Valaki, aki igazán törődik velünk

TÖBB ezer ember bizonyította már, hogy igazán törődik a másikkal. Ezek az emberek nem veszik föl azt az érzéketlen, önző szemléletmódot, hogy nem az ő dolguk mások gondjaival foglalkozni. Inkább megtesznek minden tőlük telhetőt — néha még az életüket is kockáztatják —, hogy könnyítsenek mások szenvedésén. Ez hatalmas feladat, amelyet a rajtuk kívül álló sok befolyásoló körülmény megnehezít.

Például a kapzsiság, a politikai cselszövések, a háborúk és a természeti katasztrófák meghiúsíthatják még „a legtisztánlátóbb és legeltökéltebb embereknek is az éhezés megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit” — mondja egy segélyezéssel foglalkozó személy. Az éhezés megszüntetése csupán egyetlen a sok nehézség közül, melyekkel a másokkal törődő emberek szembe találják magukat. Küzdeniük kell még a betegségekkel, a szegénységgel, az igazságtalansággal és a háború okozta mérhetetlen szenvedéssel is. De vajon győzhetnek ebben a küzdelemben?

Az egyik segélyszervezet főigazgatója azt mondta, hogy ezek a tisztánlátó és eltökélt emberek, akik erőfeszítéseket tesznek az éhezés és a fájdalom megszüntetésére, ahhoz az irgalmas szamaritánushoz hasonlítanak, akiről Jézus Krisztus beszélt a példázatában (Lukács 10:29–37). De mint elmondta, bármit tesznek is, az áldozatok száma egyre csak nő. Ezért felteszi a kérdést: „Vajon mit tenne az irgalmas szamaritánus, ha éveken keresztül, mindennap ugyanazon az úton utazna, és minden héten találna az út mellett egy rablóknak áldozatul esett embert?”

Bizony könnyű lenne az ilyen segítséget nyújtó embereknek oda jutni, hogy „halálosan kimerüljenek”, és egyszerűen feladják az egészet. Becsületükre vall azonban, hogy azok, akik igazán törődnek a másikkal, nem adják fel (Galátzia 6:9, 10). Egy férfi például írt a brit Jewish Telegraphnak, és megjegyezte, hogy Jehova Tanúi a náci Németországban „több ezer zsidónak segítettek túlélni Auschwitz borzalmait”. Az író ezt mondta: „Amikor kevés volt az élelem, megosztották kenyerüket [zsidó] testvéreinkkel!” A Tanúk mindig megtettek minden tőlük telhetőt, felhasználva azt, amijük volt.

De a valóság az, hogy akármennyi kenyeret osztanánk is meg másokkal, az nem vetne véget az emberi szenvedésnek. Ezzel semmi esetre sem szeretnénk alábecsülni az együtt érző emberek segítségét. Bármilyen tett megéri a fáradságot, amely valamelyest mérsékli a szenvedést. Azok a Tanúk valamennyire enyhítettek rabtársaik fájdalmán, és a nácizmus végül megsemmisült. A világrendszer azonban, amely azt az elnyomást előidézte, továbbra is fennáll, és hemzseg azoktól az emberektől, akik nem törődnek másokkal. Igen, „van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket” (Példabeszédek 30:14). Talán azon tűnődsz most, hogy miért ilyen a helyzet.

Miért van szegénység és elnyomás?

Jézus Krisztus egy alkalommal ezt mondta: „a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök” (Márk 14:7). De Jézus vajon arra gondolt ezzel, hogy a szegénység és az elnyomás soha nem ér véget? Vajon ő is úgy hitte, mint ahogy néhány ember, hogy az ilyen szenvedés része Isten elrendezésének, azzal a céllal, hogy a könyörületes személyeknek lehetőséget adjon arra, hogy kimutassák, mennyire törődnek a másikkal? Nem, Jézus nem így gondolta! Egyszerűen arra akart ezzel rámutatni, hogy a szegénység az élet része marad addig, amíg a dolgok e rendszere tart. De Jézus tudta azt is, hogy égi Atyjának az eredeti szándéka nem az volt, hogy ilyen állapotok legyenek a földön.

Jehova Isten a földet úgy teremtette, hogy paradicsomi hely legyen, ne pedig a szegénység, az igazságtalanság és az elnyomás helye. Megmutatta, mennyire törődik az emberi családdal, hiszen csodálatos dolgokkal látta el őket, amelyek hozzájárultak az élet élvezetéhez. Gondoljunk csak arra, mi a jelentése a kert nevének, ahol ősszüleink, Ádám és Éva éltek! Ezt a kertet Édennek hívták, amely azt jelenti: ’gyönyörűség’ (1Mózes 2:8, 9). Jehova nem zárta az embert a puszta fennmaradáshoz szükséges dolgok képezte korlátok közé egy sivár, elnyomó környezetben. Teremtési munkájának befejezésekor Jehova megszemlélte alkotását, és azt mondta róla, hogy az „igen jó” (1Mózes 1:31).

Nos, akkor miért uralkodik manapság világszerte a szegénység, elnyomás és más szenvedést okozó dolgok? A dolgok e jelenlegi gonosz rendszere azért létezik, mert ősszüleink úgy döntöttek, hogy fellázadnak Isten ellen (1Mózes 3:1–5). Ez felvetette azt a kérdést, hogy van-e joga Istennek engedelmességet követelni teremtményeitől. Ezért Jehova megengedte, hogy Ádám leszármazottjai egy bizonyos ideig függetlenségben éljenek. De Isten törődött azzal, hogy mi lesz az emberi család sorsa. Gondoskodott arról, hogy jóvátegye mindazt a kárt, melyet az ellene való lázadás okozott. És nagyon rövid időn belül Jehova véget vet a szegénységnek és az elnyomásnak, igen, minden szenvedésnek (Efézus 1:8–10).

