Ahogyan felismerhetsz és leküzdhetsz bárminemű szellemi gyengeséget

A GÖRÖG MITOLÓGIA SZERINT AKHILLEUSZ VOLT A LEGBÁTRABB görög harcos a trójai háborúban, a Trója városa elleni hadjáratban. A monda szerint Akhilleuszt anyja csecsemőkorában bemártotta a Sztüx folyóba, hogy így sebezhetetlenné tegye; testének csupán egyetlen része maradt ki, az, ahol anyja a kezével markolta, ez a nevezetes Achilles-sarok. És pontosan itt találta el Akhilleuszt végzetes nyilával Parisz, a trójai Priamosz király fia — és megölte őt.

A keresztények Krisztus katonái, és szellemi hadviselésben vesznek részt (2Timótheus 2:3). Pál apostol ezt így magyarázta: „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Igen, ellenségünk nem más, mint maga Sátán, az Ördög és a démonok (Efézus 6:12).

Nyilvánvaló, hogy ez a harc egyenlőtlen lenne, ha nem kapnánk hozzá segítséget Jehova Istentől, akiről egykor úgy írtak, hogy „vitéz harczos” (2Mózes 15:3). Hogy megvédhessük magunkat kegyetlen ellenségeinktől, szellemi fegyverzetet kapunk. Ezért figyelmeztetett minket az apostol: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Efézus 6:11).

Az a fegyverzet, amelyről Jehova Isten gondoskodik, kétségkívül a legjobb minőségű, alkalmas arra, hogy bárminemű szellemi támadást kivédjünk vele. Nézd csak meg a felsorolást, melyet Pál adott: az igazság öve, az igazságosság mellvértje, a jó hír saruja, a hit széles pajzsa, a megmentés sisakja és a szellem kardja. Hát kell ennél jobb felszerelés? Ilyen fegyverzettel a keresztény katonának megvan minden esélye arra, hogy győztesen kerüljön ki a harcból, még a félelmetes túlerővel szemben is (Efézus 6:13–17, NW).

Bár a Jehovától kapott szellemi fegyverzetünk a lehető legjobb minőségű, és biztonságérzetet ad nekünk, azért még nem szabad a dolgokat magától értetődőnek vennünk. Ne feledkezzünk meg a legyőzhetetlennek tűnő Akhilleuszról — talán nekünk is van valamilyen gyenge pontunk, egy szellemi értelemben vett Achilles-sarok? Végzetes lehetne, ha észrevétlenül ilyen csapdába esnénk.

Vizsgáld át szellemi fegyverzetedet

Egy kétszeres olimpiai aranyérmes korcsolyázó, akiről úgy tűnt, tökéletes fizikai állapotban van, az egyik edzés alatt hirtelen összeesett és meghalt. Nem sokkal ezután a The New York Times egyik kijózanító cikke erről számolt be: „600 000 amerikai kap évente szívinfarktust — közülük minden másodiknak semmilyen megelőző tünete sincs.” Világos, hogy az egészségi állapotot nem lehet csupán abból lemérni, hogyan érezzük magunkat.

Ugyanez a helyzet a szellemi egészségünkkel is. A Biblia a következőt tanácsolja: „a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1Korinthus 10:12). Még ha szellemi fegyverzetünk a lehető legjobb is, elgyengülhetünk. Ez azért van így, mert bűnben születtünk, és bűnös, tökéletlen természetünk könnyen felülkerekedhet azon az elhatározásunkon, hogy Isten akaratát cselekedjük (Zsoltárok 51:5). Jó szándékaink ellenére csalóka szívünk becsaphat bennünket megtévesztő érvelés vagy kifogások keresésével, olyannyira, hogy könnyen elkerülheti a figyelmünket a gyengeségünk, és abba a hitbe ringathatjuk magunkat, hogy minden rendben van (Jeremiás 17:9; Róma 7:21–23).

Ráadásul olyan világban élünk, amelyben a jó és a rossz jelentését gyakran összekeverik és eltorzítják. Azt, hogy valami jó vagy rossz, az ember érzései határozhatják meg. Ezt a gondolkodásmódot támogatják a reklámok, a népszerű szórakoztatás és a hírközlő eszközök. Nyilvánvaló, hogy ha nem vagyunk elég óvatosak, mi is ebbe a tévhitbe ringathatjuk magunkat, és a szellemi fegyverzetünk kezdhet gyengülni.

