Légy éber és szorgalmas!

„Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (MÁTÉ 25:13, NW).

1. Mit várt János apostol?

A BIBLIÁBAN feljegyzett utolsó párbeszédben Jézus megígérte: „hamar eljövök.” Apostola, János így válaszolt: „Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” Az apostol nem kételkedett abban, hogy Jézus el fog jönni. János is azok között az apostolok között volt, akik megkérdezték Jézust: „mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek [görögül: pa·rou·sziʹa] és a dolgok rendszere befejezésének?” Igen, János bizalommal várta Jézus jövőben elkövetkező jelenlétét (Jelenések 22:20; Máté 24:3, NW).

2. Hogyan gondolkodnak az egyházakban Jézus jelenlétéről?

² Ritka az ilyen bizalom manapság. Sok egyháznak van hivatalos tantétele Jézus „eljöveteléről”, de tagjaik közül kevesen várják valóban. És ennek megfelelően is élnek. Egy bibliamagyarázó könyv megjegyzi: „A parouszia reménye alig van jó hatással az egyház életére, gondolkodására és munkájára . . . Gyengült a nagyfokú sürgősség tudata, ha nem veszett ki teljes egészében, amellyel az egyháznak végeznie kellene a bűnbánattal és az evangélium missziós hirdetésével kapcsolatos feladatait” (The Parousia in the New Testament). De ez nem mindenkinél van így!

3. a) Hogyan vélekednek az igaz keresztények a pa·rou·sziʹáról? b) Főleg mit fogunk most megvizsgálni?

³ Jézus igaz tanítványai türelmetlenül várják a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének a végét. De miközben lojálisan várakozunk, meg kell őriznünk a helyes szemléletmódot minden iránt, ami kapcsolatban van Jézus jelenlétével, és aszerint is kell cselekednünk. Így tudunk ’mindvégig kitartani és megmentésben részesülni’ (Máté 24:13, NW). Amikor Jézus a Máté 24. és 25. fejezetében található próféciát adta, bölcs tanácsokkal látott el, amelyeknek, ha megfogadjuk, maradandó hasznát látjuk. A 25. fejezetben olyan példázatok vannak, amelyeket valószínűleg ismersz, köztük van a tíz szűzről (a bölcs és a bolond szüzekről) szóló és a talentumokról szóló is (Máté 25:1–30). Hogyan fordíthatjuk a javunkra ezeket a szemléltetéseket?

Légy éber, mint az öt szűz!

4. Mi a lényege a szüzekről szóló példázatnak?

⁴ Esetleg újra elolvashatnád a szüzekről szóló példázatot, melyet a Máté 25:1–13-ban találhatsz meg. A keret egy nagyszabású zsidó menyegző, amikor a vőlegény a menyasszony apjának a házához megy, hogy elkísérje a menyasszonyt otthonába (vagy a vőlegény apjának otthonába). Ilyenkor a menetben lehettek zenészek és énekesek is, és nem lehetett tudni pontosan, hogy mikor fog megérkezni a menet. A példázatban tíz szűz várta éjjel a vőlegény érkezését. Öten balga módra nem hoztak elég olajat a lámpásukba, és ezért el kellett menniük, hogy vegyenek még. A másik öt bölcsen vitt magával egy edény tartalék olajat, hogy fel tudja tölteni lámpását, ha szükségessé válna a várakozás ideje alatt. Csak ez az öt szűz volt ott, és csak ők álltak készen, amikor megérkezett a vőlegény. Ezért csak ők mehettek be az ünnepségre. Amikor az öt bolond szűz visszatért, már túl késő volt, nem mehettek be.

5. Mely írásszövegek derítenek fényt a szüzekről szóló példázat jelképes értelmére?

⁵ E példázat sok vonását jelképesen értelmezhetjük. A Szentírás Jézusról például úgy beszél, mint vőlegényről (János 3:28–30). Jézus egy király fiához hasonlította magát, akinek előkészítették a menyegzőjét (Máté 22:1–14). Ezenkívül a Biblia Krisztust férjhez is hasonlítja (Efézus 5:23). Érdekes, hogy a felkent keresztényeket máshol Krisztus ’menyasszonyának’ nevezik, a példázat azonban nem említi a menyasszonyt (János 3:29; Jelenések 19:7; 21:2, 9). Viszont beszél tíz szűzről, és a felkenteket máshol szüzekhez hasonlítják, akiket Krisztusnak ígértek feleségül (2Korinthus 11:2).a

6. Mire intett minket Jézus a szüzekről szóló példázat befejezésében?

⁶ Az ilyen részleteken és a prófétai értelmen kívül ebben a példázatban biztos vannak olyan alapelvek, amelyekből tanulhatunk. Figyeld meg például, hogy Jézus a következő szavakkal fejezte be: „Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” A példázat tehát közli velünk, hogy mindannyiunknak ébernek kell lennünk, felkészülten kell várnunk e gonosz rendszer közelgő végét. Ez a vég kétségtelenül közeleg, bár nem tudjuk megállapítani a pontos dátumot. Ezzel kapcsolatban figyeld meg, milyen szemléletmód mutatkozott meg a szüzek két csoportjánál.

