Harc a „szent” helyért

A RÓMAI pápa által jóváhagyott első keresztes hadjárat 1099. július 15-én elérte a célját: Jeruzsálemet bevették. Az öldöklés rettenetes volt! Egyedül az uralkodó és testőrei élték túl a mészárlást, miután egy hatalmas összeggel megvesztegették a katonákat. A The Crusades című könyvében Antony Bridge lelkész beszámol arról, mi történt a muszlim és a zsidó lakossággal: „Amikor a keresztesek beszabadultak a városba, nem tudtak ellenállni a borzalmas vérontás utáni fékezhetetlen vágyuknak . . . Megöltek minden férfit, nőt és gyereket, mindenkit, akit csak a városban találtak . . . Amikor már nem volt kit megölni, a győztesek végigvonultak a város utcáin . . . a Szent Sír Templomáig, hogy hálát adjanak Istennek.”

A keresztesek győzelme óta a kereszténység jelenlétét Jeruzsálemben a római katolikus, a keleti ortodox és más kereszténynek nevezett vallások közötti feszültség jellemzi. 1850-ben több vallás elöljárói között lezajló vita a Jeruzsálemben és környékén lévő szent helyek felett jelentős szerepet játszott a krími háború kirobbanásában. Ebben a háborúban Anglia, Franciaország és az Oszmán Birodalom harcolt Oroszország ellen, és ez félmillió emberéletet követelt.

A háború nem vetett véget a kereszténység okozta viszályoknak, melyek Jeruzsálem és szent helyei miatt dúltak. Az oszmánok, akik abban az időben irányításuk alatt tartották az országot, megpróbáltak békét teremteni, azáltal hogy a szent helyeket felosztották a különböző vallások között. Dr. Menashe Har-el a This Is Jerusalem című könyvében ezt írja: „Ezt az alapelvet elfogadta . . . az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1947 novemberében hozott felosztási határozatban. Ez így a nemzetközi jog részét alkotja.” A Szent Sír Templomát tehát felosztották a római katolikus, a görög ortodox, az örmény, a szír és a kopt egyház között. Végül az etiópok is benyújtották igényüket a templomra, mivel az egyház néhány tagja a templom tetején épített kunyhókban lakott. Sokan a Szent Sír Templomát a kereszténység legszentebb helyének tartják, amely tele van ereklyékkel, képmásokkal és ikonokkal. Egy másik úgynevezett szent hely a Gordon Kálváriája, amelyet néhány protestáns Jézus feltételezett kivégzési és temetési helyeként tisztel.

Valamikor Jézus ezt mondta egy asszonynak, aki hitt a szent helyekben: „eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát . . . az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát” (János 4:21–24). Ezért az igaz keresztények nem hódolnak a szent helyeknek. Az, hogy a római hadsereg lerombolta a hűtlen Jeruzsálemet i. sz. 70-ben, figyelmeztetőül szolgál a kereszténységnek. Bálványimádata, megosztottsága és vérbűne megcáfolja állítólagos keresztényi voltát. Ezért azt a pusztulást kell majd elszenvednie, amelyet Isten minden vallás számára megjövendölt, melyek Nagy-Babilon részét alkotják (Jelenések 18:2–8).