Királyság-hírnökök jelentik

Teokratikus növekedés Namíbiában

ISTEN Királyságának jó híre először az 1920-as évek vége felé jutott el Namíbiába. Attól kezdve tiszta szívű emberek százai válaszoltak az Istentől jövő megmentés üzenetére. A következő tapasztalatok megmutatják, hogyan gyűjti be Jehova a nyájába ezeket a kívánatos személyeket (Aggeus 2:7).

◻ Paulus, aki farmerként az otthoni gazdaságában dolgozik Namíbia északkeleti részén, először akkor került kapcsolatba Jehova Tanúival, amikor a fővárosba, Windhoekba látogatott. Paulus hamar meggyőződött arról, hogy megtalálta az igazságot. Az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvvel tért haza. Azután, amikor Runduba utazott, a hozzájuk legközelebbi városba, ahol Királyság-terem is volt, Paulus megtalálta a Tanúkat, és kérte őket, hogy keressék fel.

A Tanúknak azonban túl nagy távolságot kellett volna minden héten megtenniük, hogy tanulmányozzák a Bibliát Paulussal. De ez nem vette el Paulus kedvét, hanem nekilátott, hogy egyedül kezdje el tanulmányozni a Bibliát. Sőt buzgón prédikált is másoknak azokról a dolgokról, amelyeket megtanult. Idővel egy bibliatanulmányozási csoport alakult ott. Amikor ez a kis csoport meghallotta a rádióban, hogy Jehova Tanúi kongresszust tartanak Runduban, mindenki összeszedte kevéske kis megtakarított pénzét, hogy elutazhassanak és ők is részt vehessenek a kongresszuson.

Micsoda lelkesítő élmény volt nekik, hogy először lehettek együtt Jehova Tanúival! A Tanúk rövid időn belül megszervezték, hogy képesített testvérek rendszeresen meglátogassák ezt a csoportot. Jelenleg hat hírnök van abban a faluban, ahol Paulus él.

◻ Johannának az keltette fel az érdeklődését Isten neve iránt, hogy hallotta, amint valaki rosszallóan beszél Jehova Tanúiról. Így emlékszik vissza: „Amikor legelőször hallottam Jehova nevét, az azonnal kitörölhetetlenül megragadt az elmémben, és azon kezdtem tűnődni, hogy vajon ki lehet Jehova. A férjemmel Walvis Bay mellett laktunk, a namíbiai tengerparton. Egyszer, amikor a városba mentünk, megláttam néhány Tanút, amint az utcán Az Őrtorony folyóiratokat kínálják fel. Én is kaptam egyet, és bibliatanulmányozást kértem, mivel sok kérdésem volt. Sírtam, amikor azt mondták, hogy nem tudnak eljönni, mert tönkrement a járművük. Nem sokkal ezután a férjem meghalt, én pedig Keetmanshoopba költöztem. Kineveztek oda egy különleges úttörőt (teljes idejű evangéliumhirdetőt), és tőle kaptam egy példányt Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvből. Azonnal felismertem benne az igazság szavait.

Idővel meghívtak, hogy vegyek részt a prédikálómunkában, de erőt vett rajtam az emberektől való félelem. Miközben ajtóról ajtóra sétáltam, azért imádkoztam Jehovához, hogy inkább hagyjon meghalni, csak ne kelljen prédikálnom. Amikor először részt vettem az utcai tanúskodásban, félrevonultam egy keskeny sikátorba, remélve, hogy ott senki sem fog meglátni. Végül azonban összeszedtem a bátorságom, odanyújtottam egy folyóiratot az egyik járókelőnek, és csak azután sikerült valamit mondanom neki. Aznap Jehova segítségével számtalan emberrel sikerült megosztanom Biblián alapuló reménységemet.

Ma, 12 évvel később fizikai tekintetben szegény vagyok, viszont kincsnek tartom az úttörőszolgálat kiváltságát, és továbbra is élvezem azt a mérhetetlen örömet, amely abból származik, hogy megoszthatom a Királyság-igazságot másokkal.”