Nagy családok, melyek egységesek Isten szolgálatában
„Az Úrnak öröksége, a fiak — írta a zsoltáríró —; az anyaméh gyümölcse: jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét” (Zsoltárok 127:3–5).
IGEN, a gyermekek Jehovától jövő áldást jelenthetnek. És ahogyan egy íjász örömét leli abban, hogy jól tud célozni a tegzében lévő nyilakkal, úgy a szülők is boldogok, amint gyermekeiket az örökké tartó élethez vezető ösvényen vezetik (Máté 7:14).
Régen Isten népe között általánosak voltak az olyan családok, ahol sok gyermekkel volt ’telve a tegez’. Gondolj például azokra az éveikre, amelyeket fogságban töltöttek Egyiptomban: „Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország” (2Mózes 1:7). Ha összevetjük azt, hogy mennyien voltak az izraeliták, amikor Egyiptomba mentek, azzal, hogy mennyien vonultak ki onnan, az arra enged következtetni, hogy a tízgyermekes családok átlagosak voltak!
Később Jézus olyan családban nőtt fel, amely ma sokaknak nagynak tűnhet. Jézus volt az elsőszülött, de Józsefnek és Máriának volt még négy fia és néhány lánya is (Máté 13:54–56). Az, hogy ilyen sok gyermekük volt, magyarázatot nyújthat arra, miként történhetett, hogy Mária és József visszaindultak Jeruzsálemből anélkül, hogy észrevették volna, Jézus nincs a csoporttal (Lukács 2:42–46).
Nagy családok napjainkban
Ma sok keresztény úgy dönt, hogy korlátozza a család méretét szellemi, gazdasági, társadalmi és egyéb okok miatt. Sok társadalomban azonban általánosan elfogadottak maradtak a nagy családok. A The State of the World’s Children 1997 (A világ gyermekeinek helyzete — 1997) szerint Afrikában, a Szaharától délre eső részen a legmagasabb a termékenységi arány. Ott a nők átlagosan hat gyermeket szülnek.
Azoknak a keresztény szülőknek, akik nagy családot nevelnek, nem könnyű úgy felnevelniük gyermekeiket, hogy azok szeressék Jehovát, de sokan sikeresen végzik ezt a feladatot. A siker attól függ, mennyire egységes a család a tiszta imádatban. Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt szavai ugyanúgy érvényesek a mai keresztény családokra is. Ezt írta: „Kérlek azonban titeket atyámfiai . . ., hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1Korinthus 1:10). Hogyan lehet ilyen egységet létrehozni?
A szülők legyenek szellemi emberek
Az egyik kulcsfontosságú tényező, hogy a szülők teljes mértékben Isten odaadó szolgái legyenek. Figyeld meg, mit mondott Mózes az izraelitáknak: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:4–7).
Figyeld meg, Mózes kihangsúlyozta, hogy Isten parancsolatainak a szülők ’szívében’ kell lenniük. A szülők csak ezután voltak készek arra, hogy rendszeres szellemi oktatást nyújtsanak gyermekeiknek. Igen, ha a szülők erősek szellemileg, akkor szinte égnek a vágytól, hogy gyermekeiket a szellemi dolgokra tanítsák.
Ahhoz, hogy valaki szellemi személlyé váljon és teljes szívéből szeresse Jehovát, létfontosságú rendszeresen olvasni Isten Szavát, elmélkedni azon és alkalmazni azt. A zsoltáríró azt írta, hogy az, aki gyönyörűségét leli Jehova törvényében, és „éjjel és nappal” olvassa, „olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsoltárok 1:2, 3).
Ahogyan egy fa jó gyümölcsöket terem, ha rendszeresen öntözik, úgy a szellemileg táplált családok is Istennek tetsző gyümölcsöket teremnek, Jehova dicséretére. A Nyugat-Afrikában élő Uwadiegwu családja jó példa erre. Bár Uwadiegwunak és feleségének nyolc gyermeke van, mindketten általános úttörők, vagyis Jehova Tanúi teljes idejű szolgái. Uwadiegwu ezt mondja: „A családunk több mint 20 éve rendszeresen tart családi bibliatanulmányozást. A gyerekeket csecsemőkoruk óta tanítjuk Isten Szavára, nemcsak a családi tanulmányozásunk alatt, hanem a szolgálatban és más alkalmakkor is. Mindegyik gyermekünk a Királyság jó hírének hirdetője, és csupán a legfiatalabb nem keresztelkedett még meg, aki most hatéves.”
