Boldogok vagyunk, mert Jehova mutatja az ő útját!
„Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta” (2SÁMUEL 22:31).
1., 2. a) Mire van minden embernek alapvető szüksége? b) Kinek a példáját jó követnünk?
MINDEN embernek alapvető szüksége van arra, hogy vezessék. Igen, segítségre van szükségünk az életutunkon. Igaz, Jehova némi intelligenciával és lelkiismerettel áldott meg minket, amelyek segítenek különbséget tenni a jó és a rossz között. Lelkiismeretünket azonban iskoláznunk kell, ha szeretnénk, hogy megbízható vezető legyen (Zsidók 5:14). Ezenkívül elménknek pontos információra van szüksége — valamint képzésre, hogy kiértékelje ezt az információt —, ha szeretnénk jó döntéseket hozni (Példabeszédek 2:1–5). Az élet bizonytalan volta miatt azért még alakulhat úgy, hogy nem az lesz döntéseink végeredménye, amit szerettünk volna (Prédikátor 9:13). Ha csak saját magunkra támaszkodunk, nem találunk megbízható módszert arra, hogy megtudjuk, mit tartogat a jövő.
2 Ezért, és még más okok miatt is ezt írta Jeremiás próféta: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Jézus Krisztus, a legnagyobb ember, aki valaha élt, elfogadta az irányítást. Ezt mondta: „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi” (János 5:19). Mennyire bölcs tehát Jézust utánozni, és Jehovára várni, hogy segítsen lépteinket irányítani! Dávid király így énekelt: „Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak” (2Sámuel 22:31). Ha inkább arra törekszünk, hogy Jehova útját járjuk, és ne a saját bölcsességünket kövessük, akkor tökéletes vezetést kapunk. Ha visszautasítjuk Isten vezetését, az szerencsétlenséghez vezet.
Jehova mutatja az utat
3. Hogyan vezette Jehova Ádámot és Évát, és milyen kilátást helyezett eléjük?
3 Vegyük például Ádám és Éva esetét. Bűntelenek voltak ugyan, mégis irányításra volt szükségük. Jehova nem hagyta magára Ádámot, hogy a gyönyörű Éden-kertben mindent maga tervezzen el. Nem, Isten munkát adott neki. Ádámnak először nevet kellett adnia az állatoknak. Utána Jehova Ádám és Éva elé hosszú távú célokat tűzött ki. Uralmuk alá kellett hajtaniuk a földet, be kellett tölteniük utódokkal, és gondozniuk kellett a földön élő állatokat (1Mózes 1:28). Ez óriási feladat volt, de a végeredménye egy egész világra kiterjedő paradicsom, tökéletes emberi fajjal benépesített paradicsom lett volna, ahol az emberek harmonikusan élnek együtt a teremtett állatokkal. Milyen nagyszerű kilátás! Ezenkívül, amíg Ádám és Éva hűségesen járt Jehova útján, kommunikálhattak Istennel. (Vesd össze: 1Mózes 3:8.) Milyen nagyszerű kiváltság — állandó, személyes kapcsolat a Teremtővel!
4. Hogyan bizonyosodott be, hogy nincs bizalom és lojalitás Ádámban meg Évában, s milyen végzetes következménye lett ennek?
4 Jehova megtiltotta az első emberpárnak, hogy egyen a jó és gonosz tudásának a fájáról az Édenben, ami rögtön lehetőséget adott nekik engedelmességük bizonyítására, vagyis hogy Jehova útján kívánnak járni (1Mózes 2:17). Hamarosan azonban próba alá került az engedelmességük. Amikor Sátán félrevezető szavakkal próbálkozott, Ádámnak és Évának lojálisnak kellett lennie Jehovához, és bíznia kellett az ígéreteiben ahhoz, hogy engedelmesek maradjanak. Sajnos nem volt bennük lojalitás és bizalom. Amikor Sátán függetlenséget kínált fel Évának, és hamisan azzal vádolta Jehovát, hogy hazudik, Éva lépre ment, és nem engedelmeskedett Istennek. Ádám követte őt a bűnben (1Mózes 3:1–6; 1Timótheus 2:14). Rendkívül nagy káruk származott ebből. Ha Jehova útján jártak volna, miközben fokozatosan teljesítik az akaratát, egyre nagyobb örömet élveztek volna. Ekkortól viszont életük egészen a halálukig telve volt csalódással és fájdalommal (1Mózes 3:16–19; 5:1–5).
