Ne engedd, hogy a harag a botlásodat okozza!
„VEGYÉL mély lélegzetet!” „Számolj tízig!” „Harapj a nyelvedre!” Ismerősek ezek a szavak? Talán te is szoktad ismételgetni magadnak, hogy megnyugtasd háborgó bensődet. Mások úgy veszik elejét a haragkitörésnek, hogy elmennek sétálni. Ezek egyszerű módszerek arra, hogyan tartsuk irányításunk alatt a haragot, és hogyan őrizzük meg a jó kapcsolatot másokkal.
Az utóbbi években azonban a szakértőktől egymásnak ellentmondó tanácsok láttak napvilágot azt illetően, hogy vajon ellenőrzés alatt kell-e tartani vagy vissza kell-e fojtani a haragot, és ez sokakat összezavart. Például vannak pszichológusok, akik azt tanácsolják, hogy „ha jólesik”, engedjünk szabad folyást a haragunknak. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a gyakori haragkitörések „sokkal nagyobb kockázati tényezők a fiatalkori elhalálozásban, mint a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a magas koleszterinszint”. Isten Szava egyértelműen kijelenti: „Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8). Miért ad a Biblia ilyen határozott tanácsot?
A szabadjára engedett érzelmek meggondolatlan tettekhez vezetnek. Ez már az emberi történelem kezdetén nyilvánvaló lett. Erről olvashatunk: „Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.” Hová vezetett ez? Kain haragra gerjedt, és a harag olyannyira eluralkodott rajta, hogy megkeményítette szívét, amikor Jehova arra figyelmeztette, hogy változzon meg, és cselekedjen jót. Kaint a féktelen haragja súlyos bűnbe sodorta — megölte a saját testvérét (1Mózes 4:3–8).
Ugyanez történt Izráel első királyával, Saullal, amikor meghallotta, mennyire dicsérik Dávidot. „Énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét. Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az ő szemei előtt ez a beszéd.” Mivel a harag teljesen eluralkodott a gondolatain, Saul odáig jutott, hogy többször is gyilkosságot kísérelt meg Dávid ellen. Bár Dávid kezdeményező lépéseket tett, hogy helyreállítsa a barátságot, Saul nem volt hajlandó békét kötni. Végül teljesen elveszítette Jehova helyeslését (1Sámuel 18:6–11; 19:9, 10; 24:1–22; Példabeszédek 6:34, 35).
Amikor valaki szabad folyást enged a féktelen haragnak, akkor elkerülhetetlen, hogy ne mondjon vagy tegyen olyasmit, ami sérti az érintetteket (Példabeszédek 29:22). Kain és Saul azért váltak haragossá, mert az adott helyzetben mindketten féltékenyek és irigyek voltak. De többféle kiváltó ok állhat a haragos reagálás mögött. Haragkitörést válthat ki a jogtalan bírálat, a sérelem, a félreértés vagy az igazságtalan bánásmód.
Kain és Saul esete rámutat mindkettőjük komoly hiányosságaira. Kaint nyilván nem a hite indította az áldozat bemutatására (Zsidók 11:4). Saul nem engedelmeskedett Jehova parancsainak, és későbbi önigazoló tettei azt eredményezték, hogy elveszítette Isten helyeslését és szellemét. Láthatjuk, hogy megromlott a Jehovával való kapcsolatuk.
Hasonlítsuk össze a példájukat Dávidéval. Dávidnak minden oka megvolt arra, hogy haragra gerjedjen a bánásmód miatt, melyet Saul részéről tapasztalt. De Dávid visszafogta magát. Miért? Ezt mondta: „Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével.” Dávid egyértelműen a Jehovával való kapcsolatát tartotta szem előtt, és ez befolyásolta azt, ahogyan Saullal bánt. Dávid alázatosan Jehovára bízta a dolgokat (1Sámuel 24:7, 16).
Igen, a szabadjára engedett harag súlyos következményekkel járhat. Pál apostol erre figyelmeztetett: „haragudjatok, de ne vétkezzetek” (Efézus 4:26). Bár időnként jogos a felháborodás, mégis fennáll annak a veszélye, hogy a harag a botlásunkat okozza. Ezért kell szembenéznünk a harag féken tartásának nehéz feladatával. Hogyan tehetjük ezt meg?
Először is szoros kapcsolatot kell kialakítanunk Jehovával. Ő arra buzdít, hogy tárjuk ki előtte szívünket és elménket. Beszélj neki a gondjaidról, arról, ami nyugtalanít, és kérj tőle nyugalmat a szívednek, hogy meg tudd fékezni a haragot (Példabeszédek 14:30). Biztos lehetsz benne, hogy „az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein” (1Péter 3:12).
Az ima formál és vezet téged. Hogyan? Jelentős mértékben befolyásolja azt, ahogyan másokkal bánsz. Gondolj arra, hogyan bánik veled Jehova. A Szentírás szavai szerint Jehova „nem bűneink szerint cselekszik velünk” (Zsoltárok 103:10). A megbocsátó szellem létfontosságú ahhoz, hogy „meg ne csaljon minket a Sátán” (2Korinthus 2:10, 11). Az ima ezenkívül segít, hogy nyitva álljon a szíved a szent szellem vezetésének befogadására, amely le tudja győzni az erősen belénk ivódott magatartásformákat. Jehova készségesen ad „békességet, amely minden értelmet felül halad”, és amely megakadályozhatja, hogy a harag magával ragadjon (Filippi 4:7).
Az ima mellett azonban szükség van az Írás rendszeres tanulmányozására is, hogy ’megértsük, mi az Úrnak akarata’ (Efézus 5:17; Jakab 3:17). Ha neked személy szerint nehézséget jelent ellenőrzés alatt tartani a haragot, próbáld meg Jehova szemszögéből nézni a dolgokat. Vizsgálj meg olyan írásszövegeket, amelyek konkrétan azzal foglalkoznak, hogyan lehetünk úrrá a haragon.
Pál apostol a következő fontos emlékeztetőt adta: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galátzia 6:10, Újfordítású revideált Biblia). A gondolataidat és tetteidet összpontosítsd arra, hogy jót tegyél másokkal. Az ilyen építő, pozitív tevékenység együttérzést és bizalmat ébreszt, és tisztázza a félreértéseket, amelyek könnyen haragot szülhetnek.
A zsoltáríró ezt mondta: „Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok” (Zsoltárok 119:133, 165, Úf). Ezek a szavak igazak lehetnek a te esetedben is.
[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]
AMIT MEGTEHETSZ, HOGY ELLENŐRZÉS ALATT TARTSD A HARAGOD
□ Imádkozz Jehovához (Zsoltárok 145:18).
□ Naponta vizsgáld az Írást (Zsoltárok 119:133, 165, Úf).
□ Hasznos tevékenységekkel foglald el magad (Galátzia 6:9, 10, Úf).