Csapatmunka
„Bölcseség által építtetik a ház” — mondja a Biblia (Példabeszédek 24:3). A családban ez a bölcsesség azt eredményezi, hogy a család csapatként működik együtt. A család „csapatkapitánya” az apa; ő a háznép Isten által kinevezett feje (1Korinthus 11:3). Pál apostol ihletés alatt a következő szavakkal hangsúlyozta, milyen komoly felelősséggel jár a főség: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről [mind anyagilag, mind szellemileg] gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).
E szerint az Isten Szavában található tanács szerint a keresztény férjeknek gondot kell viselniük feleségük szellemiségére. Ha a feleségek meg vannak terhelve a mindennapi házimunkával, annak a szellemiségük fogja kárát vallani. Az egyik afrikai országban egy nemrég megkeresztelkedett keresztény arról panaszkodott a véneknek a gyülekezetében, hogy a felesége közömbösnek tűnik a szellemi dolgok iránt. A vének javaslata szerint a feleségnek gyakorlati segítségre volt szüksége. Így a férj elkezdett segíteni neki a házimunkában. Ezenkívül arra is szentelt időt, hogy segítsen neki szebben olvasni és növekedni a bibliai ismeretben. A feleség kedvezően reagált, és most az egész család egységes Isten szolgálatában.
Egy apának gyermekei szellemiségére is oda kell figyelnie. Pál ezt írta: „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4). Ha a szülők megfogadják a figyelmeztetést, hogy ne ingereljék gyermekeiket, valamint azt az utasítást, hogy neveljék őket, a gyermekek érezni fogják, hogy ők is része a családi csapatnak. Ennek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy a gyermekek segítik és buzdítják majd egymást a szellemi célok elérésében.
A csapatmunka azt jelenti, hogy amikor a gyermekek már alkalmasak rá, szellemi felelősségeket ruházunk rájuk. Az egyik apa, aki keresztény vén és 11 gyermeke van, reggel korán kel, és több gyermekével tanulmányozik, mielőtt munkába megy. Az idősebbek a megkeresztelkedésük óta felváltva segítenek öccseiknek és húgaiknak; ebbe az is beletartozik, hogy ők is tanítják a Bibliából a kisebbeket. Az apa figyelemmel kíséri, hogyan végzik feladataikat, és megdicséri őket az erőfeszítéseikért. A gyermekei közül hatan már megkeresztelkedtek, a többiek pedig igyekeznek elérni e célt.
Jó kommunikáció, közös célok
Egy egységes családban létfontosságú a szerető kommunikáció és a közös szellemi célok. Gordon, egy nigériai keresztény vén hét gyermek apja, a gyermekei pedig 11 és 27 éves kor között vannak. Hatan közülük úttörők, akárcsak a szüleik. A legfiatalabb, aki nemrégiben keresztelkedett meg, rendszeresen részt vesz a családdal a tanítványképző munkában. A két felnőtt fiú pedig kisegítőszolga a gyülekezetben.
Gordon mindegyik gyermekével külön-külön személyes bibliatanulmányozást folytatott. Ezenkívül a családnak van egy átfogó bibliaoktatási programja is. Minden reggel együtt vizsgálnak meg egy bibliaverset, és azután felkészülnek a gyülekezeti összejövetelekre.
Az egyik cél, amelyet a család minden tagja igyekszik elérni, az, hogy minden cikket elolvassanak Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokból. Az utóbbi időben szokásukká tették a naponkénti bibliaolvasást is. A családtagok beszélgetnek egymással arról, amit olvastak, ezáltal buzdítják egymást, hogy tartsanak ki ebben a szokásban.
A hetenkénti családi bibliatanulmányozás már annyira bevett szokás náluk, hogy egyiküknek sincs szüksége emlékeztetőre — már mindenki alig várja. Az évek alatt a gyermekek korához és szükségleteihez mérten változott a családi tanulmányozás során átvett anyag, valamint a tanulmányozás jellege és időtartama. A család közelebb került Isten más hűséges szolgáihoz, és ez jó hatással volt a gyermekekre.
Sok mindent együtt végeznek el mint család, és tartalékolnak időt a felfrissülésre is. Hetente egyszer „családi estét” rendeznek, ilyenkor találós kérdéseket tesznek fel egymásnak, jó ízlésű vicceket mondanak, zongoráznak, történeteket mesélnek, és általában véve kikapcsolódnak. Időnként elmennek a tengerpartra, vagy látnivalókat néznek meg együtt.