5. Milyen hosszú távú szándéka van Jehovának, és hogyan segíti a hűséges embereket, hogy meglássák a beteljesedését?
5 Jehova ennek ellenére nem változtatta meg a szándékát, hogy egyszer majd tökéletes, bűntelen emberek paradicsomi otthona legyen a föld (Zsoltárok 37:11, 29). Mindig tökéletes vezetést ad azoknak, akik az útján járnak, és reménykednek abban, hogy meglátják ennek az ígéretnek a beteljesedését. Minden hallófülű személy hallja a háta mögül Jehova hangját, mely így hangzik: „ez az út, ezen járjatok” (Ésaiás 30:21).
Voltak, akik Jehova útján jártak
6. Melyik két, ókorban élt ember járt Jehova útján, és mi lett ennek az eredménye?
6 A bibliai feljegyzés szerint Ádám és Éva leszármazottainak csak kis hányada járt Jehova útján. Ábel volt közülük az első. Bár korai halál vetett véget életének, úgy halt meg, hogy Jehova jóindulattal volt iránta, és így az a biztos kilátása volt, hogy része lesz ’az igazak feltámadásában’ az Isten által megítélt kellő időben (Cselekedetek 24:15). Látja majd, ahogy végül beteljesedik Jehova nagyszerű szándéka a földdel és az emberekkel kapcsolatban (Zsidók 11:4). Énókh is olyan valaki volt, aki Jehova útján járt, s akinek a dolgok e rendszere végső befejezéséről mondott próféciája fennmaradt az utókorra Júdás könyvében (Júdás 14, 15). Énókh sem élt olyan sokáig, mint ameddig élhetett volna (1Mózes 5:21–24). De azért „bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek” (Zsidók 11:5). Amikor eltávozott az élők sorából, Ábelhez hasonlóan biztos reménye volt arra, hogy fel fog támadni, és azok között lesz, akik meglátják Jehova szándékainak a beteljesedését.
7. Hogyan mutatta ki Noé és családja Jehova iránti lojalitását és bizalmát?
7 Az Özönvíz előtt minél mélyebbre süllyedt a világ a gonoszságban, annál inkább a lojalitás próbája volt, hogy engedelmeskedik-e valaki Jehovának. Annak a világnak a vége felé csak egy kicsiny csoportról bizonyosodott be, hogy Jehova útján jár. Noé és családja hallgatott Istenre, és bízott a szavában. Hűségesen elvégezték a rájuk bízott feladatokat, és nem engedték, hogy az akkori világ gonosz szokásainak a csapdájába kerüljenek (1Mózes 6:5–7, 13–16; 2Péter 2:5). Hálásak lehetünk lojalitásukért és bizalommal teli engedelmességükért. Ezért élték túl az Özönvizet, és lettek az őseinkké (1Mózes 6:22; 1Péter 3:20).
8. Mit jelentett Izráel nemzete számára Isten útján járni?
8 Jehova később szövetséget kötött a hűséges Jákób leszármazottaival, akik különleges nemzetévé lettek (2Mózes 19:5, 6). Jehova egy írott Törvény, papság és állandó prófétai vezetés által gondoskodott szövetséges népe irányításáról. De az izraelitákon múlott, hogy követik-e ezt az irányítást. Jehova a prófétájával ezt mondatta az izraelitáknak: „Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek; az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek” (5Mózes 11:26–28).
Amiért némelyek elhagyták Jehova útját
9., 10. Milyen helyzet miatt kellett az izraelitáknak bízniuk Jehovában, és lojálisnak lenniük hozzá?
