték híresztelni, hogy Antiokhosz meghalt, Jázon ezer emberrel visszatért Jeruzsálembe, hogy visszaszerezze a főpapságot Menelausztól. De Antiokhosz nem halt meg. Amikor hallott Jázon akciójáról és a zsidók közötti zavargásokról hellenizáló politikája miatt, Antiokhosz dühösen reagált.
Anthiokhosz cselekedni kezd
A The Maccabees című könyvében Moshe Pearlman ezt írja: „Bár a feljegyzések nem beszélnek róla világosan, úgy tűnik, Antiokhosz arra a következtetésre jutott, hogy politikai hiba volt megengedni a zsidóknak a vallásszabadságot. Úgy gondolta, hogy a legutóbbi jeruzsálemi lázadás nem pusztán vallásos indíttatásból tört ki, hanem a Júdeában uralkodó Egyiptom-párti hangulat miatt, és ezek a politikai érzések veszélyes kifejeződést nyertek, pontosan azért, mert a birodalmában élő összes nép között egyedül a zsidók azok, akik nagymértékű vallási szeparatizmusra törekedtek, és akiknek ezt lehetővé is tették . . . Úgy döntött, hogy ennek véget kell vetni.”
Abba Eban izraeli államférfi és tudós összegzi, mi történt ezután: „[I. e.] 168 és 167 folyamán egymás után peregtek az események: zsidókat mészároltak le, kifosztották a Templomot, betiltották a zsidó vallás gyakorlatait. A körülmetélés, valamint a sabbat megtartása halálbüntetést vont maga után. A zsidóság elleni utolsó támadásra 167 decemberében került sor, amikor is Antiokhosz parancsára egy Zeusz-oltárt állíttattak fel a Templomban, és azt követelték a zsidóktól, hogy a görögök istenének áldozzanak disznóhúst, amely a zsidó törvény szerint persze tisztátalan volt.” Ez alatt az időszak alatt Menelausz és más hellenizált zsidók megőrizték tisztségüket, és az immáron megszentségtelenített templomban ténykedtek továbbra is.
Bár sok zsidó elfogadta a hellenizmust, egy új csoport, amely magát hászidoknak — jámboroknak — nevezte, a Mózesi Törvénynek való szigorúbb engedelmességre buzdított. Az átlagemberek — akiknek ellenszenvesek voltak a hellenizált papok — egyre inkább a hászidok pártján álltak. Elkezdődött a mártírhalálok időszaka, amikor a zsidókat szerte az országban arra kényszerítették, hogy alkalmazkodjanak a pogány szokásokhoz és áldozatokhoz, máskülönben megölik őket. Az apokrif Makkabeusok könyveiben sok beszámolót találhatunk olyan férfiakról, nőkről és gyerekekről, akik inkább a halált választották, semhogy megalkudjanak.
A Makkabeusok reakciója
Antiokhosz rendkívüli tettei sok zsidót arra indítottak, hogy harcoljon vallásáért. Jeruzsálemtől északnyugatra, Modiinban — amely nincs messze a mai Lod városától — egy Mattatiás nevű papot a város központjába hívtak. Mivel a városban Mattatiást tisztelte a köznép, a király megbízottjai őt próbálták rávenni arra, hogy részt vegyen egy pogány áldozat bemutatásában életben maradása érdekében, valamint azért, hogy példát állítson a nép elé. Amikor Mattatiás ezt elutasította, előállt egy zsidó, aki kész volt megalkudni. Mattatiás felháborodottan fegyvert ragadott, és megölte a zsidót. A görög katonák, megdöbbenve ennek az idős férfinak az erőszakos megmozdulásán, lassan reagáltak. Mattatiás másodperceken belül megölte a görög tisztviselőt is. Mattatiás öt fia a város lakóival legyőzte a görög csapatokat, mielőtt azok megvédhették volna magukat.
Mattatiás így kiáltott: „Akiben még van buzgalom a Törvény iránt . . ., az kövessen!” Hogy elkerülje a megtorlást, fiaival a hegyekbe menekült. És amint tetteinek híre terjedni kezdett, a zsidók (köztük sok hászid is) csatlakoztak hozzájuk.
Mattatiás a fiát, Júdást nevezte ki a katonai akciók vezetésére. Talán katonai hősiessége miatt volt, hogy Júdást Makkabeusnak is nevezték, amelynek jelentése: ’kalapács’. Mattatiást és fiait Hasmóneusoknak nevezték, ez a név egy város nevéből, Hesmónból vagy pedig egy hasonló nevű ősüktől származik (Józsué 15:27). Bár Júdás Makkabeus vált a felkelés vezéralakjává, az egész családot kezdték Makkabeus néven emlegetni.
