Jehova előkészíti az utat

„A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják” (MÁTÉ 24:14, NW).

1. Mit értek el a prédikálómunkával az első és a XX. században egyaránt?

JEHOVA a szeretet Istene, ezért azt akarja, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4, NW). Ehhez nemzetközi prédikálómunkára és tanítványképző kampányra van szükség. Az első században ez a prédikálás a keresztény gyülekezetet ’az igazság oszlopává és erősségévé’ tette (1Timótheus 3:15). Ezután a hitehagyás hosszú időszaka következett, amikor elhalványult az igazság fénye. Az utóbbi időben, „a vég idején” újra bőséges lett az „igaz ismeret”, és több millió emberhez jutott el a Biblián alapuló örökké tartó megmentés reménye (Dániel 12:4, NW).

2. Mit tett Jehova a prédikálótevékenységért?

² Sátán hiába próbálta elszántan meghiúsítani Isten szándékát, bámulatos sikereket értek el a prédikálótevékenységben az első században és a XX. században egyaránt. Ez Ésaiás próféciáját juttatja eszünkbe. A következőket írta Ésaiás arról, amikor a zsidó foglyok i. e. a hatodik században visszatértek Júdába: „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává” (Ésaiás 40:4). Jehova az első századi és a XX. századi nagy prédikálókampánynak is előkészítette és egyengette az útját.

3. Hogyan tudja Jehova végrehajtani a szándékát?

³ Ez nem jelenti azt, hogy Jehova közvetlenül beavatkozott minden fejleménybe a földön, hogy előmozdítsa a jó hír prédikálását, és azt sem jelenti, hogy Jehova azt a képességét, hogy előre látja a jövőt, felhasználta volna arra, hogy pontos részleteket tudjon meg mindenről, ami történni fog. Igaz, képes előre látni és formálni is a jövő eseményeit (Ésaiás 46:9–11). És reagálni is tud a kibontakozó eseményekre. Jehova úgy irányítja népét, mint a tapasztalt pásztor, aki tudja, hogyan vezesse és védelmezze nyáját. A megmentés felé vezeti népét, védelmezi szellemileg, és arra ösztönzi, hogy használja ki azokat a helyzeteket és fejleményeket, amelyek segítenek sikeresen végezni a jó hír prédikálását világszerte (Zsoltárok 23:1–4).

Nehéz feladat

4., 5. Miért nehéz feladat a jó hír prédikálása?

⁴ Az első században is, és a modern időkben is nagy munka a Királyság-prédikálás, akárcsak a bárka építése volt Noé napjaiban. Bármilyen üzenettel nehéz feladat elérni minden embert, de a keresztények feladata különösen nehéz. Az első században a tanítványok viszonylag kevesen voltak. Vezetőjüket, Jézust lázadás vádjával kivégezték. A zsidó vallás jól meghonosodott. Pompás templomuk volt Jeruzsálemben. A földközi-tengeri nem zsidó vallások is jól megerősödtek a templomaikkal és a papságukkal. Ehhez hasonlóan, amikor 1914-ben megkezdődött „a vég ideje”, kevés felkent keresztény volt, a többi vallás hívei pedig, akik azt állították, hogy Istent szolgálják, sokan voltak (Dániel 12:9).

⁵ Jézus figyelmeztette követőit, hogy üldözni fogják őket. Ezt mondta: „nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” (Máté 24:9). Ezeken a nehézségeken kívül, főleg „az utolsó napokban”, a keresztények „nehéz időket” állnak ki (2Timótheus 3:1). A munka nagysága, a biztos üldöztetés, valamint a korunkra jellemző gondok miatt prédikálómunkánk nehéz és próbateljes. Nagy hitre van szükségünk.

6. Hogyan biztosította Jehova a népét afelől, hogy sikeresek lesznek?

⁶ Jehova tudta, hogy lesznek nehézségek, de azt is tudta, hogy semmi sem tudja megállítani ezt a munkát. A sikert egy jól ismert prófécia már előre megmondta, ami figyelemre méltó módon beteljesedett az első és a XX. században is: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön” (Máté 24:14, NW).

7. Mennyire volt kiterjedt a prédikálótevékenység az első században?

⁷ Isten szolgái hittel és szent szellemmel telve végezték megbízatásukat az első században. Mivel Jehova velük volt, sokkal nagyobb sikereket értek el, mint amire számíthattak. Amikor Pál a kolossébelieknek írt, mintegy 27 évvel Jézus halála után, már elmondhatta a jó hírről, hogy „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23). Ehhez hasonlóan a XX. század végére 233 országban prédikáljuk a jó hírt.