9 Ádámhoz és Évához hasonlóan az izraelitáknak is bízniuk kellett Jehovában, és lojálisnak kellett lenniük hozzá, ha szerettek volna engedelmesek maradni. Izráel kicsiny nemzet volt, és viszálykodó nemzetek vették körül. Délnyugatra volt Egyiptom és Etiópia. Északkeletre volt Szíria és Asszíria. Közvetlen szomszédságukban volt Filisztea, Ammon, Moáb és Edom. Időről időre Izráel ellenségének bizonyult mindegyik. Ráadásul mindegyik hamis vallást gyakorolt, melyet a bálványistenek imádata, az asztrológia és némely esetben borzasztó szexuális rítusok és kegyetlen gyermekáldozatok jellemeztek. Izráel szomszédai nagy családot, bőséges termést vártak isteneiktől, és győzelmet a csatában.
10 Csak Izráel imádott egyetlen Istent — Jehovát, aki megígérte nekik, hogy nagy családdal, gazdag terméssel és ellenségeiktől való biztonsággal áldja meg őket, ha engedelmeskednek a törvényeinek (5Mózes 28:1–14). Sajnos sok izraelita nem tett így. Sokan pedig, akik Jehova útján jártak, szenvedtek azért, mert lojálisak voltak. Némelyeket még meg is kínoztak, gúnyoltak, megkorbácsoltak, bebörtönöztek, megköveztek vagy megöltek izraelita társai (Cselekedetek 7:51, 52; Zsidók 11:35–38). Micsoda próba lehetett ez a hűségeseknek! De miért tértek le olyan sokan Jehova útjáról? Izráel történelméből két példa segít meglátnunk, hogy helytelenül gondolkodtak.
Akház rossz példája
11., 12. a) Mit nem volt hajlandó megtenni Akház, amikor Szíria megfenyegette? b) Milyen két forrásból várta Akház a biztonságot?
11 Akház i. e. a nyolcadik században uralkodott Júda déli királysága felett. Uralkodása idején nem volt béke. Egy alkalommal Szíria Izráel északi királyságával együtt ment ellene háborúba, és „megindula [Akház] szíve s népének szíve” (Ésaiás 7:1, 2). Ám amikor Jehova felajánlotta segítségét, és felkérte Akházt, hogy tegye őt próbára, Akház ezt határozottan visszautasította! (Ésaiás 7:10–12). Ennek az lett a következménye, hogy Júda elvesztette a háborút, ami sok halálos áldozatot követelt (2Krónika 28:1–8).
12 Miközben Akház nem volt hajlandó Jehovát próbára tenni, nem átallott segítséget kérni Asszíria királyától. Júda ennek ellenére továbbra is szenvedett a szomszédai miatt. Amikor még Asszíria is Akház ellen fordult, és „sanyargatá őt”, a király „áldozék Damaskus isteneinek, a kik őt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik őket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is” (2Krónika 28:20, 23).
13. Mit mutatott ki Akház azáltal, hogy Szíria isteneihez fordult?
13 Jehova később ezt mondta Izráelnek: „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai” (Ésaiás 48:17, 18). Azáltal, hogy Szíria isteneihez fordult, Akház kimutatta, mennyire messze volt attól ’az úttól, amelyen járnia kellett volna’. Teljesen félrevezette őt a nemzetek gondolkodásmódja, a biztonság hamis forrásaira tekintett, és nem Jehovára.
14. Miért nincs mentség arra, hogy Akház hamis istenekhez fordult?
14 A nemzetek isteneiről, köztük Szíria isteneiről is már régóta bebizonyosodott, hogy „értéktelen istenek” (Ésaiás 2:8, NW). Korábban, még Dávid király uralkodása idején nyilvánvalóvá lett, hogy Jehova hatalmasabb a szíriai isteneknél, amikor a szíriaiak Dávid szolgái lettek (1Krónika 18:5, 6). Csakis Jehova, az „isteneknek Istene, és uraknak Ura; [a] nagy, hatalmas és rettenetes Isten” tud igazi biztonságot adni (5Mózes 10:17). Akház azonban hátat fordított Jehovának, és a nemzetek isteneitől várta a biztonságot. A következmény végzetes volt Júdára nézve (2Krónika 28:24, 25).
