Örüljetek Jehovában és vigadozzatok!

MINDEN kiváló terv sikeres befejezése örömre ad okot. Az 1999. március 13-án, a pattersoni Őrtorony Oktatási Központban, New Yorkban megtartott diplomaosztási ünnepség kétségtelenül ilyen alkalom volt annak a 48 tanulónak, aki elvégezte az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 106. osztályát.

A diplomaosztási program elnöklője a Vezető Testület egyik tagja, Theodore Jaracz volt, aki a Gileád hetedik osztályában végzett. Megnyitó gondolataiban kiemelte a Zsoltárok 32:11 szavait: „Örüljetek az Úrban [Jehovában, NW], vigadozzatok ti igazak!” Majd elmagyarázta, miért helyénvaló, hogy mindenki örüljön ennek az alkalomnak: „Azért örülünk az ilyen alkalmaknak, mert látjuk, mit visz véghez Jehova az olyan őszinte szívűek között, mint amilyenek a Gileádot elvégző tanulóink.” Bár a tanulók terveket készítettek, hogy a Gileád Iskolára eljussanak, és buzgón igyekeztek, hogy alkalmasak legyenek a misszionárius szolgálatra, azonban Jehova az, aki lehetővé tette, hogy mindezt sikeresen befejezhessék (Példabeszédek 21:5; 27:1). Jaracz testvér szavai szerint ez az, amiért ’örülünk Jehovában’.

A pattersoni hallgatóság között ott voltak a tanulók családtagjai és vendégei, akik 12 országból jöttek, hogy tanúi legyenek ennek az örömteli eseménynek. Amint az 5198 jelenlévő várta az elkövetkező programokat — köztük a Bétel-család tagjai Brooklynban, Pattersonban és Wallkillban, akik telefon- és videoösszeköttetés segítségével hallgatták az előadásokat —, érezni lehetett a közöttük uralkodó örömteli szellemet.

Buzdítás az örömteli szellem fenntartására

Miután Jaracz testvér befejezte megnyitó szavait, bejelentette az első előadót az öt közül, akik buzdító szentírási gondolatokkal készültek nem csupán a Gileád végzősei, hanem minden jelenlévő számára.

Az első előadó William Malenfant volt, aki a Gileád 34. osztályában végzett, most pedig kisegítőként szolgál a Vezető Testület Tanítói Bizottságában. Előadása a Prédikátor 1:2-re épült „Nem »minden« hiábavalóság!” címmel, mellyel kapcsolatban feltette a kérdést: „Vajon Salamon tényleg arra gondolt, hogy minden, a szó legteljesebb értelmében minden hiábavalóság?” A válasza: „Nem. Ő arra mutatott rá, hogy azok az emberi erőfeszítések, melyek nem vesznek tudomást az isteni akaratról, azok a törekvések, melyek figyelmen kívül hagyják, mi Isten akarata — nos, az mind hiábavalóság.” Ezzel ellentétben az igaz Isten, Jehova imádata nem hiábavalóság; sem Isten Szavának, a Bibliának a tanulmányozása, sem az, ha ezt tanítjuk másoknak. Isten nem felejtkezik el szolgáinak ezekről az erőfeszítéseiről (Zsidók 6:10). Valójában még ha súlyos csapás éri is azokat, akik Isten kegyét élvezik, az ilyenek „az élet tarsolyában” lesznek Jehovánál (1Sámuel 25:29, Katolikus fordítás). Micsoda szívmelengető gondolat! Ezeknek a szavaknak a felidézése Jehova minden imádójának segíthet, hogy fenntartsa örömteli szellemét.

Ezután John Barr, a Vezető Testület egyik tagja buzdította a végzős osztályt előadásával, melynek címe ez volt: „Találjatok örömet misszionáriusi megbízatásotokban”. Rámutatott, hogy a misszionáriusi szolgálat olyasvalami, amely mindig is közel állt Jehova Isten szívéhez. „Olyan dolog ez, amely szorosan hozzátartozik Jehovának a világ felé kimutatott szeretetéhez. Elküldte egyetlen-nemzett Fiát a földre. Jézus volt a legnagyszerűbb misszionárius, a legelső misszionárius.” Mivel a végzősök megvizsgálhatták, milyen változtatásokat kellett Jézusnak tennie ahhoz, hogy eredményes legyen a megbízatásában itt a földön, így munkájuk által Jézus misszionáriusi szolgálatának jótékony hatásai még mindig elérhetők mindazoknak, akik javukra fordítják azokat. Barr testvér szavai szerint ez azért vált lehetővé, mert Jézus örömet talált Isten munkájának végzésében, és szerette az emberek fiait (Példabeszédek 8:30, 31). Barr testvér arra buzdította a végzősöket, hogy ragaszkodjanak megbízatásukhoz, nem csupán a kitartás kérdése miatt, hanem azért, mert örömet találnak ebben a munkában. Erre kérte az osztályt: „Bízzatok Jehovában, ő nem hagyja, hogy elessetek” (Zsoltárok 55:23).

