Jeromos — A bibliafordítás sok vitát kavaró úttörője

A TRIDENTI zsinat 1546. április 8-án azt a határozatot hozta, hogy a latin Vulgatát a katolikus „egyház elfogadja . . ., és hogy senki se merészelje vagy próbálja meg semmiféle kifogással sem elutasítani”. Bár a Vulgata több mint 1000 évvel korábban készült el, mind a fordítója, Jeromos, mind maga a mű már régóta a vita középpontjában állt. Ki volt Jeromos? Miért volt sok vitát kavaró a személyisége és a bibliafordítása? Milyen hatással van műve a napjainkban végzett bibliafordításra?

Tudóssá válása

Jeromos latin neve Eusebius Hieronymus volt. I. sz. 346 körüla született Sztridónban, Dalmácia római tartományában, közel a mai olasz—szlovén határhoz. Szülei viszonylag jómódúak voltak, és Jeromos már fiatal korában megízlelte a pénz előnyét, mivel Rómában a híres nyelvész, Donatus oktatta. Jeromos tehetséges tanulónak bizonyult a nyelvészetben, a szónoklattanban és a filozófiában. Ebben az időszakban kezdett el görögül is tanulni.

Miután i. sz. 366-ban Jeromos elhagyta Rómát, mindenfelé vándorolt, s végül az olasz Aquileiában kötött ki, ahol megismerkedett az aszketizmus fogalmával. Vonzották ezek a rendkívüli önmegtagadást követelő nézetek, és egy baráti csoportban a következő néhány évet aszkétaként élte.

I. sz. 373-ban valamilyen ismeretlen, zavaró körülmény miatt a csoport felbomlott. Jeromos csalódottan keletre vándorolt Bitínián, Galácián és Cilicián keresztül, s végül a szíriai Antiókiába érkezett.

A hosszú útnak megvolt az ára. A kimerült és beteg Jeromost már-már legyőzte a láz. „Ó, bárcsak az Úr Jézus Krisztus hirtelen elvinne hozzád” — írta egy barátjának. „Szerencsétlen testem, mely még akkor is gyenge, ha jól vagyok, össze van törve.”

Mintha a betegség, a magány és a belső konfliktus nem lett volna elég, Jeromos hamarosan másfajta válsággal nézett szembe: szellemi válsággal. Ezt álmodta egyszer: Isten „ítélőszéke elé hurcoltak.” Amikor megkérdezték tőle, mi a vallása, ezt válaszolta: „Keresztény vagyok.” Vallatója azonban így felelt: „Hazudsz, mert nem keresztény vagy, hanem ciceronianus.”

Jeromos tanulmányozási szenvedélye addig főleg a pogány klasszikusokra összpontosult, és nem Isten Szavára. „Gyötört a lelkiismeretem tüze” — mondta. Remélve, hogy javít helyzetén, Jeromos álmában megesküdött: „Uram, ha még egyszer lesz a birtokomban világi könyv, vagy ilyet olvasok, akkor megtagadtalak téged.”

Jeromos később persze úgy érvelt, hogy nem kérhető számon tőle olyan fogadalom, amelyet álomban tett. De azért elhatározta, hogy teljesíti az esküjét, legalábbis az alapelvet. Jeromos ezért elhagyta Antiókiát, s Chalcisba vonult vissza a szíriai sivatagba. Remete életet élve elmerült a Biblia és a teológiai irodalom tanulmányozásában. Jeromos ezt mondta: „Nagyobb lelkesedéssel olvasom Isten könyveit, mint amilyen lelkesedéssel korábban az emberek könyveit olvastam.” Megtanulta a helyi szír nyelvet is, és elkezdett héberül tanulni egy zsidó férfi segítségével, aki áttért a keresztény hitre.

A pápai megbízása

Mintegy ötévnyi szerzetesi élet után Jeromos visszatért Antiókiába, hogy folytassa tanulmányait. Megérkezésekor azonban azt tapasztalta, hogy az egyház nagyon megosztott. Valójában, mikor még a pusztában volt, Jeromos tanácsért fordult Damasus pápához, ezt mondván: „Az egyház három részre szakadt, és ebből mindegyik szeretne megnyerni magának.”

Jeromos később úgy döntött, hogy Paulinusz, az antiókiai püspökség címére pályázó három férfi egyike mellé áll. Jeromos két feltétellel egyezett bele, hogy Paulinus felszentelje. Az egyik az volt, hogy szeretne továbbra is szabad kezet kapni ahhoz, hogy folytathassa szerzetesi életét. Másodszor pedig ragaszkodott ahhoz, hogy mentsék fel papi kötelezettségei alól, és ne kelljen valamilyen templomban szolgálnia.