Hogy ne kerüljünk ilyen veszélyes helyzetbe, fogadjuk meg a Biblia tanácsát: „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg” (2Korinthus 13:5). Ha így teszünk, képesek leszünk arra, hogy észrevegyük még a legkisebb gyengeséget is, amely kifejlődhet bennünk, és képesek leszünk megtenni a szükséges lépéseket, hogy helyrehozzuk a dolgokat, mielőtt az ellenségeink is megtalálnák azt, és támadásba lendülnek. De hogyan próbálhatjuk meg magunkat? Melyek azok a tünetek, amelyekre figyelnünk kell az önvizsgálat során?

A tünetek felismerése

Egy jól ismert tünet, amely a szellemi gyengeség jele lehet, a személyes tanulmányozási szokásokban megmutatkozó lanyhulás. Néhányan érzik, hogy többet kellene tanulmányozniuk, de egyszerűen nem tudják megvalósítani. Napjaink rohanó világában könnyű ilyen helyzetbe kerülni. Ami azonban még ennél is rosszabb, az emberek sokszor úgy érvelnek, hogy nem is olyan rossz az, ahogyan végzik a dolgokat, hiszen amikor csak tudják, olvassák a bibliai kiadványokat, és el is járnak néhány keresztény összejövetelre.

Az ilyen érvelés önámítás. Olyan ez, mint amikor valaki úgy érzi, túl elfoglalt ahhoz, hogy leüljön megenni egy rendes ételt, így hát miközben egyik helyről a másikra szalad, itt is, ott is bekap egy falatot. Bár elmondhatjuk, hogy nem éhezik, előbb vagy utóbb azonban egészségi gondjai lesznek. Ehhez hasonlóan, ha nem veszünk magunkhoz folyamatosan tápláló szellemi eledelt, rövid időn belül gyenge pontok alakulhatnak ki a szellemi fegyverzetünkön. Mivel a világi propaganda és a világi magatartásformák állandóan erősen hatnak ránk, könnyen elbukhatunk Sátán halált hozó támadásaiban.

A szellemi gyengeség másik tünete az, ha szellemi hadviselésünk során elveszítjük a sürgősség érzését. Békeidőben a katona nem érzi a nyomást és a veszélyt, melyet a harc jelent. Ilyen helyzetben talán nem érzi, hogy sürgető lenne készen állnia. Ha hirtelen harcba hívnák, lehet, hogy felkészületlen lenne. Ugyanez a helyzet szellemi vonatkozásban is. Ha hagyjuk, hogy a sürgősség érzését elnyomják bennünk, felkészületlenek lennénk a támadás elhárítására, ha arra kerülne a sor.

De hogyan tudjuk megállapítani, hogy ilyen helyzetben vagyunk-e? Fel kell tennünk magunknak néhány kérdést, amelyek feltárhatják, mi a helyzet valójában: Ugyanolyan buzgón veszek részt a szolgálatban, mint ahogy kikapcsolódni megyek? Ugyanolyan szívesen töltöm az időt az összejövetelekre való felkészüléssel, mint a vásárlással vagy a tévénézéssel? Vajon fontolgatok olyan tevékenységeket és lehetőségeket, amelyeket már feladtam, amikor keresztény lettem? Vágyódom az úgynevezett kényelmes életre, melyet mások élnek? Ezek elgondolkodtató kérdések, és segítenek abban, hogy feltárjanak bármilyen gyengeséget a szellemi fegyverzetünkön.

Mivel a védőfegyverzetünk szellemi, létfontosságú, hogy Isten szelleme szabadon áramoljon az életünkben. Ezt abból mérhetjük le, hogy milyen mértékben nyilvánulnak meg Isten szellemének gyümölcsei a tevékenységeinkben. Könnyen ingerültté vagy akár dühössé válsz, amikor mások olyat tesznek vagy mondanak, ami neked nem tetszik? Nehéznek találod, hogy elfogadd a tanácsot, vagy úgy érzed, hogy mások állandóan csak beléd kötnek? Keserű irigységet érzel mások áldásai vagy elért eredményei láttán? Nehezen jössz ki másokkal, főleg a veled egyenrangúakkal? Az őszinte önvizsgálat segíteni fog abban, hogy meglássuk, vajon kitöltik-e az életünket Isten szellemének gyümölcsei, vagy inkább a test cselekedetei kezdik alattomosan felütni a fejüket (Galátzia 5:22–26; Efézus 4:22–27).