7. Milyen értelemben bizonyult a példázatban öt szűz bolondnak?

⁷ Jézus azt mondta, hogy „öt bolond” volt. Vajon azért voltak bolondok, mert nem hitték, hogy eljön a vőlegény? Vajon azért mentek el, hogy az élvezeteket hajszolják? Vagy félrevezették őket? Egyikről sem volt szó. Jézus azt mondta, hogy ez az öt szűz ’a vőlegény elé ment ki’. Tudták, hogy el fog jönni, és szerettek volna vele lenni, sőt még a „menyegzőn” is részt akartak venni. De vajon eléggé felkészültek voltak? Vártak a vőlegényre egy ideig, „éjfélig”, de nem voltak felkészültek a fogadására, akármikor érkezzen is meg — akár korábban, akár később, mint ahogy eleinte várták.

8. Hogyan bizonyult értelmesnek a példázatban öt szűz?

⁸ A másik öt szűz, akiket Jézus értelmesnek nevezett, szintén kiment lámpásokkal, és várta a vőlegény megérkezését. Nekik is várakozniuk kellett, de ők „értelmesek” (NW) voltak. Az „értelmesnek” fordított görög szó a következő jelentést foglalhatja magában: ’megfontolt, józan, gyakorlatiasan bölcs’. Ez az öt szűz azzal bizonyította értelmességét, hogy vitt magával edényben tartalék olajat, hogy újra fel tudja tölteni a lámpását, ha szükség lenne rá. Valójában olyannyira arra összpontosítottak, hogy készen fogadják a vőlegényt, hogy nem voltak hajlandók adni az olajukból. Ez az éberség nem volt értelmetlen, amit az is bizonyít, hogy teljesen felkészülten ott voltak, amikor megérkezett a vőlegény. „Bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.”

9., 10. Mi a lényege a szüzekről szóló példázatnak, és milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

⁹ Jézus nem a menyegzőn elvárt illemet tanította, és nem is arra vonatkozóan adott tanácsot, hogy megosszuk-e másokkal, amink van. Jézus a következőket szerette volna közölni: „Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” Tedd csak fel magadnak a kérdést: „Én vajon igazán éberen figyelem Jézus jelenlétét?” Hisszük, hogy Jézus most már uralkodik az égben, de mennyire irányítjuk a figyelmünket arra a tényre, hogy ’az embernek Fia hamarosan eljön az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel’? (Máté 24:30). „Éjfélkor” már biztosan közelebb voltak a vőlegény érkezéséhez, mint amikor a szüzek kimentek elé. Az Emberfiának érkezése, amikor elpusztítja a jelenlegi gonosz rendszert, hasonlóképpen közelebb van, mint amikor elkezdtük várni az eljövetelét (Róma 13:11–14). Vajon megőriztük éberségünket, sőt még éberebbek vagyunk, ahogy az idő közeleg?

¹⁰ Állandó éberségre van szükségünk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk ennek a parancsnak: „Kitartóan virrasszatok.” Öt szűz hagyta kifogyni az olaját, és elment, hogy vegyen még. A keresztények figyelme ma hasonlóképpen elterelődhet, hogy ne legyen teljes mértékben felkészülve Jézus küszöbönálló érkezésére. Ez történt néhány első századi kereszténnyel is. Ez megtörténhet némelyekkel napjainkban is. Kérdezzük meg ezért magunktól: „Vajon ez történik velem is?” (1Thessalonika 5:6–8; Zsidók 2:1; 3:12; 12:3; Jelenések 16:15).

Légy szorgalmas, ahogyan a vég közeledik!

11. Milyen példázatot mondott Jézus ezután, és ez a példázat mihez volt hasonló?

¹¹ Jézus a következő példázatában nem csak éberségre ösztönözte a követőit, ennél többet tett. Miután beszélt a bölcs és a bolond szüzekről, egy szemléltetést mondott a talentumokról. (Olvasd el: Máté 25:14–30.) Ez a szemléltetés sok vonatkozásban hasonlít a korábban említett, minákról szóló példázathoz, amelyet Jézus azért mondott, mert sokan „azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa” (Lukács 19:11–27).

