Vajon Isten útjai „görbék”?

DEUS ESCREVE CERTO POR LINHAS TORTAS (ISTEN GÖRBE vonalakkal is helyesen ír) — tartja egy brazil közmondás. Azt sugallja, hogy Isten mindig jól cselekszik, de néha olyan módon, amely görbének tűnik az ember számára. Ha például valaki élete virágjában meghal, sokan azt mondják, hogy „Isten magához szólította a mennybe”. Ha valaki testi fogyatékosság miatt szenved, vagy szerencsétlenség éri, némelyek megjegyzik: „Ez Isten akarata.” Mivel a halál vagy a testi bajok és a bánat egyéb okai miatt így Istent hibáztatják, az ilyen kifejezések burkoltan arra céloznak, hogy Isten „görbén ír”, vagyis az ő cselekvésmódját az ember nem értheti meg.

Miért van az, hogy oly sok vallásos ember hisz abban, hogy Isten a felelős a halálért és a megpróbáltatásokért? Ezek a hiedelmek gyakran néhány kiragadott bibliavers félreértésén alapulnak. Nézzünk meg most röviden ezek közül néhányat.

● „Ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?” (2Mózes 4:11).

Vajon ez azt jelenti, hogy Isten a felelős mindazok szenvedéséért, akiknek valamilyen fogyatékosságuk van? Nem, ez nem lenne összhangban Isten személyiségével. A Biblia ezt mondja: „Istennek minden teremtménye jó” (1Timótheus 4:4, Újfordítású revideált Biblia). Nem hibáztatható azért, ha valaki vakon, némán vagy siketen születik. Mindig csak jót akar teremtményeinek, hiszen ő „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Forrása (Jakab 1:17).

Ősszüleink, Ádám és Éva voltak azok, akik maguk döntöttek úgy, hogy fellázadnak Isten ellen, és ezért elveszítették a tökéletességüket, valamint azt a képességüket, hogy tökéletes gyermekeik legyenek (1Mózes 3:1–6, 16, 19; Jób 14:4). Ahogy a leszármazottaik házasodtak, és gyermekeket szültek, úgy nyilvánult meg az emberek között egyre inkább a tökéletlenség, beleértve a testi fogyatékosságot is. Bár ezt nem Jehova Isten idézte elő, mégis megengedte, hogy megtörténjen. Ezért mondhatja magáról, hogy némává, siketté vagy vakká „tesz”.

● „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni” (Prédikátor 1:15, Úf).

Vajon Isten tette görbévé a dolgokat? Nyilvánvalóan nem. A Prédikátor 7:29 ezt így magyarázza: „Isten teremtette az embert igaznak [egyenesnek, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása]; ők pedig kerestek sok kigondolást.” A Contemporary English Version így adja vissza ezt a verset: „Tökéletesen becsületesek voltunk, amikor Isten teremtett minket, de most eltorzult a gondolkozásmódunk.” Ahelyett, hogy megmaradnának Isten igazságos irányadó mértékei mellett, a férfiak és nők a legtöbb esetben önfejűen inkább a saját elgondolásaikat, terveiket, eszközeiket vagy módszereiket választják és követik— a maguk kárára (1Timótheus 2:14).

Az emberiség bűne miatt, amint azt Pál apostol magyarázta, ’hiábavalóság alá vettetett a teremtett világ’ is (Róma 8:20). Ezt a helyzetet pedig „nem lehet kiegyenesíteni” emberi erőfeszítések által. A földi dolgok minden görbeségét és hiábavalóságát csakis isteni beavatkozás tudja majd eltávolítani.

● „Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?” (Prédikátor 7:13).

Más szavakkal Salamon király ezt kérdezi: Ki tudná az emberek közül kiegyenesíteni a hiányosságokat és tökéletlenségeket, amelyeket Isten megenged? Senki sem, mivel Jehova Istennek megvan rá az oka, amiért megengedi, hogy ezek a dolgok megtörténjenek.

Salamon ezért ezt javasolja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik” (Prédikátor 7:14, Úf). Az embernek értékelnie kellene azt a napot, amikor minden jól megy, és kimutatnia értékelését azáltal, hogy visszatükrözi a jóságot. A jó napokat Isten ajándékának kellene tekintenie. De mi a helyzet az olyan nappal, amely szerencsétlenséget hoz? Az ember jól teszi, ha „belátja”, vagyis felismeri, hogy Isten engedte meg, hogy a szerencsétlenség bekövetkezzen. Miért tett így? Salamon ezt mondja: „hogy az ember ne találja ki, mi következik.” De hát mit jelent ez?

Az a tény, hogy Isten megengedi, hogy öröm is, és szomorúság is érjen minket, arra figyelmeztet, hogy mi nem tudjuk előre megmondani, mit hoz a jövő. Szerencsétlenség egyaránt érhet jókat és gonoszokat is. Ez alól nincsenek kivételek. Ennek rá kell döbbentenie minket, mennyire fontos, hogy ne magunkra, hanem Istenre támaszkodjunk, és elménkben tartsuk, hogy „Isten szeretet” (1János 4:8). Bár talán most még bizonyos dolgokat nem értünk, nyugodtak lehetünk afelől, hogy — miután minden teljesen végbement — az, amit Isten megengedett, hasznos célt szolgál majd az érintettek számára.

Bármit enged is meg, az sohasem fog örökké tartó kárt okozni a helyes szívállapotúaknak. Péter apostol erre világított rá, amikor megmagyarázta a szenvedéseket, melyek az ő idejében érték a hívőtársait: „A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” (1Péter 5:10).

A dolgok kiigazításának ideje

Jehova erőt ad nekünk a mostani megpróbáltatások elviseléséhez. Azt is megígéri, hogy ’mindent újjátesz’ (Jelenések 21:5). Igen, az ő szándéka az, hogy égi Királysága hamarosan helyreállítsa a fogyatékosságokban szenvedők egészségét, és irányítsa a halottak feltámadását. Ez a kormányzat azt is megsemmisíti majd, akinek az útjai valóban görbék — Sátánt, az Ördögöt (János 5:28, 29; Róma 16:20; 1Korinthus 15:26; 2Péter 3:13). Milyen áldás lesz majd az istenfélő embereknek az egész földön az, amikor elérkezik Istennél az idő a dolgok kiigazítására!

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

Job Hearing of His Ruin/The Doré Bible Illustrations/Dover Publications