A következő előadó Lloyd Barry volt, aki szintén a Vezető Testület tagja. Ő ezt a témát választotta: „Járjunk Jehova nevében örökké”. Barry testvér a Gileád 11. osztályának befejezése után több mint 25 évig szolgált misszionáriusként Japánban, most pedig elmondott az első misszionáriusok tapasztalatai közül néhányat, és beszélt arról, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Milyen gyakorlatias tanácsokat tudott adni a végzős osztálynak? „Mindenekelőtt őrizzétek meg a szellemiségeteket. Ismerjétek meg a nyelvet és a kultúrát. Őrizzétek meg a humorérzéketeket. És ragaszkodjatok a munkátokhoz, ne lankadjatok el, és ne adjátok fel.” Barry testvér azt mondta a végzősöknek, hogy külföldi megbízatásukban sok emberrel találkoznak majd, akik különféle istenek és istenségek nevében járnak, és emlékeztette őket Mikeás szavaira: „Minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is [Jehovának, NW], a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké” (Mikeás 4:5). A korábbi misszionáriusok példája mindenképpen erőteljes ösztönzést jelent Isten minden szolgájának, hogy továbbra is Jehova nevében járjanak, és hűségesen szolgálják őt.

A következő programpontot Lawrence Bowen Gileád-oktató tartotta. Előadásának címe egy kérdés volt: „Milyen személynek bizonyulsz?” Kifejtette, hogy az eredményesség Isten szolgálatában attól függ, mennyire hiszünk és bízunk Jehovában. Asa király teljes mértékben Jehovára támaszkodott, és így messze hangzó győzelmet aratott az egymillió főnyi ellenséges hadseregen. Azáriás próféta mégis emlékeztette őt arra, hogy továbbra is Istenre kell támaszkodnia: „Az Úr van veletek, ha ti is ő vele lesztek” (2Krónika 14:9–12; 15:1, 2). Mivel Isten neve, a Jehova név azt a gondolatot foglalja magában, hogy ő olyan személynek bizonyul, amilyenre éppen szükség van szándékának beteljesítéséhez — lehet Gondoskodó, Védelmező vagy éppen Ítélet-végrehajtó —, ezért a misszionáriusok, akik Jehovára támaszkodnak és összhangban működnek szándékaival, eredményeseknek fognak bizonyulni a megbízatásukban (2Mózes 3:14). Bowen testvér így fejezte be az előadását: „Soha ne feledjétek: ameddig Jehova szándéka a ti szándékotok is, ő elő fogja idézni, hogy olyan személlyé váljatok, amelyre szükség van ahhoz, hogy teljesíthessétek megbízatásotokat.”

Ebben a programrészben a befejező előadást Wallace Liverance tartotta, aki korábban misszionárius volt, most pedig az iskola titkára. Előadásában, melynek címe ez volt: „Engedd, hogy Isten Szava élő legyen és erőt fejtsen ki benned”, Isten csalhatatlan üzenetére, vagyis ígéretére hívta fel a figyelmet, amely a beteljesülés felé halad (Zsidók 4:12). Ez hatással van azok életére, akik engedik (1Thessalonika 2:13). Hogyan érhetjük el, hogy ez a szó élő legyen, és erőt fejtsen ki az életünkben? A Biblia szorgalmas tanulmányozásával. Liverance testvér emlékeztette a végzősöket azokra a bibliatanulmányozási módszerekre, melyeket a Gileádon tanultak — ez magában foglalta az olvasást, az olvasottak értelmének megfejtését és Isten Szavának alkalmazását. Idézte a Vezető Testület egyik tagjának, Albert Schroedernek a szavait, aki elnöklőként szolgált abban a bizottságban, amely több mint 50 évvel ezelőtt megalapította a Gileád Iskolát: „Ha valaki figyel a szövegösszefüggésre, akkor szert tehet arra a teljes mértékű, biztos szellemi erőre, melyet Isten a Szaván keresztül tesz elérhetővé.” Ha így tekintjük a Biblia tanulmányozását, azzal elérhetjük, hogy Isten szava élő legyen és erőt fejtsen ki.