A templom visszaszerzése
A felkelés első évében Mattatiás és fiai egy kis hadsereget tudtak szervezni. A görög csapatok nem is egy alkalommal megtámadtak hászid harcos csapatokat sabbaton. Bár meg tudták volna védeni magukat, nem sértették meg a sabbatot. Ennek tömegmészárlás lett a következménye. Mattatiás — aki ekkor már tekintélynek számított a vallási kérdésekben — bevezetett egy rendeletet, amely lehetővé tette a zsidóknak, hogy megvédjék magukat sabbaton. Ez a rendelet új lendületet adott a felkelésnek, ezenkívül mintául szolgált arra, hogy a judaizmusban lehetővé tegyék a vallásvezetőknek, hogy a zsidó törvényeket a változó körülményekhez igazítsák. A Talmud ezt az irányzatot tükrözi vissza egy későbbi kijelentésében: „Szentségteleníts meg egy szombatot, hogy sok szombatot tudjál megtartani!” (Jóma 85b).
Idős apja halála után vitathatatlanul Júdás Makkabeus lett a felkelés vezetője. Felismerte, hogy nyílt ütközetben nem képes megsemmisíteni ellenségét, ezért a mai idők gerillaharcaihoz hasonlítható új stratégiát dolgozott ki. Olyan helyeken ütött rajta Antiokhosz seregein, ahol nem tudták a szokásos védekezési módszereiket alkalmazni. Júdásnak így több ütközetben is sikerült vereséget mérnie olyan ellenséges csapatokra, amelyek méretüket tekintve elsöprő fölényben voltak az övével szemben.
Szembenézve a felemelkedőben lévő római hatalommal és a belső versengésekkel, a Szeleukida Birodalom uralkodói kevésbé foglalkoztak a zsidóellenes rendeletek végrehajtatásával. Ez utat nyitott Júdás előtt, hogy egészen Jeruzsálem kapuiig előrenyomuljon. I. e. 165 decemberében (vagy talán i. e. 164-ben) csapataival elfoglalta a templomot, az edényeket megtisztította, a templomot pedig újra felszentelte — ez pontosan három évvel a templom megszentségtelenítése után történt. A zsidók erről az eseményről emlékeznek meg évenkénti ünnepükön, a hanukán, vagyis a felszentelés ünnepén.
A politika a vallásosság fölé emelkedik
A felkelés elérte a célját. A judaizmus gyakorlatait betiltó rendelkezéseket eltörölték. A templomban bemutatott imádatot és áldozatokat helyreállították. A hászidok elégedetten hagyták el Júdás Makkabeus hadseregét, és visszatértek otthonaikba. De Júdásnak újabb ötletei voltak. Jól képzett hadserege volt, így hát miért ne használná fel azt arra, hogy független zsidó államot alapítson? A felkelést kirobbantó vallásos indítékokat most politikai indítékok váltották fel. A harc tehát folytatódott.
Júdás Makkabeus támogatást keresett a Szeleukida-uralom elleni küzdelemhez, ezért szövetségre lépett Rómával. Bár Júdást i. e. 160-ban egy csatában megölték, testvérei folytatták a küzdelmet. Júdás testvére, Jonatán a taktikáival megszerezte a szeleukida uralkodók beleegyezését, hogy őt nevezzék ki főpapnak és Júdea uralkodójának, bár az ő fennhatóságuk alatt. Amikor egy szíriai összeesküvés eredményeképpen Jonatánt elárulták, elfogták és megölték, testvére Simon vette át a hatalmat — ő volt az utolsó a Makkabeus fivérek között. Simon uralkodása alatt a Szeleukida-uralom utolsó nyomai is el lettek tüntetve (i. e. 141-ben). Simon megújította a szövetséget Rómával, és a zsidó vezetés elfogadta őt mint uralkodót és főpapot. Így a Makkabeusok vezetésével megalakult a független Hasmóneus-dinasztia.
A Makkabeusok a Messiás eljövetele előtt helyreállították a templomi imádatot. (Vesd össze: János 1:42, 43; 2:13–17.) De ahogy a hellenizálódott papok tettei láttán a papságba vetett bizalom megtört, a Hasmóneusok idejében az még tovább gyengült. Mivel olyan papok uralkodtak, akiknek az elméjét a politika irányította, nem pedig egy olyan király, aki a hűséges Dávid király leszármazottja, ez valóban nem hozott igazi áldást a zsidó népre (2Sámuel 7:16; Zsoltárok 89:4, 5, 36, 37).
[Kép a 21. oldalon]
Mattatiás, Júdás Makkabeus apja így kiáltott: „Akiben még van buzgalom a Törvény iránt . . ., az kövessen!”
[Forrásjelzés]
Mattathias appealing to the Jewish refugees/The Doré Bible Illustrations/Dover Publications