Határozott lépések a szellemi gyengeség leküzdésére

Más csupán felismerni a szellemi gyengeség tüneteit, és egészen más szembenézni azokkal, és lépéseket tenni azok helyreigazítására. Sajnos sokan hajlamosak arra, hogy kifogásokat keressenek, magyarázkodjanak, lekicsinyeljék a problémát, vagy teljesen le is tagadják azt. Milyen veszélyes ez — mintha hiányos fegyverzettel indulnánk a harcba! Az ilyen viselkedés védtelenné tenne bennünket Sátán támadásaival szemben. Ehelyett inkább határozott lépéseket kell tennünk, hogy mihamarabb kijavítsunk minden hiányosságot, amelyet észreveszünk. Mit kell tennünk? (Róma 8:13; Jakab 1:22–25).

Ahhoz, hogy részt vegyünk a szellemi hadviselésben — abban a harcban, amely magában foglalja azt is, hogy a kereszténynek ellenőrzés alatt kell tartania elméjét és szívét — meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy vigyázzunk arra, amink van. Ne felejtsd el, hogy a szellemi fegyverzetünk között ott van az „igazságosság mellvértje”, amely megvédi a szívünket, és a „megmentés sisakja”, amely elménket védi meg. Az, hogy győztesek vagy vesztesek leszünk, attól függhet, hogy megtanuljuk-e, hogyan használjuk hatékonyan ezeket a gondoskodásokat (Efézus 6:14–17, NW; Példabeszédek 4:23; Róma 12:2).

Az, hogy a megfelelő módon viseljük az „igazságosság mellvértjét”, megkívánja tőlünk, hogy állandóan ellenőrizzük magunkat, vajon szeretjük-e az igazságosságot és gyűlöljük-e a törvénytelenséget (Zsoltárok 45:8; 97:10; Ámós 5:15). Vajon az irányadó mértékeink a világéval együtt süllyednek? Elfogadhatónak tartjuk azokat a dolgokat, amelyeken egykor talán megütköztünk vagy amelyeket sértőnek tartottunk — legyen az a valós élet vagy egy jelenet a tévében, moziban, egy könyvben vagy folyóiratban? Az igazságosság szeretete segíteni fog nekünk abban, hogy meglássuk: az, amit a világban mint szabadságot és tapasztaltságot dicsőítenek, az valójában a szabad szerelmet és a burkolt önteltséget jelenti (Róma 13:13, 14; Titus 2:12).

Ha felvesszük a „megmentés sisakját”, az azt jelenti, hogy élénken az elménkben tartjuk az előttünk álló csodálatos áldásokat, nem engedjük meg magunknak, hogy a világ sziporkázása és csillogása elterelje a figyelmünket (Zsidók 12:2, 3; 1János 2:16). Ez a szemléletmód segíteni fog nekünk abban, hogy a szellemi érdekeket az anyagi haszon vagy a személyes előnyök elé helyezzük (Máté 6:33). Ezért ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, helyénvalóan viseljük-e ezt a fegyverzetet, őszintén meg kell kérdeznünk magunktól: Mire törekszem az életben? Vannak konkrét szellemi céljaim? Mit teszek azért, hogy elérjem azokat? Akár a felkent keresztények maradékához, akár a „nagy sokaság” hatalmas tömegéhez tartozzunk is, Pált kell utánoznunk, aki ezt mondta: „én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem” (Jelenések 7:9; Filippi 3:13, 14).

Pál a szellemi fegyverzetről szóló leírását a következő figyelmeztetéssel fejezi be: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Efézus 6:18). Ez két határozott lépés megtevését jelenti, amivel legyőzhetünk vagy megelőzhetünk bárminemű szellemi gyengeséget: fejlesszünk ki jó kapcsolatot Istennel, és alakítsunk ki szoros köteléket keresztény hittársainkkal.

Ha szokásunkká tesszük, hogy Jehovához fordulunk imában „minden imádsággal” (bűneink megbánása, bocsánatkérés, irányítás kérése, hálaadás az áldásokért és szívből jövő dicséret), és „minden időben” tesszük ezt (nyilvánosan, egyedül, személyesen, alkalomszerűen), akkor meghitt kapcsolatba kerülünk Jehovával. Ez a legnagyobb védelem, amelyet kaphatunk (Róma 8:31; Jakab 4:7, 8).