I. sz. 381-ben Jeromos elkísérte Paulinust a konstantinápolyi zsinatra, és utána továbbment vele Rómába. Damasus pápa hamar felismerte, hogy Jeromos jártas a tudományban és a nyelvészetben. Egy éven belül Jeromos tekintélyes állást kapott, Damasus személyi titkára lett.

Mint titkár, Jeromos nem kerülte el a vitákat. Sőt úgy tűnt, hogy még vonzotta is. Például továbbra is aszkéta életet élt a fényűző pápai udvarban. Ezenkívül mivel a szigorú életformát részesítette előnyben, és hevesen kitört a papság világi kicsapongásaival szemben, Jeromos számos ellenséget szerzett magának.

Hiába volt sok becsmérlője, Jeromost teljes mértékben támogatta Damasus pápa. A pápának jó oka volt arra, hogy buzdítsa Jeromost, folytassa csak bibliai kutatásait. Akkoriban számos latin bibliafordítást használtak. Sokat ezek közül figyelmetlenül fordítottak, és szembetűnő hibák voltak bennük. Damasust ezenkívül aggasztotta, hogy a nyelv megosztottságot idézett elő az egyház keleti és nyugati része között. A keleti egyházban kevesen tudtak latinul, a nyugatiban pedig kevesebben tudtak görögül.

Damasus pápa ezért vágyott arra, hogy az evangéliumoknak legyen egy átdolgozott latin fordításuk. Damasus olyan fordítást szeretett volna, amely pontosan adja vissza az eredeti görög nyelvet, mégis ékesen szóló, és világosan érthető latin nyelvezete van. Jeromos volt azon kevés tudósok egyike, aki ilyen fordítást tudott készíteni. Folyékonyan beszélt görögül, latinul és szírül, ezenkívül valamelyest ismerte a héber nyelvet is, ezért ő volt a legalkalmasabb erre a munkára. Damasus megbízásával tehát Jeromos belekezdett a munkába, amely ettől kezdve több mint 20 évet vett el az életéből.

Hevesebbé válik a vita

Bár nagyon gyorsan fordította az evangéliumokat, Jeromos világosan érthető, tudósra jellemző módszerrel dolgozott. Összehasonlítva az akkor létező összes görög kéziratot, kijavította a latin szöveget a stílusában és a lényeges részekben is, hogy még nagyobb összhangban legyen a görög szöveggel.

Általában véve jól fogadták Jeromos fordítását, melyet a négy evangéliumról készített, és a zsoltárok latin átdolgozását is, amely a görög Septuaginta szövegén alapult. Ennek ellenére még mindig voltak kritikusai. Jeromos ezt írta: „Néhány hitvány teremtmény szándékosan azzal vádolt engem, hogy én az ókoriak tekintélyét és az egész világ véleményét figyelembe nem véve törekedtem megmásítani az evangéliumok lapjait.” Az ilyen vádaskodások erősödtek Damasus pápa i. sz. 384-ben bekövetkezett halála után. Mivel Jeromos kapcsolata az új pápával egyáltalán nem volt jónak nevezhető, ezért úgy döntött, elhagyja Rómát. Jeromos újra kelet felé tartott.

Héber tudóssá válása

I. sz. 386-ban Jeromos letelepedett Betlehemben, és itt kellett maradnia élete végéig. Elkísérte hűséges követőinek egy kicsiny csoportja, köztük volt Paula, egy gazdag római nemesasszony is. Jeromos prédikálásának a hatására Paula elfogadta az aszketikus életformát. Az ő anyagi támogatásával és Jeromos irányításával létrehoztak egy kolostort. Jeromos ebben a kolostorban folytatta tudományos munkáját, és befejezte élete legnagyobb művét.

Mivel Palesztinában élt, Jeromosnak lehetősége volt arra, hogy fejlődjön, és még jobban értse a héber nyelvet. Több zsidó oktatót is fizetett, hogy segítsen neki megérteni a nyelv néhány nehezebb részét. De még oktatóval sem volt könnyű. Az egyik tanítóról, a tibériási Baraninasról ezt mondta Jeromos: „Milyen sok vesződségbe és pénzbe került, hogy Baraninas az éj leple alatt tanítson.” Miért tanultak éjjel? Azért, mert Baraninas félt attól, hogy mit gondol a zsidó közösség, hogy egy „kereszténnyel” van együtt!

Jeromos napjaiban a zsidók gyakran gúnyolták a héberül beszélő nem zsidókat, amiért nem tudták helyesen kiejteni a torokhangokat. Ám miután sok erőfeszítést tett, Jeromos el tudta sajátítani ezeket a hangokat. Jeromos ezenkívül sok héber szót átírt latin betűkkel. Ez a lépés nemcsak abban segített, hogy emlékezzen a szavakra, hanem még a héber szavak akkori kiejtését is megőrizte.