8. Milyen körülmények között fogadták el sokan a jó hírt? Mondj példákat!

⁸ Az utóbbi évtizedekben több millióan fogadták el a jó hírt, sokan rossz körülmények között, háború, betiltás és heves üldözés idején. Ez történt egyszer az első században is, amikor Pált és Silást kegyetlenül ütlegelték bottal, majd börtönbe vetették őket. Ez nem igazán az a helyzet, amikor tanítványokat lehet képezni! Jehova azonban pontosan erre használta fel ezt az alkalmat. Pál és Silás kiszabadult, a börtönőr pedig a családjával együtt hívővé lett (Cselekedetek 16:19–33). Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellenségeskedők nem hallgattathatják el a jó hír prédikálóit (Ésaiás 54:17). De a keresztények történelme nemcsak ádáz ellenségeskedésekből és üldözésekből áll. Irányítsuk most a figyelmünket olyan kedvező fejleményekre, amelyek segítettek egyengetni az utat, hogy sikeresen tudják prédikálni a jó hírt az első században és a XX. században egyaránt.

Vallásos légkör

9., 10. Hogyan teremtett Jehova olyan légkört, hogy már várták a jó hír prédikálását az első és a XX. században?

⁹ Figyeld meg az egész világra kiterjedő prédikálókampányok idejének a megválasztását. Ami az első századi helyzetet illeti, a Dániel 9:24–27-ben található 70 évhétről szóló prófécia pontosan jelezte azt az évet, amikor megjelenik a Messiás, vagyis i. sz. 29-et. Bár az első századi zsidók nem értették az események pontos időzítését, de már számítottak a Messiásra, várták (Lukács 3:15). Egy francia nyelvű bibliai kézikönyv kijelenti: „Az emberek tudták, hogy a végéhez közeledett a Dániel által meghatározott hetven évhét; senki sem lepődött meg, amikor Keresztelő János bejelentette, hogy Isten királysága elközeledett” (Manuel Biblique).

¹⁰ Mit mondhatunk a modern kori helyzetről? Nos, rendkívüli fejlemény volt Jézus trónra emelése az égben, ami jelezte Királyság-hatalomban való jelenlétének a kezdetét. A bibliai próféciák azt mutatják, hogy ez 1914-ben történt (Dániel 4:10–14). Modern korunk vallásos emberei közül némelyek már várták ezt az eseményt. Ez a várakozás nyilvánvaló volt az őszinte Bibliakutatóknál is, akik 1879-ben megkezdték ennek a folyóiratnak a kiadását Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence (Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke) címmel. Tehát a vallásos várakozás az első században is és modern korunkban is előkészítette a légkört a jó hír prédikálására.a

11. Milyen vallásos alap volt már lefektetve, ami segített a jó hír prédikálásában?

¹¹ Egy másik tényező, amely mindkét korszakban segítette a keresztények munkáját, hogy sok ember ismerte a Szentírást. Az első században a zsidó közösségek szét voltak szóródva a környező nem zsidó népek között. Ezeknek a közösségeknek volt zsinagógájuk, ahol az emberek rendszeresen találkoztak, hogy meghallgassák az írásszövegek felolvasását és megbeszélését. A korai keresztények tehát arra a vallásos ismeretre építhettek, amely már megvolt az emberekben (Cselekedetek 8:28–36; 17:1, 2). A mi időnkben korábban Jehova népe ugyanilyen légkörnek örvendhetett sok országban. A Bibliához sokan hozzájuthattak a kereszténység berkeiben mindenütt, de főleg a protestáns országokban. Sok templomban olvasták, és több millió embernek volt személyes példánya. A Biblia már az emberek kezében volt, és csak abban kellett segíteni, hogy megértsék, ami a birtokukban van.

A törvény haszna

12. Hogyan nyújtott általában védelmet a római törvény az első században?

¹² A keresztények gyakran vették hasznát az állam törvényeinek a prédikálómunkájukban. A Római Birodalom uralta az első században a világot, és írott törvényei nagy hatással voltak a mindennapi életre. Ezek a törvények védelmet nyújtottak, a korai keresztények pedig hasznukat vették. Pál például a római törvényre hivatkozva nyerte vissza szabadságát a börtönből, és ez mentette meg a korbácsolástól is (Cselekedetek 16:37–39; 22:25, 29). A római jogrendszer adta lehetőségekre hivatkozva lecsendesítették Efézusban a feldühödött tömeget (Cselekedetek 19:35–40). Pál egyszer azért menekült meg Jeruzsálemben az erőszakoskodástól, mert római állampolgár volt (Cselekedetek 23:27). Később a római törvény tette lehetővé, hogy törvényesen megvédje a hitét a császár előtt (Cselekedetek 25:11). Bár sok császár zsarnokként uralkodott, az első századi törvények általában lehetővé tették „a jó hír védelmét és törvényes megerősítését” (Filippi 1:7, NW).