Ezenkívül azt a buzdítást is kapjuk, hogy imádkozzunk „minden szentekért”, vagyis keresztény hittársainkért. Imáinkban megemlékezhetünk távoli országokban élő testvéreinkről, akik üldözés vagy más nehézség miatt szenvednek. És mit mondjunk azokról a keresztényekről, akikkel nap mint nap együtt vagyunk és együtt dolgozunk? Helyénvaló értük is imádkoznunk, mint ahogyan Jézus imádkozott a tanítványaiért (János 17:9; Jakab 5:16). Az ilyen imák révén közel kerülünk egymáshoz és megerősödünk, hogy megállhassunk a „gonosz” támadásaival szemben (2Thessalonika 3:1–3).

Végül tartsuk élénken az elménkben Péter apostol szeretetteljes figyelmeztetését: „A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:7, 8). Könnyű hagyni, hogy az emberi tökéletlenségek — a másokéi és a magunkéi — beférkőzzenek a szívünkbe és az elménkbe, és akadállyá vagy botláskővé váljanak. Sátán jól ismeri ezt az emberi gyengeséget. Egyik körmönfont taktikája az „oszd meg és uralkodj”. Ezért hát legyünk készek arra, hogy az egymás iránt érzett erős szeretettel gyorsan elfedezzük az ilyen vétkeket, és ’ne adjunk helyet az ördögnek’ (Efézus 4:25–27).

Most légy erős szellemileg

Mit teszel, ha észreveszed, hogy rosszul áll a hajad vagy ferdén áll a nyakkendőd? Amint lehet, biztosan megigazítod. Nem sokan hagynák úgy, azt gondolva, hogy az ilyen fizikai rendezetlenségek nem számítanak. Ugyanilyen gyorsan kell reagálnunk akkor is, amikor szellemi gyengeségről van szó. A fizikai hibákkal az ember magára vonhatja mások helytelenítő pillantásait, azokkal a szellemi hiányosságokkal azonban, amelyeket nem javítunk ki, Jehova nemtetszését vonhatjuk magunkra (1Sámuel 16:7).

Jehova szerető módon megad nekünk mindent, amire szükségünk lehet, hogy segítsen gyökerestől megsemmisíteni bárminemű szellemi gyengeséget, és szellemileg erősnek maradni. A keresztény összejövetelek, a bibliai kiadványok, valamint érett és gondoskodó keresztény hittársaink által állandó emlékeztetőkkel és figyelmeztetéssel lát el minket azt illetően, hogy mit kell tennünk. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e és alkalmazzuk-e ezeket. Ez erőfeszítést és önfegyelmet igényel. De ne felejtsd el Pál apostol őszinte szavait: „úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Korinthus 9:26, 27).

Légy éber, és ne engedd, hogy kialakuljon nálad a szellemi Achilles-sarok. Inkább alázatosan és bátran tégy meg mindent, ami ahhoz szükséges, hogy felismerj és leküzdj bárminemű szellemi gyengeséget.

[Oldalidézet a 19. oldalon]

„KÍSÉRTSÉTEK MEG MAGATOKAT, HA A HITBEN VAGYTOK-É? MAGATOKAT PRÓBÁLJÁTOK MEG” (2Korinthus 13:5).

[Oldalidézet a 21. oldalon]

„LEGYETEK . . . JÓZANOK, HOGY IMÁDKOZHASSATOK. MINDENEK ELŐTT PEDIG LEGYETEK HAJLANDÓK AZ EGYMÁS IRÁNTI SZERETETRE; MERT A SZERETET SOK VÉTKET ELFEDEZ” (1Péter 4:7, 8).

[Kiemelt rész/​kép a 20. oldalon]

KÉRDEZD MEG MAGADTÓL . . .

◆ Ugyanolyan buzgón töltöm az időmet az összejövetelekre való felkészüléssel, mint a vásárlással vagy a tévénézéssel?

◆ Vágyódom az úgynevezett kényelmes életre, melyet mások élnek?

◆ Könnyen ingerültté vagy akár dühössé válok, amikor mások olyat tesznek vagy mondanak, ami nekem nem tetszik?

◆ Nehéznek találom, hogy elfogadjam a tanácsot, vagy úgy érzem, hogy mások állandóan csak belém kötnek?

◆ Nehezen jövök ki másokkal?

◆ Vajon az irányadó mértékeim a világéval együtt süllyednek?

◆ Vannak konkrét szellemi céljaim?

◆ Mit teszek azért, hogy elérjem a szellemi céljaimat?

[Képek forrásának jelzése a 18. oldalon]

Akhilleusz: From the book Great Men and Famous Women; római katonák, valamint a 21. oldal: Historic Costume in Pictures/Dover Publications, Inc., New York.