Jeromos legnagyobb vitája

Hogy a Bibliából mennyi rész lefordításával bízta meg Damasus pápa Jeromost, azt nem tudjuk biztosan. Afelől viszont kevés kételyünk van, hogy miként vélekedett erről Jeromos. Nagyon elszánt volt, és egy dologra összpontosított. Égő vágya volt, hogy olyasmit hozzon létre, ami „hasznos az egyháznak, és méltó arra, hogy az utókorra maradjon”. Ezért elhatározta, hogy az egész Bibliáról készít átdolgozott latin fordítást.

Ami a Héber Iratokat illeti, Jeromos a Septuagintára szerette volna alapozni a munkáját. A Héber Iratoknak ezt a görög fordítását, melyet eredetileg i. e. a harmadik században készítettek, sokan úgy tekintették, hogy közvetlenül Istentől ihletett. Ezért a görögül beszélő keresztények abban az időben széles körben használták a Septuagintát.

De ahogy Jeromos haladt előre a munkájával, következetlenségeket talált a görög kéziratokban, hasonlókat, mint amilyeneket a latin nyelvűekben talált. Jeromos nagyon csalódottá vált. Végül arra a következtetésre jutott, ha szeretne megbízható fordítást készíteni, félre kell tennie a görög kéziratokat, ideértve az oly nagy tiszteletnek örvendő Septuagintát is, és egyenesen az eredeti héber szöveghez kell visszatérnie.

Ez a döntése felháborodást keltett. Jeromost néhányan a szöveg meghamisítójának, istenkáromlónak nevezték, azt mondták róla, hogy hátat fordít az egyház hagyományainak a zsidók kedvéért. Még Ágoston, akkoriban az egyház élenjáró teológusa is kérlelte Jeromost, hogy térjen vissza a Septuaginta szöveghez, ezt mondva: „igen súlyos dolog volna, ha fordításodat sok templomban és sűrűn kezdenék olvasni s a görög templomoktól a latin templomok eltérnének.”

Igen, Ágoston attól félt, hogy az egyház megosztottá válik, ha a nyugati egyházak Jeromos latin szövegét használják, amely a héber szövegeken alapul, míg a görög nyelvet beszélő egyházak keleten a Septuaginta fordítást használják.b Ágoston ezenkívül bizalmatlanságát fejezte ki amiatt, hogy félreteszik a Septuagintát egy olyan fordítás kedvéért, amelyet csak Jeromos tud megvédeni.

Hogyan felelt Jeromos az ellenfeleinek? Jelleméhez hűen Jeromos nem vett tudomást a kritikákról. Folytatta munkáját, közvetlenül a héber szöveg alapján, és i. sz. 405-re befejezte latin Bibliáját. Évekkel később elnevezték Vulgatának a fordítását, ami arra utal, hogy általánosan elfogadott változat lett (a latin vulgatus szó jelentése: ’ismeretes, köztudomású’).

Maradandó eredmények

Jeromosnak a Héber Iratokról készített fordítása távolról sem csak már egy meglévő szöveg átdolgozása volt. Az utána következő nemzedékek számára megváltoztatta a bibliatanulmányozás és -fordítás menetét. Will Durant történész ezt mondta: „A Vulgata . . . a negyedik század legnagyobb és legbefolyásosabb irodalmi remekműve marad.”

Igaz ugyan, hogy Jeromosnak éles volt a nyelve, és vitatkozó a természete, de egymaga újra az ihletett héber szöveghez irányította a bibliai kutatásokat. Éles szemmel tanulmányozott és hasonlított össze olyan ókori héber és görög bibliai kéziratokat, amelyek ma már nem léteznek. Munkája ezenkívül megelőzte a zsidó maszorétákét is. A Vulgata ezért értékes hivatkozási forrás ahhoz, hogy összehasonlítsuk a Biblia szövegeinek a különböző fordításait.

Akik szeretik Isten Szavát, ha nem is értenek egyet Jeromos szélsőséges magatartásával vagy a vallásos nézeteivel, de értékelni tudják a bibliafordítás e sok vitát kavaró úttörőjének a szorgalmas erőfeszítéseit. És igen, Jeromos bizony elérte célját: olyasmit alkotott, ami „méltó arra, hogy az utókorra maradjon”.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 28. oldalon]

Jeromos szobra Betlehemben

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Balra fent, héber kézirat: Courtesy of the Shrine of the Book, Israel Museum, Jerusalem; balra lent, szír kézirat: Reproduced by kind permission of The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin; fent középen, görög kézirat: Courtesy of Israel Antiquities Authority