13. Napjainkban gyakran hogyan vettük hasznát a törvényeknek a prédikálómunkában?

¹³ Ez sok országban napjainkban is igaz. Vannak ugyan olyan országok, amelyek ’nyomorúságot szereznek a törvény színe alatt’, de a legtöbb országban az írott törvények alapvető jognak tartják a vallásszabadságot (Zsoltárok 94:20). Sok kormány, miután felismerte, hogy Jehova Tanúi nem jelentenek veszélyt a társadalmi rendre nézve, törvényesen elismert bennünket. Az Egyesült Államokban, ahol a legtöbb nyomtatást végzik a Tanúk, a fennálló törvények tették lehetővé, hogy 120 éve folyamatosan kiadhassuk Az Őrtorony folyóiratot, és hogy világszerte olvashassák.

A béke és a tolerancia időszakai

14., 15. Hogyan vették hasznát az első században a viszonylagos társadalmi stabilitásnak a prédikálótevékenységben?

¹⁴ A viszonylagos béke időszakainak is hasznát vettük a prédikálótevékenységben. Jézus pontosan megjövendölte, hogy mind a két időszakban, amelyről beszéltünk, „nemzet támad nemzet ellen”, de voltak biztonságos időszakok is, ami lehetővé tette, hogy nagy lendülettel végezzük a Királyság prédikálását (Máté 24:7). Az első századi keresztények a pax romana vagyis a római béke idején éltek. Egy történész ezt írta: „Róma olyan nagy mértékben leigázta a Földközi-tenger partján élő népeket, hogy véget vetett a szinte állandó háborúknak.” Ez a stabilitás lehetővé tette a korai keresztényeknek, hogy viszonylagos biztonságban utazhassanak mindenfelé a Római Birodalomban.

¹⁵ A Római Birodalom arra törekedett, hogy erős kézzel egyesítse a népeket. Ez a politika nemcsak az utazást, a toleranciát és a gondolatcserét mozdította elő, hanem a nemzetközi testvériség eszméjét is. Egy könyv erről ezt írta: „A [Római] Birodalom egysége előkészítette a terepet [arra, hogy a keresztények prédikáljanak]. A nemzetek közötti korlátok megszűntek. A római állampolgár a világ állampolgára volt . . . Ezenkívül az a vallás, amely az emberek közötti testvériséget tanította, elfogadható volt egy olyan államban, amely az egyetemes állampolgárság gondolatát kitalálta” (On the Road to Civilization). (Vesd össze: Cselekedetek 10:34, 35; 1Péter 2:17.)

16., 17. Mi miatt tettek erőfeszítéseket az emberek, hogy elősegítsék modern korunkban a békét, és milyen következtetésre jutottak sokan?

¹⁶ Mi a helyzet a mi időnkben? A XX. században voltak a történelem legpusztítóbb háborúi, és helyi háborúk továbbra is dúlnak néhány országban (Jelenések 6:4). De voltak viszonylag békés időszakok is. A világ nagyobb hatalmai már több mint 50 éve nem folytattak totális háborút. Ezekben az országokban sokat segített a jó hír prédikálásában a békés állapot.

¹⁷ A XX. századi háborúk borzalmai sok embert arra engednek következtetni, hogy szükségünk van egy világkormányzatra. A világháborútól való félelem vezetett mind a Népszövetség, mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének a megalapításához (Jelenések 13:14). Mindkét szervezetnek állítólag az volt, illetve az a célja, hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést és békét. Az olyan emberek, akik érzik ennek a szükségességét, gyakran kedvezően reagálnak arra a jó hírre, hogy lesz egy világkormányzat — Isten Királysága —, amely igazi, maradandó békét hoz.