Amit az ember nem tud megoldani

Az ember megteremtése óta eltelt évszázadok alatt az emberiség egyre jobban eltávolodott Jehova irányadó mértékeitől (5Mózes 32:4, 5). Mivel továbbra is elvetik Isten törvényeit és alapelveit, egymással harcolnak, és ’uralkodik az ember az emberen a maga kárára’ (Prédikátor 8:9). Valamennyi arra irányuló erőfeszítést, hogy egy igazán igazságos társadalmat hozzanak létre — amely mentes minden olyan dologtól, ami a szenvedő tömeget sújtja —, meghiúsítja azoknak az önzése, akik csak a maguk feje után mennek, és nem hajlandók alávetni magukat Isten szuverenitásának.

Van egy másik gond is, amit sokan elvetnek, mint babonás képtelenséget. Az Isten elleni lázadás szítója még ma is rosszra és önzésre ösztönzi az embereket. Ő Sátán, az Ördög, akit Jézus Krisztus úgy nevezett, mint „e világ fejedelme” (János 12:31; 14:30; 2Korinthus 4:4; 1János 5:19). A János apostolnak adott kinyilatkoztatás Sátánt úgy azonosítja, mint a jajok elsődleges okozóját — aki leginkább felelősségre vonható, mert „mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9–12).

Bármennyire igyekszik is néhány ember törődni az embertársaival, mégsem fogják tudni félretenni az útból Sátánt, az Ördögöt, vagy megváltoztatni ezt a rendszert, amelyben egyre csak nő az áldozatok száma. Akkor hát mire lenne szükség az emberiség bajainak megoldásához? A megoldás nem egyszerűen abban rejlik, hogy van valaki, aki törődik velünk. Olyan valakire van szükség, akinek megvan a készsége és a hatalma is ahhoz, hogy félretegye az útból Sátánt és az egész igazságtalan rendszerét.

„Legyen meg a te akaratod . . . a földön”

Isten azt ígéri, hogy megsemmisíti a dolgok e gonosz rendszerét. Neki szándékában áll ezt megtenni, és a hatalma is megvan hozzá (Zsoltárok 147:5, 6; Ésaiás 40:25–31). A Bibliában az egyik prófétai könyv, Dániel könyve erről jövendöl: „támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké” — igen, örökkön örökké (Dániel 2:44). Jézus Krisztus erre a véget nem érő és jótékony égi kormányzatra gondolt, amikor arra tanította a tanítványait, hogy így imádkozzanak Istenhez: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

Jehova válaszolni fog az ilyen imákra, mivel igazán törődik az emberi családdal. A 72. zsoltár prófétai szavai szerint Isten felhatalmazza majd Fiát, Jézus Krisztust, hogy maradandó enyhülést hozzon azoknak a szegényeknek, a lesújtottaknak és az elnyomottaknak, akik támogatják Jézus uralmát. Ezért a zsoltáríró ihletés alatt így énekelt: „Legyen [Isten messiási Királya] birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót . . . megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében” (Zsoltárok 72:4, 12–14).

Egy látomásban, mely napjainkról szól, János apostol „új eget és új földet” látott, a dolgok egy teljesen új rendszerét, amelyet Isten hoz létre. Micsoda áldás ez a szenvedő emberiségnek! János, amikor arról jövendölt, hogy mit tesz majd Jehova, ezt mondta: „hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak” (Jelenések 21:1–5).

Igen, hihetünk ezeknek a szavaknak, mert hűek és igazak. Jehova hamarosan cselekedni fog, hogy megszabadítsa a földet a szegénységtől, éhezéstől, elnyomástól, betegségtől és mindenféle igazságtalanságtól. Ahogy ez a folyóirat arra sokszor rámutat a Szentírásból, számtalan bizonyíték mutatja, hogy abban az időben élünk, amikor mindezek az ígéretek beteljesednek. Isten megígért új világa már a küszöbön van! (2Péter 3:13). Jehova hamarosan „elveszti a halált örökre, és letörli . . . a könyhullatást minden orczáról” (Ésaiás 25:8).

De már most is, amíg mindez be nem teljesedik, boldogok lehetünk, hogy vannak olyan emberek, akik őszintén törődnek másokkal. És még nagyobb okot ad az örömre az, hogy maga Jehova Isten igazán törődik velünk. Rövidesen megszünteti az elnyomást és a szenvedést.

Teljes mértékben bízhatsz Jehova ígéreteiben. Egyik szolgája, Józsué is így tett; teljes meggyőződéssel ezt mondta Isten ókori népének: „Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!” (Józsué 23:14). Tehát amíg a dolgok e jelenlegi rendszere fennáll, ne engedd, hogy a megpróbáltatások, amelyekkel talán szembenézel, legyőzzenek téged. Vesd minden aggodalmadat Jehovára, mivel ő valóban törődik veled (1Péter 5:7).

[Képek a 7. oldalon]

Isten megígért új világában a föld mentes lesz a szegénységtől, az elnyomástól, a betegségtől és az igazságtalanságtól