12. Mi a talentumokról szóló példázat lényege?

¹² A talentumokról szóló példázatában Jézus egy olyan emberről beszél, aki külföldi utazása előtt magához hívatta három rabszolgáját. Az egyikre öt talentumot bízott, a másikra kettőt, a harmadikra pedig csak egyet, „kinek-kinek az ő erejéhez képest”. Valószínűleg ezüsttalentumra gondolhatott, ez egy általánosan ismert összeg volt, mely akkoriban egy munkás 14 évi keresetének felelt meg. Ez rengeteg pénz! Amikor a férfi visszatért, elszámoltatta a rabszolgáit, hogy mit tettek „a sok idő” alatt, míg odavolt. Az első két rabszolga megkétszerezte a pénzt, melyet rájuk bízott. Uruk azt mondta nekik, „jól vagyon”, és mindkettőnek nagyobb felelősséget ígért, majd így fejezte be: „menj be a te uradnak örömébe.” Az a rabszolga, aki egy talentumot kapott — azt állítva, hogy az ura túlságosan sokat követel — semmit sem tett, hogy hasznot szerezzen a talentummal. Elrejtette a pénzt, és még pénzváltóknál sem helyezte letétbe, hogy kamatozzon. Az ura „gonosznak és restnek” nevezte, mert az ő érdekei ellen dolgozott. Ezért elvette tőle a talentumot, őt pedig kivetették oda, ahol „lészen sírás és fogcsikorgatás”.

13. Hogyan bizonyult Jézus a példázatban szereplő úrhoz hasonlónak?

¹³ Ennek a részleteit is jelképesen értelmezhetjük. Például Jézus, akit a külföldre utazó férfi példázott, elhagyta a tanítványait, felment az égbe, és ott várt sokáig, míg királyi hatalmat nem kapottb (Zsoltárok 110:1–4; Cselekedetek 2:34–36; Róma 8:34; Zsidók 10:12, 13). De megint csak általánosabb tanulságot vonhatunk le, illetve általánosabb alapelvet tanulhatunk ebből, amelyet mindannyiunknak alkalmaznunk kell az életünkben. Miről is van szó?

14. A talentumokról szóló példázat mit emel ki, amire alapvető szükségünk van?

¹⁴ Akár égi, halhatatlan életben reménykedünk, akár abban, hogy örökké tartó életünk lesz Paradicsomban a földön, Jézus példázatából egyértelműen kitűnik, hogy keresztényi tevékenységekben kell elfoglalnunk magunkat. Ennek a példázatnak a mondanivalóját lényegében egy szóban összegezhetjük: szorgalom. Az apostolok i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve példát mutattak ebben. Ezt olvashatjuk: „[Péter] sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!” (Cselekedetek 2:40–42). És milyen csodálatos eredménye volt erőfeszítéseinek! Ahogyan mások is csatlakoztak az apostolokhoz a keresztényi prédikálómunkában, ők is szorgalmasak voltak, és a jó hír ’az egész világon növekedett’ (Kolossé 1:3–6, 23, Újfordítású revideált Biblia; 1Korinthus 3:5–9).

15. Milyen konkrét értelemben alkalmazzuk a talentumokról szóló példázat lényegét?

¹⁵ Gondoljunk csak arra, milyen szövegkörnyezetben van ez a példázat; a szövegkörnyezet egy prófécia, mely Jézus jelenlétéről szól. Bőségesen van rá bizonyíték, hogy Jézus pa·rou·sziʹája már folyamatban van, és hamarosan eléri a csúcspontját. Emlékezzünk vissza, hogy Jézus összefüggésbe hozta a „véget” a munkával, melyet a keresztényeknek végezniük kell: „Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14). Erre gondolva melyik rabszolgához hasonlítunk? Kérdezd meg magadtól: „Vannak arra utaló jelek, hogy ahhoz a rabszolgához hasonlítok, aki elrejtette, amit rábíztak, miközben valószínűleg a saját dolgaival volt elfoglalva? Vagy egyértelmű, hogy a jó és hű szolgákhoz hasonlítok? Teljes mértékben elköteleztem magam arra, hogy Uram javait gyarapítsam minden lehetséges alkalommal?”

Éberen és szorgalmasan Jézus jelenléte idején

16. Milyen mondanivalója van számodra a megvizsgált két példázatnak?

¹⁶ Igen, amellett, hogy ennek a két példázatnak jelképes és prófétai jelentéstartalma is van, egyértelmű buzdítást tartalmaznak, melyet maga Jézus közölt. Mondanivalójának a lényege: Légy éber; légy szorgalmas, főleg akkor, amikor Krisztus pa·rou·sziʹájának a jele látható, vagyis most. Nos, valóban éberek és szorgalmasak vagyunk?