18. A vallásokhoz való milyen viszonyulás kedvezett a prédikálómunkának?

¹⁸ Bár időnként vadul üldözték a keresztényeket, az első és a XX. században is voltak olyan időszakok, amikor vallási tolerancia volt (János 15:20; Cselekedetek 9:31). A rómaiak könnyen elfogadták a legyőzött népek isteneit, istennőit, és alkalmazkodtak hozzájuk. Rodney Stark professzor ezt írta: „Sok szempontból Róma olyan nagy mértékű vallásszabadságot adott, amilyen csak az amerikai függetlenségi háború után volt látható.” Modern korunkban az emberek sok országban nyitottabbak lettek más véleményre, aminek az lett az eredménye, hogy készek meghallgatni a Biblia üzenetét, melyet Jehova Tanúi visznek el hozzájuk.

A technika szerepe

19. Hogyan használták fel a korai keresztények a kódexet?

¹⁹ Végül pedig figyeljük meg, hogyan tette Jehova lehetővé, hogy népe hasznára fordítsa a technika vívmányait. Igaz, a korai keresztények nem olyan korban éltek, amikor az emberek gyors fejlődést értek el a technika területén, de volt egy találmány, amelyet viszont használtak. Ez a kódex, vagyis a lapokból álló könyv volt. A kódex felváltotta a nehezen forgatható tekercseket. Egy kódexekről készült könyv kijelenti: „A világi irodalomban lassan és fokozatosan szorította ki a kódex a tekercset, ezzel szemben a keresztények úgy tűnik azonnal és általánosan elfogadták a kódexet” (The Birth of the Codex). Ez a kézikönyv még azt is elmondja, hogy „olyan általánosan elterjedt volt a kódex használata a keresztények között a második században, hogy ennek a kezdete jóval Kr. u. 100 előttre tehető”. A kódexet könnyebben lehetett használni, mint a tekercset. Az írásszövegeket gyorsabban meg lehetett találni. Ez biztos segített a korai keresztényeknek, akik Pálhoz hasonlóan nemcsak magyarázták az Írásokat, hanem ’hivatkozásokkal bizonyították’ is, amiket tanítottak (Cselekedetek 17:2, 3, NW).

20. Hogyan használta fel Isten népe a modern kori vívmányokat az egész világra kiterjedő prédikálásban, és miért?

²⁰ Századunkban bámulatos eredményeket értek el a technika területén. A nagy teljesítményű nyomdagépek segítségével lehetővé vált, hogy sok nyelven egy időben kapják meg az emberek a bibliai irodalmat. A modern technika felgyorsította a bibliafordítási munkát is. A teherautók, vonatok, hajók és repülőgépek lehetővé tették, hogy a föld minden részére gyorsan szállítsák a bibliai irodalmat. A telefon és a faxgép valóra váltotta a vágyat, hogy azonnal beszélhessünk másokkal. Jehova a szellemén keresztül arra késztette szolgáit, hogy gyakorlati módon felhasználva ezeket a vívmányokat, mozdítsák elő a jó hír terjesztését világszerte. Nem azért használják fel ezeket a vívmányokat, mert arra vágynak, hogy ismerjék a legmodernebb dolgokat ebben a világban, és hogy azokat alkalmazzák. Mindenekelőtt az érdekli őket, hogy hogyan tudnak a lehető leghatékonyabban eleget tenni a prédikálásra kapott megbízatásuknak.

21. Miben lehetünk biztosak?

²¹ „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön” — jövendölte Jézus (Máté 24:14, NW). Mint ahogyan a korai keresztények látták ennek a próféciának a beteljesedését, napjainkban mi is látjuk, de nagyobb méretekben. A munka roppant nagy volta és nehézsége ellenére kedvező és kedvezőtlen időben, változó törvények és gondolkodásmódok között, háború és béke idején, mindenféle technikai előrehaladások mellett a jó hír hirdettetett, és még mindig hirdettetik. Hát nem félelmet keltő Jehova bölcsessége és bámulatos képessége, hogy előre látja a jövőt? Teljes mértékben biztosak lehetünk abban, hogy a prédikálómunka el lesz végezve Jehova időterve szerint, és hogy szeretetteljes szándéka meg fog valósulni az igazságos emberek javára. Ezek a személyek öröklik a földet, és örökké fognak élni rajta (Zsoltárok 37:29; Habakuk 2:3). Ha összhangba hozzuk életünket Jehova szándékával, mi is köztük leszünk (1Timótheus 4:16).

[Lábjegyzet]

Kérdések az ismétléshez

◻ Miért nehéz feladat a jó hír prédikálása?

◻ Hogyan vették hasznát a keresztények a munkájukban az állami elrendezéseknek és a viszonylagos társadalmi stabilitásnak?

◻ Miről biztosít minket a jövő eseményeit tekintve az, hogy Jehova megáldotta a prédikálómunkát?