Bízzál Jehovában
A fentebb említett példák közül egyik sem kicsinyli le, milyen nehézségekkel jár a nagy család nevelése. „Nagy kihívás egy nyolcgyermekes családban jó apának lenni — mondta egy keresztény. — Bőséges fizikai és szellemi táplálékról kell gondoskodni számukra; keményen kell dolgoznom, hogy elég pénzt keressek az eltartásukhoz. Az idősebb gyermekek már tizenévesek, és mind a nyolc iskolába jár. Tudom, hogy a szellemi oktatás létfontosságú, néhány gyermekem azonban makacs és engedetlen. Elszomorítanak, de tudom, hogy időnként én is teszek olyat, amivel megszomorítom Jehova szívét, és ő megbocsát nekem. Így hát nekem is türelmesen folytatnom kell a gyermekek helyreigazítását, amíg észhez nem térnek.
Megpróbálom követni Jehova példáját, mivel ő türelmes velünk, mert azt szeretné, hogy mindenki megtérésre jusson. Tanulmányozok a családommal, és a gyermekek közül néhányan a megkeresztelkedésre törekszenek. Nem támaszkodom a saját erőmre abban, hogy eredményes legyek; ha így tennék, nem sokat érnék el. Igyekszem egyre közelebb kerülni Jehovához imában, és alkalmazni a példabeszédet, amely ezt mondja: »Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.« Jehova segíteni fog, hogy felneveljem gyermekeimet” (Példabeszédek 3:5, 6).
Soha ne add fel!
Időnként hálátlan feladatnak tűnhet a gyermeknevelés, de soha ne add fel! Tarts ki! Ha a gyermekeid nem reagálnak kedvezően most az erőfeszítéseidre és nem értékelik azokat, talán majd így tesznek később. Időbe telik, mire egy gyermek olyan kereszténnyé válik, aki megtermi a szellem gyümölcseit (Galátzia 5:22, 23).
Monica, aki Kenyában él, egy tízgyermekes családban nőtt fel. Ezt mondja: „A szüleim már csecsemőkorunk óta tanítottak minket a Biblia igazságára. Apa minden héten tanulmányozta velünk a keresztény kiadványokat. A munkája miatt a tanulmányozás nem mindig ugyanazon a napon volt. Néha, amikor hazajött a munkából, és látta, hogy kint játszunk, szólt, hogy öt perc múlva mindenki legyen bent a bibliatanulmányozásunkra. A tanulmányozás után buzdított minket, hogy kérdezzünk bármit, vagy ha van valami problémánk, beszéljük meg.
Mindig megbizonyosodott arról, hogy Istennek tetsző társaságban vagyunk-e. Apa rendszeresen bement az iskolába, hogy megkérdezze a tanárokat a magaviseletünkről. Az egyik ilyen látogatáskor megtudta, hogy három bátyám verekedett más fiúkkal, és hogy időnként durván viselkednek. Apa megbüntette őket, amiért így viselkedtek, de időt szakított arra is, hogy elmagyarázza a Szentírásból, miért kell Istennek tetszően viselkedniük.
Szüleink megmutatták nekünk, milyen hasznunk származik abból, ha jelen vagyunk az összejöveteleken, azáltal hogy együtt felkészültünk az összejöveteli programpontokra. Együtt gyakoroltunk otthon, így képeztek minket a szolgálatra. Csecsemőkorunktól részt vettünk szüleinkkel a szántóföldi szolgálatban.
Ma a két bátyám különleges úttörő, az egyik húgom általános úttörő, a nővérem pedig, aki férjhez ment és családja van, buzgó Tanú. Két másik húgom, akik 18 és 16 évesek, megkeresztelt hírnökök. Van két öcsém is, akiket szintén így nevelnek. Én három éve Jehova Tanúi kenyai fiókhivatalában szolgálok. Nagyon szeretem és értékelem a szüleimet, mert szellemi emberek, és kiváló példát állítanak elénk.”
Nem számít, hány gyermeked van, soha ne add fel, hogy segíts nekik az örökké tartó élethez vezető ösvényen járni. Jehova megáldja majd erőfeszítéseidet, te pedig elmondhatod majd azokat a szavakat, amelyeket János apostol mondott szellemi gyermekeiről: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak” (3János 4).