Az idő és az örökkévalóság — Mit tudunk róluk valójában?

„ÚGY tűnik, minden emberi tapasztalat közül az idő a legtitokzatosabbak egyike” — mondja egy enciklopédia. Igen, egyszerű kifejezésekkel csaknem lehetetlen meghatározni, mi is az idő valójában. Szoktuk mondani, hogy az idő „telik”, „múlik”, „repül”, sőt talán azt is mondjuk, hogy haladunk „az idő áramlatában”. De igazából nem ismerjük azt, amiről ilyenkor beszélünk.

Úgy határozták meg az időt, hogy az „két esemény közötti távolság”. Tapasztalataink szerint azonban úgy tűnik, az idő nem az események függvénye; mindenképp múlik, akár történik valami, akár nem. Egy filozófus szerint az idő valójában nem is létezik, ez csupán valami elképzelt dolog. De vajon lehetséges, hogy az, amire oly sok tapasztalatunk épül, csupán a képzelet szüleménye?

A Biblia nézőpontja az időről

A Biblia semmilyen meghatározást nem ad az időről, ezzel azt sugallva, hogy olyan kérdés lehet ez, amely felülmúlja az emberi felfogóképességet. Hasonló ez a világűr végtelen kiterjedéséhez, amelyet szintén nehéz felfognunk. Az idő kétségkívül azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket csakis Isten ért meg teljes mértékben, mivel ő az egyedüli, aki „öröktől fogva mindörökké” van (Zsoltárok 90:2).

Bár a Biblia nem határozza meg, mi az idő, mégis valóságos dologként beszél róla. Bevezető szavaiban a Biblia elmondja, hogy Isten megteremtette a „világító testeket” — a napot, a holdat és a csillagokat —, hogy jelezzék az időt, hogy „legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek”. Sok eseménynek, melyet a Bibliában feljegyeztek, pontosan meghatározott helye van az idő áramlatában (1Mózes 1:14; 5:3–32; 7:11, 12; 11:10–32; 2Mózes 12:40, 41). A Biblia ezenkívül azt is mondja az időről, hogy azt bölcsen kell felhasználnunk, hogy részesei lehessünk Isten áldásának egy örökkévalóságon át — vagyis az örök élet lehetőségének (Efézus 5:15, 16).

Örökké tartó élet — Vajon ésszerű gondolat?

Mivel hiába próbáljuk megérteni, mi is az idő valójában, ezért sok ember előtt az a gondolat, hogy örökké élhetünk, még rejtélyesebb. Ennek egyik oka az lehet, hogy az idővel kapcsolatos tapasztalataink mindig is a születéshez, a növekedéshez, az öregedéshez és a halálhoz fűződtek. Ezért az idő múlását az öregedéssel azonosítjuk. Sokan úgy érzik, hogy ha másként gondolkodnának, az az idő fogalmának a megtagadását jelentené. „Miért lenne az ember kivétel az alól, amelynek minden élő teremtmény alá van vetve?” — kérdezhetik.

Ennél az érvelésnél azonban gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az ember számtalan területen már egyébként is kivételt képez a teremtés többi részéhez viszonyítva. Az állatoknak például nincsenek értelmi képességeik, az embernek viszont vannak. Néhány állítással ellentétben az állatok nem képesek alkotni, csak azt tehetik, amit az ösztöneik diktálnak. Nincsenek művészi adottságaik, és nem képesek szeretetet és értékelést kimutatni, míg az emberek képesek erre. Ha az ember ennyivel több tulajdonságot és adottságot kapott, amelyek az életét értelmessé teszik, miért ne volna lehetséges akkor, hogy több időt is kapjon, amikor magáról az életről van szó?

Másrészt vajon nem furcsa, hogy a fák, amelyek nem tudnak gondolkodni, néha több ezer évig is élnek, az intelligens ember pedig csupán átlagosan 70-80 évig? Vajon nem ellentmondásos, hogy a teknősök, amelyeknek nincsenek alkotó vagy művészi képességeik, több mint 200 évig élnek, az ember pedig, aki gazdagon megáldatott ezekkel a képességekkel, még fele annyi ideig sem él?

Bár az ember nem tudja teljes mértékben felfogni az időt és az örökkévalóságot, az örökké tartó élet ígérete ennek ellenére olyan reménység, amelynek szilárd bibliai alapja van. A Bibliában az „örök élet” kifejezés közel 40-szer fordul elő. De ha tényleg az az Isten szándéka, hogy az emberek örökké éljenek, miért nem valósult meg mind ez ideig? Ezt a kérdést fogja megvizsgálni a következő cikk.