Örömteli tapasztalatok és interjúk

Az előadásokat követően a hallgatóságnak abban az élményben lehetett része, hogy meghallgathatott a tanulóktól néhány örömteli tapasztalatot. Mark Noumair vezetésével, aki korábban misszionárius volt, most pedig a Gileádon oktat, tanulók egy csoportja elmesélte és bemutatta, hogyan igyekeztek tanúskodni különböző helyzetekben. Néhányan bibliatanulmányozásokat tudtak kezdeni és folytatni a területükön élő emberekkel, azáltal hogy figyeltek a körülményeikre, a szavaikra és személyes érdeklődést mutattak. Így a tanulók ’ügyeltek magukra és a tanításukra’, és igazán fontosnak tartották azt, hogy segítsenek másoknak elnyerni a megmentést (1Timótheus 4:16, K. f.).

Sok gyakorlatias javaslat hangzott el, és a misszionárius szolgálat öröme is nyilvánvalóvá vált jó néhány tapasztalt testvér szavaiból, akik a Fiókbizottság tagjai részére megtartott iskolán kaptak képzést az Őrtorony Oktatási Központban. Samuel Herd és Robert Johnson testvér, akik a főhivatalban dolgoznak, élénk interjúkat tartottak a Társulat különböző fiókhivatalainak képviselőivel, akik Bolíviából, Zimbabwéből, Nicaraguából, a Közép-afrikai Köztársaságból, a Dominikai Köztársaságból, Pápua Új-Guineából és Kamerunból jöttek.

A tapasztalatok és interjúk után Gerrit Lösch, aki a Gileád 41. osztályának végzőse volt, most pedig a Vezető Testület tagja, megtartotta a befejező előadást, a következő gondolatébresztő témában: „»Kedvelt személy« vagy?” Lösch testvér először emlékeztette a végzősöket arra, hogy Jézust, Isten tökéletes Fiát nem kedvelték az emberek, hanem „megvetett volt, utolsó az emberek között” (Ésaiás 53:3, K. f.). Ezért hát nem meglepő, ha ma a világ sok részén a misszionáriusokat úgy tekintik, mint persona non grata, vagyis mint nemkívánatos, nem szívesen látott személyeket. Ezzel ellentétben a Teremtő az egyik angyala által Dánielt háromszor nevezte „kedvelt” személynek a babiloni szolgálatban töltött hosszú évei során (Dániel 9:23; 10:11, 19, K. f.). Miért volt Dániel kedvelt? Miközben a babiloni kultúrához igazodott, soha nem alkudott meg a bibliai alapelveket illetően; mindig becsületes volt, soha nem használta fel pozícióját arra, hogy személyes előnyökre tegyen szert, és Isten Szavának buzgó tanulmányozója volt (Dániel 1:8, 9; 6:4; 9:2). Ezenkívül rendszeresen imádkozott Jehovához, és amikor valamilyen eredményt ért el, mindig kész volt arra, hogy Istent dicsőítse (Dániel 2:20). Dániel példájának követésével Isten szolgái kedvelt személyek lehetnek, persze nem feltétlenül a világ szemében, hanem inkább Jehova Isten szemében.

Ez után a szellemileg lelkesítő program után az elnöklő felolvasott néhányat a világ minden részéről érkezett táviratok és üzenetek közül. Majd mind a 24 házaspár megkapta a diplomáját, és bejelentették az országokat, ahová a megbízatásuk szól. Végül az osztály képviselője felolvasta a Vezető Testületnek és a Bétel-családnak címzett levelet, melyben az osztály kifejezte, mennyire értékeli az elmúlt öt hónap folyamán kapott képzést és felkészítést.

Amikor a program vége elérkezett, a távozó tömegben az „öröm és hálaadás” hangjait lehetett hallani (Nehémiás 12:27).

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Osztálystatisztika

A képviselt országok száma: 10

A kijelölt országok száma: 19

A tanulók létszáma: 48

A házaspárok száma: 24

Átlagéletkor: 33

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 13

[Kép a 25. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát elvégző 106. osztály

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Deakin, D.; Puopolo, M.; Laguna, M.; Davault, S.; Dominguez, E.; Burke, J. 2. Gauter, S.; Vazquez, W.; Seabrook, A.; Mosca, A.; Helly, L.; Breward, L. 3. Brandon, T.; Olivares, N.; Coleman, D.; Scott, V.; Petersen, L.; McLeod, K. 4. McLeod, J.; Thompson, J.; Luberisse, F.; Speta, B.; Lehtimäki, M.; Laguna, J. 5. Gauter, U.; Dominguez, R.; Helly, F.; Smith, M.; Beyer, D.; Mosca, A. 6. Scott, K.; Seabrook, V.; Speta, R.; Coleman, R.; Breward, L.; Davault, W. 7. Smith, D.; Lehtimäki, T.; Petersen, P.; Thompson, G.; Vazquez, R.; Beyer, A. 8. Luberisse, M.; Deakin, C.; Brandon, D.; Puopolo, D.; Olivares, O.; Burke, S.