A zsidók Jeremiással Egyiptomban
15. Miben vétkeztek az Egyiptomban lévő zsidók Jeremiás napjaiban?
15 Népe rendkívüli illojalitása miatt Jehova i. e. 607-ben megengedte, hogy a babiloniak elpusztítsák Jeruzsálemet és a templomot. A nemzet nagy részét Babilonba száműzték. Néhány izraelitát azonban otthagytak, köztük Jeremiás prófétát is. Amikor Gedália kormányzót orvul megölték, ez a csoport Egyiptomba menekült, és Jeremiást is magával vitte (2Királyok 25:22–26; Jeremiás 43:5–7). Itt hamis isteneknek kezdtek áldozni. Jeremiás szemrehányást tett a hűtlen zsidóknak, de azok önfejűek voltak. Nem voltak hajlandók Jehovához fordulni, és kitartottak amellett, hogy márpedig ők továbbra is visznek füstölőáldozatot „az ég királynéjának”. Miért? Mert amikor ezt tették ősatyáikkal együtt ’Júda városaiban és Jeruzsálemnek utcáin, akkor beteltek kenyérrel, és jó dolguk volt, és semmi rosszat nem láttak’ (Jeremiás 44:16, 17). A zsidók ezenkívül ezt állították: „a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk” (Jeremiás 44:18).
16. Miért volt teljesen rossz az Egyiptomban lévő zsidók érvelése?
16 Lám, milyen csalóka az emlékezőtehetség! Mik voltak a tények? A zsidók valóban áldoztak hamis isteneknek azon a földön, melyet Jehova adott nekik. Néha, miként Akház idejében is történt, szenvedtek hitehagyásuk miatt. De Jehova ’késedelmes volt a haragra’ szövetséges népével szemben (2Mózes 34:6; Zsoltárok 86:15). Elküldte prófétáit, hogy buzdítsa őket a megbánásra. Időnként, amikor a király hűséges volt, Jehova megáldotta, és a nép is élvezte az ebből fakadó áldásokat, bár a népből a legtöbben hűtlenek voltak (2Krónika 20:29–33; 27:1–6). Mennyire tévedtek az Egyiptomban lévő zsidók, amikor azt állították, hogy a jólét, melynek még otthon örvendhettek, hamis isteneiktől származott!
17. Miért vesztette el Júda az országát és a templomot?
17 I. e. 607 előtt Jehova unszolta Júda népét: „Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!” (Jeremiás 7:23). A zsidók elvesztették templomukat, országukat, és pontosan azért, mert nem voltak hajlandók ’azon az úton járni, amelyre Jehova utasította őket’. Semmiképpen se kövessünk el ilyen végzetes hibát.
Jehova megáldja azokat, akik az ő útján járnak
18. Mit kell tenniük azoknak, akik Jehova útján járnak?
18 Ma, ugyanúgy, mint a múltban, lojalitásra van szükség ahhoz, hogy Jehova útján járjunk, vagyis elszántságra, hogy csakis őt szolgáljuk. Bizalomra is szükség van, vagyis teljes mértékben hinnünk kell abban, hogy Jehova ígéreteiben megbízhatunk, és valóra fognak válni. Ahhoz, hogy Jehova útján járjunk, engedelmeskednünk kell, azaz be kell tartanunk törvényeit, nem szabad eltérnünk azoktól, és magas irányadó mértékeinek megfelelően kell élnünk. „Az Úr igaz; igazságot szeret” (Zsoltárok 11:7).