17., 18. Mit tanácsolt Jakab tanítvány Jézus jelenlétével kapcsolatban?

¹⁷ Jézus féltestvére, Jakab, nem volt ott az Olajfák hegyén, hogy hallja Jézus próféciáját; később azonban hallott róla, és nyilvánvalóan megértette a lényegét. Ezt írta: „Gyakoroljatok hát türelmet, testvérek, az Úr jelenlétéig. Íme! A földműves kitartóan várja a föld drága gyümölcsét, türelmet gyakorolva iránta, míg meg nem kapja a korai esőt és a kései esőt. Ti is gyakoroljatok türelmet; szilárdítsátok meg szíveteket, mert az Úr jelenléte elközeledett” (Jakab 5:7, 8, NW).

¹⁸ Mivel biztosítékot kaptunk arra, hogy Isten kedvezőtlenül fogja megítélni azokat, akik rossz célra használják fel a gazdagságukat, Jakab arra buzdította a keresztényeket, hogy ne türelmetlenkedjenek, miközben arra várnak, hogy Jehova tegyen valamit. Ha türelmetlen egy keresztény, bosszúszomjassá válhat, mintha neki kellene jóvátennie a rosszat, amit mások elkövettek. De ennek nem szabad így lennie, mivel az ítélet ideje biztosan eljön. Jakab elmondása szerint ezt a földműves példája szemlélteti.

19. Milyenfajta türelmet gyakorolhatott egy izraelita földműves?

¹⁹ Egy izraelita földművesnek, ha magot vetett, várnia kellett; először, hogy a növény kibújjon a földből, majd hogy erősödjön, végül pedig az aratásra kellett várnia (Lukács 8:5–8; János 4:35). Azokban a hónapokban biztos volt idő, amikor kissé aggódott, és talán oka is volt rá. Vajon lesz korai eső, és bőséges lesz? És kései eső? Lehet, hogy rovarok vagy egy vihar elpusztítja a növényeket? (Vesd össze: Jóel 1:4; 2:23–25.) Az izraelita földművesek teljes mértékben Jehovában, és a természeti körforgásban bízhattak, melyet ő hozott létre (5Mózes 11:14; Jeremiás 5:24). A földműves türelme valójában a biztos reményét mutathatta. Mivel hitt, tudta, hogy amire vár, az meglesz. És valóban meg is lett!

20. Hogyan mutathatjuk ki türelmünket Jakab tanácsával összhangban?

²⁰ Bár egy földműves hozzávetőlegesen tudhatta, mikor lesz az aratás ideje, az első századi keresztények nem tudták kiszámolni, mikor lesz Jézus jelenléte. De biztos volt, hogy eljön ez a jelenlét. Jakab ezt írta: „az Úr jelenléte [görögül: pa·rou·sziʹa] elközeledett” (NW). Amikor Jakab ezeket a szavakat írta, Krisztus jelenlétének a jele még nem volt látható nagy méretekben, illetve az egész földre kiterjedően. De most már látható! Mit érezzünk tehát ebben az időszakban? A jel valóban látszódik. Látjuk. Bizton mondhatjuk: „Látom a jel beteljesedését.” Bizonyossággal mondhatjuk, hogy az Úr jelenléte itt van, a csúcspontja pedig közel van.

21. Minek a megtételére határoztuk el magunkat teljes mértékben?

²¹ Mivel az Úr jelenléte elközeledett, különösen nyomós okunk van rá, hogy megszívleljük és alkalmazzuk azokat a lényeges tanulságokat, amelyeket Jézus imént tárgyalt két példázatából levonhatunk. Jézus ezt mondta: „Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Máté 25:13, NW). Kétségtelenül most van itt az idő, hogy buzgók legyünk keresztényi szolgálatunkban. Mutassuk ki nap mint nap az életünkben, hogy értjük, mire utalt Jézus. Legyünk éberek! Legyünk szorgalmasak!

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

◻ Milyen kulcsfontosságú gondolatot találtál a bölcs és a bolond szüzekről szóló példázatban?

◻ Milyen lényeges tanácsot ad neked Jézus a talentumokról szóló példázat által?

◻ Az izraelita földműves türelméhez hasonlóan milyen értelemben van kapcsolat a türelmed és a pa·rou·sziʹa között?

◻ Miért különösen izgalmas és erőpróbát jelentő idő az, amelyben élünk?

[Képek a 23. oldalon]

Milyen tanulságokat vonhatunk le a szüzekről és a talentumokról szóló példázatokból?