Az Áthosz — Tényleg „szent hegy”?
AZ ORTODOX egyház több mint 220 millió tagja az Áthoszt — ezt az észak-görögországi, sziklás hegyfokot — „az ortodox kereszténység legszentebb hegyének” tekinti. Sokuk dédelgetett álma, hogy elzarándokoljanak az Áthosz „szent hegyére”. Mi ez a „szent hegy”? Miért tulajdonítanak neki ilyen nagy jelentőséget? Vajon ez lenne az a „hegy”, ahová az istenfélő embereknek szellemi vezetésért és az igaz imádat gyakorlása végett fordulniuk kell?
A „szent hegy” kifejezés megtalálható a Bibliában. Az igaz Isten, Jehova szent, tiszta és magasztos imádatával van összefüggésben. Az ókori Jeruzsálemben Dávid király a Sion-hegyre vitte a szövetségládát, így az „szent hegy” lett (Zsoltárok 15:1; 43:3; 2Sámuel 6:12, 17). Miután Salamon temploma megépült a Mórija hegyén, „Sion” a templom területét is magába foglalta; ezért a Sion maradt Isten „szent hegye” (Zsoltárok 2:6; Jóel 3:17). Mivel Isten temploma Jeruzsálemben volt, időnként magát a várost is Isten ’szent hegyeként’ emlegették (Ésaiás 66:20; Dániel 9:16, 20).
Mit mondhatunk napjainkról? Vajon az Áthosz — vagy bármely másik hegy — lenne az a „szent hegy”, ahová az embereknek özönleniük kell, hogy elfogadhatóan imádják Istent?
Szerzetesek „szent hegye”
Az Áthosz hegy az Égei-tengerbe nyúló Chalkidiké félsziget keleti végén, egyik keskeny földsáv magaslatán található, a mai Teszaloníkitől keletre. Ez a lenyűgöző márványcsúcs 2033 méter meredeken, magasan emelkedik a tengerszint fölé.
Áthoszt már régóta szent helynek tartják. A görög mitológiában az Olimposz előtt ez volt az istenek lakhelye. Valamivel Nagy Konstantin után (i. sz. negyedik század) Áthosz a keresztény egyházak szent helyévé vált. Egy legenda szerint „szűz” Mária János evangélistával úton volt Ciprus felé, hogy meglátogassák Lázárt, amikor hirtelen heves vihar tört ki, ezért megálltak Áthoszon. A hegy szépségétől lenyűgözve Mária kérte Jézustól ezt a hegyet. Ezért Áthoszt „a szent szűz kertje” néven is kezdték emlegetni. A bizánci korszak közepe táján az egész sziklás magaslat Szent Hegyként lett ismert. A XI. század közepén IX. Konsztantinosz Monomakhosz császár rendeletében hivatalosan elfogadták és jóváhagyták ezt az elnevezést.
Sziklás és elszigetelt volta miatt az Áthosz szinte kínálja magát az aszkéta életmódhoz. Az évszázadok alatt az ortodox világ minden részéről vonzott ez a hegy vallásos férfiakat — görögöket, szerbeket, románokat, bolgárokat, oroszokat és másokat —, akik számos kolostort létesítettek itt, templomokkal és egyházközösségekkel. Ezek közül mintegy húsz létezik még ma is.
Az Áthosz hegye ma
Áthosz ma autonóm terület, alapokmányát 1926-ban fektették le. Több éves hanyatlás után ma több mint 2000 szerzetes él itt.
Minden kolostornak megvannak a maga földterületei, kápolnái és lakóhelyei. A remeték végleges szent helye Karié lett, magasan az Áthosz hegy tetején, a meredek sziklafalon. Itt a csoportosan elhelyezkedő kunyhókat kitaposott ösvények, kövekből készített lépcsők labirintusában és láncok között lehet csak megközelíteni. Az Áthoszon a szerzetesek még mindig az ókori liturgikus napirend szerint élnek, a bizánci órát használják (amelynél a nap napnyugtakor kezdődik), és a Julianus-naptárt (amelyhez képest a Gergely-naptár 13 nappal előrébb jár).
Bár ez a vallásos hely a „szent” voltát egy asszonynak köszönheti, a hegy szerzetesei és remetéi 1000 évvel ezelőtt kijelentették, hogy a női nemhez tartozó élőlényeknek (embereknek és állatoknak egyaránt), valamint az eunuchoknak és a borotvált férfiaknak tilos a félszigetre lépni. Nemrégiben valamelyest enyhült ez a tilalom a borotvált személyeket és egyes nőstény állatokat illetően, de a nőket még ma is szigorú tilalom korlátozza: 500 méteres körzetben még a tengeren sem közelíthetik meg a hegyet.
Egy „szent hegy” mindenki számára
Vajon az Áthosz az a „szent hegy”, ahol az istenfélő keresztényeknek imádniuk kell Istent? Amikor Jézus egy szamaritánus asszonnyal beszélt — aki azt hitte, hogy Istent a Garizim-hegyen kell imádni —, elmagyarázta neki, hogy egyetlen szó szerinti hegy sem lesz többé kijelölve Isten imádatának helyéül. „Eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen [a Garizimon], sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát” — mondta Jézus. Miért? „Az Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:21, 24, NW).
Előremutatva a mi időnkre Ésaiás próféta megjövendölte, hogy „erősen fog állani az Úr házának” jelképes „hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál”, és hogy jelképes értelemben minden nemzetből való emberek özönlenek majd hozzá (Ésaiás 2:2, 3).
Férfiak és nők egyaránt, akik szeretnének elfogadható kapcsolatot kialakítani Istennel, azt a meghívást kapják, hogy imádják Jehovát „szellemmel és igazsággal”. Világszerte milliók vannak, akik megtalálták az utat ’az Úr hegyéhez’. Ők másokkal együtt egyetértenek egy görög jogtudós gondolatával, aki ezt mondta az Áthoszról: „Nem hiszem, hogy a szellemiséget falak közé vagy kolostorokba zárhatnánk.” (Vesd össze: Cselekedetek 17:24.)
[Kiemelt rész a 31. oldalon]
Kincs, amely hosszú ideig rejtve volt
Az évszázadok folyamán az Áthosz szerzetesei tekintélyes mennyiségű kincset halmoztak fel; ezek közül a kéziratok számát 15 000-re becsülik, és némelyikről azt mondják, hogy a negyedik századból származik, így ez a világ legértékesebb gyűjteményei közé tartozik. Vannak a kincsek között tekercsek, az evangéliumok teljes könyvei vagy részletei, zsoltárok és himnuszok, valamint sok régi festmény, ikonok, szobrok és fémtárgyak. A becslések szerint az Áthosz hegyén található a világon fellelhető görög kéziratok egynegyede, bár még sokat megfelelő módon regisztrálni kell. Elsőként 1997-ben engedélyezték a szerzetesek, hogy kincseik közül néhányat kiállítsanak Teszaloníkiben.
[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]
Telis/Greek National Tourist Organization