19. Milyen isteneket imádnak ma sokan, és milyen eredménnyel?
19 Akház Szíria isteneitől várta a biztonságot. Az izraeliták Egyiptomban azt remélték, hogy az „ég királynéja” fog anyagi jólétet adni nekik. Ez olyan istennő volt, akit széles körben imádtak az ókori Közel-Keleten. Ma sok isten nem szó szerinti bálvány. Jézus arra figyelmeztetett, hogy Jehova helyett ne szolgáljunk „a vagyonnak” (Máté 6:24, Vida fordítás). Pál apostol beszélt „a fösvénységről, a mi bálványimádás” (Kolossé 3:5). Ezenkívül beszélt olyanokról is, akiknek „Istenök az ő hasok” (Filippi 3:19). Igen, a pénz és az anyagi javak ma a leginkább imádott istenek. Valójában a legtöbben, akik közül sokan valamilyen valláshoz tartoznak, ’a bizonytalan gazdagságban reménykednek’ (1Timótheus 6:17). Sokan igazán keményen dolgoznak ezeknek az isteneknek a szolgálatában, és néhányan el is nyerik a jutalmát, a leggyönyörűbb házakban élnek, drága dolgokat élveznek, és pazar ételeket esznek. Nem mindegyikük örvend azonban ekkora gazdagságnak. De még aki meg is szerzi ezeket, végül úgy találja, hogy önmagukban nem kielégítőek. Ezek bizonytalan, ideig-óráig való dolgok, és nem elégítik ki a szellemi szükségleteket (Máté 5:3).
20. Milyen kiegyensúlyozottságot kell megőriznünk?
20 Igaz, gyakorlatiasnak kell lennünk, hogy átvészeljük a dolgok e rendszerének utolsó napjait. Ésszerű lépéseket kell tennünk, hogy gondoskodjunk anyagilag a családunkról. De ha nagyobb hangsúlyt helyezünk a magas színvonalú életre, a pénzkeresésre vagy az ehhez hasonlóakra, mint Isten szolgálatára, akkor bizonyosfajta bálványimádatba esünk, és nem járunk már többé Jehova útján (1Timótheus 6:9, 10). De mi a helyzet olyankor, ha egészségi, pénzügyi vagy valamilyen más gondunk van? Ne legyünk olyanok, mint az Egyiptomban lévő zsidók, akik azt mondták, azért vannak gondjaik, mert Istent szolgálják. Inkább tegyük próbára Jehovát, amit Akház nem tett meg. Lojálisan forduljunk Jehova Istenhez vezetésért. Bizalommal kövessük ezt az irányítást, s imádkozzunk erőért és bölcsességért, hogy meg tudjunk oldani minden helyzetet. Majd várjuk bizalommal Jehova áldását.
21. Milyen áldások áradnak azokra, akik Jehova útján járnak?
21 Ha Izráel történelmét nézzük, Jehova gazdagon megáldotta azokat, akik az ő útján jártak. Dávid király ezt énekelte: „Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt” (Zsoltárok 5:9). Dávidnak Jehova katonai győzelmeket adott a szomszédos nemzetek felett, amelyek később Akházt gyötörték. Salamon idején Isten békével és jóléttel áldotta meg Izráelt, ami után később a zsidók vágyakoztak Egyiptomban. Akház fiának, Ezékiásnak Jehova még azt is megadta, hogy legyőzze a hatalmas Asszíriát (Ésaiás 59:1). Igen, Jehova keze nem volt rövid lojálisaihoz, akik ’nem álltak meg a bűnösök útján’, hanem inkább Isten törvényében gyönyörködtek (Zsoltárok 1:1, 2). Mindez még most is igaz. De hogyan bizonyosodhatunk meg napjainkban arról, hogy Jehova útján járunk-e? Ezt fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.
Emlékszel?
◻ Milyen tulajdonságok létfontosságúak, ha szeretnénk Jehova útján járni?
◻ Miért gondolkodott Akház tévesen?
◻ Mi volt rossz az Egyiptomban lévő zsidók érvelésében?
◻ Hogyan erősíthetjük magunkban az elhatározást, hogy Jehova útján járjunk?
[Kép a 13. oldalon]
Akház Szíria isteneire tekintett, nem Jehovára